Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-15 / 37. szám

1912. szeptember 15. Békés A leggyakoribb halál oka'a tüdővész volt. A heveny ragadós bajok közül előfordult: 1. diptheria 17 megbetegedéssel 1 halálozással 2. vörheny 29 » 7 » 3. kanyaró 3 » — » 4. hasi hagymáz 68 » 4 » 5. szamárkóhögés 9 » 1 » 6. gyermekágyiláz 3 > — » 7. gyermekhimlő 1 » — » Összeg 130 » 13 (10%). Amint a fentebb kitüntetett adatok igazolják, a heveny ragadós bajok közül a hasi hagymáz volt az uralkodó, amely a megye 17 községében jelent­kezett, nagyobb számban azonban csak Gyulán és Békéscsabán, Lefolyása szelídnek mondható, mért a halálozási százalék csak 5 volt Tetemesen csökkent a difteriások és vörhenyesek száma. A betegségek továbbterjedésének meggátlására a lehető hatósági intézkedéseket mindenütt meg­tették. Az előirt és havonként végzendő egészségügyi vizsgálatokat pontosan teljesítették, említésre méltó nem fordult elő. A bábák mulasztásairól említés nem tétetik. A köztisztaságot mindenütt kielégítőn ek jelzik. Orvosrendőri vizsgálatot eszközöltek élőn 248, hullán 7 esetben, orvostörvényszékit pedig 12 könnyű és 6 súlyos testi sértés eseteiben. Gyógysavval beoltottak 15 egyént, akik közül meggyógyult 14, meghalt 1. A halva szööttek száma 23, elvetélteké 19. A vármegye állategészségügyi állapota kedve­zőbb volt, mint az előző nyári hónapokban, mert a ragadós állati betegségek kisebb számban mutatkoztak, továbbá mert az előző hónapokban fellépett betegségek megszűnte a múlt bóra esik. így 9 községben megszűnt a lépfene, két-két köz­ségben a veszettség, a sertésvész és a sertésorbánc. Az elhullási veszteség a nagyobb házi állatok közül 34, mig a kisebbek közül 37 volt. A nagyobb házi állatok között történt elhul­lásból 31 a lépfenére, 3 a takonykórra esik. A lép- fenében történt elhullások nagyobb része a gyula­városi fövenyesi legelőn levő szarvasmarha gulyában fordult elő és pedig 21 esetben. A 463 darabból álló gulya gyógyító serumo- zással és azt követőleg védő ojtással láttatott el. Ennek meg is volt a kedvező hatása, mert a beteg­séget sikerült általa elfojtani Gyulán, a Békéscsaba felőli oldalon levő állatrakodó lebontása elrendelte­tett. Ez ellen a közigazgatási bizottság felirt a mi­niszterhez, aki azonban, mint azt már megírtuk, a felszólamlásnak nem adott helyet, mert — kijelen­tése szerint — a gyulai állatforgalom annyira meg­csökkent, hogy annak lebonyolítására elegendő a Nagyvárad felőli állatrakodó. A közigazgatási bizottság a miniszteri rende­lettel szemben újból felirt és kérte a Békéscsaba felőli állatrakodónak meghagyását és a pályatest másik oldalára való áthelyezését. A közigazgatási bizottság a felterjesztését igen hatásos érvekkel s a főállatorvos által rendelkezésre boesájtott statisztikai adatokkal is támogatta, amelyekből kitűnik, hogy a miniszter félre lett vezetve, mert egyáltalában nem állanak fenn azon indohok, amelyek a miniszteri rendeletben fel vannak sorolva. Zádor Mór kir. pénzügyigazgató jelentése sze­rint az egyenes adókban való befizetés a múlt hó­ban 806,000 korona volt, a múlt év hasonló idő­szakához viszonyítva 18,000 koronával több; had­mentességi adóban a múlt hóban befizettetett 1700 korona, a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 454 koronával kevesebb. A folyó év III. negyedére előírásba vett ösz- 1 szes egyenes adók összege 3.237,000 korona, ebből | ezidös2erint tényleges hátralék csupán 448,000 kor. A jövedéki ágazatokban a múlt hóban a kö­vetkező eredmény éretett el : fogyasztási adóban 28,000, bélyeg és jogilletékben 23,000, szeszadóban 24 000 és dohányjövedékben 135,000 korona. Ideig­lenes bázadómentesség 41, mig adófizetési halasztás 29 esetben adatott a pénzügyigazgatóság által. A pénzügyigazgató által előadott többi ügyek adótörlések, továbbá legnagyobbrészt a bekebelezett adótartozások késedelmes bejelentése folytán benyúj­tott igazolások voltak, amelyek kivétel nélkül elfo­gadtattak és annak alapján a megfelelő adó leíratott. Mikler Sándor kir. tanfelügyelő a múlt hóban mindössze 3 napot töltött külszolgálatbau. Részt vett mint miniszteri biztos a békéscsabai földmives- iskolánál tartott egy havi tanítói gazdasági tanfo­lyam vizsgáján. A tanfolyamot 20 tanító hallgatta, akik mindannyian kitünően vizsgáztak a gazdasági tárgyakból. Ugyancsak részt vett a tanfelügyelő a szarvasi tanitóképezde javitó-vizsgáján is mint mi­niszteri kiküldött. A jelentkezett 5 tanítójelölt közül azonban 4-en buktak el, egy közülök már másod­ízben, úgy, hogy most már újabb vizsgát nem is tehet. Egyik tanító ellen a közigazgatási bizottság a tanfelügyelő előterjesztése dacára egyik múlt ülésén nem rendelte el a fegyelmi eljárást, abban a felfo­gásban lévén, hogy azért, mert egy az utcán vele incselkedő gyermeken végig húzott és -ezáltal azon testi sértést ejtett, ami miatt a bíróság őt pénzbünte­tésre elitélte, nem követett el oly cselekedetet, amely fegyelmi utón is megtorlást igényelne. A bizottság határozatával szemben a miniszter utasította a bi­zottságot, hogy a fegyelmit rendelje el. A közigaz­gatási bizottságban élénk tárgyalás támadt a körül, vájjon a miniszteri rendeletnek eleget tegyen e, mert hisz a bizottság már a múlt alkalommal megmondta a véleményt ebben az ügyben, a miniszter pvdig mm rendelte el a fegyelmit, hanem csak utasította a bizottságot, hogy ő rendelje el azt. A megtartott szavazás eredménye mégis az volt, hogy kimondotta a bizottság, hogy a miniszteri rendeletet olybá te­kinti, mintha a fegyelmi eljárás tényleg el lenne abban rendelve és intézkedett a vizsgálat megtar­tása iránt. A miniszter által legújabban életbeléptetett is­kola látogatói intézmény szervezeti szabályzatát meg­küldte a bizottságnak. Ezideig 20 iskolalátogató ne­veztetett ki; Békésmegyében még nem történt ilyen kinevezés és előreláthatólag nem is lesz arra semmi szükség. A bizottség ezért a szabályzatot egyszerűen tudomásul vette. Végül megemlítjük, hogy — a tanfelügyelő jelentése szerint — Lacza Béla tanfelügyelőségi toll- nok az abrudbanyai polgári iskolához rendeltetett be. így tehát a tanfelügyelőségi személyzet most vele és az áthelyezett Saurerrel kevesbbedett, illető­leg helyük még nem töltetett be. A gyulai polgári iskola előtti járda tisztítási ügyben felebbezés folytán aképpen határozott a bi­zottság, hogy a járda-tisztitas feladatát az állam képviselőjére: a polgári iskola gondnokságára rótta, ennek tévén kötelességévé, hogy a jarda tisztántar- i fásáról saját hatáskörében intézkedjék. Horváth Béla államépitészeti hivatali főnök je­lentése szerint a gyulai fehérkörözsi bid építése meg­akadt, mert a vállalkozó által szállított erdőbényei kő szilárdság) vizsgálata kedvezőtlen eredményt tün- j tetett fel, miért is uj köveket kell szállítani a vállal­kozónak. Részletesen beszámolt a jelentés a dobozi hid folyamatban levő munkálatairól is. Itt pedig az az akadály merült fel, hogy a betonozást a béla- apátfalvai cement meg nem felelő volta miatt, ab­ban kellett hagyni. A szarvas—szentesi és szarvas- endrődi utak építése ügyében a miniszter döntése leérkezvén, a munkálatok a vállalatnyertes egyénnek végrehajtás végett átadattak. Az épülés alatt levő Szeghalom—füzesgyarmati szárnyvonalon, most már a műtárgyak munkálatainak végrehajtására kerül a sor. A vármegyei 1913 — 14. évi közúti költségve­tést a közigazgatási bizottság már a múlt ülésén tárgyalta. Tekintve azonban, hogy időközben az ut- biztosok és utkaparók családi pótlékáról szóló mi­niszteri rendelet folytán a fedezetről való gondosko­dás szükségessé vált, ami mintegy IO00O koronát tesz ki, mivel továbbá időközben az útépítési árlejtések tárgyában a miniszteri döntések megérkeztek, ennél­fogva a költségvetés lényeges változásokon ment át, minélfogva ezt újból tárgyalta a bizottság. A költ­ségvetés most aképpen fest, hogy az 1913. évre a 40000 korona hiány helyett 10000 korona felesleg mutatkozik, az 1914. érre azonban a 48,000 korona deficit megmarad. __________________ti pé ldány, melyet az idegenek számára szemléltető példányként tartanak, kézről-kézre jár Egyszerű kis tányér alakú cserép edény, elején a kanóc be­fogadására szánt kidudorodással. Vezetőnk az orleai táron visszatérve, a motor állomáshoz közel fekvő főakna felé veszi útját Tá­gas, nagy sziklabarlang ez. Oldalán a nagy villa­mos motor a kapcsoló táblával, közepén a széles akna, melyben a felvonó gép (lift) kosarai mozognak Az aknából 30—35 méternyi mélységben, vízszin­tesen tárók indulnak ki, amelyek segélyével a mé­lyebben fekvő rétegek kiaknázása válik lehetségessé. A következő bányarész, melynek megtekinté­sére indulunk, a bánya délkeleti részében fekvő „Katronca“. Ez a régebben dúsan arannyal impreg­nált tömzs a Kirnyik hegy tetejéről a hegy köze­pén keresztül a kincstári bánya szintjéig, sőt azon j jóval alább mélyedt alá. Jelenleg egy nagy ké-1 mény a hegy belsejében. Nevét az oláh „katrinca“ azaz kötény szótól nyeri. Valamint az oláh nem­zeti viselet kötényében megtalálhatók a különféle szinek között a sárga fonalak, úgy an nak idején a \ Katronca tömzsben a kötény sárga fonalainak meg- j felelőleg arany szemcsék és lemezek váltakoztak ; dúsan egymásután. A 70-es és 80-as években e í tömzs tette egész Verespatakot gazdaggá, viggá s mondhatnám könnyelművé Volt arany bőven. Volt' osztalék — „auspeit“ mint nevezni szokták — hétről-hétre annyi, amennyi csak kellett. Kevesen voltak azonban olyanok, akik arra is gondoltak volna, hogy „derű után ború“. A sok pénzt könnyel- j műén elköltötték s a bányászat ros szabbodásávalj beállott itt is a terhes nyomor, mely még mai nap I is, talán fokozottabban nyomja a szegény bányász nép vállát. Ezzel a kincstári bánya megtekintésével vé- ! geztünk. Motorra ülve a kanyarulat hátrahagyásá­val újólag feltűnik a kis világos kör, mely folyton nagyobbodik s nemsokára visszaérünk kiindulási helyünkre, a bánya szája előtt álló kis őrházhoz. Ne-* 1 vünket a vendégkönyvbe beírjuk s egy pár fillérrel hoz­zájárulunk az E. K. E. bevételének gyarapításához. * * * Hallottuk már és láttuk is a bányában, hogy a lefejtett teliért a benne levő apróbb aranyszemek kitermelése céljából a zúzóműbe szállítják. Az igy termelt aranyat zúzóaranynak hívják. Kisérjük figyelemmel a bányából kikerült teliért, nézzük minő feldolgozáson esik keresztül addig, amig ki­válik belőle az arany. A bánya szájától mintegy négy kilométernyi hosszban robog velünk tova a kis villamos bányavasut. Tág. hatalmas zuzókő gúlákkal megrakott térre jutunk. Ide szállítják és itt raktározzák el a további szállításra a lefejtett teliért. E térről, mely a völgytől mintegy 100 mé­ternyi magasságban fekszik, siklópálya vezet a zúzómüig, mely az abrudi patak mellett, közvetlen Verespatak állomás szomszédságában terül el. A téren — melyet „gorctér“-nek hívnak — a teliért szétválasztják a netán közéje került meddő, aranyat nem tartalmazó kőzettől. A nagyobb tellérdaratookat azután az úgynevezett „pofatörőw-be viszik, hogy ott apróbb darabokra törjék. A pofatörő fő alkotó­része két recézett vastag vaslap, melyek egyike nyugszik, mig a másik a nyugvó felett függőleges irányban közeledő s távolodó mozgást végez. A közeledés alkalmával a közétett teliért apró dara­bokra zúzza, ezek a távolodás alatt a rézsut álló lapról a „kas“-ba hullanak A teliérnek a bányából már kis darabkákban kikerült részét közvetlenül a kasba dobják. E kasok szelepekkel „Schuber“-ekkel vannak telszerelve. Ezeken át töltik meg a síneken odatolt bányaszekereket, a „csilléiket. A megtöl­tött csilléket a sikló tetőpontján a végtelen kötélhez erősitik s igy bocsátják le a 28°-os hajlásszögű, mintegy 700 méter hosszú lejtőn, melynek talp­pontjában a zuzómüvet látjuk. A végtelen kötél baloldalán három csille gördül a síneken lefelé, magával vonva a jobboldalra helyezett három üres újabb megtöltésre váró csillét. Természetes, hogy egy fékező mü, mely a sikló tetején elhelyezett ha­talmas nagy kerék — melyen a végtelen kötél át­vonul — pereméhez surlódik, szabályozza a kerék s vele együtt a terhet tartó kötél járását is s igy a siklón való mozgást egyenletessé teszi. E sikló mellett haladunk lefelé, amig a siklón tova mozgó csillék lassú járását szemléljük, észre sem vesszük, hogy már a sikló talpához értünk s előttünk áll a kincstári zuzómü terjedelmes telepe. Hatalmas zugás csapja meg fülünket Az összetört teliér az adagolóba kerül. Az adagoló egy nagy vasküpü felett áll A vasküpübe 5 db egyenként 150 kgr. súlyú, 4 méter hosszú gömbölyű vasnyil nyúlik bele. Ezeket a rájuk helyezett vasgyürünél fogva a középponti gép által forgásban tartott tengely a reá erősitett emelők segélyével függőleges mozgásba hozza, felemeli, majd leejti. Eséskor az adagolóból ' a küpübe hullott követ porrá töri. A porrá tört kő nemes része súlyánál fogva a küpü aljára he­lyezkedik, mig a könnyebb rész a küpü oldalára erősitett rostán át, a küpüben levő s oda állandóan befolyó vízzel zaggyá egyesülve eltávozik A kü­pübe óránként higanyt adagolnak, mely az ott kivált j aranyat amalgámmá fogja össze. Megtörténik azon- ! ban, hogy a zaggyal együtt finomabb aranyszem- J csék is eltávoznak. Ezeket a küpü elé helyezett higannyal bekent rézlemezek segítségével fogják fel. Mint láthatjuk, meglehetős nagy apparátussal I igyekeznek a teliér legkisebb aranytartalmát is ki- I venni. Kilenc küpü 45 nyíllal dolgozik itt egyszerre. ] Fülsiketítő lárma. Egymás szavát meghallani kép- j telenek vagyunk. A felügyelők is csak éles sipszó­1 val tudják munkásaikat előhívni. A legnagyobb óvatosság dacára is az igen finom, úgynevezett „porarany“-at a zagyos viz magával ragadja. Hogy innen is kivehessék, a kö­vetkező eljárást végzik : Az amalgamirozott rézlemezekről lefolyó za­varos vizet, a zagyot mély tartányokon vezetik át. A vízben levő homok az arannyal együtt e tartá- nyok aljára rakodik. E lerakodást az úgynevezett „szérdék“-re viszik. A szérdéknek igen sok faját láthatjuk itt Ismerkedjünk meg e sok közül a leg­egyszerűbbel, a „lökőszérrel“. Hosszú, sima tég- lányalaku falap három oldalról deszkafallal körül­véve, mig a negyedik oldal a viz lefolyására sza­badon áll Hossza 4, szélessége másfél méter. Ezen alkotmány 4 vaskötéllel oszlopokhoz erősítve a levegőben lebeg. A gép emelője által nyugalmi

Next

/
Thumbnails
Contents