Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-06 / 27. szám
XLV. éTtolyam, Gyula, 1913 július 6 31. szám. Előfizetési árak: Egész évre ____10 k — f Fé l évre______ 5 K — f Év negyedre____2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Képviselőválasztás Gyomán. Levél a „Békés“ szerkesztőjének. Engedje meg tisztelt szerkesztő ur, hogy „A gyomai képviselőválasztás előtt“ cimü becses cikkére, mely választókerületünkben élénk visszhangot keltett, néhány észrevételt fűzzek, helyesebben Írva azt némely dolgokkal kiegészítsem. Tökéletesen igaza van szerkesztő urnák, amidőn megállapítja a nép lelkületóben bekövetkezett nagy hangulatváltozást és ennek tulajdonítja az ellenzék, különösen pedig a G-yomán és a választókerületben megingathatatlannak tartott függetlenségi és 48-as pártnak hetek óta tartó szánalmas vergődését, amelynek immár egyedüli célja a zászló becsületéért legalább jelöltet állítani, nehogy a kerület kardcsapás nélkül vesszen el az országos nemzeti munkapárt javára. Különösen ami a nemzeti munkapártot illeti, annak térfoglalását — mint a cikk helyesen mutatja ki — elsősorban és nagyrészbén a koalíciós uralom alatt bekövetkezett kiábrándulás okozza. E sorok Írója is például testestől- lelkestől hive volt a függetlenségi és 48-as pártnak és valószínűleg hive volna mind e mai napig is, ha a koalíció uralma be nem következik, azé a koalícióé, amelyben a függetlenségi és 48-as párt számbeli többségénél fogva is a vezórszerepet vitte, amely koalíció még kormányra jutása előtt a vezényszó elejtése árán megvalósíthatta volna a közjogi ellenzék sarkalatos programmpontjai közül ngy a magyar nemzeti bankot, mint az önálló vámterületet; hisz tudvalevőleg Fejérváry Géza, az úgynevezett darabont miniszterelnök mindezeket garantálta a vezényszó elejtéséért a koalició vezetőségének, amit azonban utóbbi visszautasított, hogy végül nemcsak a vezényszót, hanem az egész véderő kérdését teljesen kikapcsolva s kormányra jutva, a függetlenségi és 48-as párt asszisztenciájával, Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztersége alatt a közös vámterület alapján a régihez képest határozottan rosszabb vám- szerződést kössön Bécscsel, sőt hogy ez lehetővé váljék, belement a kvóta tekintélyes mérvű felemelésébe is. Reám‘és igen sokunkra a koalició s az abbau uralkodó függetlenségi és 48-as párt eme ténykedései teljesen kiáb- ránditólag hatottak és beszéljenek bármit az ellenzéki lapok és ellenzéki képviselő urak, az országos nemzeti munkapártnak keletkezése s a legutóbbi választások alkalmával többségre jutása nem az imputált presszió és pénzáldozatoknak, hanem csaknem kizárólag a koalícióból történt kiábrándulásnak volt a következménye. Abbau is tökéletesen igaza van a Békés cikkének, hogy ami különlegesen a gyomai választókerületet és annak községeit illeti, ezeket a fejlődési törekvés, sőt ennél több: az életösztön toborozza a nemzeti munkapárt táborába, báró Perémji Zsigmond belügyi államtitkár, mint képviselőjelölt zászlaja alá. Közgazdasági s kulturális tekintetben a kerület nagy népességű községei — fájdalom — nagyon el vannak maradva. Minden higgadtan gondolkodó választó, sőt nem választópolgár ugyanis évtizedekre szóló tapasztalatok után mélységesen meg vau győződve róla, hogy a községek jogos vágyai csakis befolyásos, nevezetesen segiteni akaró s segíteni tudó képviselő mellett valósulhatnak meg. És csak hálás köszönettel lehetünk a Békés cikkének okfejtése iránt, amidőn kimutatja s bebizonyítja, hogy a gyomai kerületben az úgynevezett helyi érdekek előre tolása nem elitélendő partikulárizmus, hanem, számos népes fajmagyar község létérdekeiről lévén szó, tulajdonképpen jogos, országos, mindenek fölött pedig eminens magyar fajérdek. Ezek mellett azonban még egy körülményt kell megemlítenem, ami a mostani ellenzékből való kiábrándulás és a helyi érdekek érvényesítésére való törekvés mellett nem kisebb mér-- tékben járul hozzá, és pedig nemcsak a gyomai kerület, hanem általában a magyar nép lelki világában bekövetkezett tagadhatatlan fordulatnak a megértéséhez és tulajdonképen ez a körülmény ösztönöz soraim megírására s a Békés okfejtéseinek kiegészítésére, nevezetesen megállapítása annak, hogy amit idestova egy félszázad alatt képtelen volt a nép érdeme szerint értékelni, értem alatta a Deák 67-es kiegyezését, annak kiindulási pontját, okait és végcélját, pár hó lefolyása óta, mondhatni ösztön- szerüleg és egyszerre felismerte. A testvér török nemzetnek szörnyű katasztrófája, a délszláv államok és a pánszláv eszmék félelmes előnyomulása mély nyomokat keltettek és keltenek a magyar nép lelki világában. A magyar faj tagadhatatlanul hidegen, mondhatni ellenséges érzülettel nézett eddig Deák müvére. Az utóbbi félesztendő katasztrofális eseményei kinyitották a szemét és ma már a nép is szorongva tekint a jövő elé. Aki nincs is beavatva a diplomácia boszorkánykonyhájának titkaiba, az is most már ösztönszerüleg érzi, hogy a külügyi helyzetben beállott nagy események, a határainkon bekövetkezett hatalmi eltolódások egzisztenciájában fenyegetik a magyar fajt, a magyar nemzetet, a magyar államot. Mindezeknek következménye pedig az, bogy a par excellence magyar faj és az államfenntartó magyar nép nem engedheti meg magának többé a minden körülmények között való ellenzékiskedós, különösen pedig a közjogi téren való ellenzékiske- dés fényűzését, sőt a magyar állam további létkérdése azt parancsolja, hogy a magyar nép közjogiakban is teljesen guvernementális tényezővé alakuljon át, amire vérmérséklete, hajlama s érdeke különben is predestinálja. TÁRCA. Az utolsó levél. Irta: Kalbatsch Emma. Melanie a 25 éves lányok fejlett érzésével, lelkének minden melegével szerelmes volt; ellenállhatatlan nagy érzelmekkel, reménytelenül Melanie a huszadik század kulturált lányainak táborába tar tozott s férfiasán szilárd kötésű elméje szinte mérnöki pontossággal előre ki tudta számítani a holt bizonyossággal elkövetkező vég fájdalmas utolsó akordját. Két hatalmas ellenfél vivott lelkében élet- halál-harcot, de e bajvívók egyenlő ereje a szive lüktetése és agysejtjeinek tulszitott működése nem talált oázist, ahol a hosszú hetek óta tartó álmatlan éjszakák lenyűgöző fáradságát kipihente volna. A korai hajnal bontogatta szárnyát s az ablakréseken beszűrődő, félhomály birkózott a lámpa sápadt lángjaival A szobára bántóan néma csend nehezedett, csak egy-egy időnként feltörő alig hallható sóhaj fúrta be magát a rezgés nélküli levegőbe. Melanie arcán az átvirrasztott éjszaka gyöt- telmeivel asztala fölé hajolva irt Tulfinomult leány- lelke kincsesházából feltörő beszédes gondolatokat gyorsan rótta fegyelmezett sorokba könnyű keze: Édes Ilonám ! Ismét egy nap, amikor háborgó lelkem fájó érzésein nem bírok uralkodni, hozzád menekülök, azon biztos tudattal, hogy szivem fájdalmai megenyhülnek egy kissé, ha azokat megosztom veled. Mikor a sors kikény szeritett közületek én még kislány voltam s voltak nagyobb testvérek, akiket megértettél; nekem, a kislánynak csak az a szereteted jutott, amellyel a nagyobb lányok a kicsinyek iránt általában viseltetnek. Azután is ritkán érintkeztünk egymással, csak néha-néha, egy-egy rövid találkozás s néhány levél által. Úgy néztem rád mindig, mint a legokosabb s legintelligensebbre valamennyiünk között, de igazán csak most tudtalak megismerni leveleidből, az édes, okos leveleidből, melyekkel egy idő óta szerencséltetsz. Úgy szeretem őket. Nem is gondolod, hogy milyen sokszor átolvasom olyan élvezettel, mintha egy jó könyvet olvasnék. Ezekben a levelekben van lélek Minden szó, minden sor kétszeres értékkel bir reám nézve, mert mikor a leveledet olvasom, úgy érzem, mintha a sors nem űzött volna el lázas tülekedéssel, vérző embereken át kenyeret keresni, hanem ott volnék most is közietek, a falusi parókhia piros muskátlis házában, családi fészkünk melegében. Ez az egy dolog, aminek jelenlegi helyzetemben örülni tudok. Képzelj el egy gyenge hajlékony fát, melyet a sors egy magas, kopár hegyre plántált hol mindjobban lankadó önerejére utalva, ki van téve a szélvihar dühének. Leveleit letépte, kis koronája földig hajlik a túlerő hatása alatt s ez a dühös elem nem érez ' sajnálatot, durva kezekkel fosztogatni kezdi legszebb ágaitól is. A kis fa szomorúan néz körül, tanácstalan szemeivel oltalomért esedezve az ismeretlen semmihez, de ez a semmi nem ölt testet s szomorú szívvel, a közeli megsemmisülés gondolatával, megadással tűr tovább. E szegény kis fa szomorú történetét hallva, meg fogod érteni örömujjongásomat édes Ilonám, amellyel a te megértő lelkedet fogadtam, mikor elhagyott magányomban, a csüggedés s reménytelenségtől már-már leszögezve, mint messziről felém derendő világosságot, megláttalak a reám ereszkedő sötétségben. Vallók neked! Nehezen megnyilatkozó lelke- met szólásra kényszerítem, talán ezáltal szivem szétpattanásig tulfeszült húrjai megenyhülnek, talán száraz szemeimből utat törnek az enyhet adó könnyek. Nagyon, nagyon szerencsétlen vagyok. Remény nélküli életem sivár és céltalan, mint egy kihalt homoksivatag. Szeretnék meghalni s pihenni. Csábit a csendes némaság ott alant s szinte vonz magához az a kép, mit lelki szemeimmel látok. Mi ez ? Egy sir- domb s egy fakereszt, melyet a zöld-repkény ágbogai átölelnek. Az élet zaja ide nem hallik, csak a szellő incselkedik a szomorufüz lebajló ágaival s körülcsókolgatja a sok-sok apró keresztet. De mégis az egyik sirdomb keresztjéről felcsendül egy kis madár csattogó danája. Vajon miről beszél? Talán elmúlt boldogságról ? Keservekről, fájdalmakról i Az emberi lélek harcairól ? Ki tudná azt megmondani ?! A csendesen alvók talán megértik a kis hírnököt s mozdulatlanul pihenve néma birodalmukban boldognak tudhatják magukat, hogy ők e kin- terhes világ gyötrelmeitől már megváltattak. Csábit e kép. Folyton előttem lebeg, mindenütt kisér s nem tudom magámtól elűzni. Sokszor úgy érzem, hogy szivem ütemes verését ha erőszakos kézzel is, de meg kell szüntetnem, hogy az örökös pihenést, egyedüli vágyamat, minélelőbb elérhessem. Aki már elveszített mindent, akinek már nem lehetnek reményei, akinek a szive meghalt s aki csak azért él, hogy szenvedjen és gyötrődjön, annak más célja nem lehet. Kérded ugy-e édesem, miért e különös lelki állapot ? Elmondom röviden : Szeretek. Felteláltam azt a férfit, kit szivem életreébredésekor, gyermekes ábrándos lázálmaimban jövendő ideálomnak képzeltem. Minden szép, jó és jiemes tulajdonság összpontosul az ő lelkében. Ő az, egyedül csak ő, kivel boldog életet élhetnék. Feltaláltam, de csak azért, hogy annál jobban szenvedjek, mert el kell veszítenem. iLa.p-u.iilc mai száma S oldal.
