Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-10 / 50. szám

1911. december 10. BÉKÉS 3 egyben felkérte e testületeket, hogy a folyó hó 8- ára Budapestre összehívott egyetemes ülésen is­kolai jellegre való tekintet nélkül minél számosab­ban jelenjenek meg. Az igazgató bizottság egyhan­gúlag vette tudomásul a felhívást s az egész me­gyéből egybegvült bizottsági tagok értesítéseiből kiderült, hogy vármegyénkből körülbelül 100 tanító vesz részt az országos ülésen. Az országos szövet­séghez hasonló értelmű felhívást bocsátott közre a biharmegyei tanítótestület elnöksége is, ez azonban 9- ikére biv össze ülést s ugyancsak Budapestre. Az igazgató bizottság azonban a felhívás felett napi­rendre tért, mert felfogása szerint a bihariak ülése nemhogy előmozdítaná a vajúdó kérdés rendezését, de az Országos Szövetség egyedül hathatós mun kaja sikerét is veszélyezteti, mint általában minden törekvés, mely bár egy célért küzd, de a tanítóság egyetemét megosztva véli kivívni a status jogos kí­vánságát. Varga János indítványára kimondotta a bizottság, hogy az országos bizottság ülésén bivafa- losan is képviselteti magat. Képviseletével Uhrin Károly elnököt, Brósz János és Farkas Gyula alel- nököket, Petz József főjegyzőt és Mészáros Gyula jegyzőt bízta meg. Király Dávidné ezek után a kis­dedóvók országos egyesületének hasonló célú, de sikertelen eredményű üléséről számolt be, melyen ő is részt vett. A megyei óvónők nevében arra kérte a bizottságot, hogy a szövetség ülésén az óvónők nagy sérelmeit is hangsúlyozza. A bizottság ma­gáévá tette az óvónőknek még a tanítókénál is sú­lyosabb sérelmét s met. bízta Brosz Sándor alelnö- köt, a i-zövetség igazgatósági tagját, hogy a kellő lépéseket a szövetség választmányában való felszóla­lásával tegye meg. A vármegyei egyesület alapsza­bálytervezetének összeállítására Farkas Gyula elnök­lete alatt a békési tanítótestületet kérte fel a bi­zottság. örvendetes tudomásul vette az ülés, hogy a szeghalmi járáskor — mely éveken át alig adott életjelt magáról — e hó folyamán Farkas Gyula alelnök személyes buzgólkodására újra alakult, miért is a szervező alelnöknek jegyzőkönyvileg mondott köszönetét A békési járáskor egyik megüresedett igazgató tagsági helyet a tavaszi közgyűlésig ideig­lenesen Gonda József békési községi tanítóval töl­tötte be a bizottság. Uránia előadás. A főgimnáziumban a követ­kező Uránia-előadás jövő vasárnap lesz. Tárgya: Ben-Hur. Előadás a rádiumról. Scheffler Hermann drez­dai fizikus e hó 4-én a gimnázium tornacsarnokában szép közönség előtt tartott előadást a rádiumról. Előadásában a csehországi bányákban található urán- szurokércek 1895-ben felismert azon tulajdonságából indult ki, hogy ezen ércből állandóan láthatatlan sugarak szóródnak széjjel, amelyek a sötét szobában a fényérzékeny fényképező lemezre hatnak Curie házaspár ezen tulajdonságból kiindulva hosszadalmas kémiai kísérletek árán állította elő első Ízben a rádiumot, amely az uránszurokércből kiindulva su- gárzatnak okozója. Jellemezte azután a rádiumból kiinduló sugarak háromféle csoportját, kitért ezen sugarak fizikai, kémiai és fiziológiai hatására, meg­emlékezett ennek a gyógyászatban való sikeres alkal­mazásáról, (rákbetegségek) majd röviden körvona­lazta az anyagszerkezetének azon természettudományi elméletét, amelyet a sugárzó anyag felfedezése maga után vont. Mindvégig érdeklődést keltő előadását néhány kísérlettel tette szemléltetővé. A birtokában levő 15 milligrammnyi rádiummal (1 gramm rádium árfolyama most 550000 korona). sikerűit fénykép­felvételt eszközölt; elektroszkop segélyével kimutatta, hogy a rádiumsugarak elekromos töltéssel bírnak (ezek az alfa és béta sugarak, mig a gamma sugarak tulajdonsága megegyezik a Röntgen sugarakéval, csakhogy átható képességük ezekénél nagyobbak), elsötétített teremben kísérletileg bemu atta a rádium sugarainak fa, papír és fémlemezen sőt bármely anyagon való áthatoló képességét; elsötétített terem­ben a gyémántok csillogását idézte elő a rádium sugarainak hatása alatt. Úgy a német nyelven meg­tartott előadást, amelyet magyar nyelven Mérey Gyula gimnáziumunk fizika tanára tolmácsolt, mint az érdekes szinte csodálatosnak mondható kísérle­teket a jelenvolt közönség mindvégig lekötött, osz­tatlan figyelemmel és érdeklődéssel hallgatott és nézett végig Értesítés. A református preshytérium elhatá­rozta, ho?y a téli hónapokban (december, január és február) minden vasárnap estvelí 6 órakor kezdődő- leg, egyik iskolai tantermében (Bordé István tanító tantermében) felolvasások fognak tartatni, minden belépti dij nélkül. A jelzett felolvasások sorozata már a mai napon (1911 dec. 11-én, vasárnap) a megjelölt helyen és időben megkezdődnek. Refor­mátus lelkész. Az óvónők mozgalma fizetésrendezésük érde­kében, melyről múlt heti számunkban részletesen megemlékeztünk, folyó hó 2-án elérkezett az utolsó stációhoz. Ugyanis akkor gyülekeztek össze az ország fővárosában, Budapesten az óvónők mintegy 200-an s nyújtották át memorandumokat a miniszter helyet­tesének Balog Jenő államtitkárnak. Az óvónők szó­szólója városunk illusztris képviselője, dr. Lukács György volt, ki szivhezszólóan tolmácsolta a kultúra legmostohábban díjazott szolgálóinak sanyarú hely­zetét. Az államtitkár elismerte az óvónők tart ha­tatlan állapotát s minden jót ígért. Ugyanezt te tték Naray-Szabó Rezső államtitkár s az osztálytanácsosok , végül a képviselőház elnöke Návay Lajos. Az óvónők vegyes érzelmekkel, a legtöbben úgy, ahogy jöttek, könnyes szemekkel és reményvesztetten hagyták el a 36 milliós drága szemkápráztatóan fényes márvány palotát; mert Ígéretet már sokat és sokszor kaptak s jól tudják, hogy a nagyszavak után csak a kis tettek jönnek ; ha ugyan azok is elkövetkeznek. Az óvónők mozgalmában, mely Békésmegyéből indult ki, vármegyénkből részt vettek : Mányiné Prigl Olga, Serkédy Jánosné gyomai, Schröder Istvánná gyulai, Király Dávidné és Takács Jolán békési, Zászlóffi Rózsi és Halászná Adám Eugénia szentandrási óvó­nők. A békési munkásgimnázium igazgatóságának kérelmére a képviselőtestület erre az iskolai évre, tekintettel a fontos kulturális célra, amelyet a gim­názium szolgál, 400 korona segélyt szavazott meg. Tanyai tanitó választás. Az Endrőd községhez tartozó cseji tanyai iskolai tanítói állás november 8-án töltetett be az endrődi iskolaszék által. Az ülésen dr. Horváth s. tanfelügyelő elnökölt. Az üre­sedésben levő tanítói állásra 4 pályázó közül, egy­hangúlag 8 szavazattal — Cecey Nándor veszprémi lakos választatott IE3Z I x e lx. A vármegye közgyűlése. A törvényhatósági bi­zottság legközelebbi rendes közgyűlését december hó 29-én tartja. A közgyűlésnek legnagyobb érde­kességet az kölcsönöz, hogy ezen a közgyűlésen vá­lasztja meg a törvényhatósági bizottság a közigaz­gatási bizottságból az év végén kilépő 5 tagot. A közigazgatásból ez év végén kilépnek í Yarságh Béla, Haraszti Sándor, Morvay Mihály, Dombi La­jos és dr. Török Gábor. A közgyűlés tárgyait leg­közelebbi számunkban fogjuk ismetetni. A vármegyei állandó választmány Kéry Gyula főispán elnöklésével tegnap délelőtt ülést tartott. Az ülés összehívását az a körülmény tette szüksé­gessé, hogy a vármegyei tisztviselők részére az októberi közgyűlés által elvben meghatározott drá­Biró Magdolna kibontotta a levelet és ki­hullott belőle egy vers. Nézte, nézte és arra gon­dolt, hogy a kályhába dobja. De vájjon melyik leány nem olvasna el egy verset, amelyet hozzá írtak? Ez a vers pedig Biró Magdolnához szólt. A cime is ez volt: „Magdolnához !“ B ró Magdolna elolvasta és mosolygott. Tet­szett neki a vers, kiváltkép a refrainje, amely igy hangzott: ' Ha szived helyén jég nem voina, Megértenél, tudom, Magdolna . . . Biró Magdolna mosolygott a versen és eltette. Maga sem tudta miért, de jól esett ez az esetlen, zötyögős kis vers. De hiszen ha jól esett, hát lett része benne aztán bőven. Mert attól fogva naponta érkeztek a versikék A kis paraszt cselédke hozta és titokzatos arccal tette le a posta asztalára Biró Magdolna kiváncsi volt, hogy ki írja a verseket, de a cselédke olyan zárkózott volt, mint egy diplomata. Hozta a verseket és elfutott Egy napon aztán elmaradt a vers s helyette megjelent egy fiatal ember. Nyurga, rövid zöld zekés ifjú volt, kis bárány bőrsüvegben, hosszú gamásnival a lábszárán. A lábán sárga cipő s a kezében pálca. — Kibity Pál vagyok! — mutatkozott be tiszteletteljesen. — A községi segédjegyző. Egy hivatalos levelet bátorkodom feladni. És egy pecséttel leragasztott, nagy borítékot nyújtott át. Biró Magdolna átvette a borítékot és meg­nézte a címzést. Egyszerre csak megakadt a szeme az Íráson. Egy kissé meglepődött és kérdőleg te­kintett fel a segédjegyzőre. Ez fülig pirult, csuklani kezdett és zavart hebegéssel válaszolt a kérdő te­kintetre : — Igenis kérem, az az én írásom. — Eszerint ? A segédjegyző lehajtotta a fejét; — Én bátorkodtam irni azokat a verseket. Biró Magdolna elnevette magát és gyermekes jókedvvel mondta : — Nagyon köszönöm. Kedves versek voltak. A segédjegyző fájdalmasan pillantott fel: — És nincs más mondani valója róluk? Biró Magdolnát megdöbbentette a tragikus hang. Ránézett az ifjúra, aztán elfordította a fejét. Érezte, hogy a vér elönti az arcát, fülét, nyakát IV. Egy bájos, kedves falusi idill kezdett szö­vődni az árokaljai postaházban. Nem volt ebben semmi különös, a dolgok és a viszonyok természe­tes rendjének lehetne mondani, hogy a postáskis­asszony és falusi segédjegyző egymásra találtak. Mindig igy szokott ez lenni, a fiatal szivek meg­szeretik egymást s a grófkisasszonynak rendszerint gróf jut, a postáskisasszonynak segédjegyző. Közben kinyílt a tavasz is, amely Árokalján különös szép. A gyümölcsfavirágok fehér fergetege árasztotta el a falut és a postaház kertjében hal­kan kezdtek susogni a lombosodó hársak. Postazárás után Biró Magdolna kiült a hársak alá és hallgatta a halkan neszező lombbeszédet, amelyet lágyan citerázó muzsikával kisértek a hold összerezdülő, ezüstös sugarai Az ilyen beszédet nem mindenki érti, nagyon fiatalnak kell hozzá lenni és nagyon szerelmesnek. És Biró Magdolna mind a kettő volt. Mert a hársak közt, a lombok homályában, estéről-estére, mint egy epedő faun, meg szokott jelenni Kibity Pál segédjegyző ur és forró, fellengős szavakat suttogott a Biró Magdolna fülébe. Hogy mik voltak e forró szavak, nem merem elárulni, mert őszintén szólva, kissé buták, értel­metlenek voltak, sok fölösleges indulatszó és még több sóhaj tarkította őket, de Biró Magdolna szép­nek találhatta, mert áhitatosan hallgatta és szőke fejecskéjét oda hajtotta a Kibity Pál ur vállára. Tehát idill, idill! Eltartott az egész tavaszon át és május vége felé Kibity Pál ur arról kezdett beszélni, amiről a nóta is megemlékezik : szüret után lesz az esküvőm Ünnepélyesen, meghatottan, áradozva megkérte a Biró Magdolna kezét. Rendben volt a dolog. A hársak igent bólo gattak és Biró Magdolna a Kibity ur keblébe rej­tette az arcát. V. Biró Magdolna kivette a kebléből a takarék- pénztári könyvecskéjét és az összeget nézte. Nyolc- száznegyvenhárom korona. Ebből kitelik a kelengye is, a lakás is és a többi költség is Bizonyos, hogy a postahivatal mögötti kis benyílóban már nem lakhatik, mint asszony. Mosolygott magában. Kibity Pál ur már meg­tudta, hogy milyen gazdag asszonyt kap feleségül. Sőt éppen erre alapította a házasságot. Bíró Mag­dolna megcsinálta magában a számadásokat. Ezek a számadások oly könnyűeknek tetszettek, kivált­kép olyankor, amikor Kibity Pál ur előtt, a kert mélyén, a hársafc bizalmas zugában kiszínezte jövendő terveit. Esténkint mikor bezárta a posta ajtaját, a Wertheim-szekrényre rácsattantotta a kulcsot, be­futott a saját kicsi szobájába, megigazitotta a haját és szaladt a kertbe. Az egyik este különösen szép volt. A hold e felhők mögé bujt s igy a sötétben nagyszerűen

Next

/
Thumbnails
Contents