Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-06 / 27. szám

e Békéi Í913 Julius 6. A szarvasi ipartestület segélyezése. Az or­szág 430 ipartestületének országos szövetsége arra törekszik, hogy az ipartestületeknek minden irányú érdekeit gondozza, továbbá, hogy a kisiparosság társadalmi szervezeteit a kis ipari tömörüléseket anyagilag megerősítse. Mivel azonban ezirányu mű­ködésben állami támogatásra úgy mint a gazdasági egyesületek ezidőszerint még nem számíthat, ennél­fogva a városok és községek támogatását kényte­len igénybe venni egyrészt azért, mert az ipari köz­terhek az utóbbi években nagyon emelkedtek, más­részt mivel az uj végrehajtási törvény rendelkezései következtében a tagdijhátralékok behajtása sok esetben nem lehetséges. A szarvasi képviselőtestü­let a hozzá beadott kérelem folytán az 1914. évtől kezdve évi 300 korona segélyt szavazott meg visz- szavonásig, a szarvasi ipartestület részére. Zug-kiállitások. Az aradi Kereskedelmi és Ipar­kamara értesülése szerint a kereskedők és iparosok­nál újból ügynökök házalnak, hogy drága pénzért értéktelen kiállítási okmányokat és érmeket Ígérje­nek azoknak az iparosoknak és kereskedőknek, akik hajlandók ennek a szélhámoskodásnak felülni. Mint­hogy ezek az esetek nem állanak szórványosan, ha­nem időről-időre rendszeresen megismétlődnek, a Kamara szükségesnek látja az érdekelt közönséget újólag figyelmeztetni arra, hogy az ilyen meg­tévesztéseknek ne üljön fel és ne engedje magát ilyen rosszhiszemű kísérletektől félrevezettetni. Az ügynökök által képviselt u. p. »kiállítások« rend­szerint nem tartatnak meg, ami a jobbik eset; a rosszabb eset az, ha megtartják őket, mert ezek azután a kiállításoknak valódi paródiáját képezik. Ebből önként következik, hogy a külföldi ügynökök majdnem kivétel nélkül oly kétes értékű kiállításo­kat képviselnek, amelyeknél a közönség érdeke egészen mellékes, főcéljuk azonban saját üzleti érdekeinek minél előnyösebb kielégítése, lehetőleg minél több kiállitóbalek akvirálás révén. Kívánatos volna tehát, hogy az érdekelt közönség minden egyes ilyen esetben forduljon a kamarához informá- tióért és amennyiben kiderül, hogy szélhámoskodás­ról van szó, a rendőrséghez megtorlásért. Csak ez a módja annak, hogy ezek a félrevezetések nálunk megszűnjenek és a közönség megkárosításának eleje vétessék. Heti piac. Gyula, julius 4. A budapesti gabonatőzsdén a hét folyamán ár­változás nem történt. Heti piacunkon gyenge kínálat mellett eladatott: Búza . . t . 19-— 20-— Árpa . 17-60 18-— Zab . . 19-20 19-40 Tengeri • . 16 60 17-— Irodalom. Hebehurgya Jancsi. Folyvást lótófutó, mindent elhamarkodó eleven fiúról, Hebehurgya Jancsiról irt mulatságos ifjúsági regényt Bállá Ignác és a kacagtató kalandok közlését már e heti számban kezdi meg Az Én Újságom. A júliusi évnegyedben újra szerepel a kitűnő gyermekifjusági lapban a Mackó­nemzetség, amikor is a hires-neves család íródeákja elmondja a Tányértalpu-csemeték, Töhötöm és Ben­degúz viseltes dolgait a nevelő-intézetben. Maros László szép történetet tud az életmentő automobil­ról, Margittay László A farkas és a daru meséjét mondja el. P. Abrahám Ernő és Szarvas Zoltán el­beszélést. Pósa Lajos és Dalos Rigó verset Írtak. A júliusi évnegyedben Az Én Újságom előfizetői in­gyen kapják meg Cooper »Bőrharisnya történetei­nek immár harmadik kötetét, az »Útmutató*-t. Az eleven gyermekifjusági lap előfizetési ára félévre 5 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VI., Andrássy-ut 16. Éva naplója. Ifjú leányok számára a legnehe­zebb megfelelő regényeket találni és ez a kérdés sok fejtörést okoz gondos szülőknek, akik nem tud­ják, hogy fogékony lelkű leánykáik kezében milyen olvasmányt adjanak. — A Magyar Lányok, Tutsek Anna gondosan szerkesztett lánylapja leveszi ezt a gondot a lányos szülők válláról és csupa olyan no­vellát, verset közöl, amelyek egyenest fiatal lánykák számára íródtak. A júliusi évnegyedben ott találjuk Dánielné Lengyel Laura fehér és tiszta regényét, melynek címe: Éva naplója. A második regény, a melyet a Magyar Lányok közöl, a világirodalom legkitűnőbb alkotása, Edmondo de Amicis Szív című halhatatlan munkája és ezt Bállá Ignác uj, gondos fordításában közli a lap. Az uj évfolyam első számá­ban Bársony István elbeszélést irt A világjáró fiuk címmel. Nil az angol lakóhazakról közöl tanulságos cikket, Tutsek Anna novellát irt és ennek cime: Régi emlékek. Vértesi Gyula verse. Egy cikke a nő­kongresszusról, számos apróbb cikk, kép, stb. tar­kítja még a pompás leánylapot. A Magyar Lányok előfizetési ára félévre 6 korona, negyedévre 3 ko­rona. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest VI., Andrássy-ut 16. Irodalmi szenzáció az Uj Idők uj regénye, amelyet a magyar családok kitűnő hetilapja a júliusi évnegyedben kezd el közölni. A regény cime „Edith“ és szerzőjének, ki az előkelő tár­sasághoz tartozó hölgy. Különös okai vannak arra, hogy meg ne nevezze magát. Az uj évne­gyedben egyébként még Conan Doylenak, a vi­lághírű angol Írónak „Eltűnt világ“ cimü érdek- feszitő regényét is közli az Uj Idők, melynek e heti számából kiemeljük Herczeg Ferenc művészi írását (Fészekrakás) Nagy Endre ötletes konfe- renszát. a közönségről. Somlay Károly hangula­tos elbeszélését és a „Kitty levelei“ uj rovatotot, amelyben Farkas Pál a „Körorvos följegyzései“ regénye egyik nőalakjának kedves csevegéseit közli. Cik a régi Nemzeti színházról, a távol In­diákról, a magyar cserkészekről, Farkas Imre, Sas Ede és Somlyó Zoltán verse. Számos ap­róbb cikk, stb. tarkítja még a szövegrészt, mig az illusztrációk között ott találjuk Neumir képé­nek művészi reprodukcióját, a Millenáris em­lékmű uj domborműveinek képeit, fényképsoro- zatot a nők budapesti világkongresszusáról, az „M. A. Sz.“ bajnoki viadaláról, stb Az Uj Idők előfizetési ára negyedévre 5 korona. Szerkesztő­ség és kiadóhivatal, Budapest, VI Andrássy-ut 16­Színészét. New-York szépe. operett került színre a múlt heti szombat esti elő­adás keretében. — Ez az ismert zenés darab külső hatások elérésére ügyesen csoportosított látványos­ságok sorozata, kedves zenével, melyből több dal­lam a közforgalomba is átment. Könnyed szóra­kozásra igen alkalmas. A folyton váltakozó színes csoportozatok alakulása, az exotikus kosztümök, a díszletek, a táncok, az énekek mindmegannyi té­nyezői a szem és fül gyönyörködtetésének, de ter­mészetesen legkevésbbé foglalkoztatják az elmét, a szellemet. Színjáték: arra nincs benne alkalom. A sok jelenetből és a szereplők sokaságából, a kik­nek egyenkénti közreműködéséből alakult ki a si­került előadás, elég lesz talán kiemelni Heltait az erénycsőszök elnökét, továbbá a Solymossy, Kállay, Mihó triászt, a Solymossy-Déry (fifi) kettest, (a má­sodik felvonásban) és Szatmárit (a bolond német), a kiknek a mókáin a legtöbbet mulatott a közön­ség. A díszletek változásánál volt csupán egy kis fenakadás. — Vasárnap este pompásan mulatott különösen a karzat, melynek kedvéért az Ingyenélőket adták. A vasárnapi előadások mindig kevésbbé ma­gas színvonalához képest ez este elég jó és mu­latságos dolgot láttunk. A karzatot könnyű neve­tésre indítani. Ha valaki a színpadon evés közben nagyot harap, vagy a szék mellé ül, ez teljesen elegendő a legnagyobb derültség előidézésére. Köz­ben lehallatszik a karzatról egy magános mély bassus röhögés, a mi viszont karzatot és a föld­szintet indítja nevetésre. Ilyen kedélyeskedés köz­ben folyt le az egyébként jó előadás. Déry Rózsi az ő mindig aktiv, kedves temperamentumá­val adta Sárit, s partnere Oláh Gyula alakításában igen tetszett Fürge Jani, a parasztlegény. Virányi (Weiner Vilmos) és László Tivadar (Balogh Pista) jól játszottak az ingyenélők szerepében. Állandó jó kedvvel és pompás élvezettel kisérte végig a kö­zönség Szatmáry Árpádot, a ki igazán eredeti hu­morral jellemezte a sváb eredetű magyart, annak egészen hü jellemvonásaival és dialektusával. Miklóssy Margit is nagyon ügyesen játszott. Sokat mulatott még a közönség a Heltai, Solymossy, Torma, La- diszlay quartettből álló dalárda mókás énekein is. Négyszer-ötször visszahívta őket a színpadra tap­saival s alig akart velők betelni. A komoly elemeit a darabnak elsősorban Harmatit Zseni (Eszter) kép­viselte hivatott rátermettséggel, de Unghváry Kálmán (rendőr), Csáder Irén (Fürge Döméné) és Gyöngyössy Teréz (Lujza) szintén jól helytálltak. — Hétfőn este a Rablólovag színművet ismételték meg. — Kedden este pedig a Lakájok cimü vígjáték szinrehozatalával ajándékozott meg bennünket Almássy Endre színigazgató. Minden su- perlativusok helyett azt mondhatjuk; jó darab. írója nemcsak éleslátásu lélekbúvár, de pompás jel­lemfestő A cselekmény egységes lefolyása, az. egésznek összhangja, az alakok élethüsége úgy ál­lítja elénk a darab thémáját: a lakáj-typust, mint valami szobrot. A bevégzettség, a pompás humor és a darabnak úgy általánosságban, mint részletei­ben tapasztalható valószínűsége igazi gyönyörűsé­get idézett elő a közönségnél, annál is inkább, mert a főszereplő Virányi Sándor (főkomornyik) kabinetalakitást nyújtott Bízvást mondhatjuk, re­mekelt. A dologtalanság miatt idegességet mimelő,, a foglalkozását túlbecsülő és nagy rátörő lakáj alak­ját olyan pompás, typikus, olyan ügyes, egységes és élvezetes alakban állította elénk, hogy játéka teljes mérvben megérdemli az első rangú, a kiváló jelzőket Igaz az is, hogy partnerei szintén jó já­tékkal biztosították az est sikerét. László Tivadar uj formában jelent meg a közönség előtt. Kovács soffört személyesítve. A mokány magyart adta ki­tűnő temperamentummal és pattogós elevenséggel. Epen olyan jól megállta a helyét itt, mint a milyen kitűnő minden más szerepben is Szohner Olga az ő ismert szinművészi tulajdonságaival adta Janettet kitűnő alakításban. Gyöngyössy Teréz tipikus naiv szerepében (Marinka) kedvesen és ügyesen játszott és Szathmáry Árpádban (Pavlicsek) is egyikét lát­hattuk a mindig stilszerü játékosnak. Igazi öreg portás volt, a ki állandóan a múltakon mereng. És ez a merengés igazán jellemzően doborodott ki elő­adásában. Unghváry Kálmán (lovász), Mihó László (Józsi komornyik), Virágháty Lajos (Kovácsics fő­szakács) és Kastaly Gábor (Miska inas) a kereteket helyesen és jól egészítették ki. — A következő nap estéjén, (szerdán) az Elvált asszony került színre. Mulatságos, szép zenéjü operett, mely társulatunk majdnem valamennyi elsőrangú operett­tagját foglalkoztatta. Oláh Gyula az udvari titkár, Nagy Aranka Jana, az előbbi felesége szerepében mulattatták a hálás közönséget jó játékkal és szé- pen előadott énekszámaikkal. Déry Rózsi (Gonda) és Solymossy (hálókocsi kalauz) nagy ügyességgel aknázták ki a saját és a darab előnyös tulajdonsá­gait. A harmadik felvonásbeli kettős jelenetüket há­romszor kellett előadniok, annyira tetszett. Heltai (törvényszéki elnök) és Szathmáry (Jana apja) a maga nemében mindenik eredeti volt; Pogány Bé­lán is (szavazó biró) igen jól mulatott a közönség a bírósági tárgyalás jelenetében. Koháry Pál és Dormann Andor (szakértők), Mihó László (ügyvéd), R. Lágy Gyula (szavazóbiró). szintén jól játszottak, ép úgy mint Heltai Olga (Adele) Thorma Zsiga (halász) csengő tenorjának főként a harmadik fel­vonásban jutott hálás szerep. A többiek jól szceni- roztak. — Telt ház előtt került színre csütörtökön este Lord Byronnak, az előkelő angol nemesi csa­ládból származó hányatott életű angol költőnek egyik hires drámai költeménye: a Manfréd. Ezt a művet lapunk múlt számában B. Baróthy József már szépen ismertette, azonkívül az előadás kezdetén Ferenczi rendező szintén felolvasott róla egy magas’nivón álló essayszerü ismertető előadást. Ezúttal tehát felesleges egyebet mondani, minthogy Manfréd a világirodalom egyik nevezetessége, mely a Dante Pokla, Geothe Faustja és Madách Ember tragédiája mellett foglal helyet s azokkal rokoni eszmekörből vette tárgyát. — Zenéjét Schumann Róbert német zeneköltő szerezte, ugyanaz, a ki Geothe Faustja zenéjének is világhíres szerzője. B. Baróthy Józsefnek úgy absolute, mint relative is igen nehéz és némileg hálátlan feladata volt. Maga a szerep nehéz nyelvezetével, kötött formájával s mélyen járó tartalmával, azonkívül az indulatok a. normális lelki állapoton felüli lelki hullámzások ál­landósága kemény próbára tesznek minden tehet séget. Relative -pedig nehéz dolog a bizonyos szín­vonalától magasabban álló hason természetű drá^ mai szerepekben népszerűvé válni. A közönség, mint mestert emlegette Baróthyt a Frepau szerepé­ben. Ám ott, a hol maga az előadott dráma is ne­hezen érthető, az előadó művészetéhez sem tud olyan könnyen hozzáférni, tehát nem is tudja úgy élvezni. Az bizonyos — a mit már számtalanszor konstatáltunk — hogy B. Baróthy József ambiciózus, komoly színész. Nem mi, de sikerei jelzik kiváló, nagyrahivatott tehetségének útját, mely állandóan a fejlődés emelkedő irányában halad. Épen azért hi­vatott rá, hogy a művészet ama magaslatait ke­resse, a hol a Byron Manfrédja is mozog. És B. Baróthy József megmutatta ez estén, hogy minden nehézségek között is sikeresen tudja képviselni a szinmüvészet legmagasabb qualitásait sikeresen tudja visszaadni, a közönségnek közvetíteni, azzal megértetni a legnagyobb szellemek gondolatait, me­lyek hideg magasságában életet, eleven életet te­remt. Manfréd B. Baróthy pályáján egyik közeli nagy állomás a legtökéletesebb magyar tragikus színművészet felé vivő utón. — Zsúfolt ház előtt került színre pénteken este először a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents