Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-22 / 25. szám
XLT. évfolyam Gynla, 1913 junius 83 95. szám Előfizetési árak: Egész évre 10 K — f Fél évre _______5 K — I Év negyedre____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. A földadó elengedése elemi ésapás esetén. Az elemi csapások által okozott károk rendkívüli eseteiben — mint ismeretes — az ingatlanok után kivetett föld- és házadé elengedésének van helye. A közadók kezeléséről szóló 1909. évi XI. törvénycikk 36—38. §-aibau, valamint ennek végrehajtása tárgyában kiadott 1912. évi 100,000. számú pénzügyminiszteri utasítás 85—113. §-aibau foglalt határozmányok tárgyalják az elemi csapások által okozott károk mikénti bejelentését, felbecslését és az adók el- eugedésót. Az adóreformnak már életbelépett erre vonatkozó rendelkezései az adózó közönség javára, a régi törvénnyel szemben több lényeges kedvezményt, előnyt tartalmaznak, amennyiben olyan elemi károkat is részesít adóelengedésben, amelyek eddig nem szolgálhattak az adóelengedés alapjául. Elérkezvén ideje annak, hogy az esetleg előforduló elemicsapások által okozott károk bejelentendők lesznek, szükségét látta a gyulai kir. pénzügyigazgatóság az erre vonatkozó 1883. évi XLIV. régi és az 1909. évi XI. uj törvény rendelkezése közötti lényeges külömbséget közölni a községi elöljáróságokkal, amely összehasonlítást, miután az a gazdaközönséget érdekli, az alábbiakban közöljük : 1. Az uj törvény 2. pontja a rovarkárok mellé fölveszi a növény-betegségeket, melyek a régi törvényben nem ismertettek el elemi csapásoknak. 2. A régi törvény a rovar- és árvíz-károknál az adóelengedést azon feltételhez kötötte, hogy a rovar vagy árviz „ egész dűlőket magukban foglaló naggobb területeken“, a tartós szárazságoknál pedig, bogy „egész határokat magukba foglaló naggobb területen“ semmisítse meg a földnek termését. Az uj törvény ezzel szemben általában minden káresetnél ahhoz köti az adóelengedés FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID feltételét, hogy az illető káreset „összefüggő nagyobb területekenLL semmisítse meg a földnek termését. 3. A régi törvény 49. §-ának a) pontja szerint szántóföldeknél elemikárnak volt tekintendő a fagy vagy földárja által okozott „árvíz“ az .uj törvény szerint a fagy vagy földárja által okozott »belvíz« tekintendő elemikárnak. 4. Az 1909. évi XI. t.-c. 36. §-ának 3. e) pontja a rozsdát is fölveszi az elemikárok közé, mig a régi törvényben ezen gyakori káreset nem képezte adóelengedés tárgyát. 5. Hasonképen törvénybe lett iktatva a burgonya-vész (1909. XI. t.-c. 36. §. 3. e) pontja), melyet az 1906. évi 13869. sz. köz- igazgatási bírósági határozat szántóföldeknél adóelengedés-igényt nyújtó elemiesapásuak jelentetett ki. 6. Az 1883. évi XLIV. t.-c. 49. §-a nem vette fel az elemicsapások közé szántóföldeknél a hőütést és a mezei egerek által okozott károkat, melyeket az 1909. évi XI. t.-c. 36-ik §-ának 3. d) pontja adóelengedésre igényt nyújtó elemicsapásoknak tekint. 7. Az 1883. évi XLIV. t.-c. 49. §-ának c) pontja a szőlőknél a fagykárt tekintette egyedül adóelengedésre igényt nyújtó elemicsapásnak. Igaz ugyan, bogy az 1883. évi XVII. t.-c. 8. §-a íilloxera fellépése esetén 6 évi adófizetés aluli mentességet biztosított, azonban ezen mentesség csakis a földadóra vonatkozott és csak arra az időre terjedt, amig a terület pusztán maradt és csak az 1891. évi I. t.-c. 3. §-a mondotta ki azt, bogy íilloxera elemikárnak tekintendő mindaddig, amig a szőlő ki nem pusztul vagy ki nem irtatik. Ezek alapján az 1909. évi XI. t.-c. 36. §-ának 4 c) pontja a földre nézve elemiesapás- ként sorolja fel: a szőlőtetüt (íilloxera), a szőlőmolyt, a szőlőiloncát, a bagolypille rovarokat, valamint a fakórothadást és a peronoszporát, ha a kár nem csak szórványos egyes tőkéken, hanem egész területrészeken állapítható meg. Megjelenik minden vasárnap. 8. Az uj törvény 36. §. b) pontja elemicsapásnak tekinti ezenkívül a szőlőknél, ha a íilloxera által megtámadott terület szénkénege- zéssel tartatik fenn. 9. A régi, vagyis az 1883. évi XLIV. t.-c. 49. §-ának d) pontja az erdőknél csupán a tűzkárt ismerte el adóelengedésre igényt nyújtó elemicsapásnak. Az 1909. évi XL t.-c. V. fejezet 36. §. 5 b) pontja a tűzkáron kívül a tartós szárazságot a fiatal iiltetményeknél, c) pontja a rovarokat, milyenek az apácalepke, a gyapjas pille, a sárgafarku lepke és a fenyőszú stb., továbbá a d) pontja a hőtörést és hó-jég- görgeteget, végül pedig -az e) pontja a szélvihart is adóelengedésre igényt nyújtó elemi- csapásoknak ismeri el. 10. Az 1909. évi XL t.-c. V. fejezet 36. §-ának 7. pontja egy rendkívül fontos, a régi törvényben szintén nem létezett intézkedést tartalmaz, amennyiben kimondja, hogy a törvényben felsoroltakon kívül más egyéb, esetről- esetre felmerülő elemicsapás, amennyiben annak az adóelengedésre igényt nyújtó minőségét a pénzügyminiszter a földmivelósíigyi miniszterrel egyetórtőleg elismeri, elemikárnak tekintetik. 11. Igen lényeges és felette fontos különbség van a régi és uj törvény között, az 1883. évi XLIV. t.-c. 50. §-ának utolsó (b) bekezdése határozottau kimondta, hogy bérbe adott oly birtoknál, amelyeknél a birtokos a bérszerződésben az évi bérösszegnek elemicsapások által okozott károk eseteiben is minden levonás nélkül való megfizetését biztosította, adóelengedésnek nincs helye. Az uj törvény ezzel szemben egyáltalán nem tesz külömbséget a saját kezelésben levő és a bérbe adott birtok között. Adóelengedésnek helye van, amennyiben az elemikár meg- állapittatik, tekintet nélkül arra, hogy a bérbe adó vagy bérlő fizeti az adót és a törvény 38. §-ának kilenczedik bekezdése kifejezetten kimondja, hogy az a körülmény, hogy a birtok bérbe van-e adva, vagy nincs, az adóTÁRCA. Asszonyok vüágkongresszusa Budapesten. Ugyanaz napon, melyen Londonban a riők választójoga eszméjéért életét botorul föláldozott Davison Emiliát temették, ki hogy tüntessen, az opsomi lóversenypályán a király színeit viselő versenyló elé rohant s ezáltal magát halálra gázol- tatta, érkeztek meg Budapestre valami kilencszázan a világ minden részéből, többnyire előkelő társadalmi állású és igen rendezett anyagi viszonyok között élő hölgyek, hogy a régóta előkészített világkongresszust megtartsák. Nem lévén a mi közönségünk teljesen tisztában a fogalmakkal, azt hitte, hogy ezek is a gyújtogató és éhségsztrájkot rendező „szufrák“ (suffragettek) s már fogadtatásukra nagy tömeg gyűlt egybe, de a csalódás nem volt kellemetlen, mert a polgári rendet nem veszélyeztető előkelő hölgyek nem a nyers tömeg bot- rányhajhászatát akarják szolgálni, hanem a nők jogainak kiterjesztését beszélik meg nyugodt, mü veit hangon, igaz, hogy annyi nyelven, hogy kevesen értik meg egymást, de botrány és tüntetés nincs. Gondolható, hogy az a nyolcvanéves öreg hölgy, kit közülök May Wright Sewallnak hívnak, vagy a methodista papnő, ki tisztelendő Anna Shaw név alatt ismeretes világszerte, nem azért jött, hogy idegen földön tegye ki magát az elto- loncoltatás veszélyének. Az itt megjelentek nem a „harcos suffragettek“ közül valók, hanem azok, kik a nagy célt békés eszközökkel akarják és fogják is elérni. Némely országban, mint Svédországban már el is érték, másutt a kívánt megoldás útban van, legtávolabb állanak attól ott, hol vad erőszakkal akarnak boldogulni, t. i Angolországban. Nálunk még eddig, néhány fészkelődő és föltűnni vágyó vén leányon és külföldet utánozó kozmopolita hölgyön kivül nincs hive mozgalmuknak, mivel a magyar nők sokkal háziasabbak még, hogysem nagyon kivágyódnának valódi hivatásuk köréből, a családból. Hogy azonban nemsokára nálunk is aktuálissá lesz a kérdés, az bizonyos, de az is bizonyos, hogy a nők politikai jogokkal felruházásának leghevesebb ellenzői a valódi magyar asszonyok lesznek. Biztosak vagyunk benne, amennyire a mi nőinket ismerjük, hogy úgy kell majd reájuk tukmálni a jogokat és sokan lesznek' közülök olyanok, akik halálig nem fognak élni azokkal, bármily butáknak tartsák is őket ezért Glücklich Vilma és a többi „szuffrák“. Röviden informálni akarjuk szives olvasóinkat e mozgalom lényegéről és jelen állásáról, miután nem hiába fogyasztja és szaporítja a szót ma Budapesten ezer asszony, kik egy része Délafrikából, másik része Északamerikából, meg más a ködös északról, újra más a napfényes délről jött, előttük addig teljesen ismeretlen magyar földre, melyről addig csak annyit tudtak, hogy valahol Európában van. Meg is voltak lepetve, mikor itt valóságos várost találtak, nadrágban és kabátban járó emberekkel, kik az ő nyelvükön is beszéltek s jóformán minden megjelent hölgygyei saját anyanyelvén érintkeztek, amit ők maguk sem tudnak megtenni. Mert az angol nem tanul meg franciául, a francia nem tanul meg angolul, a német megtanul a két idegen nyelven, de azokat úgy beszéli, hogy az idegen sajnálattal jelenti ki, hogy nem ért oroszul. A magyar ellenben az idegen nyelveket ha megtanulta, a született angollal vagy franciával versenyző kiejtéssel beszéli azt a nyelvet. Ezért voltak a „szuffrák“ első sorban meglepetve nálunk. A világmozgalom onnan indult ki, ahol a nők politikai joghiánya legkiáltóbb : Angliából. Ahol a nőnek még tartásdijra sincs joga férje vagyonából, nemhogy, mint a magyar jogban volt, még országgyűlési képviseleti személyi joga is volt (a távollevők követe gyanánt küldöttek utján) ahol a hires konzervatív szellemen hajótörést szenvedett minden kísérlet az anyagi helyzet javításának törvényes formulázására, ahol az a furcsa eset állott fönn, hogy az egész, öt világrészre terjedő birodalom kormányozására alkalmasnak ítéltek egy asszonyt,
