Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-01 / 48. szám

48, szám. XLIV. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évrt ......... 10 K — f fél é vre ... ... ... 5 K — f Évnegyedre ..._ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Gyula, 1919. december 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Pilátus utódjai. Ki nem ismeri Pilátus urat, ama bizonyos »én mosom kezeimet« cimü közhasználatú szálló­igének nagynevű megalkotóját? Ugyebár mindenki ismeri, már csak azért is, mert tömérdek utódja van, különösen az olyan veszedelmes és moz­galmas időben, mint a mostani Pilátus, a felelősség alól való kibújásnak ez örökbecsű tipnsa elkövetett egy nagy bűnt és nem akarta érte a felelősséget vállalni. Váj­jon ncfm-e igy vannak azok is, akik a háborús veszedelmet felidézték ? És vájjon kik idézték fel? Ezt kérdezi most száz millió ember és egyik sem meri bevallani, hogy bizony a bűn elkövetésében neki is van valami kis része. A legártatlanabb talán az, akit legjobban szidnak: mondjuk a külügyminiszter. Csoda-e, hogy a hangulat háborús ? Nem kell egyebet csinálnunk, mint az utolsó évtized történetére visszatekintenünk és nyomban meg­állapíthatjuk, hogy a mai helyzet egészen lo­gikus és természetes. Vájjon az utolsó évtized leforgása alatt feltudnnk-e mutatni egy garasára békitő mun­kát? Ugyebár nem, hanem éppen az ellenkező­jét. Az utolsó évtized munkája nem állt egyéb­ből, mint az embereknek egymásra uszításából. Csoda-e tehát, ha mindenki kifogy a béketürés­ből, ha mindenki elveszti a higgadtságát s elő­áll az izzó, a puskaporos hangulat, — aminek lángralobbantásákoz elég egy gyufaszál ? A csillapítás munkája azonban nem Pilá­tus majmolásából áll, hanem az elkövetett nagy hibák és bűnök beismeréséből. Ki fél legjobban a háborútól ? A látszat szerint az utca és az ellenzék legszélsőbb ré­sze, mert ez a két tényező produkálja a leg­több háboruellenes nyilatkozatot. S ennek da­cára ki akarja mégis a legjobban a háborút? Az utca és a fakciózus ellenzék. Hiszen ben­nünket békés, nyugodtan élni és dolgozni akaró polgárokat az utca és az utcához csatlakozott »vezér«-ek szoktatnak már évek óta a szuro­nyok csillogásához, a puskaropogáshoz, a lovas­rohamokhoz. A háborúénál is súlyosabb veszte­ségekhez vájjon ki szoktat nap-nap után ben­nünket hozzá, mint az a szervezett had, amely nemcsak élni, hanem tisztességes és nemzeti hagyományok feláldozásával bár, mindenáron »ér­vényesülni« akar. Ne legyünk tehát Pilátusok! Ne akarjuk mindig a felelősséget másra tolni. Szinte jól esik a szemnek, hogy ebben a kavarodott világban akad egy kis megnyugtató látványosság is. Talán sejti is mindenki, hogy Németországra gondolunk, erre a hatalmas bi­rodalomra, amely erősségét annak az öntudatos, nemzeterősitő munkának köszönheti, amelyhez hasonló talán sehol sincs a világou. A mostani kavarodott világban úgy látjuk, hogy egyedül Németország az, amely nem kö­veti Pilátus példáját, nem mossa a kezeit, ha­nem öntudatosan vállalja mindenért a felelős­séget. ügy látszik tehát, hogy Németország érzi magát a legkevésbé bűnösnek olyan tettek elkövetésében, amelyek a mostani kavarodott helyzetet megalapozták. Ez a helyzet minálunk is jelentékenyen megkönnyebbülne, ha Pilátus utódjainak a száma egy kicsit megcsappanna. Illő tisztelettel ajánljuk tehát az ország minden lakosának, hogy vessen számot a lelkiismeretóvel és iparkodjék az el­követett nagy bűnökért a felelősségnek ráeső részét magára vállalni. Tisztelettel ajánljuk to­vábbá mindenkinek azt is, hogy azt az ostoba frázist, amelynek állítólagos szerzője Monteeou- culli volt, nevezetesen hogy a háború viseléséhez nem kell egyéb mint péuz, pénz és pénz : dob­ják ünnepélyesen lomtárba. A háború viselésé­hez higgadtság és nyugalom kell. A pénz és a háború fogalmát csak azok hoz­zák egy kalap alá, akik a háborúból is keresni akarnak anélkül, hogy ehhez joguk volna. T A R C A. A vásárfia. írta: Péczely József. Hétágu Gergő a kis lajbli zsebből előkoto­rássza a nagy bőrbugyeliárist Kinyitja Belepislant. Megvannak-e a bankók ? Meg, meg A drága jószá­gok ott sorakoznak szép rendben a bugyelláris különféle barázdáiban. Külön a nagyok, külön a kicsinyek Összesen nyolcszáz kor.ona, ami szivelős összeg egy füzérben. Annyi bizonyos, hogy sok minden hiábavaló földi gyarló vágyakozás kielégí­tője lehetne ez a szép summa egy-egy habókos em­ber kezén, aki csak a mát számítja, a holnap meg nincs a kalandáriumában Való igaz, hogy Gergő fejében is szaladoznak az incselkedő, csábos gondolatok. Főként egy pár pillangós topánka rajzolódik le igen csalogatásán a lelki szemei elé; két takaros kis jószág, ami szemre- valóan festene bizonyos fehér lábakon . . . Haj, haj ! Aztán meg egy rojtos-szélü, piros-sávos se­lyemkendő, ami veszedelmesen illene a fehér lábak tulajdonosának gyönyörűséges, patyolat váltaira, már mint a Téglás Juliséra, úgy panyókán, nyakba vetve, hogy, épen hogy takarjon is, meg mutas­son is. No, a Julison mutatna. Nincs több olyan Ígér­kező termetű hajadon a faluban, azaz, hogy leg­inkább menyecske. Gergő ráhagyóan biccent a fejével, amivel azt a végérvényesen eltökélt szándékát magyarázza, ! hogy a Julisnak megveszi ezt is, azt is. Mindket- í tőt Egy az, hogy megígérte, más meg, hogy a ke- nett kerék csak jobban forog . . . — Jobban, jobban — dörmögi, miközben egy laposat pislant s a nyolcszáz koronából kinyálaz egy húsz koronás banknótát s azt becsusztatja a bugyelláris egy külön rubrikájába a vásárfia irá­nyában. Mert vásárba igyekszik most a gazda. A hires I gyulai vásárba, két jármos tinó végett. Hogy a tarisznya is fölszerelődik egy jókora karéj kenyérrel, szalonnával, no meg egy kis bá­dogszelencébe zárt paprikás-sóval, Gergő elköszön az asszonyától: — Hát mögyök — Jó. S kiindul az állomásra Úgy biz a. Az állo­másra. Vagy két éve építették az urak a faluvé­gére. No, azt okosan cselekedték Azóta vonaton i is járhat az ember, már akinek ügye-baja kerülkö- | zik az idegenbe. Igen jó alkalmatosság ez a vasút, j Harminc pénzért akárkit kivisz a városba. Pedig messze van. Kocsin jó félnapi járás S mégis csak harminc krajcár. Az ember egész komótosan elhe­lyezkedik a bagonyba. Akurát egy finom szoba S csak úgy nézlelődik kifelé az ablakokon . . . Hogy maradoznak el a fik, a tanyák, a gyalogos embe­rek, kocsik . . . Nem bolond ember fundálta ki, az bizonyos Pedig furfangos egy jószág. Se ló, se ökör, csak füst, meg füst s aztán úgy szalad az egész mesterség, mint a kánikulai förgeteg. Hétágu útközben benyit a faluvégi zsidóhoz egy hosszulépés irányában. Kívánatos dolog az igy kora hajnalban. Az erős ital az ember fejéből egész célirányosan kiszivattyúzza az éjszakai álmokat ; de meg a pipái készség is jobban izük utána . . . Egy üvegből három kerekedik, ami magában véve még nem is hiba, de az már majdnem vesze­delemszámba jön, hogy a vonat beledübörög a harmadik üveg közepébe Igaz, hogy azért az csak kiüritődik, de már a fizetésre nem kerülhet a sor. — Majd ha visszagyüvök, estvére ! — kiált Hétágu gazda a boltosnak s nagy igyekezettel át­vádol az állomáshoz. — Egy bilétát! — zörget a pénztárnál. — Egy gyulai bilétát ! Aztán egész barátságosan hozzáteszi : — A vásárba igyekőzök én is ! A harminc pénzt kiolvassa, aztán aló, ki a vonathoz. A bika éppen indit. ü-á-lNTOS Gh"2~CJT*A. vuócLa BODI JÓZSEF VILAqOSI (-A-xeidJZCLegrye) szölóna.grsr'birtolros pincegazdasaga ajánlja Isitvinő minőségű lieg-yi ‘borait és pedig: 1911., 1910., 1909. és 1908. évi asztali és pecsenye- és Muskotály régi fajborait, továbbá legfinomabb borait, legfinomabb palackérett Furmint, Rizling minőségű ménesi veres (Bikavér) uj- és óborait' Árajánlattal és eladási feltételekkel készséggel szolgál. 313 25—30 Levelek EÓEI JÓZSEF1 Világos (Aradmegye) cimre JsAildendőls:. T.a.pn-nTr mai száma lO oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents