Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-05 / 10. szám

4 B EKES 1911. március 5. Az egyenesadó felszólamiási bizottságba meg­választotta a törvényhatósági bizottság a régi tago kát u. m. : Schmidt Józsefet és Kóhn Dávidot ren­des és ifjú Moldorányi Istvánt és dr. báró Drechsel Gyulát póttagokká. Mezőőrök. A vármegyebeli községeknek a mezörendőrségi törvény módosítása ügyében beadott kérelmére a bi­zottság azt határozta, hogy felír a földművelésügyi miniszterhez a mezőrendőrségi törvény oly irányú módosítása iránt, bogy az egyes mezőőrök más, mint mezőőri dolgokkal ne legyenek foglalkoztatha­tók, a felügyeletre bizott területek a mostaninak felére redukáltassanak, a mezőőrök jobb fizetésben részesittessenek, miáltal a mezőőri szolgálat az ed­diginél intenzivebb és a célnak jobban megfelelő legyen. Ezzel szemben azonban a községek terhei oly módon könnyítessenek, hogy a mezőőrök tar­tási költségeihez az állam is járuljon hozzá bizonyos összeggel. K, Horváth Mihálynak azt az indítványát, hogy oly helyeken, ahoi sürü tanyarendszer fejlő­dött ki, a mezőőr tartási kötelezettseg meg- szüntettessék, a bizottság nem fogadta el. Italmérések. A vármegyebeli községeknek azt a kérelmét, hogy a korcsmák szombat estétől hétfőn reggelig bezárva tartassanak, a bizottság nem votte figye­lembe, mert a belügyminiszter a megyének ily irányú kérelmét a múltban nem teljesítette és igy azt újból megismételni teljesen céltalannak mutat­kozott A belügyminiszter ugyanis a kérdés rende­zésére törvényhozási intézkedést helyezett ki á- tásba, amelyr alkalommal a fennforgó állami finan­ciális érdekek összhaugzásba hozatnak a nem ke­vésbé fontos szociális vonatkozásokkal. Gádoros község határa. A tárgy fontosságával arányban nem álló csekély érdeklődéssel tárgyalta a bizotttság Gádoros köz­ség határának kiegészítése iránti kérelmé'. Az ál­landó választmány javaslata az volt, hogy Gádoros község határának Csongrádmegye területéből való kiegészítése ejtessék el, mert az érdekeltek ellenke­zése miatt ez úgy sem vezet eredményre. Ellenben Szentetornya község határából csatoltassék 2086 hatasztrális hold Gádoroshoz, miáltal Gádoros köz­ség póti dója 110%-ről 70 re csökken, ellenben Szentetornya közsél pótadója csak 3 százalékkal emelkedik. A kérdéshez hozzászóltak Achim L. Adrás, dr. Bikády Antal bizottsági tagok, a járási főszolga­bíró. A tárgyalás eredménye az volt, hogy a köz­gyűlés javaslatba hozza a belügyminiszternek, hogy a fenforgó magasabb közigazgatasi érdekekre figye­lemmel Gádoros községhez, amelynek csak 1000 kát. hold a határa, hozzácsatoltassek Szentetornya köz­ség határából 1000 kát. hold (Jurenák birtok) és ugyanily -terület szakittassék el Nagyszénás köz­Kezdetét vette a beiskolázás s ezzel a kívána­tos jó világ. A beiratkozó csemeték mind egy kis jóakaratu | beajánlással jöttek, amit ábrázolhatott csirke is, tyuk is, liba is, ruca is, nemkülönben tojás, kuko­rica, kolompér s egyéb hüvelyes vetemények. Ki milyenes szülő ! Ez volt a fokmérő, nem a rektor ur, hanem a falu előtt. Nem volt ez berubrikázott kommenció, hanem törvényerőre emelkedett szokás. A fizetést, már mint a jó kis dotációt mások képezték. így minden számos pár' után egy kis véka buza-fele; (többnyire rosta-alja) kezdő tanítónál ehelyett vándor-koszt; továbbá egy kupa bor, fél­mázsa só, hús, faggyú ; a szilvafákon egy rázin- tás, két toppintás. Akkurát a pap. Közbevetóleg legyen mondva, itt történtek az első érdekösszeütközések a pap és tanító között. Tudnivaló, hogy elsősorban a pap kommenciója járt ki s igy először ő toppintott és rázintott. Most már, ha a pap jó erőben volt, — ugyan melyik nem volt abban ? — hát utána a tanítónak véko­nyan eresztett a szilva ; ha meg, ha a tanító is bírta magát, akkor a tulajdonos ott is vakarta, ahol nem viszketett . . . Novemberben kezdődtek a disznótorok. A tanító támaszkodva a törvény szigorú betűjére, — merthogy a fizetésére nem is támaszkodhatott — meghagyta a gyermekeknek : „aki az iskolából el­marad, az bizonyitványt hozzon!“ A d sznótor azonban igen szívlelhető és kívánatos látványosság (maholnap ez is úgy kivész, mint a bölény), igy hát nem csoda, hogy a gyermekek otthon marad­tak . . . Másnap aztán szorongó szívvel következ­tek fel egy-egy tányér hurka, kolbásszal s nyúj­tották a tanító felé : séghez tartozó gróf Berchtold Lipótné lajosszénási uradalmából is. A kérdés ilyetén elitézésénél a tör­vényhatóság többsége a kisbirtokosok érdekeire volt figyelemmel. Egyéb ügyek. Gyula város által beterjesztett és az állami iskola építése tárgyábm kötött szerződést jóvá­hagyták azzal a változtatással, hogy a mennyeze­teknél salakbeton helyett kavicsbeton alkalmazandó. Lengyel György elhalt járási Írnok temetési-. g3Tógy- és orvosi költségei címén 250 koronát sza­vazott meg a törvényhatóság és az elhunyt 112 korona terhén levő fizetési előleget törölte. Fabó Pál szarvasi lakos részére kiirtott lova után 120 korona segélyt kapott. Több községnek fizetés felemelést, segélyezé­seket stb megszavnzó, községi ingatlanok bérbeadása eladására és vételére vonatkozó határozatai, módo­sított különféle szabályrendeletei — amelynek nem felebbeztettek meg — kivétel nélkül jóváhagyattak. A községi költségvetések tárgyalásánál csupán a békési költségvetés képezte felszólalás tárgyát A község ugyanis a költségvetésébe 4 épület villannyal való világítási költségeit vette fel, ezzel szemben azonban azt határozta, hogy a felvett 4 épület közzül csak kettőbe vezette be a villanyt. Dr. Török Gábor azt kérte, hogy a község köteleztessék mind a négy épületbe a villanyvilágí­tást bevezetni, ezzel szemben dr. Telegdi és dr. Martos bizottsági tagok a községhatározatának jóvá­hagyását kérték A törvényhatóság a költségvetést változás nélkül jóváhagyta. A törrénvhatósági közgyűlés dé után 6 ora'kor ért véget, a hitelesítő közgyűlés pedig másnap dél­előtt tartatott meg. Tanügy. A főgimnáziumban ma délután fél 6 órakor Uránia előadás lesz. Tárgya: Kirándulás Ceylon szigetére. Belépti-dij személyenkint 20 fillér. A gyulai róm. kath. főgimnázium énnkkarának harmadik hangversenye, mint azt már múlt szá­munkban jeleztük, március 12-én lesz délután fél 6 ólakor. Jegyek a hét folyamán Dobay János könyvkereskedeBében kaphatók és a hangverseny napján 5 órától kezdve a főgimnásium tornacsar­nokában. A terem méretei miatt csak 225 jegyet bocsájtottak ki, — az érdeklődők igyekezzenek te­hát jegyüket biztosítani. Siketnéma gyermekek felvétele. A siketnémák aradi ál), s. intézetének első osztályába uj tanuló­kat vesznek fel Arad-, Békés,- Bihar- és Csanád megyéből és Ujarad községből. Felvételért és eset­leg segélyért folyamodni óhajtók még március hó- nsíp folyamán forduljanak egyszerű levélben az in­tézet igazgatóságához, ahonnan részletes felvilágo­sítást kapnak. — Tisztöli édös apám a tanító urat, egy kis bizonyitványt küldött! (így volt ez Tótkomlóson is !) Jó mellékesek voltak az időben a szemlélte­tések is. A tanító óra végén jelentette: — Na gyerekek, holnap a Kolumbus tojásá­ról magyarázok. Hozzon mindenki egy-egy tojást! A percektor ur fia fölállt : — Tanító ur kérem, nekünk tojásunk nincs, csak vajunk! A tanitó ráintett! — Hát akkor hozzá vajat ... Az is jó lesz ! így volt ez, igy ! Még nem is olvan régen, — úgy az én időm­ben — szerda délután egy-egy tojás, vagy egy-egy cső kukorica ellenében mehettünk ki játszani az udvarra. Aki hozott, játszott; aki nem, az bent a teremben mondta a szigorított szorzó-táblát. Természetes, hogy mindnyájan kimódoltuk a belépti-dijat. így az iskola, igy a tanitó ! De kidukált ab­ban az időben, abban a patriarkális világban a sáp más és másféle uton-módon a jegyzőnek, a pap­nak, de kiadódott az a szolgabiráknak, az alispá­noknak is. Aki lapozgatta Vas Gereben munkáit, olvasgatta Eötvös Károly írásait, az bizonyságot tehet mellettem. Azonban változik a világ, változnak az em­berek. A modern kor szellője mind következete­sebben csapkodja az iskolát; az iskola után a tár­sadalmat ; a régi képek már tünedeznek, homályo­sodnak ; a jellemző, tipikus alakok átalakulnak, elmosódnak . . . Ma már ezekről a képekről, ezek­ről a jellegzetes alokokról csak mint kipusztult régi dolgokról beszélhetünk, melyek soha vissza nem térő, igazi hü tükrei a múltnak. Gyermek szinielőadás. Sok szellemi s lelki örömmel ajándékozta meg a rk. leányiskola veze­tősége a farsang három utolsó napján megtartott színi előadásaival az érdeklődő közönséget. Egy­szerű gyermekjátékot vártunk, mert elemi is­kolás leánykák szerepeltek, de az eredmény messze fölülmúlta várakozásunkat. Ezt bizonyította a közönség két órán át kitartó figyelme. Akkora ügyességgel adták elő szerepüket, hogy nagy szín­házban sem kívánhatnánk jobbat. A szerepek ügyes kiosztása Emiliána irg. nővér gondos figyelmét di­cséri, úgyszintén a színpadi felszerelés ügyes össze­állítása. A nagy közönség hő óhaját fejezzük ki, mi­dőn azt kérjük az iskola vezetőségétől, hogy elő­adásaikkal szerezzenek minél gyakrabban alkalmat hasonló lelkiörömök élvezésére. Tandij-kárpótlás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a szarvasi róm. kath. elemi iskola részére a m. é. szept. 1 tői, évenként 174 korona tandij- kárpótlási államsegélyt utalványozott. Békés község iskolaszéke f. hó 1-én dr Török Gábor elnöklete alatt ülést tartott, melyen Farkas Gyula igazgató kegyeletes szavakban emlékezett meg a községi tanitóestület egyik legképzettebb és leg- munkásabb|tagjának(elhunytáról, egyszersmind indít­ványozza, hogy az elhunyt néptanító pedagógiai müvekben gazdag könyvtárát az iskolaszék a köz­ségi iskolai tanítói könyvtár részére vegye meg. Az iskolaszék az indítványt elfogadta, s elhatározta, hogy a megüresedett állást csak az özvegyi félév lejártával tölti be. A választás megejtéséig az állás teendőinek ellátásával továbbra is Kovács Endre helyettes tanítót bízta meg. X3I iie]s. Bajt. A k alendárium szerint benne vagyunk az önmrgtirtóztatás, a inagunkbatérés elmélkedő idejében: a böjtben. De vájjon bőjtölünk-e ? Mint ahogy joggal kérdezhettük a farsangban, hogy váj­jon farsangoltunk-e? A mi korunk a nivellálódás kora, mondjuk, a szürke életé, melynek sem far­sangja, sem böjtje nincs; hanem kinek-kinek hogy szolgáié a szeresem, van állandó■ farsangja, és van állandó bőjije. Az állandó farsangolás megteremti az életuntak, a fáradtak, az álmosak, a minden nemesre felleodülésre képtelenek, a közügyért lel­kesülni nem tudók bágyadt csapalját ; az állandó böjtben levők pedig képviselik sötét nyomorúsá­gukban, nagy életküzdelműkben, csüggedésükben és elkeseredésükben részben a destruktiv elemet, részben a reménytelen fá-ultságban tengődőket. Bízvást elmondhatni, hogy az emberiség nagy része kényszerül állandó testi és szellemi böjtre és mióta a kultúra gyertyácskái már faluhelyeken is világítanak, a szellemi böjt talán még senyvesztőbb érzés, mint a testi. Hallván apánk ajakáról a régi meséket a magyar udvarházak vendégszeretetétől ; hallván nagyanyánk ajakáról, hogy hajdan miként szállta meg az embereket hamvazó szerdán a bün- bánat; — mi, a huszadik század bűnös gyermekei, fásultan valljuk be, hogy sem élni, sem. lelkünket magasabb eszmék szférájába felvinni képtelenek vagyunk. Olyanná vált az emberi é’ft, mint a mechanika transformátiós gépsokasága. Orapontos- ságra megindulnak a zakatoló gépek s mig csak katasztrófa nincs, működnek szüntelen. A zaj egy­forma és fülsiketítő. Változás a gyári műhelyben nincs. Ilyen az ember élete is. Bele vagyunk ál­lítva a transformátiós gépezetbe; annak egy csá­vára, szögeként kell működnünk s csak akkor szűnünk meg, ha mint a költő énekli, a halál azt mondja; csitt! Ezért nincs a mi életünkben igazi farsang, se igazi böjt, csak szürke hétköznap. Azért nincs a mi életünkben nagy fellendülés az öröm és bánat régiójában. A korszellemnek van ez a keserű izü hangulata. Azok az eszmeáramlatok, a melyek mind hatalmasabban érintenek, zavarba hoznak. Nem sejtjük, nem tudjuk a jövőt. Valami oly nyughatatlan körözés vesz hatalmába. Ma az állandó eszmekavarodás és ennek nagy áramlatai közép ítte valóban nem tudjuk, hogy vájjon az emberiség további böjtre van-e kárhoztatva; to­vábbi tespedésre és mozdulatlanságra van-e Ítélve ; vagy ez a bizonytalan, ez az izgató uralkodóáramlat csöndesen, avagy nagy szélrohammal véget ér-e és rásüt az egész emberiségre az egyetemes boldog­ság? Az emberiség küzdelmei mindég rendkívül érdekesek s ennek a kor gyermekeinek feltétlenül érezniök kell, hogy ők az uj eszméknek olyan határmesgyójén állanak, amely az emberiség törté­netének fejlődésében a legérdekesebbek egyike. Egyrészt kár, másrészt boldogság, hogy a jövendő saisi fályolát nem tudjuk fellebbenteni.

Next

/
Thumbnails
Contents