Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-01 / 22. szám

3 Békés 1913 junius 1. bizottsági tagok száma az eddiginél. A bizottsági tagok ezt nagy megütkö­zéssel hallották és nagyon hajlamos volt a hangulat arra, hogy az egész kérdés felett napirendre térjenek és a jelenlegi állapot fentartassék. Hozzá­szólóiak a kérdéshez Haviár Dániel, Bikády Antal, dr. Berthóty István, Kecskeméthy Ferenc, Hrdlicska Lajos és Pollák Arnold. Végre is Haviárnak azt az indítványát fogadták el, hogy mivel ezt a fontos kérdést egyszeri hallásra megbírálni nem lehet, felhív­ják az alispánt, hogy javaslatát a jövő közgyűlésre nyomassa ki és azt meg­előzőleg küldje meg a megyebizottsági tagoknak tanulmányozás végett. A délutáni folytatólagos közgyű­lésen az érdeklődés nagyon megcsap­pant, mert a jelenlevők összes száma alig tett ki 30-at. Az ülésen első tárgyként soron- kivül a békési Diibögő építési ügye vétetett elő. Az állandó-választmány javaslata az volt, hogy az építés elha­tározását kimondó községi határozat, mivel az többrendbeli hiányt tüntet fel, ezúttal se hagyassák jóvá. Ezzel szemben Szabó István, Botka István, Morvay Mihály és Kecskeméti Ferenc a Dübögő felépítésére vonatkozó határozat jóváhagyása mellett szólaltak fel és minthogy ellenvélemény nem nyilvánult, mert felebbező nem volt jelen, ezért az állandó-választmány ja­vaslata, egyhangúlag leszavaztatott és az építkezés megengedtetett. Hasonlóképen soronkivül vétetett elő Paulovits Jánosnak az a felebbezése, amelyet Tótkomlós községnek azon határozata ellen adott be, amelyben a községi munkásházak építését nem vál­lalta magára. Ennél a kérdésnél Pau- lovits János és Hrdlicska Lajos szólal­tak fel, de a közgyűlés az alispán fel­világosítása alapján a község határo­zatát jóváhagyta, mert a községet aka­rata ellen nem lehet kényszeríteni a munkásházak felépítésére. A békési libalegelő ügyében Mor­vay Mihály szólalt fel s beszédében erősen támadta a községi bírót, aki a község határozatait nem respektálja. szeti tömegtömböket kénytelenek alkalmazni, hogy a pénzt mind elköltsék. A nagy útvesztőben elvész a királynő szobra s bajjal lehet rátalálni, vagy egy­általában sehogysem. Hogy a tervezett nagy épü­let-tömböt el lehessen helyezni, egész városrészét meg kell bolygatni a szűk budai várnak, melybe a hivatalokon kívül alig van magánlakás, fó részét elvenni, átéyiteni s a közforgalomból kivonni, mindez csak azért, hogy három millió korona közpénz kővé válhassék. Bécs emelt a két cászári muzeum között levő köztéren olyan Mária Terézia szobrot, melynek bá­mulatára jérnak a külföldiek Nem kell azon azt keresni, hol van a császárné, ott ül az emlékmű közepén s kívüle mást nem is lát a szemlélő Nin­csenek ott árkádok, balustrádok, colonnádok és bástya-kiképzések, de van szobor! Beérnők azzal, ha vértanú-királynénk a magyar fővárosban ilyen szobrot kapna s ez nem kerülne többe, mint más­fél millió koronába. Megmaradna még másfél millió, melyet arra kellene fölhasználni, hogy az ország vidéki városaiban is legyen megörökítve Erzsébet áldott emléke, hozzá méltó szobrok utján. Ha egyre egyre 150000 koronái szánunk, abból igen szép szobrokat kapna az ország tiz városa, mert hiszen a vidék legnagyobb két szobra: a kolozs­vári Mátyás-szobor s az aradi vértanú-szobor sem került ennél többe. íme, a Columbus tojása az Erzsébet-emlék sikerére. A tervezett építészeti megoldás helyett tisz­tán szobrászi megoldást kérünk, mely jobban meg­felel Erzsébet jellemének, mint a sok ürességgel jjíró, szétlapuló építészeti munka, melyből épen az intimitás hiányzik, az Erzsébet alakját jellemző Élénk érdeklődés mellett tárgyal­tattak — amint az különben előre volt látható — Gyula város szervezeti sza­bályrendelete ellen beadott felebbezé- sek. Felszólaltak a kérdéshez dr. Mar­tos József, aki a számvevői állást fő- száinvevői állássá, az ügyészi állást főügyészi állássá kérte átszervezni, — Botka István pedig a végrehajtókat a XT-ik fizetési osztályba kérte sorozni. A jelenlegi végrehajtók érdekében fel­szólalt K. Schriffert József is. A tör­vényhatóság végül is akép határozott, hogy a most említett kérdésekben nj határozat-hozatalára utasítja a várost azzal, hogy legalább egy végrehajtó, a ki a többieknek főnöke lesz, a Xl-ik fizetési osztályba sorozandó. Egyébként a beadott felebbezések folytán kimon­dotta a törvényhatóság, hogy az al- számvevői elnevezés megmarad, a rend­őrségi igtató és kiadói állások nem szervezhetők vissza irnoki állásokká, a rendőrség külön igtató s kiadói köny­vet vezessen. Emmerth Gézának a fő­mérnöki cim s a Vili. fizetési osztály­nak megfelelő napidij jár. Végül a vá­ros által megszüntetett gazdai állást fentartandónak mondották ki. Ennek az ügynek letárgyalása után hátra volt még mintegy 180tárgy,ame­lyek azonban — hozzászólás nélkül — gyors referádák alapján egy félóra alatt az állandó-választmány határozati ja­vaslatai értelmében intéztettek el. A rendes és póttárgysorozat d. u fél 6 órakor le lévén tárgyalva, elnöklő főispán az előadó jegyzők fáradságos munkájával szemben nyilvánított elis­merése mellett a hitelesítő közgyűlést másnap d. e. 10 órára tűzte ki és a köz­gyűlést berekesztette. A közgyűlésen jelen voltak Kcry Gyula fő­ispán elnöklete alatt: Ambrus Sándor, dr. Dóméi Síudor, Moldo- ványi János, dr. Vangyel Endre, Veres József, dr. Ambrus Jenő, dr. Zöldy Géza, dr Kóhn Mór. dr. Zoldy János, Antalóczy Nándor, Sárosy Gyula. Szabó Emil, Sinszky Ferenez, Schmidt Ivan, dr. Kis László, dr. Sztojanovics Szilard, dr. Szirbik Bálint, Lukács Endre, Kis László, Popovics Szilveszter, dr. Wieland Sándor, Csánky Jenő, dr. Berthóty István, dr. Kon­koly Tihamér, Horváth uéla, dr. Lovich Odón, Holló György, Tardy Lajos, Petneházy Ferenc, dr Lindenberger János, dr. Berényi Ármin, dr. Szondi Lajos, dr. Berkes Sándor, Szeberény: Zs. Lajos, közvetlenség. S mily kedves dolog volna, ha min­den nagyobb városban találkoznánk a királynő alakjával, hiszen királynője volt ő Kolozsvárnak, Kassának és Debrecennek is, nemcsak Budapestnek. A megoldást úgy képzeljük, hogy az a tiz művész, akik a mostani pályázaton elismerésben részesült a bírálat részéről, amennyiben terveik megvétettek, nyerjenek egyenes megbízatást egy-egy városban fölállítandó szobormű elkészítésére. Az a bárom művész, vagy művész-szövetség, mely a bá­rom díjban részesült (u m. Teles és Györgyi az első dij nyertese, Szentgyörgyi és Hickisch a má­sodiké s Maróthi a harmadiké) vegyen részt a meg­változtatandó föltételü szűkebb pályázaton a buda­pesti másfélmilliós szoborra Így tizenhárom szob­rász nyer munkát s tizenegy város Erzsébet-szobrot. Azt az ellenvetést lehetne fölhozni, hogy a törvényhozás csak a Budapesten fölállítandó szoborra szavazta meg a kívánt összeget, de nem vidéki szobrokra. Nos a törvényhozás novelláris utón azonnal segíthet e bajon s kimondhatja, hogy a budapesti szobor fölállítása után megmaradó ősz- szeg a vidéken fölállítandó szobrok létesítésére for­dítandó. Vegyék szivökre tanácsunkat a vidéki városok vezetői, tartsanak tanácskozásokat, vonják bele a város érdekeltségét s országgyűlési képviselőit s já­ruljanak a törvényhozás elé kérelmükkel Erzsébet emléke sokkal szentebb mindnyájunk előtt, hogy- sem ne remélhetnők a kedvező megoldást ily érte­lemben egy kis jóakarat és erély mellett. Sebők Sándor, dr. Kun Pál, Botka István, dr. Du­nai Alajos, Keviczky László, Szabó János, dr. Makai Márton, Beliczey Géza, Reisner Emánuel, Griinfeld Jakab, Varságh Béla, Retsz Hermann, Freuder Mór, dr. Follmann János, Südy István, dr. Danes Szi­lárd, Böhm Miklós, Székács József, dr. Márkus Mi­hály, dr. Márki János, Czinczár Adolf, Reismaan Adolf, Pfeiffer István, Veres József, Aszalay Gyula, Boros János, dr. Hollaender Lipót, Léderer Rudolf, K Horvath Sándor, Morvay Mihály, Reck Géza, Viskovics Ignác, Házy Imre, Weisz Mór, Braun Mór, dr. Bikády Antal, K. Mészáros Dániel, dr. Ladies László, Kolozsi Eadre, dr. Mázor Elemér, dr. Bucskó Korjolán, Haviár Gyula, Haviár Dániel, Novák Árpád, Achim Gusztáv, dr. Martos József, Kocziszky Mihály, Hrrza Ferenc, dr. Déri Henrik, Ritsek János, Neumann Antal, Kousiczky János, Harsányi Pál, Oláh István Szabó József, Vincze Dániel, Debreczeni Endre, Uhrin Imre, Uhrin Mi­hály, Kovács István, Farkas Imre, Kurilla Mihály, Kovács Pál, Wallersteiu Fülöp, Ludvig János, Pau- lovics János, Hrdlicska Lajos, Skálái Lajos, Szikes György, Torkos Kálmán, Kecskeméthy Ferenc, Liska János, dr. Glasner Adolf, Popovics Aurél, Zídor Mór, Szabó István, Remeczki Ferenc, Hídvégi Imre, Durkó Gergely, Kvanka Mihály, Ivanyi Antal, Ku­nos István, Gremsperger József, dr. Kökény Gábor, Grimm Mór, dr. Salacz Aladár, Reiuer Béla, Péteri József, Sonkoly Márton, Lestyán Goda János, Ko­ntár György, Kiss Mihály, Borgulya Márton, Elefánt János, Tóth Mihály, Janurik Mihály, dr Sziráczki János, Schneider József, K. Schriffert József, Mester Sándor, Hrabovszky Pál, Achim H Pál, Lacó András, Lukoviczki János, Kittka György, Bottyánszky András, Belenta Mihály, Brhlik György, Miklya Z.' György, Kovács Sz. Mihály, Janorszki János, Luca János, Darabos János, Pollak Arnold, Szekerka Já­nos, Bohus M. György, Bobus M. Márton, Uhrin Pál, Machlik Mihály, Csernik Mátyás, Drienyovszki János, Hrabovszki Mátyás, Kóhn Ignác, Aliment Z. András, Kurucsó Mihály, A. Nagy Janos, Vakarcs János, Sebők Ferenc stb. Elnöklő főispán az ülést d. e. 9 órakor meg­nyitván, üdvözölte a szép számmal megjelent tago­kat. Első tárgya a közgyűlésnek az alispáni jelentés volt, amelyhez dr. Makai Márton szólalt fel inter­pelláció alakjában és támadást intézett a gyomai járás főszolgabirája ellen, aki egy Gyomán tartott pártgyülés alkalmával vele szemben nagyon is erélyes volt. Makai beszédét általános türelmetlen­séggel hallgatták, sőt midőn a köztársasági pártról beszélt, többször a királyt éltették. Az elhangzott interpellációra a gyomai járás főszolgabirája dr. Konkoly Tihamér jelentkezett szólásra, hogy a törvényhatóság tagjait tárgyilago­san tájékoztassa ama hivatalos eljárás felől. Előre­bocsátotta, hogy a maga részéről semmiféle utasí­tást nem adott a csendőrségnek arra nézve, hogy a Budapestről Gyomára érkezett egyének kilétét és lejövetelüknek célja felől érdeklődjenek s illetőleg azokat igazolásra hívja fel. A népgyülésre vonatko­zólag pedig azt válaszolta, hogy a napokban Gyomán tartott népgyü esen felszólalt Makai s beszéde során, eltekintve attól, hogy más pártbelieket csordának nevezett, igen izgatottan kelt ki a közviszonyok ellen, melyek használt kifejezései szerint rothadtak, bűzösek és olyan gazságok folynak, amelyek a politikai küzdelemtől minden tisztességes elemet elriasztanak. Nyomban hozzáfűzte, hogy a kerület ben 5 főszolgabíró van, akik szolgabirákkal karöltve a választásokon hatalmi szóval, erőszakosan vak eszközként hajtják ki a kormány parancsait. Végül a köztársaságot éltette. A főszolgabíró válaszában még kiemelte, hogy a közszabadsági jogokat mindig a legtürelmesebben, inkább a közbéke szellemének szol­gálva kezelte, mert szilárd meggyőződése szerint a ma­gyar hatóságokiak a gyülekezési és szólásszabadságot nemcsak tisztelni, hanem biztosítani is kell Ezt annál nagyobb mértékben teszi, mert a mi népünk komoly, jó­zan. higgadt. Bizony ebből nagyon sokan nemes tanul­ságokat vonhatnának le. — Azonban köztudomású, hogy népgyüléseken a tömegben sokan felelőtlensé­get éreznek magukban. Ha ehhez hozzávesszük, az ellentétes- felfogású egyének kigúnyolása, sőt sérte­getése nem tartozbatik a gyűlés keretébe, mindeze­ken felül ami a fő, a botrányok előidézésére mód felett alkalmas, midőn végül azt kellett tapasztalnia, hogy a szónok nyomban a közviszonyok éles lebírá­lása után a hatóságnak bizonyos megnevezett körét rendkívül általánosított vádakkal támadja, egy nép- gyülésen, mely a hatóságok feletti bíráskodásra ugyebár nem illetékes; akkor nemcsak joga, hanem kötelessége is volt, hogy figyelmeztesse és rendre intse a szónokot s ezáltal megakadályozza a köz­rend megzavarását és törvényes intézmények elleni további esetleges izgatásokat. Kéri válaszának tudo­másul vételét. A törvényhatósági bizottság általános helyes­léssel fogadta és vette tudomásul a választ. A vármegyei árvaszék működéséről szóló jelen­tésnél dr. Berényi Armin szólalt fel és kifogásolta, hogy a követelések behajtásának ellenőrzése oéljá-

Next

/
Thumbnails
Contents