Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-17 / 33. szám
3 Békés 1913 augusztus 17. mint a hétköznapok napszámosai között. Ugyanazok az emberi tulajdonságok a motívumok ott és itt, csak hatványozva vannak amott. Néha csupán a helyzet által hatványozva. A történelmi nevek viselői is azonban olyan emlékezetet hagynak fenn maguk után, amilyet lényük, lelki berendezésük dispoziciói által parancsolt tetteik által kiérdemeltek. S a történelem itélo- • széke ritkán téved. Azt legalább biztosau felismeri, kit mozgat üres gőg, hírnév beteges vágya, vagy romboló ösztön és kinek szive telt meg szeretettel, kinek hatotta át lelkét az alkotó erő s a külső és belső tényezők egyensúlya, kinek a lelkében esik arra a pontra, ahol a népek boldogitásának módja és útja kezdődik. Ám a népek boldogulása igen sokszor viharos, nehéz utakon halad keresztül. A csaták zaja minduntalan felveri a béke rövid csendjét. A seregek hosszú sorát indítják útnak a hadvezérek, hogy gyilkos kézzel támadjanak egymásra az ellenséges táborok. Ez is a történelmi fejlődés egyik tényezője, mely teremtette a nagy hadvezéreket. Vajon nehéz kérdés-e most már az: ki a nagyobb, a hadvezér-e, akinek lépteit holttestek és füstölgő romok jelzik, vagy az uralkodó, kinek bölcsességét a nemzet felvirágzása dicséri ? Első Ferenc Jós séf magyar király trónra- lépte nagy átalakulások rázkódtatásának utolsó lökései közben történt. Az akkori múltak homályán véres árnyak vonulnak át. A mai fejlődés erői kezdtek maguknak utat törni és ennek jegyében egyszerre csak ellenállhatlanul s oly erővel támadt fel az emberekben az egyéni és nemzeti szabadság utáni vágy, hogy annak szükségképen súlyos összeütközésbe kellett jönnie az ellenáramlattal. Királyunk a reactio oldalán kezdte uralkodását. Mint egész ember, szívós, kemény jellemének egész határozottságával ragaszkodott az önkényuralom formáihoz. A környezet, a levegő, melyben kormányzásának elvei kialakultak, a centrális birodalom eszméjével voltak telitve. Események és ebből következő tapasztalatok voltak szükségesek annak belátásához, mellett egy mezőn tábort ütött vagy 50.000 ember, a fősereg, mely báró Filippovics közvetlen parancsnoksága alatt állott. Napiparancs adta tudtunkra, hogy holnap bevonulunk Boszniába s hogy nagy fáradalmak várnak ránk. No, ezt nem kellett külön megparancsolni nekünk, azt már eddig is tudtuk. Izgatottan vártuk a nagy eseményt, mint a menyasszony a nász napját. Másnap hajnalban utrakészen állott az ezred, hamar készen volt, hiszen hetek óta nem vetkőztünk le s a szabad ég alatt háltunk. Földobtuk hátunkra a bornyut, fölöveztük a panganét-szijjat, fölvettük a puskát-kész ! Hét órakor reggel történt átvonulásunk az uj-igéret földjére, hosszú ponton- hidon, melyet előtte való napon vertek a hidászkatonák. Végtelen sora a mindenfajtáju katonának ment át rajta s Török-Bród újság volt nekünk apró, rácsablakos házaival, pompás, finom és olcsó dohányával, mely nem látott trafikot. Bakáink nagy urak voltak, valódi török dohányt bagóztak. Rövid ideig tartott az uraság, irtózatos hőség kezdett pörkölni bennünket A vastag posztósapka alul kicsurrant a porral kevert verejték, az emberek kezdettek hulladozni. Itt is, ott is kidőlt egy ember, az előbb elvonult ezredek emberei rakásban hevertek az utón, elfeketedett arccal, halálra váltan. Csontjainkban olvadni éreztük a velőt, szemeink szikrákat hánytak. A buzgó orvosok eleinte iparkodtak körülöttünk, később már oda se néztek a kidőltek - nek. Lovas tisztek buktak le a lóról, minden menetrend fölbomlott. A megadott kényszerpihenő alatt hogy a Habsburg-ház és a monarchia két országa fenmaradásának feltétele: az alkotmányosság. Valamely irányzatot az ellentétes irányba az események, nem ritkán súlyos áldozatok árán, de a szükségesség megváltozhatlan erejével fordítják meg. Az emberek között éppeu az a bölcs, aki az események irányjelző tanulságát felismeri, belátja s követi azt, ami a helyes irány előre- segitésére alkalmas. Ez azonban a lélekben éppen olyan revo- luciót, forradalmat idéz elő, mint a népek történelmében s az oktalanul makacs embert, ki ifjúkorának eszméitől megválni nem képes, a rohanó idők változása magával sodorja. Uralkodóknál ez a népek újabb szenvedésével, véráldozatával jár. • A mi királyunk végtelen bölcsessége azonban megkímélte sokat szenvedett országunkat ez újabb megpróbáltatástól, mert amint a tények ereje meggyőzte, hogy csakis az alkotmányosságra való visszatérés biztosíthatja házának és országainak jövőjét, nem gátolta tovább az idők megfordulását és előbbi meggyőződésének, nevelése és ifjúkori minden eszméjének elhagyásától nem idegenkedett többé. Átalakult maga is, a bölcs okosságával és öntudatosságával. Most már éppen olyan határozottsággal rálépett az alkotmányosság alapjára, mint régen a reactioéra s ezentúl az alkotmányosságnak nemcsak formáihoz, de lényegéhez is jellemének ugyanazon kemény határozottságával ragaszkodott uralkodásának mai áldott napjáig. Első Eerene József erős akarata és kötelességérzete nélkül alkotmányosságunk 1867. után is nagy visszaeséseket s a monarchia országai nagy rázkódtatásokat értek volna meg. Királyunk uralkodói erényei azonban biztosították országunk azelőtt nem álmodott gyarapodásának és fejlődésének sima útját. A boldogulásnak virágzó jóléte annyira komoly szeretettel itta át a jóságos uralkodó szivét-lelkét, hogy talán ennek köszönhetjük, ha nemrég országunkat és talán világrészünket a lángbaborulás rettentő nyomorúságai megkímélték. láttuk, mint hajtják utánunk a lovas tábori csendőrök az elmaradottak közül a még életben levőket. Hallatlan erőfeszítések között értünk be Der- ventbe s ütöttünk tábort egy völgykatlanban. Elkezdtünk főzni, mert eddig még nem volt módunk semminémü evésben, pedig „a nap rég nyugovóra hajolt, immár fődé vállát biborszinü kaftán.“ Törökök jöttek a táborba s rumot és dohányt adtak el nekünk. Az ég azonban csakhamar teljesen besötétedett s aggódva' néztünk a közelgő vihar elé. Éppen mikor a „kotli“-t magunk elé vettük, hogy szűkös ebéd-vacsoránkat elköltsük, dördült meg az ég és lön nagy sötétség, mintegy félóráig. Oly koromsötétség, milyenhez hasonló talán csak az egyiptomi volt pár ezer év előtt. S megnyíltak az egek csátornái és elsöpörték szerény ebédünket s csontig áztattak minket. Rémes sikoltozás verte föl a vak sötét kísérteties suhogását, elszabadult lovak taposták össze a sötétben az embereket, de még ezt nem tudván, azt hittük, hogy a bosnyá- kok használták föl a jó alkalmat és rendeznek vérfürdőt közöttünk. Senki sem tudott mozdulni, csak várta, mikor kerül rá a sor. Hadi rendbe állásról vagy esetleges ellenállásról szó sem lehetett a vak sötét miatt. Ez volt az első nap és első éj: előizelitő a tenger szenvedésből, mely reánk várt. Álomnak is rossz volt a folytatása, valóságnak pedig iszonyat. Jól járt. aki túlélte, áldhatja érte a Gondviselés kegyét I , • • ■ , ■ A magyarok Istene adta nekünk mostani királyunkat, aki az ő hatalmas jellemével nemcsak saját lelkének egyensúlyát tudta jnegtalálni a nemzetek sorsa intézésében akkor, mikor az az ellentétes áramlatok összeütközési pontján az örvények minden veszélyét rejtette magában, nemcsak erős kézzel ragadta meg országai kormányzását,- hogy ura maradjon annak viharok idején is és hogy a népek sorsát minden veszélyen keresztül a boldogulás, a virágzás útjára vezesse, de hősies erővel viselte el azt a kálvária-járást is, amelyre a magán és családi életét meglátogató súlyos csapások kénytelenitették. Uralkodói gondok nélkül is, vajon hányán tudták volna megőrizni lelkűk, akaraterejük épségét, acélosságát hasonló nehéz veszteségek között? A kiemelkedő nagy emberek hatalmas egyéniségét látjuk kibontakozni akkor, amikor királyunknak immár hatvanöt esztendőre terjedő uralkodása, a nehéz viszonyok és csapások dacára, mégis népei legboldogabb korával esik össze. S a történelem azt tanítja, hogy a legnagyobb hadvezérek minden lángeszénél nagyobb a dicsősége annak az uralkodónak, aki népeinek jó- voltát, kultúráját, műveltségét, fejlődését felvirágoztatta. Királyunk a megváltás egyik nemét gyakorolta, midőn népei alkotó erejének kifejlődését, érvényesítését biztosította s ugyanazok a népek, de az egész világ is a legnagyobb szeretettel kiáltják feléje, a legtiszteltebb és legjobban szeretett uralkodó felé 83-ik születése napján : as Isten éltesse, as Isten megáldja! A közigazgatási bizottság ülése augusztus ll-én. A vármegye közigazgatási bizottsága augusztus havi ülését f. hó ll-én tartotta Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt, minthogy a vármegye főispánja ezidőszerint nincs itthon. Az ülésről a bizottság tisztviselő tagjai közül Mikler Sándor kir. tanfelügyelő és Hollo György gazdasági felügyelő voltak távol, mig a választott bizottsági tagoknak éppen fele hiányzott az ülésről. Az ülés lefolyása elég érdekes volt; több tárgynál kisebb-nagyobb vita kerekedett, igy a tankötelesek összeírása tárgyában előterjesztett tanfelügyelői előadmánynál, továbbá a békéscsabai Bohn- féle gyár egyházi és iskolai adójánál s a szeghalmi ref. egyházi adóhátralékok behajtásánál. Általános érdeklődéssel hallgatta a bizottság az alispánnak azt a bejelentését, hogy az államépi- tészeti hivatal megtagadta azon rendelkezésének teljesítését, hogy a vésztői piactér kikövezési munkálatait vizsgálja felül. A megtagadás arra van alapítva, hogy a fennálló kereskedelmi miniszteri rendelet ilyen esetekben a miniszter előzetes engedélyétől teszi függővé az államépitészeti hivatal igénybevételét. Ezzel szemben az alispán arra az álláspontra helyezkedik, hogy az államépitészeti hivatal a megyei mérnöki hivatalok helyett állíttatott fel és köteles azon teendőket végezni, amelyeket a megyei mérnöki hivatalok teljesítettek ; az ellenkező felfogás sértené a vármegyei önkormányzatot, másrészt megakadályozná a vármegyét annak a kötelességének teljesítésében, amelynek értelmében a községi vagyonok felett felügyeletet tartozik teljesíteni. Az alispán ennélfogva felirt a kereskedelmi miniszterhez, sürgős intézkedés és azon rendeletének visszavonása iránt, mely szerint a községi építkezések felülvizsgálatával csak előleges engedély alapján bizható meg az államépitészeti hivatal. A közigazgatási bizottság az alispán álláspontját mindenben helyeselte és azt magáévá tette s maga részéről is kérte a kereskedelmi minisztert, hogy az alispán felterjesztése értelmében intézkedjék. Egyben a bizottság felirattal fordult a belügyminiszterhez is, kérve őt, hogy ezt a vitás kérdést a már kilátásba helyezett általános érvényű rendelkezéssel tisztázza azon szempontok tekintetbevételével, amelyek az alispáni felterjesztésben részletesen ; ki vannak fejtve. Beliczey Géza bizottsági tag panasz tárgyává tette a? államvasutaknak azt a legújabb intézkedését, bogy a felek által a vasúthoz kisebb állomásokra j szállított árukat és terményeket most már nem a vasút rakja be a kocsikba, hanem a berakást maguknak a feleknek kell teljesíteni és minthogy arról,
