Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-26 / 4. szám
3 Békés 1913 január 26 anyanyelvűek közül 71 \ százalék tud magyarul beszélni; ez az arányszám 10 évvel ezelőtt csak 623 százalék volt. A vármegye területén 56213 ház van, a melyek közül csupán 2364 épült kőből, 5518 kő vagy téglaalappal vályogból, végül a többi teljesen vályogból vagy sárból épült. . Figyelembe véve a 10 évvel ezelőtti állapotokat a kőből épült házak arányszáma most is ugyanannyi, mint 1900. évben, vagyis 4'2 százalék, ellenben a kő, vagy téglaalapáal készült házak 3 2 százalék helyett jelenleg &-8 A munkabíró emberek tömeges kivándorlásának igen szomorú következményei vannak. Ma már nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is munkáshiáuy van, amely nagyon is erősen gátolja ennek a két közgazdasági ágnak a fejlődését. A mnnkáshiány munkabéremelkedést jelent, aminek természetes következménye a drágaság. A kivándorlásban rejlő nemzeti vérveszteséget megérzi tehát az ország minden lakosa, talán épp ez a körülmény nyithatná ki a nemzet jobbjainak, a társadalmi munka embereinek a szemét, bogy igv országos mozgalom indulhatna meg a nemzeti vérveszteség gyógyítására. százalékát teszik ki az összes házaknak. Nincs az a gyilkos hadjárat, nincs a vészes járvány, amely pusztítás dolgában vetekednék a tengerentúli kivándorlással. A múlt esztendő folyamán csupán október hónapban 17951 útlevelet állítottak ki, vagyis kétszer annyit, mint az előző évben s természetesen az útlevelek tulajdonosai nem valami kéjutazásra indultak, az óceánjáró gőzösök gyomra nyelte el valamennyit, mentek mindannyian az újvilágba, Amerika boldogulást Ígérő földjére./ A legrosszabb a dologban az,’ hogy nincs mód, nincs eszköz, amivel ezt a nagy vérveszteséget meg lehetne akadályozni, <Az Egyesült államok folyton Ígérik, hogy megszigorítják a bevándorlást. Az ígéret azonban csak Ígéret ma- rad.u Mi itthon próbálkozunk szigorú törvényeket hozui a kivándorlás ellen, mind nem ér semmit. A dúsgazdag külföldi hajóstársaságok, amelyek privilégiumot kaptak a tengerentúli kivándorlás lebonyolítására, a törvéuy védelme alatt űzik szabadon garázdálkodásaikat. Mind- ’ egyiknek van egy csomó ügynöke, akiknek más feladatuk nincs, minthogy emberanyagot toborozzanak az óceánjáró hajók részére. Legutóbb a korínány rendeletileg tiltotta el a katonai szolgálatra kötelezettek kivándorlását. Most tehát aki szabályszerűen nem tud kivándorolni, az egész egyszerűen kiszökik. Ha már egyszer kint van az ország határán, a dolgát simán elintézik a hajóstársaságok, amelyekre nézve az a fő dolog, hogy a szökevény a viteldijat ki tudja fizetni. Ezt a gyógyítást természetesen nem szak- tanácskozásokkal, kétes értékű intézkedésekkel, a gyakorlatban végrehajthatlan rendeletekkel, hanem komoly, oly irányú társadalmi munkával kell kezdeni, amely megszünteti a kivándorlás alap-okát, az embereknek a falutól való un- dorodását. A falusi életet kell reorganizálni. A falu szociális bajait kell orvosolui, okos társadalmi intézkedésekkel oda kell hatni, hogy a falvak népe ne utálja meg azt a földet, amelyben apáinak csontja porlad, ne utálja meg a nád fedeles kunyhót s ne vágyakozzék a nagy városok kőkolosszusai közé. Csodálatos dolog ebben az országban, a melynek legértékesebb emberanyagát a falu szolgáltatja, legkevesebbet törődnek a falvak népével. A falunak csak szaporodnak a bajai. Csoda-e tehát, hogy a kivándorlás nőttön-nő, ha a falvak folytonosan néptelenednek ? Ezt a nemzetpusztulási folyamatot mindenáron meg kell akadályozni. Ma már ott tartunk, hogy a földmives ugyanannyit kereshet itthon, vagy talán még többet mint Amerikában, tehát földmivelő népünk nem azért vándorol ki, hogy jövedelmét szaporítsa, hanem, hogy egyhangú életét felcserélje derűsebbel, mozgalmasabbal, a pusztulásnak indült falvakban itthon nem találhatja meg azokat a tényezőket, amelyek az életet változatossá, derűssé, könnyebben elviselhetővé teszik, a falvakból csak sötét életunalom ásít felé, ezt kell onnan valahogy kiűzni, orvosolui kell a falu szociális bajait és akkor bizonnyára enyhülni fog a kivándorlás is. Tanügy. Fizikai előadás a főgimnáziumban. A múlt vasárnap Mérey Gyula tartott szabadelőadást a mág- nességről, a tőle már megszokott élvezhető stílusban. Népszerűén ismertette a mágnesség alaptüneméoyeit s alaptörvényeit. Bemutatta a mesterséges mágnes készítési módjait s a mágnes tartó erejét. Vetítéssel illusztrálta mágneses erővonalak elhelyezkedésének többféle eseteit. Végül méréssé! igazolta az'elekto- mágnes tartóerejének nagyságát (81 kg.). Szólott a földmágnességről s az iránytű nélkülözhetetlen hasznáról. Az előadóról felesleges írnunk. Bég ismeri és szereti az a lelkes hallgatóközönség, mely egyetlen előadásról sem hiányzik. Ez alkalommal is uj ismeretekkel gazdagon hagytuk el azt a termet, ahol Mérey mindenkor az ö hallgatósághoz szabott nyugodt s könnyen érthető modorában tartja előadásait. Áthelyezés. A vallas és közoktatásügyi miniszter Nagy Erzsébet turocszentiuártoni polgári leányiskolái tanítónőt az orosházi polgári iskolához helyezte át. Tanítói kinevezés. A vallás és közoktatásügyi mínisztei Vaczy Gyula gyopárhalmi róm kath. tanítót a nagykamarási (Aradmegye) állami elemi iskolához rendes tanítóvá kinevezte. Gyermek-szinielőadás. Négy évvel ezelőtt, 19D9. telén volt Gyulán az első nagyobbszabasu gyermek- szinielőadás, melyet ugyancsak az állami elemi népiskola tantestülete rendezett a növendékeivel : érthetetlen, szinte inegmagyarázbatlan, hogy az akkor oly fényes erkölcsi és anyagi, de főleg erkölcsi sikerrel végződött előadás mán, mely a gyermekekre gedagogiai szempotból úgyszólván megmérhetetlen hatással volt, a következő években a gyermekszini- előadások elmaradtak. Vitán fölül áll, hogy a gyermek lelkületére, főleg egyéniségének kidomboritá- sára, mily hatalmas eszköz a nyilvánosság előtt való szerepeltetés, mely nemcsak csiszolja, formálja, de karakterizálja is azt, amellett, hogy a gyermek ismeretszerzése tágul, növekszik, azaz látóköre nagyobbodik. Négyévi várakozás után e hét folyamán — mint azt lapunk múlt számaiban már előre jeleztük — újból felvonulnak az állami iskolás gyermekek, ez alkalommal is tündérjátékkal, előképekkel, táncokkal s most már megfelelő, sőt igen alkalmatos helyiségben, a Royal mozgó színházban. A nagy- közönség részére két egymásután következő napon^ csütörtökön és pénteken délután 4 órakor. Előzőleg Elbódult. Még az ina is megrogyott a nehéz gondolat alatt. Egy Ízben a nyáron ott érte őket a mogyorósban. Kéz a kézben. Zsuzsi elvörösödött, Pisla meg hebegett valamit, aztán elment. Akkor fel sem tűnt. Hát beszélgetnek Jön-megy az ember. Talál kozik. Van úgy, hogy dévajkodik is Nem árt az De hogy a Zsuzsi, meg a Pista . . Megrándult a teste. Az lesz, az. A Böc Pista De hisz akkor az kész gyalázat Lemoshatatlan Az nem teheti jóvá Asszonya van . . . Felkiáltott: — Gyalázatosok 1 Ujjai ökölbe csavarodtak, elborult körülötte a világ s magából kikelve ordított a lányára : — Tudni akarom, hogy kicsoda! Most már tudni akarom ! Előrelépett — Kicsoda ? Hogy feleletet nem kapott, hirtelen kiegyenesedett a dereka. Széles mellén a molyette, fakó zsinórok megpattogtak Öklét ütésre emelte — Te cudar ... te ... te .. . Az asszony rémülten sikoltott: — Mög ne üsse kend! S elébe lépett az embernek — Pusztulj előlem, mer' tégöd is . . . Elkapta az asszony vállát és ellóditotta az utjából. — Hát mögmondod-e, hogy kicsoda ? Kezét hátra lendítette s aztán . . . lebirta magát. Karja lehanyatlott s tátott szájjal, lihegve kapkodott levegő után . . . Hajszálon múlt, hogy agyon nem ütötte a lányát. Rettenetes . . . Saját vérének a gyilkosa. Ha leüti, az lett volna Az. Gyilkos. Odatámolygott az ablak melletti lócához. Leült. Deres fejét két tenyerébe hajtotta Hosszú, kinos csönd állt be. Az öreg ember egyszer-egyszer fölmordult, aztán megint csak magába mélyedt. Hogy történt ? Hogy eshetett ? Úgy, úgy . ... A leány gyöngesége. Az mind gyönge Egy kis szellő s leesik a lábáról Letörheti bárki Csak gaz ember kell hozzá Disznó szív. Olyan ember, akinek nincs istene. Olyan, mint ez a Böc, aki a saját asszonyát is elverte s mindig a más becsületében gázol . . . No, nem gázol többet. Nem. Ez volt az utolsó. A veszött kutya csak veszött kutya marad. Az ugyan nem gyógyul ki soha. Annak nincs patikája. El köll emészteni. Puskával, baltával. Ámbár megteszi azt egy jó kezebeli is. A fejével helybenhagyólag intett. — Meg. Fölállt a lócáról Két tenyerével végig súrolta a nadrágja két szárát, miközben csöndes, vontatott hangon odaszólt Zsuzsinak : — Ugy-e, a Böc Pista ? Zsuzsi nem felelt. Erre az öreg megingatta a fejét, legyintett a kezével s egész közönyösen magyarázta : — Mögmondhatod, hiszön láthatod, hogy tégöd nem bántalak . . Mögesött . . . Most má’ úgyis mindegy . . . Hiába vernélek ... De hát azt mégis tunni szeretném, hogy ki ? . . . Az asszony is noszogatni kezdte : — No, mongyad . . . Az vót ? Zsuzsi ráintett az anyjára : — Az S egyszeriben elkezdett sírni, de úgy, mint akinek a szive van szakadóban. Ács Péter megingatta a fejét. — Hát csak a Böc Pista ?! Mégis csak ű ! Na jó ! Több szót nem vesztegetett. Az ágy vége mellől előhúzta a somfabotot Vékonyabb végét rányomta a földre. Ránehezedett A bot Ívre hajolt, de nem pattant meg A fejével helybenhagyólag inteit :- Jó ! S azzal kiment a szobából. * Acs Péter betaszitotta a korcsmaajtót. Belépett Az ivó közepén megállt s ott ráintett a korcs- márosra :- Aggy' Isten ! Ez a köszönés szólt mindenkinek. A gazdának is, meg a vendégeknek is ; többek között Böc Pistának, ki az egyik ikszlábu asztal mellett üldögélt egy félliteres üveg mögött. Acs Péter letelepedett az asztal mellé, Böc Pistával szemben. Mikor egész komótosan elhelyezkedett, odaszólt a korcsmárosnak :- Hozzon kend neköm is egy fél litert! Való, hogy Böc Pista megütődött Ács Péter megjelenésén. Ide jön, ahová sohasem járt ? Iszik, amit sohasem szokott? Ennek valami oka van. Nagy oka. Aztán se jó nap, se adjon Isten Egy szó nem sok, annyi sem. Pedig ismerősök, jó szomszédok . . . Csak nem fogott gyanút ? . . . Vagy megtudta volna? Igaz, hogy előbb vagy utóbb csak megtudja s akkor lesz egy kis vihar. Lesz. De addig még sok idő van. S akkor is mit csinál az ilyen vén ember ? Legfölebb káromkodik. Szidja a szenteket. Az igaz, hogy szigorú embernek tartják. Fiatal korában nagy hire volt az erejének De hol van az már ?! Ámbár sok minden megeshetik. Mindegy Azért még nem szakad ki a világ feneke. Ha épen nagyon szorulna a kapca, hát elpárolog az ember egyidőre, mint a jó kámfor. Kiveszi magát a tanyára. Az idő aztán majd megőrli az esetet. Nincs annál nagyobb, meg jobb orvos . . . De az is lehet, hogy az öregnek most más baja van. No, az is kiviláglik egyszeriben. Csak próbát kell tenni. Elejteni egy-két szót. Olyan szór, amiből a korcsmáros is érthessen, de Ács Péter is A nemzet vérvesztesége.
