Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-08 / 36. szám
XLIV. évfolyam 30. szám* Előfizetési árak: Egész évrt ... ... 10 K — f Fél évre .............. 5 K - f Év negyedre ... ._ 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. <üjula, 1919. szeptember 8. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények. hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Aewyork helyeit — Argentina. Bécs felől jön ismét a maszlag — hisz a legtöbb maszlag a magyarok részére onnan szokott jönni. Hey osztrák kormánytanácsos kisüti, bogy az Eszakamerika, vagyis Newyork felé irányuló kivándorlás határozottan káros s ezért követeli is, hogy a kormányok a kivándorlás ez útirányát tiltsák be. Azt, hogy az északamerikai kivándorlás káros, mi is régen tudtuk, tilalmi rendelkezéseket is követeltünk, ámde nem itt van a dolog csattanója. A kormány- tanácsos ur nem kisebbet követel, minthogy irányítsák ezentúl a kivándorlást Argentina felé. Ott van az igazi Eldorádó, hiszen ott kétszer aratnak, sőt a kivándorlásnak azt a módját is meglehetne honosítani, hogy menjen ki a mező- gazdasági munkás ősztől tavaszig, vagyis amikor nálunk nincs munka és Argentínában könnyűszerrel összeszedhet ezalatt az idő alatt lOOü koronát, amivel aztán boldogíthatja a hazai földet. Még azt is megírja a kormánytanácsos ur, hogy a kivándorlásnak Délamerikába való irányítása által Magyarország és Ausztria tengerihajózása körülbelül 60 millió korona több jövedelemhez juthatna. Látszólag nagyon ártatlan portéka az osz- rták kormánytanácsos füzete, melyben ezeket a dolgokat feltárta, azért merik széliében terjeszteni magyar nyelven is, de voltaképpen minden embert óvni kell tőle, mint a kis gyermeket az igazi maszlagtól. Mi csak a mezőgazdaság önző szempontjából biráljuk a kormánytanácsos ur csábitó felhívását, a mezőgazdaság önző szempontjai azonban nemzeti szempontok, mert hiszen Magyarország boldogulásának alapja a mezőgazdaság. S itt elsősorban is azt a kérdést vetjük fel, bogy a kormánytanácsos ur miért nem intézi a Délamerika felé buzdító szózatát Ausztria ipari munkásaihoz ? Vagy talán azért nem, mert Ausztriában az iparosokra és ipari munkásokra van oly nagy mértékben szükség, mint miuáWuk, de főleg Argentínában a föld- mivelőkre és földmives munkásokra. Argentina viszonyait ismerik itt Magyarországon is eléggé. Tudják nagyon jól azt is, hogy Argentínában' megfizetik a munkát, de a bevándorlóit munkásokkal korántsem nótás aratómunkát végeztetnek, vagy sarjukaszálást, hanem velük irtatják azokat az őserdőket, velük szárittatják azokat a mocsaras helyeket s csatornáztalak, a melyeket Argentina a mezőgazdasági mivelés keretébe be akar vonni. Argentina túlnyomó nagy részében jó napszámon kivül embergyilkoló éghajlattal is fizetnek, amelyet még a magyar kivándorlóit erős szervezete sem képes elviselni. Ilyen körülmények között azt hisszük, minden józanul gondolkozó magyar nagyon meg fogja gondolni azt, vájjon keressen-e a maga részére egy olyan uj hazát, amelyik nem kíméli, hanem inkább megtizedeli a saját gyermekeit is. Az összetakaritott bankók tehát, amelyekkel a kormánytanácsos ur biztat, nagyon jók lennének márvány sírkeresztekre, melyek alatt egy- egy kivándorlóit honfitársunk piheni csendes nyugvását s álmodozik az otthoni pacsirtaénekes mezőkről, amelyeken még évtizedeken is erőben, egészségben fogyasziháttá volna a talán valamivel barnább, de mégis táplálóbb kenyeret. Az úgynevezett pénzkereső időszaki kiruccanások eszméi is, amivel a kormánytanácsos ur bennünket megtisztel, szintén sült ostobaságok. A megtakarított koronák nagyrósze elsősorban is elmegy a hajóút költségeire, mert hiszen miből akarja a kormánytanácsos ur a hajótársaságok 60 milliós többletét kiteremteni ? Másodsorban a derék osztrák — úgy látszik — ucm ismeri a mezőgazdasági munkás természet- I rajzát. Nem tudja azt, hogy teljesen elegendő a munkásnak féleszteudeig robotolni a nehéz kapálásban, kaszálásban s más súlyosabb mező- gazdasági munkákban s a másik féleszteudőt maga a természet is bizonyos mértékig pihenésre rendezte be. Igaz, hogy nem teljes ez a pihenés, mert hiszen a jószágnak télen át való ellátása a háznak és környékének gondozása, a háziipari munkák tél idejére esnek, de azért ezt a magyar földmives muukás mégis inkább pihenésnek tekinti s erre bizony szüksége is van, hogy a tavasztól őszig tartó, sokszor igen súlyos robotot, mi több, egynémely vidékeken az elemekkel való daeolást, küzdést kibírja. Itt tehát több mint bizonyos, hogy bekövetkeznék az az eset, hogy az időszakos kivándorlók vagy Magyar- országon, vagy Argentínában csinálnának minden esztendőn hat hónapig tartó szent Heverdel- uapot. Vájjon van-e erre szükségünk? Mindezek eléggé bizonyítják azt, hogy a legújabb osztrák népboldogitásra szánt röpirat valóságos maszlag, amelytől különösen a magyarokat kell óvni. T A R C A. _ Őszi hervadás. Száraz lomb zizeg a fákon, Küszöbön az őszi hervadás, Száraz lombnak minden zizzenése A nagy nlra — egy-egy jeladás. Néhány zöld levél az ágon: Emléke rég letűnt időnek, És záloga, biztató reménye Kétesszinü, elrejtett jövőnek . . . Bús némaság leng a fák alatt, Félénken suhan az őszi szél. . . . . . Fájó lemondás, siró bájtat Mindegyenes sárguló levél. Kenek Károly. Erdélyi körút. A gyulai róm. kath. főgimnázium jövő 1912/13 tanévi kirándulását fogom jelen sorokban ismertetni. Célom az, hogy a tanulmányi ut iránt a szülők érdeklődését már eleve fölkeltsem, s igy e tervezett kirándulásban résztvevő tanulók minél nagyobb számát biztosítsam. Aki ismeri Erdély változatosan szép, sok helyütt a vadregényességbe átcsapó vidékeit, aki lelkesedni tud a természet szépségei iránt, s aki tudja, illetve ismeri azt, hogy a természetben való gyönyörködés mellett Erdély tanulmányi, ismeret- szaporítási szempontból mily gazdag; az mindenesetre igyekezni fog magának ezen élvezetet, ezen gazdag tapasztalatokat mielőbb megszerezni Gyula—Nagyvárd között az alföldi arany kalászos pusztákon keresztül robog a vonat. Nincs nagy változatosság, nincs vadregényes tájkép, nem lep meg a környék, hisz mindnyájan ismerjük, napról-napra látjuk. Nagyvárad csinos, nagy terjedelmű városát elhagyva, a vidék fokozatosan szebbé alakul, mig Rév és Csúcsa között a hatványozodó szépségnek maximumáig ér. A Zichy-barlang állomás előtti kis alagút mellett befolyó vízesés, mely a cseppkő-alakulatok csodásán változatos sokaságában gazdagon bővelkedő barlang vizét önti alá, minden szemlélőben, de különösen az alföld lakóiban, méltán kelti fel a szép érzetét Fokozza ezen érzetet a körzet, a fű és lomblevelű fákkal gazdagon borított meredek hegyek, melyek közé a barlang a vízeséssel beillesztve vau. A „Királyhágó“ nyugati oldaláról az ellenkező oldalra érve szemünkbe ötlik a nép sajátos, de a maga nemében igen szép u n. „kalotaszegi“ viseleté Kolozsvár az első nevezetesebb pont, mely utunkba esik. Szakítsuk meg utunkat és szenteljünk egy pár ' pillanatot a fejedelmi kincses Kolozsvár városának, nevezetességeinek és műkincseinek megtekintésére. * * * Az igen csinos uj vasúti indóháztól, s az előtte levő térről, melyet a vaskezü nagy kereskedelmi miniszternek Barossnak nevéről neveztek el, széles utón a Ferenc József-uton jutunk be a városba Már a bemenet alatt is észlelhetjük, hogy csinos és kultur városban vagyunk. Erről tanúskodnak az újonnan épiteit „Marianum“ épületei, melyek magukban egyesetik a kath. leány-gimnáziumot, leány polgári, s felsőbb kereskedelmi iskolát és a női kereskedelmi tanfolyamot Szemünkbe XD-^InTOS utA&a, BODI JÓZSEF VILÁGOSI (-A-iad-zneg-sre) szolonag-yloixtclsros pincegazdasaga ajánlja Isifiinő mmőségű. Hegyi "borait és pedig-: 1911., 1910., 1909. és 1908. évi asztali és pecsenye- Ijjj és Muskotály régi fajborait, továbbá legfinomabb borait, legfinomabb palackérett Furmint, Rizling minőségű ménesi veres (Bikavér) uj. és óborait* Árajánlattal és eladási feltételekkel készséggel szolgál. 313 15-30 HLexzelels: IBClDI JÓZSEF Világos (Aradmegye) címre Ist-Cildendőlr. Lapunk mai száma S oldal.
