Békés, 1913. (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-30 / 13. szám
3 Békés 1913 március 30. Tanügy. hó 31-éig kell az aradi állami tanítóképző-intézet igazgatóságánál beadni. Folyamodó világosan tüntesse föl kérvényében lakóhelyét (utolsó posta, vármegye, utca, házszám) A fölvételről a minisztériumtól leérkezett rendelkezés után nyomban értesítem az érdekelteket. A fölvettek testét az intézet orvosa, zenei hallásukat annak zenetanára is megvizsgálja. A tanítóképző intézet igazgatója. Hírek. Előfizetési felhívás a „Békés“ 1913 év 2-ik évnegyedére. Tisztelettel kérjük mindazokat, akiknek előfizetése lejárt, hogy azt e hét folyamán megújítani szíveskedjenek. A „Békés“ előfizetési dija félévre 5 korona, negyedévre 2 kor. 50 fillér, mely összeg vidékről a „Békés“ kiadóhivatalának czim alatt küldendő be. Egyházi kinevezések és áthelyezések. Gróf Széchenyi Miklós váradi püspök kegyúri bemutatás alapjan kinevezte ifjabb Gabér Mihály békéscsabai káplánt szentjobbi plébánosnak. Helyére Cseresek Gusztáv debreceni káplán megy. Körirat a vármegyén. Hunyadvármegye meg- küldötte köriratát hasonszellemü felirattal leendő támogatás végett. A köriratában a vármegyei közigazgatás szerves reformjának mielőbbi megalkotását sürgeti, amelynek alapja az államosítás lenne. A legutóbbi törvényhatósági ülés foglalkozott már egy ilyen tartalmú átirattal és pedig Pozsonyvármegyé- jével, azonban Békésvármegye törvényhatósága a körirat felett napirendre tért és ha következetes akar maradni álláspontjához, Hunyadvármegye kör- iratának ezen része felett ismételten napirendre fog térni. Eltekintve azonban a kérdésnek ettől a részétől, figyelmet érdemel a köriratnak az a része, mely a törvényhatósági bizottság jelenlegi hatáskörét veszi biralat alá, annak tarthatatlanságát mutatja ki és oda konkludál, hogy a törvényhatóság hatáskörében csakis az országos kérdésekben való állás'tfog- lalást célzó felirati jog az egész vármegyét, érdeklő háztartási, kulturális és gazdasági kérdések, végül a vármegyei szabályrendelet alkotási joga hagyandó meg, minden többi ügy részben a járási önkormányr- zati hatáskörbe, részben a közigazgatási bizottság hatáskörébe utalandó, ahol az ügyeknek a jelenleginél sokkal gyorsabb, alaposabb és igv megnyugtatóbb elintézése volna remélhető. Sürgeti ezenfelül Hunyadvármegye köriratáhan a szolgálati pragmatika megalkotását, továbbá a gyakorlati közigazgatási vizsga életbeléptetését. Az kétségtelen, hogy különösen a törvényhatósági bizottság hatáskörének megállapítása alapos reformra szorul, mert a jelenlegi szervezet mellett az ügyek gyors, igazságos és alapos elintézésének garanciái egyáltalában hiányoznak. Az ugyanis, hogy valamely ügy miképen nyer elintézést, nagyrészben függ attól, hogy mely időpontban kerül az tárgyalás alá, hányán vannak jelen a bizottsági tagok közül, kik és milyen hatással szólnak a kérdéshez és milyen érdekeltségi csoport verődik össze az elintézésnek ilyen vagy amolyan megszavazása mellett. Épen ezért nem tartozik a ritkaságok közé, hogy a teljesen szabályszerűen és törvényesen előkészített határozati javaslatokat az ad hoc többség — indokolás nélkül — egyszerűen leszavazza, aminek természetesen az a következménye hogy a nyilván törvénytelen és helytelen határozatokat — a törvényhatóság tekintélyének nem nagy dicsőségére — a felsőbb hatóság megsemmisíti, vagy megváltoztatja. Az Alsó-fehér-körözsi társulat választmánya folyó hó 27-én délelőtt ülést tartott, amelyen jelenvoltak gráf Széchényi Antal elnöklete alatt: Haan Béla, dr. Hoffmann Károly, dr. Jantsovits Emil, dr. Ladies László, dr. Lovicb Ödön és Ondrus Cyrill választmányi tagok, Hubert Lajos kir főmérnök, a gyulai m kir. folyammérnöki hivatal főnöke, mint miniszteri megbízott és Künzl Ernő társulati igazgató-főmérnök. Társulati elnök az ülést a megjelentek üdvözlése után megnyitván, üdvözli a miniszteri megbízottat, kit a társulat javára való működésre maga nevében is kér. Künzl Ernő igazgató-főmérnök ismertette azután a szakaszmérnöki állásra beérkezett pályázatokat Haan Béla megokolt felszólalásában azt javasolja, hogy a választmány ne töltse be a szakaszmérnöki állást, hanem a szakaszinérnök helyett egy második vizmestert alkalmazzon. E viz- mesterek igen jól képzett gyakorlati embereknek bizonyulnak s a társulatnak inkább ilyenre volna szüksége. Igazgató-főmérnök elismeri azt, hogy ez által a társulat bizonyos évi megtakarítást mutathatna fel, de rámutat arra, hogy a vizmester önálló munkát végezni nem mindenütt tud s így igen sok munka csak fennakadással volna végezhető s sokszor előfordulna az, hogy ugyanazon munkánál úgy ő, mint a vizmester le volnának kötve, főként azon idő alatt, mig a vizmester bizonyos számítási munkálatokba betanittatnék s ezért javasolja, hogy az indítvánnyal szemben a szakaszmérnöki állás betöltése határoztassék el. Dr. Ladies László kérdést tőn az iránt, hogy oly pályázók, kik okmányaikat be nem mutatták, ezek pótlására felbivattak-e ? Igazgató- főmérnök szerint ezes nem hivattak fel ezen pótlásokra azon okból, mert a pályázati hirdetmény szó szerint tartalmazza azt, hogy a pályázóknak mily okmányt kell bemutatniok. Ugyancsak dr. Ladies László kérdésére igazgató-főmérnök előterjeszti, hogy egyik pályázó sem rendelkezik »kitűnő® képzettségét kitüntető oklevéllel. Haan Béla, dr. Ladies László, dr. Lovich Ödön, Ondrus Cyrill felszólalásai, igazgató-főmérnök felvilágosításai után Hubert Lajos miniszteri megbízott kifejti, hogy a társulatoknál általánoson szokásos az, hogy minden 30 kilométer árvizvédekezési szakasz vonalra számítanak egy mérnököt s erre az állások szervezésénél is figyelemmel vannak, hogy egyetemi képzettséggel Főigazgatói látogatás. Dr. Vass Berfalan, a nagyváradi tankerület kir. főigazgatója folyó hó 26—29. napjain végezte szokásos hivatalos évi látogatását a gyulai róm. kath. főgimnáziumban. A főigazgató e négy nap délelőttjén többször meglátogatott minden egyes osztályt, jelen vált minden egyes tanárnak óráján, megszemlélte az iskolai dolgozatokat és rajzokat, megtekintette az intézet könyv- és szertárait s mindezen téreken szerzett tapasztalatait a folyó hó 29 én délután tartott értekezleten közölte a tanári karral, kiemelve, hogy azok minden tekintetben kielégítők és megnyugtatók voltak. Polgári iskola Gyomán. A rég óhajtott polgári iskola létesítése a megvalósulás stádiumába jutott, amennyiben dr. Fenyves Ferencnek, ki Gyomán nyilvános jellegű magán polgári fiú- és leányiskolát szándékozik 1913—14. tanévtől kezdve felállítani, a községtől erre a célra kért 1500 korona évi segélyt a község képviselőtestülete folyó hó 16-án tartott közgyűlésén megszavazta. Fölvételi pályázat. Az aradi áll. tanítóképző- intézet ,140 növendéket vesz föl az 1913 —14. isk. évre és pedig az államsegélyeseket részben teljesen ingyeneSj féldijas vagy teljes fizetéses bennlakással, részben egyenként havi 16 korona ösztöndíjjal (bejáró) vagy ingyen ebéddel (bejáró). A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur rendelkezése szerint a jobb tanulmányi előmenetelü növendékek már az első osztályba való belépésük alkalmával, a növendékek létszámára való tekintet nélkül, féldijas, esetleg teljes ingyenes ellátásban fognak az intézet internátusában részesülni. A teljes fizetők, havi 32 koronát, a féldijasok havi 16 koronát fizetnek a teljes ellátásért az intézet pénztárába. Az egykoronás bélyeggel ellátott kérvényekhez a következő okmányokat kell csatolni: 1. születési bizonyitváDj't, 2. tiszti orvosi bizonyítványt arról, hogy folyamodó ép, egészséges és a tanitói pályára alkalmas, 3. községi bizonyítványt, mely kimutatja a családfő polgári állását, a szülők vagyoni állapotát és évi jövedelmét koronaértékben, ezek ellátására szoruló gyermekeinek számát és életkorát, 4. az utolsó évvégi bizonyítványt , illetve félévi iskolai értesítőt. Az első osztályba csak éptestii és zenei hallással bíró tanulókat veszünk föl, akik 14. életévüket már betöltötték, de 18 évnél nem idősebbek és utolsó félévi értesítőjükkel, esetleg évvégi bizonyítványukkal annyi előképzettséget igazolnak, amennyit a polgári iskola, a gimnázium vagy a reáliskola alsó négy osztásának sikeres elvégzése nyújt. A 14 évnél fiatalabb tanulók is remélhetik a fölvételt, ha fölvételi folyamodványukban koreugedélyt kérnek. A vallás- és közoktatásügyi miniszterhez címzett folyamodványokat az előirt okmányokkal fölszerelve f. évi május — No? — Nem lösz, ha mondom 1 — Mit csinál kend ? — Mit? — No. — Hát befogok, oszt beviszöm . . . — Aztán . . . ? — Van a városban ölég orvos, majd csak kiaggya valamelyik a halállevelet . . . — Én csak azt mondom, — sopánkodott az asszony, — hogy megbüntetik kendet ? — Engöm? András hátraszegte a fejét s jobb keze mutatóujjával mellbe bökte magát. — Engöm? Ne félcs te engöm ! Inkább aggyá valamit falni . . . Aztán majd fölkészítem a kocsit. Szalmát alá, sokat. A subával betakarjuk . . . * * Hajnalodon, mikor András beért a városba s bezörgetett a Senyéné által javasolt orvoshoz. — Ki ? Honnan ? — tudakolta az orvos. — A tanyám' . . . — Melyik ? — A sürüsi rész, instálom ... Itt mingyár, a kövesön alul . . . Elővigyázatból nem mondotta meg az igazat. Sem a tanyát, sem a becsületes nevét. Az orvos kilépett a kocsihoz, mikor is András készségesen emelte föl a subát — Itt a beteg . . . Az orvos összeráncolta a homlokát. — Hisz ez halott! András megütődött. — Halott ? Csak tán nem ? Hisz még az előbb . . Ejnye, ejnye . . . Szögény édös apám . . . Az orvost erre az orcátlan alakoskodásra el♦ öntötte a fekete indulat. — Mit hazudik kend ? Engem akar lóvá tenni ? Hisz ez az ember legalább hat órája meghalt . . . Elővett egy kis könyvet. — Hogy hivják kendet ? András látta, hogy ezzel áz orvossal törököt fogott; ezért hát lassan a kocsija felé farolt. — Engöm ? Már mint én ? — Mi a neve ? — De tekintetös orvos ur . . . Márhogy az én nevem ? Odaért a kocsihoz. Hirtelen fölugrott az ülésbe s aztán se szó, se beszéd, végigvágott a lovain. Csak a harmadik utcában állt meg; egy régi, öreg ház előtt. Ide egy zsinóros ember igazította : — Öreg orvos, jó orvos . . . — No, én épen azt keresők. Öreg orvost, jó- szivü embört, régi világbélit, aki nem hevesködik, mögérti a szögény embört . . . Akivel lehet okosan érteközni . . . — No, ezzel az orvossal lőhet — ... Hirtelen lőtt rosszul, — adta elő András a sorát az öreg orvosnak. — Még az este semmi baja Danolt is. Má’ úgy dudorászgatva. Aztán eccöre csak összeesött . . . Tán gutaütés. A jó öreg orvos föltette az okuláréját s nézte, vizsgálgatta a halottat. Andrást a hidegveriték kezdte környékezni. Ugyan jnit lehet olyan sokat nézni egy halotton. Halott, halott. Nincs abba már egy szikra élet. Nincs. Lehet azt látni az első szemvetésre. Minek azt olyan akurátosan vizitálni. Tetőtől-talpig. Vagy hogy ez is okvetetlenkedni akar ? Úgy látszik, hogy az a szándéka. No ni, még kopogtatja is. Bizony még nem adja ki a halállevelet. Meg-megszegte a nyakát. Hm! Majd nagyhir- telen elhatározta, hogy tiz pengőt ad neki, hogyha nem okvetlenkedik. Tizet . . . Az öreg orvos végre is befejezte a vizsgálódását. — Mindjárt jövök — mondá s azzal bement a szobájába. — Most válik el, — dörmögte András, miközben vigyázva betakargatta az apját. — Attól függ, — morfondírozott — hogy milyen írást hoz. Jót-e, vagy rosszat ? Ha jót, úgy tiz pöngő üti a markát Tiz. Ellenben ha rosszat, akkor . . . Hm. . . . Nem a. Nem. Ennek az orvosnak nem mutat rosszra az ábrázata. Igaz ugyan, hogy sokáig vizitálgatta, de azt az öregség is töheti . . . — Na, itt az Írása! — szólt rá az orvos. András mohón kapott az papiros után. Kinyitotta, megforgatta . . . — Aztán beleirta-e az orvos ur, hogy hirtelen halál ? — Bele. — Úgy hát ez akkó’ egészen hitelös ? — Az. — Nem származhat utána semmiféle vesző- delöm ?
