Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-12 / 11. szám
2 BEK^S 1911 március 12. holott az csak vérét korbácsolja föl, inig testét elsatnyitja, akaraterejét megtöri, elméjét eltompitja, lelkét megmérgezi és erkölcseiből teljesen kivetkőzteti. A mentő harcot különösen a nép érdekében kell megküzdenünk. De hogy az meddő ne maradjon, nem lehet és nem szabad arra gondolnunk, hogy egy lassan elharapózott s az emberi szervezetet és idegrendszert hatalmába ejtett bajt egy csapásra, egy világgá dobott nagy jelmondattal, az absztinenciának jelmondatával iparkodjunk kiirtani. Ez eddig a világnak egy nemzeténél sem sikerült. Arra kell tehát törekednünk, hogy a pálinkát a népnél egyéb, nemesebb és egészségesebb itallal helyettesítsük, azt számára a legkisebb adagokban hozzáférhetővé tegyük és annak mértékletes fogyasztásához szoktassuk. Alkoholistává ezer közül egynek kivételével a pálinka teszi az embert. A német, a holland, a belga nép sok sört fogyaszt, az olasz, a görög, a spanyol nép bort s alig akad közöttük annyi alkoholista, mint Franciaországnak egyetlenegy abszintet fogyasztó vidékén. A magyar nép körében a pálinkaivás igaz hogy néhány év óta félelmetesen terjed, de a baj, — egyes vidékeket kivéve — még sokkal kezdetlegesebb, semhogy okszerűen gyógyítható ne lenne. A magyar népnek idegrendszerét a pálinka még nem bontotta s akaraterejét még nem bénította meg. Más egyéb, nemes közgazdasági és közjóléti célok megvalósítása mellett különösen a pálinkaivásnak letörését tűzte feladatául az «Országos Mértékletességi Szövetség», amelynek alapszabályait a belügyi kormány most hagyta jóvá és amely ezekkel a nemes célzatú alapszabályokkal most indul apostoli útjára az országban. És éppen jókor, a tizenkettedik órában ! Mert ma már nemcsak a tótajku vármegyékben kondult meg a vészharang a pálinka pusztításai miatt, nemcsak Hunyadvár- megye lakosságát alacsonyitotta le annyira a pálinka, hogy a megye területén átlag minden napra négy-öt gyilkosság esik, a hatalmas bányaüzemek ottani munkást kapni képtelenek, mert annak tönkretett szervezete három-négy órai munka után kidől és a vármegyének már csecsemő korában pálinkával fertőzött huszonkét és félezer iskolakerülője van, — hanem a szinmagyar vidékekről is szomorubbnál-szomo- rubb jelentéseket kapunk. Az Országos Mértékletességi Szövetség előtt valóban országmentő feladat áll 1 És ennek a feladatnak megvalósítására az eszközöket is helyesen választotta meg, mert nemcsak a felsőbb fórumoknál iparkodik minden lehetőt elkövetni a pálinkaivás letörésére, hanem az országnak minden erre alkalmas községében, már fennálló erkölcsi testületek támogatása mellett, vagy azoknak keretében mértékletességi köröket szervez. A körök a közhatóságnak védelme alatt állanak s azokat a szövetség gazdasági, hazafias és valláserkölcsi irányú könyvtárral és idevágó szaklapokkal látja el. Minden körben, lehetőleg gyakran felolvasást tart és a helyi viszonyok szerint, támogat minden helyes közgazdasági intézményt, vagy pedig annak talaját készíti elő, közgazdasági, ipari és kereskedelmi testületek számára. A szövetség tagjainak zömét a körtagok képezik, kiket a körhöz és a szövetséghez csak erkölcsi fogadalom fűz, de tagsági dijat nem fizetnek. A szövetség költségeit a rendes, pártoló és alapitó tagok és esetleges adományok födözik. Hisszük, hogv az Országos Mértékletességi Szövetségnek szava nem fog elhangzani a pusztában és néhány év múlva a magyar nép védőbástyájaként fog kialakulni. A pálinka gőzével együtt tűnik el az apa- és testvérgyilkosság, megfogy a virtuskodó, bicskázó legényeknek, a gyujtogatóknak, utonállóknak, dologkerülőknek száma és felépül ismét a hitnek, a hazaszeretetnek és a családi boldogságnak már-már romba dőlt oltára. Megnéptelenednek a kórházak és elmegyógyintézetek alkoholista osztályai, nem szólal meg a dob a részeges ember vagyona fölött, maga a nép dobja sutba és veszi ki felebarátja kezéből az Amerika felé vezető vándorbotot és maga a nép állítja pellengérre a részegeskedőt, a pálinkaivót, a falu rosszát és ez a szégyen nagyobb büntetés lesz számára, mint a börtön. Tanügy. Előadás az elektromos sugárzásról. A főgimnáziumban a jelen tanév telén tartott Uránia-elő- adások sorozatát a f. hó 19-én, jövő vasárnap délután 5 órakör tartandó előadás fogja befejezni. Ezen előadás tárgya az elektromosságtannak egyik legszebb és legérdekesebb fejezete : az elektromos sugárzás. A legutóbbi évtizedek tudományos vívmányai; az elektromos kisütések levegőben és ritkított gázak- ban a Geissler-féle csövekben a kathádsugarak a Crookes-féle csövekben, a Röntgensugarak és Röntgen-fényképfelvételek (utóbbiak vetített képekben) végre a nagy feszültségű lesla-áramok és a vele kapcsolatos kísérletek adják ez előadásnak rövid vázlatát, amely tehát nem lesz Uránia-előadás, hanem uagyszámu fizikai kísérletnek bemutatásával illnszt- rált előadás. Minthogy ily kísérleti előadásokra csak az intézet fizikai tanterme van berendezve, ezért az előadást nem a tornacsarnokban, hanem a főgimnázium II. emeletén levő fizikai tanteremben fogják megtartani. E helyiségben mindössze csak száz ülőhely áll a közönség rendelkezésére, azért az eddigi szokástól eltérőleg ez előadásra csak a gimnázium bélyegzőjével ellátott és a korlátolt számban kibocsátott jegynek megváltásával lehet belépni, amelynek ára személyenkint i korona. Jegyek az egész héten előre válthatók Dobay János könyvkereskedésében s végül az esetleg még fennmaradt jegyek az előadás előtt a főgimnáziumban. Azon esetre, ha az érdeklődők száma jóval felülmúlná a rendelkezésre álló helyek számát, az előadást egy hét múlva, március 26-án megismétlik. Megjegyzendő, hogy az előadás pontban 5 órakor megkezdődik, ugyanakkor az előadó terem ajtaját is bezárják, hogy a kísérletek bemutatása zavartalanul történhessék. Ezen érdekes előadásra felhívjuk városunk közönségének figyelmét. Tanulmányi kirándulás. A gyulai főgimnázium évekkel ezelőtt növendékei számára kirándulási tervezetet állított össze, Ezen tervezetnek megfelelően tanulmányi kirándulási keretben az intézet jelentkező növendékei a következő helyeket keresték föl . 1906-ban Arad, 1907-ben Nagyvárad, révi cseppkőbarlang, Kolozsvár, tordai sóbánya, Gyulafehérvár, .Yajdahunyad és Gyalár, Máriaradna. 1908-ban Szabadka, Zimony, Pancsova, Belgrád, az Alduna, Orsóvá, Adakaleh szigete, Herkulesfürdő, Temesvár. 1909-ben Budapest, Yisegrád, Esztergom, Komárom, Siófok és Balatonfüred, 1910-ben Brassó, torjai büdösbarlang, Szent Anna tó, Tusnád fürdő, Predeál, Sinaia, Marosujvári sóbánya. Ezen szép programúinak befejező pontját képezte volna az eredetileg ez évre tervezett kirándulás Rómába. Sajnos, erről le kellett mondanunk. Helyette azonban egy nem- kevésbbé érdekes és tanulságos kirándulás az, melynek tevezetét e héten közöltük az intézet ifjuságáA gróf letette az újságot és egy újabb füstmacskát bocsátott föl az arabeszkes menyezet felé. — Mit akar a grófnő ezzel a kérdéssel ? — mondta szenvtelenül. — Azt hiszem, hogy a gróf tudja, hogy miről van szó . . . — Már megint az utazásáról akar beszélni — nevetett föl a gróf gúnyosan. Úgy gondolom, hogy elég érthetően fejeztem ki az álláspontomat a grófnő előtt . . . Ismétlem tehát századszor: Nem, nem, nem . . . A grófné most leesett a szőnyegre és szőke fejével sírva borult a nyugodtan cigarettázó férjére — Agenor, értsen meg, — rebegte könyezve. — Ez a levegő fojt, a társaság terhemre van, a bálok, a mulatságok untatnak. A szabad tengerre, a kék égboltra van szükségem, hogy csak némiképpen is magamhoz jöjjek . . . Meg fogok halni itt ... érzem . . . tudom . . . bizonyos vagyok benne . .. Legyen irgalmas Agenor . . . vigyen el ebből a borzalmas légkörből . . . A gróf uj cigarettára gyújtott és az egyik lábát átvetette a másikon. — Grófné, — mondta aztán szárazon, — hagyjuk a fölösleges jeleneteket . . . Tudja, hogy nincs kedvemre az érzékenykedés és mit sem gyűlölök annyira, mint a hiábavaló szóbeszédet . . . Megmondtam,'hogy nem viszem el a genuai tengerpartra — és ha ismer, bizonyos lehet afelől, hogy meg is tartom a szavamat ... Ne okozzunk tehát egymásnak fölösleges keserűséget. — Agenor, — susogta elhalóan, — Agenor, legyen jó . . . az Istenre kérem . . . Rabszolgája, hü kutyája leszek, ha a kérésemet teljesiti .. . Önnek mindegy . . . legfeljebb nem vadászik egy hétig . . . engem az egész életre boldoggá tesz . . A ruhája szegélyét fogom csókolni ... a szeméből lesem ki minden vágyát . . . csak vigyen el innen . . . vigyen el, mert megfulok. A gróf dacosan vállat vont. — Szegény gyermek. Önnek láza van ... Feküdjék le ... a pihenés jót fog tenni az idegeinek. — Agenor, Agenor, hát nem teszi meg ? A gróf válasz helyett egy bécsi kupiét fütyö- részett. Az óra szabályosan ketyegett. A szomszédban egy kanári dalolt. — Istenem, — sikoltott most a grófné hangosan, — a szivem . . . Puha kis kezével a szivéhez kapott, szőke feje bágyadtan hanyatlott le a szőnyegre. A gróf azonban ügyesen felfogta és a pamlagra fektette. Miközben a vánkost feje alá igazította, halkan dör- mögte: — Ismerjük az ilyesmit. E pillanatban lépett a szobába Jácint őrgróf, a hírneves oroszlánvadász, aki — mint olvasóink emlékeznek — csak nem rég tért vissza Afrikából, ahol a zuávok ellen harcolt. — Mi történik itt ? — kérdezte Jácint őrgróf csodálkozva. A gróf csöndesen mutatott az aléltan fekvő grófnéra és igy szólott a lesütött arcú oroszlánvadászhoz : — Jegyezd meg, hogv az asszonyra csak egyetlen tulajdonsággal lehet hatni : a kemény, megalkuvást nem tűrő férfiassággal. A férj szive damaszkusi acélból legyen, amelyet nem olvaszt meg semmiféle asszonyi köny . . . Mert a házasság csak akkor lehet igazán boldog, ha mindenkor az erős férfiakarat kerül ki diadalmasan a csatából . . . Jerome behozta a teát, a szőke grófné megmozdult és — II. Eddig haladt Szilasi a reg Ínyében, mikor az ebédlőből egy erős asszonyi hang kiáltott be a dolgozószobába: — Készen vagyok ! Szilasi, füle mögött a pennával, udvariasan kitipegett az ebédlőbe. — Cicuskám, — mondta szelíden, — még körülbelül félórára van szükségem, hogy a regényemet befejezzem Goldschmidtől akkor négyszáz forintot fogok kapni . . . mert a kézirat átadásakor rögtön felvehetem a honorárium második részletét... Amint tudod, holnapra van kitűzve az adóárverés második határnapja . . . Szilasiné, egy molett, jóképű, barna asszony, aki a tükörből ép a kalapját tűzte föl, dacosan szegte hátra a nyakát. — Papperlapapp — mondta türelmetlenül, — még csak az kellene, hogy itt várakozzam rád. Egy-kettő hagyd az irkafirkát és vedd föl a fekete kabátodat . .
