Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-20 / 42. szám
1 XLIV. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évrt ......... 10 K — f Fé l évre... ... ... 5 K — f Évnegyedre ... ._ 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, 1919. október 30. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. 43. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Magyar élhetetlenség. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hivatalos lapjában nem régiben panaszolta el egyik gazda, hogy mikor legutóbb Svájcban járt tenyészállatokat beszerezni: siementhali teheneket és apaállatokat, egyuémelyik állomáson két-három Magyarországból származó borjukkal telt vasúti kocsit fedezett fel. Az élelmes svájciak tehát innen viszik ki nagy részét növendék korában azoknak az állatoknak, amelyeket felnőtt korukban mint eredeti svájci tenyész- anyagot sóznak a magyar gazdák nyakába.. Igaz-e ez a dolog, azt hirtelenében megállapítani nem tudjuk. De hogy sok benne a valószínűség, azt számtalan hasonló példa erősiti meg. így vagyunk pl. a komlóval is. A magyar komló nem kell a sörgyárosoknak, kénytelenek vagyunk kivinni a komlót Csehországba és az ottani piacon értékesíteni, amelyet természetesen a közvetítőktől a magyar sörgyárosok vesznek össze csehországi komló gyanánt. így vagyunk az uborkával is. Znaim városát már évek óta Nagykőrös látja el uborkával, amit a znaimiak besavanyítanak s ötször annyi árért, mint ahogy a nyers terméket vették, eladják a magyar fogyasztónak. Beszéljünk-e arról, hogy mennyi magyar gyümölcs vándorol ki idegenbe, amely aztán cukrozottal], vagy befőtt formájában mégis csak visszakerül hozzánk, de természetesen a nyers anyagnak 5-6-szoros áráért. Mikor a tulipánmozgalom fénykorát élte, vajjonjki szállította nekünk a legtöbb tulipánjelvényt? Bécs városa! Pedig a tulipánjelvény valóságos kötelezvényszámba ment, hogy annak viselője csakis magyar iparcikket vásárol. íme ezek a példái a magyar élhetetlenségnek, értékesítési, egyben termelési viszonyaink rendezetlenségének. Most, hogy a Balkán államok mozgolódni kezdtek, egy csomó bolgár kertész hagyta itt az országot. Mi lett ennek a következménye? Hogy a nagyobb városok piacain hirtelen felszökött a zöldség ára, sőt egynémely helyen valóságos zöldséginség ütött ki. Ha valami idegen nemzet fia hallaná ezt, a szemünk közé kacagna. Hát a magyar ember, a magyar gazda tényleg olyan élhetetlen, hogy még a szántóföldjéből is egy idegen nemzetfia gyűjt vagyont? Azt is tudja mindenki, hogy Magyarországon rengeteg paprika terem, de ha nekem, mint nagykereskedőnek szükségem volna egy vasúti kocsi rakomány paprikára, kénytelen lennék azt Bécsben megvenni. A budapesti csemegeüzletekben métermázsa- számra látunk tiroli almát, amelyért hihetetlen árakat elkérnek a kereskedők. Vájjon nálunk nem terem elég alma? S ami almánk nem eléggé finom, nincs olyau jó, mint a tiroli alma? Sokkal jobb, de a magyar élhetetlenség úgy hozza magával, hogy mi mindent drágán veszünk és olcsón eladunk. Vájjon mi ennek a következménye? Az, hogy napról-napra szegényedünk, ami természetes dolog is, mert aki többet költ, mint ameny- nyit keres, annak előbb-utóbb tönkre kell mennie. De hát vájjon hol keressünk erre a betegségre orvosságot? A mi nézetünk szerint ezen a bajon nem segit más, mint a szervezkedés, a szövetkezés. Az élhetetlenség a gyöngeségnek a jele. Már pedig a gyöngeségen másként segíteni, mint a szétforgácsolt apró erők tömörítésével, nem igen lehet. Első sorban a gazdaközönsóget kell alkalmas szervezetekbe tömöríteni, gazdakörökbe és szövetkezetekbe, amelyek unos-untalan szeme elé tárják, hogy mennyire becses a magyar földnek minden terméke. Gazdaköröket, szövetkezeteket kell minél nagyobb számba alakítani, amelyek megtanítják a népet a kereskedelmi alapismeretekre, a kétszer-kettő négyre, amelyek világosan a szeme elé tárják azt a keserves utat, amit egy-egy terméknek meg kell tenni, amig a termelőtől eljut a fogyasztóig. Ki kell nyitni igenis a nép szemét, nevelni kell a népet, alkossunk minél több olyan szervezetet, amelynek feladata az alsóbb társadalmi osztályok gazdasági nevelése. ___T Á R C AJL lkony. A kis szobában estalkonyi árnyak . . . Anyám mereng a régi karosszékben / Mindig csak áldó, drága két keze Egymásba kulcsolódva az 'ólében. Kis csipke fejdisz őszülő haján . . . A szenvedés hajol le a szivére . . . Gondfelhők nemes tiszta homlokán . . , Álmok suhannak álmodó szemére 1 Álmok suhannak álmodó szemére , . . Lehunyt pillája néha-néha rezdül . . . Zenél az óra . . , Ódon melódiák Szállnak zsibongva a szobán keresztül. Álmok suhannak álmodó szemére . . , Szálbiak, röpködnek halk melódiák. Kis asztaláról illatot lehelnek Feléje hervadt, fehér violák. Álmok suhannak álmodó szemére . . . Ilyenkor rólam álmodik, tudom! Rólam, ki távol messzeségbe tőle Nagy idegenség utait futom . . , A kis szobában estalkonyi árnyak . . . Anyám mereng a régi karosszékben. Mindig csak áldó, drága két keze Egymásba kulcsolódva az Ölében. N Egymásba kulcsolódva a keze ... Kórülszálldossák fehér lepkeszárnyon Imádságom, lelkem sok gondolatja . . . Az 0 nevével van csupán tele A lelkem sok-sok fehér tiszta lapja . . . Rácz Etua. Refleksziók. Egy evangélikus lelkésznek a vármegyei közgyűlésen elhangzott beszéde. Békésvármegyének t. hó 10-én tartott törvény- hatósági közgyűlésén Jeszenszky Károly megyebizottsági tag szóvá tette Kovácsy Kálmán evang. lelkésznek azon parlamenti szereplését, amelylyel gróf Tisza Istvánnét és egész családját megátkozta. Napirenden voltak 7orontál és Zemplén vármegyék köriratai a politikai helyzet megítéléséről. Az állandó-választmány tudvalevőleg azt javasolta, hogy a törvényhatóság fejezze ki sajnálatát a parlamenti események felett s jelentse ki, hogy a kormányt a parlamenti béke helyreállítására, a ház munkaképességének biztosítására és a haza érdekében kívánatos reformok keresztülvitelére irányult törekvésében támogatni kész. Ezzel szemben Haviár Dániel volt országgyűlési képviselő azt inditványozta, hogy a vármegye szavazzon bizalmatlanságot a kormánynak s az elkövetett törvényszegésekért kérje annak erős megrovását. E két javaslat, illetve indítvány körül folyt a heves, koronként szenvedélyes közbeszólásokkal tarkított vita — egész délig. A vita vége felé Jeszenszky Károly mezőbe- rényi evang. lelkész szólalt fel. Azt mondta, hogy ha a magyar nemzetnek csupa jó barátai volnának és az a *husz millió
