Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-29 / 52. szám

1912. december 29. Békés 3 hogy a bizottságnak nincs joga az aktákat megte­kinteni és a tisztviselők képzettségét felülbírálni. Ennél az ügynél Martos József és Jeszenszky Nán­dor szólaltak fel. — A törvényhatóság határozatát egyébként egész terjedelmében közöljük. A gyulai állami gyermekmenhely telkének vé­telére vonatkozó határozat jóváhagyatott. Jóváha­gyatott az a határozat is, hogy a békésmegyei ta­karékpénztár által kibocsájtott részvényekből az Erzsébet-ápolda pénztár terhére a város bizonyos számot jegyzett. Kiköttetett azonban, hogy a rész­vények értékcsökkenése esetén a város tartozik az esetleges hiányt pótolni. A külterületi iskolák állami kezelésbe vételére vonatkozó határozat pártolólag terjesztetett fel a miniszterhez. A gyulai ipartestület megalakítására vonat­kozó iratok a kereskedelmi miniszterhez az engedé­lyezést javaslatba hozó felirattal terjesztettek fel. Dr. Kovács Károlynak felebbezése a szabadságát megtagadó képviselőtestületi határozat ellen — el- utasittatott. A mérnöki hivatalhoz beosztandó műszaki tiszti állás szervezésére vonatkozó határozat — Monori Mihály ellenző és dr. Lovich Ödön pártoló felszóla­lásai után — helybenhagyatott Úgyszintén jóvá­hagyatott a jéggyári kedvezményeknek ifj. Balog József és társaira történt átruházása A hitelesítő közgyűlés e hó 24-én d. e. 10 órakor tartatott meg. Tanügy. Tanitóválasztás akadályokkal. Folyó hó 14-én Mezőberény községi iskola­széke Mtkler Sándor kir. tanfelügyelő elnöklete alatt ülést tartott, melyen a község határához tartozó hereki pusztán levő községi iskola tanítói állását kellett volna betölteni. Ez állásra nyolc okleveles tanító pályázott. Ezek közül a választást vezető kir. tanfelügyelő ötöt kizárt azon az alapon, mert a minősítési táblá­zat szerint okleveleiket csak egyszerű másolatban csatolták s a pályázók közül csak három lett vá­lasztás alá bocsátva. A kizártak között volt U. M., a szemlaki re­formátus egyháznak tanítója is. akit az iskolaszék tagjainak túlnyomó nagy többsége megválasztani kí­vánt. Miután a fentebbi elnöki kijelentés után a kir. tanfelügyelő ur engedelméből az iskolaszéki tagoknak módjukban volt a pályázók kérvényeihez csatolt okmányokba betekinteni: ezek arról győződ­tek meg, hogy a szemlaki református egyháznak fentebb említett tanítója a maga oklevelét nem egyszerű, hanem a maga egyházi hatósága, az ille­tékes református lelkészi hivatal által hitelesített másolatban csatolta a kérvényhez. Ennek alapján az egyik iskolaszéki tag arra kérte a kir. tanfelügyelő urat, hogy az illető taní­tót bocsássa választás alá annyival inkább, mert őt a több, mint egy év előtt ugyanezen állásra hirde- dett pályázatkor a kir. tanfelügyelőség megválaszt­hatnak jelentette ki s akkor csakis azért nem lett megválasztva, mert a választó-ülés szabálytalanul lett összehiva, ami miatt a közigazgatási bizottság a választást meg is semmisítette. A kir. tanfelügyelő ur ezen felszólalásra azon kijelentést tette, hogy ő csak a kir. közjegyzőség, vagy a járásbíróság által hitelesített másolatokat fogadhat el miután ajánlani csak egyedül neki van joga, a minden más oldalról jövő ajánlás kor- j teskedésnek tekinthető, a kizárá>t a szemlaki tanító­val szemben fentartja s csak az előbb említett há­rom tanítót bocsátja választás alá. Erre az iskolaszéki tagok egy része eltávozott a választás helyiségéből. A jegyzőkönyvben jelenlevőkül felvett 18 is­kolaszéki tag közül 7 a kir. tanfelügyelő által jelöltek fgyikére szavazott, 11 pedig nem élt szava­zati jogával. így az illető tanító 7 szavazattal, 11 nem sza­vazóval szemben megválasztott kereki tanítónak lett kijelentve. Ezt a választást a leszavazott többség, mely a kizártak egyike mellett foglalt állást, megfelebbezni szándékozik. így tehát vármegyénk közigazgatási bizottsá­gának újból lesz alkalma a kereki tanitóválasztással, melyben tavaly a közigazgatási bíróságnak kellett döntenie, foglalkozni. Érdekes előzményei vannak a választásnak. Ugyanis tavaly szeptember havában a kereki isko­lába, a most kizárt szemlaki tanítóval szemben egy unitárius vallásu tanítót választottak meg az iskola­szék azon tagjai, akik most is ellene foglaltak állást. Ezt a választást az iskolaszéknek azon tagjai, akiknek jelöltje most, ki lett zárva a választottak sorából, megfelebbezték. Azt hozták fel indokul hogy többen közülük csak egy órával a választás e'őtt lettek a választó­ülésre meghiva s igy azoknak, akiket a meghívót széthordó városi cseléd otthon nem talált, tudomá­suk sem volt a választásról s arra ezen okból nem jöhettek el. Felhozták továbbá azt, hogy a kereki iskola növendékei majdnem kizárólag evangélikus és refor­mátus vallásuak, unitárius pedig egy sincs közöttük. A pályázati feltételek között foglaltatott az is, hogy a megválasztandó tanító köteles lesz ,az említett vallásu növendékeket, külön díjazás mellett a saját hitfelekezetük szerinti vallás oktatásban részesíteni s ugyan ilyen hitfelekezetü isteni tiszteleteket is tar­tani, minderre pedig megfelelő hitfelekeztü pályá­zók mellett unitárius vallásu tanítót célszerűség szempontjából nem tartanak alkalmazhatónak. Ezen indokok alapján a közigazgatási bizott­ság a felebbezésnek helyt adott s a választást meg­semmisítette. A közigazgatási bizottság ezen határozatát a községi iskolaszék túlnyomó nagy többsége tudomá­sul vette. Azonban az iskolaszéknek azon tagjait, akik az unitárius tanító mellett foglaltak állást, a köz- igazgatási bizottság megsemmisítő határozatát meg­felebbezték a miniszterimhoz. Hogy minő indokok szerepeltek ezen felebbe- zésben, azt a nagy közönségnek sejtenie lehetett azon hírlapi cikkből, mely e tárgyban a »Mező- berény és Yidéke« hírlap tavalyi karácsonyi számá­ban látott napvilágot. E cikkben az vau mondva, hogy azokat, akik a református vallásu U. M.-lyal szemben, az unitá­rius vallásu 0. A.-t választották meg tanítóul egy oly iskolába, melynek egyetlen egy unitárius val'ásu növendéke sincs, »magasabb szempont vezetett a magyarosodás és kulturális cél érdekében,« ellentét­ben az iskolaszék azon tagjaival, akik a középkori, sok áldatlan harcot előidéző felekezetességet« kép­viselték ezen választásnál. A közigazgatási bizottságról pedig az van mondva a karácsonyi cikkben : »A közigazgatási bi­zottság ülésén Veres József és dr. Ladies ügyvéd beszéde után különös, nem minden inzultus nélküli felfogás győzött. Az a kérdés került vitatás tárgyává, hogy mivel a pályázati hirdetésben ki volt tüntetve, hogy protestáns isteni tisztelet tartandó, jóváhagy­ható-e a választás ? A kir. tanfelügyelő határozott jóváhagyási ajánlatának ellenére, Veres József és Ladies László támadó beszéde után kimondatott, mivel az unitárius vallás nem protestáns, a válasz­tás megsemmisitendő*. Ezután bizonyítják a »magasabb szempont* képviselői, hogy az unitárius vallás is protestáns vallás. Végül a következő szavakkal záródott a fe- lebbezést igazolni akaró karácsonyi cikk : »Hogy ezt a közigazgatási bizottság túlsúly­ban ne tudta volna, nem lehetünk annyira naivak, hogy elhigyjük. Ha ped;g tudta és tudja, úgy a megsemmisítés határozottan szabályellenes Azon eset­ben pedig, ha a tényt, (hogy t. i. az unitárius val­lás protestáns) nem ismerték el, finomtalan eljárást követtek, amely terrornak, vagy inkább inzultusnak nevezhető. Hogy a közigazgatási bizottság ezen ügy­ben történt felfogásával és döntésével a miniszter azonosítaná magát, nem hisszük1« A minisztériumban soká nem tudtak dönteni ezen dogmatikai érvekkel és filozófiai okoskodások­kal telitett felebbezési ügyben. Végre is a miniszter a közigazgatási bírósághoz tette át azt. Ez pedig, több, mint egy év múltával úgy döntött, hogy a közigazgatási bizottság megsemmisítő határozatát jóváhagyta. Ezért kellett most másodszor is tanítót választani a kereki iskolába. Ily előzmények után Mezőberény lakossága fe­szült érdeklődéssel várja a közigazgatási bizottság döntését ezen újabb felebbezési ügyben. Ezzel kapcsolatban egy dolog érdemel különös figyelmet. És ez, amit a közigazgatási bizottság ta­A harmadik, negyedik szakasznál a jobb fülüek kezdték utána dúdolni az istoriásnak. Fő­ként az asszonyok. Mikor aztán úgy négy-öt stáció után tökéletesen kitanulták, akkor megvették . . . Leghíresebb istóriás volt a Nagyalföldön Hőgye András. Az ő portékáján nőtt fel hat vár­megye négy-öt generációja. Az ő istóriáin sirtak- rittak, búslakodtak a népek évtizedeken át. Nem is volt az vásár, amelyikről Hőgye uram elmaradt. Csak ő tudta savát-borsát megadni a siralmas ese­teknek. Az volt az igazi, ahogy ő adta elő ! — Azok az istoriák . . . De ha történetből mégis nem elég tömören sorakoztak fel a vevők, ha a rémes istoria nem hódított eléggé, Hőgye uram, mint izig-vérig üzlet­ember, trükkökhöz fogott. Egy mindig bevágó trükkje volt a saját gyártmányú s egyben helyi vonatkozású nótás istoriája, mely mint a jó mág­nes, úgy húzta sátora felé a vásáros népeket. Volt az öregnek két legénye, azok a sátor két végén álltak. Hőgye uram kellő pillanatban intett a sze­möldökével s rázendítette : „Ló, csók, pofleves I“ S felütötte a fejét mire a két legénye, mint a jó visszhang, rávágta : „Hogy illik ez össze ?“ A kérdésre az öreg felelt: „Ló aem jó, ha rugós, Csók jó, ha cuppanós, Pofon, ha csattanóé.“ Erre mindhárman együtt rávélekedtek : „így illik ez össze, Így illik ez össze 1“ Vagy : „Csiriz, vasút, megye 1“ Hogy illik ez össze ? „Csiriz nagyon ragad, Vasút nagyon halad, Megye hátra marad.“ „így illik ez össze, így illik ez össze 1“ Hogyne húzódtak volna a magyarok, mikor tudták, 1 hogy na most mindjárt lehet nevetni is, merthogy következnek sorra a birák uraimék, a pap, a jegyző, közbe egy-egy darázsdereku me­nyecske s egyéb kívánatos csemegék . . . A jó kedv aztán meghozta a vásárló kedvet is. Egy-két istoria . . . isten neki. No meg kalen­dárium . . . Annyi bizonyos, hogy olyan kalendá­riumot senkinél sem lehetett sikeriteni, mint Hőgye uramnál. Az Alföldi Kalendárium . . . No, az aztán egész világosan kimutatta, mikorra esik nagypén­tek, gyertyaszentelő ... no meg az időjárásokat: mikor lesz szél, napos idő, vihar, mikorra várható eső és mikor kell rettegni a fagytól, jégesőtől, mely ha elmaradt, az is á naptár jóságának tudó­dott be . . . Ezeket a célszerű alföldi kalendáriumokat Réti Lipót nyomatta Aradon, még pedig nagy körülte­kintéssel. Az istoriások bemondták előre, igy Hőgye uram is, hogy jövő évre kell ennyi és ennyi. Nono ! Ez nem is volt ám olyan könnyű munka. A nyomda csak annyit nyomott, amennyit rendel­tek. Érthető az Már most az istoriásnak számot kellett vetni magával: erre és erre a vásárra ennyi, meg ennyi . . . Nagy fejtöréseket és előre való kalkulálásokat kívánt ez az ügy, merthogy minden rendes vevőnek kellett juttatni a portékából. No, ugyan szép lett volna, ha az istóriás valamelyik konvenciós vevőjének azt mondja: „Nincs“. Az aztán többet akár ne is üsse le a sátorfáját abba a kerületbe. Hm. De hátha jön közbe valami s nyakán maradnak a drága jószágok? ! Tehát el kellett trafálni az összeget, kielégíteni a publikumot teljesen, de éppen csakhogy kielégíteni. Hőgye uram nagy mester volt a maga szak­májában. A numerusokat is mindig eltalálta. Egy­szer azonban mégis elszámitotta magát. Van az úgy néha. Elmúlt az őszi, a téli vásár s megesett a csúfság. Százötven kalendáriumba beleveszett a pénze. Hát ez nagysor volt. Ilyet még Hőgye uram álmában sem pipált. No, most mit csináljon ? Főtt a feje, főtt. Hát hogyne főtt volna ! Egy a szégyen, más meg a rémisztő pénz . . . A békési vásár erősen közelgett Az pedig igen ingerkedő vásár. Megfordul ott 8—10 ezer ember is néhanapján, ha több nem Hanem azok már mind kalendáriumosok. Ellátták magukat még az ősz, meg a tél folyamán . . . Ugyan ki venne meggyéréskor naptárt ? Mi lesz most ? Kinek sózza el őket ? Hogy csapja be vele a publikumot ? Hisz ez az, hogy nem akarta becsapni, de nem is tud*a volna. Nem volt hozzá lelke. Már pedig simán sehogyse kere­kedhetik ki az ügy, az már az egyszer világos. Valamit kellett csinálni, mert a pénzét se hagy­hatta veszendőbe. De mit ? Addig ógott mögött Hőgye uram, addig va- kargatta a feje búbját, mig kisütött valamit . . . Pár nappal a vásár előtt fölpakolt s útnak ereszkedett. Föl egész Szolnokig . . . Arról szok­tak jönni a kaszás tótok. Legalább is a meggy­érési vásárra mindig ellátogattak Békésre, mert ez a vásár volt az ő karácsonyuk. Akkor még nem arattak kasza nélkül . . . Hőgye uram elfogta a tótokat s megvette az összes portékájukat . . . A vásáron jöttek-mentek a népek. Keresték a kaszás tótokat. Ki látta ? Merre ? Hol vannak ? Senki. Csak nem nyelte el őket a föld ? De biz azök nem jöttek. Hőgye uram ellenben, bár kissé késve, de megérkezett. Kipakolt: könyveket, kalendáriumokat, no meg a kaszákat . . . Még jóformán bele sem foghatott a nótájába, már megrohanták a magyarok. — Hogy a kasza ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents