Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-04 / 31. szám
6 Békés 1912. augusztus 4. mindig hahotázott kitűnő'alakításaikon, szertelenség egyiknél sem volt tapasztalható Déry Rózsi (színésznő) és Solymossy Sándor (színész) egy néhány pompás táncot — már t i. olyan bohózatba való táncot — mutattak be együtt. Solymossy ismét főként hosszú lábaival hatott. Kenguru lépései a karzaton mindig hatást keltenek. Antal Erzsi (a közjegyző neje), László Tivadar (a vőlegény), B. Baráti (az igazi tábornok), Szűcs Irén (az igazi Henriette), Csiky (az após), Csáder Irén (az anyós), Mi hu (tisztiszolga), Pogány Béla (kapitány), Martínyi Ilona (Lucienne) és Vtrágháthy (borbély] válamennyien hálás és igen jól megoldott feladatokat teljesítettek. Mihó különösen tetszett és a közönség szívesen mulatott ügyes ügyetlenségein Márkus-esték. Szinügyünknek kiemtlkedő művészi eseménye Márkus Emíliának három estére terjedő szereplése. Nálunk nemcsak a magyar színművészeinek messze kimagasló alakja Márkus Emilia, de egyenesen kul- turhislóriai tény az ő klasszikus szereplése Hiszen jól tudjuk, hogy a legtökéletesebb dráma is eltörpül, semmivé lesz, ha a színész tehetsége, ereje nem képes visszaadni azokat, az ember lelkületé- nek átalakítására szánt eszméket, melyeket az iró, a mélyen gondolkodó bölcsész (hiszen minden iró egyszersmind többé-kevésbbé bölcsész is) közkincs gyanánt kiván az emberek tudatába átvinni Az alakitó művészet tehát épen olyan tényezője a dráma- kulturának, mint a költő munkája. S a mikor a magyar géniusz a drámai alakitó míívészetnek olyan tökélyével áldotta meg nemzetünket, mint a milyen a Márkus Emilia fényes művészi pályafutásában ragyog felénk, akkor azt mint kultúránk, nemzeti műveltségűnk gazdagodásának tényét mérlegeljük. Ezzel az érzéssel, ezzel a tudattal kettős gyönyörűség a Márkus Emilia játékát nézni: elsősorban a legmagasabb műélvezet, másodsorban nemzeti büszkeség. A cárnő Csak természetes, hogy Márkus Emilia az egyéniségéhez, művészi qualitásaihoz illő színdarabban keresheti művészetének anyagát. Ebben a színműben, habár classikus műnek nem is tekinthető, elég tere kínálkozott az ő drámai tulajdonságai érvényesülésének. is. cárnő egy bölcs, energikus, szerelmes asszony. Nagy, nehéz kötelességek, uralkodói feladatok várnak reá, a melyeknek ura marad, de az ember alkotásánál fogva azért jutalmat követel : a szerelmet. Es itt épen úgy nem válogatós, mint a terhes, idegemésztő kötelességek teljesítésében. A sokoldalúság mindenesetre sajátsága a hősnőnek s azt Márkus Emilia a legtisztább tökéllyel juttatta kifejezésre. Bámulatos a jellem-alakítása. Mint mikor a szobrász vésője alól a részletmunkák kidolgozása után lassan, de biztos fölénnyel bontakozik ki a költői képzelet márványba vésett alakja, úgy teremti elénk Márkus Emilia minden mozdulatával, arcjátékával, hanghordozásával azt a nőt, a kit az iró megálmodott. Csupa eleven élet, valóság az ő alakításában a cárnő, mint uralkodó, mint gondolkodó, hatalmas lény, mint kormányzó államfő és mint szerelmes asszony. De művészetének legfényesebb oldala volt mégis az a finom fokozatosság, mellyel a csattanó helyzeteket előkészítette és egyben megindokolta. Olyan természetesen, olyan meggyőződésből tett és mondott mindent, hogy elhittük neki, miként nem is tehetett másként. A darab irói, az alkotás lázában mintha egyenesen Márkus Emíliára gondoltak volna, mintha egyenesen az ő számára Írták volna „A cárnő“-t Mi, közönség pedig elmondhatjuk, nincs nemesebb élvezet, mint a Márkus Emilia tiszta, nagy művészete. Az előadás többi szereplőiről most sem mondhatunk mást, mint a mit a Cárnő első előadása alkalmából mondottunk. Kaméliás hölgy. A midőn Márkus Emilia pár hét előtt Bécsben játszotta ennek a hires drámának dicsőséges szerepét, a bécsi lapok tárcáiban a legnevesebb aestbe- tikusok avanzsálták, szakszerű bírálatban méltatták a Márkus Emilia magas művészetét. Bizonyára a legszebb hivatás — keveseknek jutott feladatául — a magyar drámai szinművészetnek idegenben is hirt, nevet szerezni Mert nekünk nemcsak ki kell tűnni a küzdelemben, de magas fölényt kell gyakorolni, hogy legyőzhessük az ellenünk táplált el lenérzést. Ha tehát Márkus Emiliát mint kiválóságot tárgyalták meg Bécsben, akkor már ebből nyilvánvaló, hogy nem a jóakarat segítette őt hozzá ehez az eredményhez, hanem a minden szigorú kritika felett álló, ellenálhatatlan művészi hivatottság. Teljes mértékben élveztük is azt az aesthetikai gyönyörűséget, a melyet a Kaméliás hölgyben a Márkus Emilia Gauthiers Margitjának tökéletes alakítása idézett elő minden néző lelkében A bünbánás, az immuralitás levegőjéből felemelkedő, de kristály- tiszta szerelem, az önfeláldozás, a testi és lelki szenvedés, a vágyakozás, a ragaszkodás, a szerelméért minden feláldozni kész cselekvő-energia, — ezek a nemes emberi érzések, drámai formában, a legtökéletesebb élettelj eséggel á legmüvésziesebb formában keltek életre szemünk előtt, hogy magukkal ragadják lelkünket egy felséges világba, ahol az embernek az Istentől ajándékba kapott tulajdonságai uralkodnak messze- világitó, hívogató, csábitó fényben. A művészetnek legszebb feladata, hogy a művész gazdag lelkülető bevilágít mások: ezrek leikébe és ott uj, nemes világnézetnek gyújt világot. Nos, ezt a feladatot Márkus Emilia a leggeniálisabban oldotta meg s azok, akik élvezhették játékát, ennak hatását soká- soká meg fogják érezni szivük nemesbedésében. Zátony Kálmán (Armand) a szerelmest kevésbbé mutatta ki, mint a féltékenyt. Hiába: az olvadó szerelmes színész — a múlté, a mai társadalmi miliő ezt képtelen produkálni. Ez a körülmény egyik főoka s magyarázata annak, ha „A Kaméliás hölgy“ mint darab, Márkus Emilia Margitja mellett sem tud többé teljes sikert aratni. Csiky az öreg Duval szerepében elfogadhatóbb volt. Rónai Hermin (Prudence) László Tivadar (Rieux Gaston), Mihó László (Gustave), Wirth Sári (Nichette), Bernáth Margit (Olympe) mindnyájan elkövettek minden lehetőt, hogy a Márkus páratlan művészetének elfogadható keretet biztosítsanak Törvényszéki csarnok. Az országos ügyvédszövetség békésmegyei osztályának megalakulása Az a lázas szervezkedési mozgalom, amely a mai társadalmi élet minden jelenségének körében érezteti hatását, a magyar ügyvédségben is felébresztette a tudatot, hogy a kar bajain az egyesülésben rejlő erőkkel próbáljon segíteni Immár közel négy évtized telt el, a mióta az 1874. XXXf t.-c. a magyar ügyvédi kérdést utoljára rendezte. A fejlődő viszonyok, a más idők, más erkölcsök egész uj helyzet elé állították ezt a számottevő társadalmi és kereseti osztályt De sajátságos 1 Nincs az a politikai, gazdasági, társadalmi mozgalom, ahol az ügyvédek szervező erejével, lelkesedésével tudásával ott ne találkoznánk Csak saját bajaik orvoslására nem voltak még képesek maguknak időt szakítani. Azonban remélhető, hogy az országos szervezetbe tömörülés fel fogja fogni a problémákat, módot fog kutatni a sanálásra és eszközt a megoldásra. És e célok sikerülte, a nagy közönséget is közelről érdekli. Mert egy magas erkölcsi alapon álló, nagy tudásu és egységes ügyvédi kar működése közérdeket is képez Mivel pedig az ügyvédszövetségnek ily bemondott nemes és szép céljai vannak, örömmel kell üdvözölnünk az intézményt, amely Gyulán e hó 2-án a kir. törvényszék kisebb tanácstermében tartotta békésmegyei osztályának alakuló gyűlését. — A gyűlést dr. Kohn Mór elnök nyitotta meg. Majd a jelen voltak az ülés jegyzőjéül dr. Rostás Imrét választották meg és ezu án a központ képviseletében dr. Vajda József debreceni ügyvéd, a szövetség egyik központi titkára ismertette a szövetség szervezetét, eddigi eredményeit és legközelebbi munkaprogramját és felszólította a megjelenteket, hogy a békésmegyei osztályt alakítsák meg. A jelenlevők nagy lelkesedéssel tették magukévá a propoziciót és az alakulást azonnal végre is hajtották — Az osztály elnöke lett dr Ladies László, társelnökei Haan Béla és dr Kohn Mór, központi igazgatósági tagja és ügyvezető titkára dr. Martos József, pénztárnoka dr. Kep- pich Frigyes, választmányi tagjai dr. Jantsovits Emil, dr. Simonka György, dr. Tury Ferenc, dr. Mar- gócsy Miklós, dr. Tardos Dezső, dr. Herzog Henrik, dr. Szegedi Kálmán, dr. Telegdy Lajos, dr. Bleuer Lajos, dr Berthoty Károly, dr. Schiff Jenő és dr. Fuksz Béla békésmegyei ügyvédek. Csőd. A gyulai kir. törvényszék Szathmáry Antal szeghalmi be nem jegyzett kereskedő ellen csődöt nyitott. Csődbiztosul Tóth Ferenc kir. törvényszéki biró, tömeggondnokul dr. Nyitrai József szeghalmi ügyvéd, helyetteséül dr. Varga Gyula gyulai ügyvéd neveztetett ki. Határidőül a követelések bejelentésére 1912. október 1. napja, a felszámolás tárgyalására október 29. délelőtt 8 órája, a csődválasztmány megválasztására október 31. napja tűzetett ki. Heti bünkrónika. A zsebelő cigányasszony A gyulai nyári vásáron — julius hó 20-án — Lakatos Mária 70 éves cigányasszony addig forgolódott jobbra-balra, mig egyszer csak egy elfoglalt oláh embert vett észre. Szép lassan odasompolygott és ügyesen belenyúlt az oláh zsebébe, ahonnan egy tárcát húzott ki Azután gyorsan menekülni igyekezett Ám a dolgot Bauer Antal gyulai szóda- vizárus észrevette és figyelemmel kisérte, majd szólott a sértettnek, aki azután egy rendőr segítségével- Lakatos Marit elfogta. A tolvaj cigányasszonyt a kir. ügyészség letartóztatta s a törvényszék a zsé- belésért a múlt heti főtárgyaláson 1 hónapi fogházra ítélte Legényvirtus. Szarvason, ez év tavaszán Kasnyik Mihály fiatal legény azt mondta Varga János szarvasi legényről, hogy görbenyaku, hosszúlábú. Ez a sért s a szarvasi paraszt-lovagiasság szabályai szerint vért kívánt. Ugyanazért Varga János összeszedte Varga Pál, Jansik Pál és Brachma János nevű cimboráit, 1912 március hó 10-én elment velők egy tanyán tartott vecserkára, ahol Kasnyik Mihály is jelen volt. Varga János bement a tanyaházba és kihívta Kasnyikot „kibékülni“, de Kasnyik csak ott bent akart békülni Erre Varga János két társával kihúzta Kasnyikot a tanyaudvarra és mialatt Brachma János a szobaajtót fogta, hogy a bent levők segítségül ne mehessenek, Kasnyikot bottal úgy megverték, hogy rajta 20 napon túl gyógyuló sérülést okoztak. A főtárgyaláson a kir. törvényszék Varga Jánost, Varga Pált és Jansik Pált 1—1 hónapi fogházra, Brachma Jánost, mint bűnsegédet 14 napi fogházra Ítélte. A tőzsde áldozata. Berta János Körösladányban jómódú ember volt. Kereskedő szellemei folyton gyarapította vagyonát. Szerepet játszott a faluban Esküdtnek is megválasztották Egyszer azonban a spekulációban sikamlós térre lépett: börze-ügyleteket kezdett kötni. Ezen azután tönkrement A Goldmann és Engel budapesti cég, végül feljelentést tett ellene, hogy 1911. év őszén 2000 koronát küldött Berta Jánosnak buzavétel céljára, amely összeget azonban Berta János nem buzavételre, hanem a saját céljaira fordította. A kir. ügyészség vádja alapján e cselekmény miatt sikkasztás büntette cimén Berta János ellen 1 hónapi fogházat szabott ki a törvényszék, Berta János azonban a bűnössége megállapítása miatt felebbezett. Irodalom. Uj pénzügyi szakmunka. A pénzügyi szakirodalom terén előnyösen ismert Zádor Mór gyulai pénzügyigazgató most rendezte igaz hozzáértéssel sajtó alá a » Vadé mecum« általános útmutatójának második kiadását. Ennek az uj kiadásnak a megjelenése nemcsak a műnek a gyakorlati életben való használhatósága, hanem időszerűsége szempontjából is fontos. Az uj egyenesadó-törvények 1913 évi január hó 1-én lépnek életbe, melyek közül különösen a jövedelem-adóról és a kereseti adóról szóló törvények szövevényes rendelkezései még a pénzügyi szakembereket is nehéz feladatok elé állítják, amint azt a napisajtóban gyakran olvashattuk, nemhogy a laikus adózó közönségnek nyújtanának kellő áttekintést, tájékozottságot Mindnyájan elmondhatjuk, hogy az adót nehezünkre esik megfizetni, hát még akkor, ha nincs biztos tudomásunk arról, hogy mi után és mennyit tartozunk fizetni. Ezt bizony az uj adótörvényekből a laikusadózó polgár nem egy könnyen böngészheti ki. Bárki is legyen az, akár magánegyén, akár pénzintézet, vagy az adókivetésnek aktiv részese, lapozgatva az uj adótörvényekben, be fogja látni, hogy szüksége van valami vezérfonalra. Ezt a célt kívánja szolgálni Zádor Mór „Vadé mecum“-ának második kiadása, mely ügyes összeállításában nemcsak az eljáró szakembereknek könnyíti meg a feladatát, hanem az adózó közönségnek érdekeit a legáltalánosabban érintő törvényeket oly világításba, helyezi, hogy azoknak labirintusában bárki is köny- nyen eligazodhatik. E mü felöleli a pénzügyigazgatás keretébe tartozó összes hatóságok és hivatalok ügyvitelére és belkezelésére vonatkozólag mindazon direktívákat, amelyeket feladataik megoldásában, teendőik ellátásában követniük kell Kiegészítve találjuk e müvet e részében az első kiadás megjelenése óta hozott vonatkozó törvények és miniszteri rendeletekkel Felöleli még az 1913 január 1-én életbe lépő, a jövedelmi és kereseti adóról szóló- 1909 évi IX. és X törvénycikkek főbb pontjait,, akként csoportosítva azokat, hogy ezzel a törvényekben való tájékozódás nehézségeit a szerző teljesen elhárította Gyakorlati hasznavehetősége onnan is kitűnik, hogy a pénzügyminisztérium részéről a műből minden pénzügyigazgatóság és mellé rendelt számvevőség részére 10—10 példányt rendelt. A külső formájában is csinos zsebkönyv Kner Izidor gyomai nyomdájában készül s 4 koronáért a szerzőnél megrendelhető. Magyar Figyelő. Tisza István és Herceg Ferenc folyóiratának, a Magyar Figyelőnek augusztus elseji számában Réz Mihály bírálatot ir Andrássy Gyula gróf választójogi tervezetéről, Bellaágh Aladár nagyon érdekes tanulmányt tesz közzé arról,, hogy idegen uralkodóházbeli fejedelmeink miként
