Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-03 / 49. szám
1911. dtctmber 3. BÉKÉS 3 talmat és az igazi őszinteséget. Megelégszik azzal a jóleső érzéssel, amelyet a híven teljesített kötelesség öntudata nyújt a közélet zajtalanul, csendesen, de annál eredményesebben működő munkásának. Ha tehát egy ilyen férfiú működése kiváltotta a legfelsőbb elismerésnek megnyilatkozását, úgy ez kétségtelenül annak a jele, hogy azok a szolgálatok, amelyeket alispán ur hosszú közszolgálata alatt a vármegyének és a köznek teljesített, valóban kiválóak, amint azt a királyi leirat is megállapítja és igy ez a kitüntetés ezen szolgálatoknak nemcsak megjutalmazása, hanem méltó megbecsülése is. Ez a megbecsülés az, ami a kitüntetésnek belső értéket kölcsönöz, és ami bennünket munkatársait nemcsak az öröm érzetével tölt el, hanem büszkévé is tesz. Meg vagyunk róla gycződve, hogy alispán ur a kitüntetés birtokában is az marad aki eddig volt; közéleti működésének alapjául szolgáló felfogását legfeljebb megerősíti az a tudat, hogy az az ut, amelyen eddig haladt, az az irány, amelyet eddig követett, az igazi, az egyedül helyes, amelyen — ha a vármegyének továbbra is hasznos szolgálatot kíván tenni — továbbra is haladnia kell. Azt pedig felesleges hangsúlyoznunk, hogy mi is változatlan szeretettel és nagyrabecsüléssel vesszük kőről ezentúl is alispán urat és meg nem fogyatkozott munkakósz- séggel támogatjuk előkelő hivatásának teljesítésében, amelynek eredménye egy egész vármegye haladásával és felvirágzásával van szoros összeköttetésben. Mi tehát szívből csatlakozunk azokhoz a szerencsekivánatokhoz, amelyeknek Öméltósága a vármegye főispánja oly ékes szavakban adott kifejezést és őszinte üdvözletünk egyszerű, do annál igazabb kifejezése mellett kérjük alispán urat, hogy a tisztikar iránt eddig tanúsított baráti jóindulatát, számunkra a jövőben is megtartsa. Lelkes éljenzés követte a főjegyző üdvözlő beszédét, amely után az ünnepelt Ambrus Sándor alispán, a kit a két üdvözlő beszéd és tiszttársainak szeretető mélyen megindított, a meghatottságtól láthatólag elfogultan válaszolt: A királyi kitüntetést mély hódolattal veszi át és őszinte köszönetét fejezi ki azon szívélyes szavakért, amelyek kíséretében a legmagasabb kitüntetést átnyújtotta, s azért a meleg baráti jóindulatért, amely a főispán klasszikus szépségű beszédét áthatotta, fényt áraszt az nemcsak az ő igénytelen személyére, hanem nézete és i meggyőződése szerint azon tisztikarra, amely ennek a vármegyének közigazgatását ellátja. Ha hosszú közpályájához fűződnek is némi sikerek, azokat a sikereket nem az egyén elszigetelt munkája, — hanem a vele társak, segítők működése, kötelesség teljesítése és hű támogatása révén érte el, akikkel neki együtt működni szerencséje volt. Ez a tudat fokozza benne a nagyrabecsülés érzetét a királyi kitüntetés tényével szemben, amelyet alattvalói hódolata mellett egyúttal tisztelettel övez körül, mert a királyi kitüntetés legfőbb jutalma a munkában eltöltött hosszú évekért és maradandó emléke a munkatársunknak. Meleg szavakkal köszöni azután meg kedves barátainak és tiszttársainak az együttes munkálkodást és a hosszú évek során tapasztalt hü támogatást. Mindezekért nem nyújthat viszonzásul egyebet nekik, mint őszinte nagyrabecsülést és igaz baráti szeretetet s arra kórto tiszttársait, tartsák meg őt további baráti jóindulatukba és segítsék őt tovább is munkakószségükkel és tudásukkal, hogy eredményesen szolgálhassák a vármegye kulturális és közgazdasági haladásának érdekeit, amiért polgártársaink bizalma és becsülóse lesz a legszebb jutalmunk. Az alispán köszönő szavai után ismét felhangzott a lelkes éljenzés, amely után Kéry Gyula főispán köszönetét mondott a jelenlevőknek, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkérte dr. ' Z'óldy Géza főügyészt és Lukács Endre főszolga- j bírót, egyben kijelentette, hogy a jegyzőkönyv í két példányban fog. az alispán és a megyei i levéltár részére kiállítatni és ezzel a tiszti széket berekesztettnek nyilvánította. Tanügy. Uránia előadás. Ma délután fél 6 órakor a főgimnázium tornacsarnokában Uránia-előadás lesz. Tárgya: Tirol. Az Alpok hatalmas hegyláncai ko- szoruzta országának természeti szépségeit, nevezetesebb városait mutatják be ez alkalommal az előadást kisérő vetített képek. Belépő-dij személyenkint 30 fillér. Előadás a rádiumról. A rádiumról és a vele kapcsolatos jelenségekről, fölfedezésekről, a francia Curie házaspár, majd utóbb Curiené tudományos kutatásainak eredményeiről sokat hallottunk már eddig, de legtöbben csak kevés ismeretet szerezhetve felőle, a tudományos viláv szaktekintélyeinek nyilatkozatai alapján elismerjük jelentőségét, anélkül, hogy lényegéről, fontosságáról saját tapasztalatunk alapján alkothatnánk véleményt. Minálunk nem is igen foglalkoznak a rádium megismertetésével, lévén maga a rádium olyan drága, hogy a vele kapcsolatos kísérleteket csak kevés helyen lehet bemutatni. Egy drezdai fizikusprofesszor Scheffler Hermann célul tűzte ki magának, hogy népszerű modorban tartott előadásaival megismerteti a nagy közönséggel a rádiumot és a vele kapcsolatos felfedezéseket. Scheffler előadásait a rádiummal végzett kísérletekkel teszi szemléletessé, ami nevezetesebb fölfedezés csak járt a rádiummal kapcsolatban, mindenre kiterjed rendkívül érdekes, tanulságos és népszerű modorban megtartott előadásában. Városunkban f. hó 4-én, hétfőn délután fél 6 órakor tartja meg érdekes előadását a főgimnázium tornacsarnokában, Megjegyzendő, hogy miután Scheffler tanár előadását német nyelven tartja meg. annak magyar nyelven való tolmácsolását Mérey Gyula főgimnáziumi tanár végzi. A rendkívül érdekesnek Ígérkező előadásra a főgimnázium igazgatósaga ezúton hívja meg az érdeklődőket. Belépő dij személyenként 1 korona, tanulóknak 40 fillér. Röviden leközöljük a .kísérletekkel illusztrálandó előadásnak főbb pontjait: A levegő villamos tüneményei a rádium hatása alatt. — Rádiummal való fényképezés — Fa és fém lemezek valamint a kezek átvilágítása. — Valódi gyémántoknak a sötétben való fénylése a rádium hatása alatt. —■ A rádium termelése. — A sugarak három különböző neme. Radioaktiv gáz (emanatio) — Indukált radioaktivitás. A helium képzése. — A rádium kémiai, fizikai és fiziológiai hatása. — A rádium az emberiség szolgálatában és használata a therapiában. — Mesterséges növények képzése. — A legújabb kutatások. A magunk részéről, mi is szívesen hívjuk fel mindenkinek figyelmét ezen előadásra, annál is inkább, mert hiszen a dolog természete szerint igen ritkán lehet alkalmunk magával a rádiummal végzett kísérleteket szemtől-szembe látni. — no hallja az ur, maga is nagyon kicsi lehetett, mikor körösztölték, ha még azt se tudja. E bizony a kaszaperi puszta. — Az apád lelke — A bizony se több, se kevesebb. — No hát akkor mondd meg nekem legalább, kaphatnék e én itt kocsit, mely engem Palajdra ei- vinne ? — Kocsit ugyan kaphat az ur hármat is, ha ugyan ebben a tyukfészerben nem akar menni, de embert, lovat ugyan éppen nem, mert az mind dologban van, mind nyomtat, ha még annyi volna is ; különben menjen be a majorba s beszéljen a nagyságos kasznár úrral, Ezt az expedienst a tiszteletes ur igen korszerűnek találta, annyival is inkább, mert jól hajtva is alig lesz képes saját faluján át menyasszonya falujába délután két órára beérni, elmondandó a „holtomiglan noltodiglan“-t. A tiszteletes ur tehát szó nélkül ,a major felé indult s mig ő a nagy sárban odáig caplat, addig mi elmondjuk, hogy mi történt azalatt Palajdon. Jancsi visszavágtatott volt keresni a tiszteletes urat, nagyon természetes, hogy meg nem találta, habár tűvé tette érte az egész országutat, az egész vidéket. Végre estefelé a zivatar elől behajtott nagy szomorúan a faluba, ahol is rögtön jelentést te- szen a dologról a jegyző urnái, — ki az egészet Jancsi ostoba tréfájának vette előbb, habár köztünk maradjon a szó, nem banta volna, ha úgy egy kicsit igaz lenne. A szegény kocsis azonban nem alhatott, egész éjjel várva, hogy tán csak megérkezik valahonnan a szent atya, de biz az nem jött. Reggel felé Jancsinak azon ötlete támadt, hogy kidoboltatja. Alig virradt meg, a faluban szokatlan szomorú hangon perdül meg a dob s a dobos harsány hangon kiáltja : — Tegnap délben a tiszteletes ur kocsijától egy hintó ugrott meg, de benne volt a tiszteletes ur maga is. Aki megtalálja borravaló fejében 5 garasra számot tarthat. A faluban általános volt a rémület és a bámulat, sokan boszorkányságnak hitték, mások meg éppen valami rémes gyilkosságot véltek lappangani a dologban. Még ilyen sem esett meg Palajdon. Mint az érett gabonában a tűz, úgy terjedt el ez a menyasszonyhoz is. Az esküvő óráját boldog türelmetlenséggel váró menyasszony először is nem ájult el nagyvárosi nők divatja szerint, hanem szinte tréfának gondolta, habár mint tréfa is kellle- metlenül érinté. mivel éppen az forgott szóban, a kire ő a mai napon legtöbbet gondolt. A nagy pillanat elközelgett. A vőlegény sehol. A tiszteletes ur kimaradása tehát igazolá a hirt. A menyasszony azt többé nem tréfának, hanem jegyese gálád streicb-jának tekinté, miért is menyegzői díszét lerakva magáról, varró asztalkájához siet, abból levélpapirost vesz elő s arra nehány sort reszkető kézzel irt. A levelet gyorspostával, amilyen falun szokott lenni, a lelkész vőlegényének küldé, kit ott hagytunk el, midőn a major felé rőfölt, hol is elsőbben a komondorok által nem éppen barátságosan fogadtatván, mely fogadtatásnak attilája félszárnya esett áldozatul, — egyenesen a kasznár lakása után tudakozódik. A legelső ajtón benyit, hol éppen egy göndörhaju gyakornok irodai munkáját végzé — Barátom uram — köszönt be a tiszteletes ur — hogy mi módon jutottam én erre a pusztára, valóban nem tudom, most azonban okvetlenül haza kell mennem. Segítsen rajtam, én a palajdi lelkész vagyok. — Örülök a szerencsének — válaszolá a nem- zetes — de végtelenül sajnálom . . . kocsival szolgálhatnék ugyan, de lóval csak maga a tekintetes kasznár ur renelkezik. Az pedig éppen egy negyedóra előtt négyes-fogaton ment Nyeglésfalvára; az ottani lelkésznek leánya, úgy hallom, valamelyik szomszédfalubeli lelkészhez megy nőül. Főnököm oda rándult át, hogy az esküvőn jelen legyen s a menyasszonyt a tegnap Pestről érkezett vadonat-uj hintón ő vihesse leendő férje házához. Kecskés ur mind a tiz körmével a hajába kapott, ajkaiba harapott, azután indulatosan mondá: — Tehát nem adhat lovat? — Épenséggel nem. — No hát akkor a haragos istennyila üssön belé valamennyi lovatokba Azzal kirohant, maga | után haragosan csapva be az ajtót s neki egyenesen az országúinak Úgy ment, mint a sebes szélvész, vagy mint a debreceni csizmadia, akit soha sem ért utói a köpenyegje s jó hosszú lábai lévén, gondolá, hogy ő megmutatja a világnak, miszerint per pedes apostolomul is haza tud ő jönni délután két órára. De bizony a tegnapi eső nem ok nélkül esettl A nagy sietségben s az ut rossz voltában mint a tegnapi záporeső, úgy szakadt arcáról az izzadtság. Útközben találkozott vele egy apácai gányó,. ki is megsüvegelte s látva a nagy igyekezetét meg nem állhatta, hogy meg ne szólítsa: — Nagy jó uram, kigyelmed tán a palajdi papot keresi, aki tegnap hintóstul elveszett. Soh’se siessen úgy, elvitte azt a Belzebub, nem is árt neki, mint hallom, kötekedő ember volt. Azt ugyan azért az 5 garas borravalóért senki vissza nem hozza. — Kendnek az eszét sem 1 rivalt rá Kecskés. — Uram, igy volt publikálva. Amit mondtam, mondtam. Ezzel ott hagyta a faképnél a bámuló tiszteletes urat, akinek e szavakra : igy volt publikálva, torkán akadt a 24 fontos gorombaság, melyet a jámbor atyafinak a szeme közé akart csapni, ki azonban tanácsosabbnak vélte odébb állani Kecskés ur pedig kalapját szemébe nyomva, mint, a sebzett medve, mormogott: — Jaj neked kocsisok kocsisa! ez a te munkád De csak kerülj elém, adta akasztófavirágja! Ily sötét gondolatok cikázták keresztül-kasul felzavart lelkét. Akik találkoztak vele, respektussal tértek ki előle . . . A nap már hanyatlóban volt, midőn az Isten igéjének hirdetője önkénytelen s minden előleges.
