Békés, 1912. (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-04 / 31. szám
XLIV. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évrt ... ... 10 K — f Fél évre ........... 5 K — f Évnegyed re 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. ÉKES POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Gyula, 1919. augusztus 4. .31. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Csendes mezők. A magyar föld egyik legpoétikusabb vonása volt a dalolva dolgozó aratósereg. Kora reggeltől késő estig nótaszó mellett folyt a fáradságos munka. Énekszóra sorakoztak a rendek, szaporodtak a keresztek, tornyosodtak az aszta- gok. Mikor aztán vége volt az aratásnak, hangos énekszó mellett vonult be az aratósereg a gazda udvarába, ahol már várta az áldomás s hangzott a cigánymuzsika s a fárasztó munka vége vidám mutatás lett. Örült mindenki, akár bő volt az istenáldás, akár szűkös, egyforma megnyugvással fogadták, mert mindenkinek a lelkén ott.ült a jól végzett munka öntudata. Most nincs igy. Arató-ünnepekről nem hallunk. A daloló munkássereg megnémult, valami fáradt közönyösség borult a telkekre és ha jól megfigyelünk egy arató munkást, látjuk, hogy bár a kaszát erősebben markolja meg, de munkája sokkal lanyhább s munkájának eredménye sokkal kevesebb. Mi okozta ezt a változást ? Hiszen a munkást ma jobban fizetik, mint hajdanában, tehát megelégedettnek, jobbkedvünek kellene lennie. Mi okozta ezt a változást ? Hiszen a termés sem volt túlságosan silány, jut belőle az aratónak is, jut a gazdának is és ha főleg csengő pénzre váltják a gabonát, ma aránylag jóval több jut mindenkinek mint hajdan, amikor a búza métermázsájáért 10—12 koronát fizettek csak. ügy látszik, hogy a legfőbb oka mindennek az, hogy a munkás és a munkaadók szive közé valami jógfal szorult. A munkás mogorván néz arra, akinek egész évi exisztenciáját köszönheti, a munkaadó viszont gyanakodva tekint a munkásra, mert nem tudhatja, melyik percben hagyja cserben, amikor is mértéktelen károkat okozhat hűtlenségével. Jégfal szorul a munkás és a munkaadó szive közé, de amit nem a természet tolt oda, hanem mesterségesen fagyasztottak. Évek hosszú sora óta szítják a bizalmatlanságot, az alantasabb társadalmi rétegek és a felsőbb osztályok között. Az idén különösen nagy erővel próbálták elvetni a bizalmatlanság, a gyülölség magvait s csak véletlen csodája, hogy ebből a magyar mezőgazdaságnak kiszámithatlan kára nem lett. Igaz ugyan, hogy a gazdanép is résen állt s ma már a gazdákat egy váratlan aratósztrájk sem találja olyan készületlenül, miut találta hajdan, amikor még az aratósztrájkot hírből sem ismerték Magyarországon. A tartalékaratógépek ott vaunak számos gazda fólszerében s talán ez is volt egyik oka annak, hogy a mértéktelen izgatásnak súlyosabb következménye nem volt. De az izgatok mégis elérték céljukat, a munkásnép csöndben, vidámság, nótaszó nélkül dolgozik, szivében gyülölséggel és haraggal eltelve, anélkül azonban, hogy okát tudná adni, kire és miért haragszik. Mert nincs oka senkire se haragudnia. A munkaadó ma sokkal bővebben részesíti munkásait a föld terméséből mint régonte s habár az életviszonyok nehezebbek is lettek, nem szabad volna elfeledkezni arról, hogy annak súlyát éppen úgy érzi a munkaadó, mint a munkás, a munkásnak tehát ki kellene tartania a nehéz viszonyok között is, munkaadójával való barátságos egyetértésben s bizalommal várni a viszonyok jobbra fordultát. A magyar nép boldogulásának alapja a szántóföld. Minden oly dolog, ami a mezőgazdaság előrehaladását akadályozza, a boldogulás kisebb vagy nagyobb tényezőjétől fosztja meg a magyar népet. Ha a szántóföldeken rövidesen vissza nem tér a uótáskedv, ha a gazda és munkás között helyre nem áll a régi patri- árchiális viszony, az egész ország népének a helyzete állandóan rosszabbodni fog. Ezen soha sem fognak tudni segíteni azok, akik a mostani helyzetet előidézték. Ezen nem fog segíteni sem az általános titkos, sem pedig a népjogoknak bármily széles körre való kiterjesztése. Az emberek boldogulásának a mérvét mindig a végzett munka mérve szabja meg. Még ha a törvény- hozás minden egyes tagja is azok sorából kerülne ki, akik ma olyannyira barátainak vallják magukat a munkásnépnek, még akkor sem leTÁRCA. Spitzer. Irta: Balázs Ignác ír. A Lukácsfürdő parkjában beszéli egy szapora- szavu fiatalember két hölgyismerősének: — Nincs érdekesebb dolog a világon, mint egy miniszteri audiencia Vegyesen lát az ember ilyenkor nagy urat, meg szegény ördögöt, örömtől sugárzó, meg kétségbeesett ábrázatot a miniszter előszobájában. Volt alkalmam élvezni egy ilyen audienciát. Egy kis dolgom volt annak idejében Wekerle miniszterelnökkel, aki nekem régi jó ismerősöm, mondhatom barátom. Hogy többet ne mondjak, nálam veszi már évek óta a kocsikenőcsöt az urodalmai számára s valahányszor összekerülünk, mindig bizalmasan elbeszélgetünk a régi jó időkről, meg a politikáról. Most egy közérdekű dologról akartam vele beszélni. Gondoltam, elmegyek a minisztériumba s ott intézem el vele az ügyet. Éppen audiencia napja volt. Az előszoba zsúfolva volt grófokkal, bárókkal, hercegekkel s ha nem csalódom, egy spanyol grandot is láttam a sokaságban. Én leültem egy piros bársonyszékbe s Úgy tettem, mintha nem is egy jó barátom, hanem egy idegen ur előszobájában volnék. Vagy egy óráig vártunk s még mindig nem kezdődött az audiencia Ha Wekerle ur tudná, gondoltam magamban, hogy én itt vagyok, bizonyára már behivatott volna. De én nem szeretek dicsekedni s még a szolgának sem mondtam meg, hogy én ki vagyok Egyszer csak nyílik az ajtó s megjelenik Wekerle, aki igy szólt: — Uraim, nagyon sajnálom, de ma nem fogadhatok senkit, mert fontos minisztertanácsi ülésbe kell mennem! Mindnyájan fölkeltek s indultak kifelé Én is velük mentem. De mit tesz isten ? Wekerle megpillant engem, a grófok, hercegek és spanyol gram dók közt s odaszól nekem : — Szervusz Spitzer ! Maga maradjon itt! Ezzel odajött hozzám, karonfogott s bevezetett a szalonjába. A nagy urak majd megpukkadtak az irigységtől, mikor látták, mennyire kitüntet engem a miniszterelnök Hát ha még látták volna, hogy milyen bizalmasan beszélgetett velem ? — Mivel szolgálhatok Mózsi ? — kérdezte tőlem Wekerle, miután leültetett maga mellé egy mi- j niszteri bársonyszékbe. Tetszik tudni, mikor igy magunk között voltunk, mindig Mózsinak szólított Elmondtam neki, hogy mi járatban vagyok. Egy közérdekű találmányomat ajánlottam föl neki, egy olyan találmányt, mellyel huszonnégy óra alatt az összes mezei egereket ki lehet pusztítani. — A mezei egerek, mondotta Wekerle, a Darányi kollégám alá tartoznak. De ha tud valami okos formulát a horvát kérdésre, azzal nekem tenne nagy szívességet. — Majd gondolkozom a dologról . . . — Elég ! — kiáltott magából kikelve egy fiatal ember, aki a szomszéd asztalnál ült s akarva, nem akarva, fültanuja volt a Spitzer dicsekedésének. Spitzer meglepetve nézett az idegenre. — Mi köze magán..k az én privát ügyemhez? — kéidezte kemény hangon. — Micsoda ? A mezei egér és a horvát kérdés magának privát ügy ? — Mégis csak szemtelenség, — vágott vissza Spitzer, hogy egy vad idegen ember bele meri ütni az orrát az én ügyembe! A következő pillanatban valakit pofonütöttek. * ZD-^.^TOS I -utóda zbózdx jozseíp VílAg-OSI (.Ä.xsicLimeg'ye) szőlőna-gr^loirto^os pincegra-zcla-sag-a. ajánlja IsitÜLnő minőségű Ixeg-yi Porait és pedig-: 1911., 1910., 1909. és 1908. évi asztali és pecsenye- és Muskotály régi fajborait, továbbá legfinomabb borait, legfinomabb palackérett Furmint, Rizling minőségű ménesi veres (Bikavér) uj- és óborait* Árajánlattal és eladási feltételekkel készséggel szolgál. 313 10—30 XjeTrelels BÓDI TÓZSEF "Világos (Aradmegye) cimre lsvLld.end.01s. i_a-pTnnls mai szama 0 cldLai
