Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-12 / 46. szám

2

BEK A 8

1911. november 12.

Tanügy.

Uránia-előadás. A főgimnázium tornacsarnokában ma délután fél hatkor Urania-előadás lesz. Eredetileg ezen előadás tárgyául „A halak élete“ volt tervbe véve, — amint az a kiadott műsorlapokon jelezve is volt — azonban utólag ezen előadás a képek tárgyánál és kidolgozásánál fogva alkalmatlannak bizonyult. Helyette a mai Urania-előadás tárgyát: az időjóslás képezi. A vetített képek segélyével bemutatásra kerülnek itt azon eszközök, a melyek alapján a meteorologiai intézetek a gazdasági élet szempontjából oly fontos időprognózist elkészítik, szó lesz arról, hogy mely természeti jelenségek alapján és miképen lehet az időjárásról már megelőzőleg is tájékozódást szerezni. Belépő-dij szemé- lyenkint 30 fillér.

A békési polgári leányiskola elhelyezése. Békés község képviselőtestülete legutóbb kimondotta, hogy a község tulajdonát képező „Dübögő" vendéglő helyiségét emeletre építteti fel és az emeleti helyiségben a békési polgári leányiskolát és az iparostanonc- ottbont helyezi el. Az építkezés előkészületeinek megtétele végett egy bizottságot küldött ki, hogy az tanulmányozza az orosházi polgári iskola és az ottani tanocc-otthon berendezését. Az építkezéshez a kora tavasszal hozzá akarnak kezdeni és ebből a célból a Dübögő jelenlegi vendéglősének bérletét aképen bosszabbitották meg egy évre, hogy a község 3 hónapi felmondással bármikor megszüntetheti a bérletet. Itt említjük meg, hogy Békés községe a közigazgatási bizottsághoz beadott kérvényében a polgári leányiskolának, az összes községi elemi iskoláknak és az óvodáknak államosítását, kéri a vallás- és közoktatásügyi minisztertől. A közigazgatási bizottság erre a kérelemre a legközelebbi ülésben fogja javaslatát a miniszternek megtenni.

TU irek.

Almásy Dénes gróf — belső titkos tanácsos.

Ö felsége a király, értesülésünk szerint Almásy Dénes grófot, a Sarkad—kétegyház-gyulavári-i hitbizományi uradalmak tulajdonosát belső titkos tanácsosnak nevezte ki. Almásy Dénes grófot aránylag fiatalkorban éri a királyi kitür tetések egyik leg- magasabbika, amely kitüntetést rendszerint a főúri családok seniora szokta nyerni. Ilyen minőségben lön b. t. t. Almásy Dénes grófnak bolgogult édesatyja Id. Almásy Kálmán gróf és Wenckheim Frigyes gróf is. Almásy Dénes gr. kitüntetésének jelentőségét fokozza hogy az Almásy grófi családnak nála két idősebb tagja is van. A felség kegyéhez, amely különben

méltó honoráriuma a kitüntetett főur és neje, Károlyi Ella grófnő kiváló egyéni tulajdonságai, jótékonysága és nemesszivüségének, — szívből gratulálunk.

Gróf Széchenyi Antal és neje Weückheim Krisztina grófnő pósteleki kastélyukban a saját, valamint cselédeik lelki szükségleteinek kielégítésére nyilvános jellegű házi kápolnát rendeztek be. A váradi lat. szert, megyés püspök, gróf Széchényi Miklós azzal viszonozta a nemes lelkű főúri pár áldozatkészségét, hogy személyesen jött el a kápolnát megáldani Október 3-án az esti személyvonattal érkezett udvari papja társaságában és a gyulai állomáson le- szállva, kocsin ment ki Póstelekre, hol másnap délelőtt 10 órakor volt a kápolna ünnepélyes megoldása s utána az első sz. mise. A szertartáson részt vett a pósteleki grófi család tagjain kívül Okigyósról gróf Wenckheim Frigyesné is. A főpásztor délután visszakocsizott Gyulára és meglátogatta az Almásy grófi családot, majd a plébánost. Megnézte első sorban a templomot és részben annak fölszerelését is és teljes megelégedésének adva kifejezést Póstelekre távozott, honnan vasárnap délelőtt a püspöki értekezletre BucUpestre utazott.

Alapszabály jóváhagyás. A belügyminiszter „A Szeghalom vidéki régészeti egyesület“ alapszabályait megerősítette.

Alapítványi oklevél-jóváhagyás. Gróf Almásy Kálmánná Wenckheim Mária grófnő által a gyulai „Erzsébet-ápolda“ javára tett 12000 koronás alapítvány alapitó oklevelét a belügyminiszter jóváhagyta.

Áthelyezés. A pénzügyminiszter Joody Miklós gyulai pénzagyi titkárt saját ktrelmére a máramaros- szigeti pénzügyigazgatósághoz áthelyezte.

A gyulai nőegylet csütörtökön gróf Wenckheim Frigyesné elnöklete alatt választmányi ülést tartott. Első sorban szegények és elhagyottak között téli ruhakiosztás volt, mikor is 73 szegény részesült ruhasegélyben. A felruházáshoz elnöknő 14 ruhához való anyaggal ajándékképen járult. El lett határozva, hogy december 15-től március 15-ig népkonyhái kifőzés lesz, teljesen a múlt téli mintára s ugyanazon urhölgyek felügyelete alatt. A népkonyha javára e nvár folyamán mulatság nem rendeztetvén, annak pénzkészlete nem elégséges, azért egy teaestély fog a költségek pótlására tartatni, melynek ellátására Ambruz Sándorné, Herényi Anniimé Schrő der Kornelné, Márki Jánosáé kérettek fel, kik mellett az egész választmány közreműködik. Mint újítás és kísérlet határozatba ment, hogy a hozatott egy vaggon hasábfa '0 darabos részletekben a szegények között részben ki fog osztatni alelnöki utalvány alapján. Uj tagokul felvétettek: Márki Barnáné, Varga Gyuláné, Stern Lá*zlóné, Gubiea Adámué, Sreiber Ottóné, Tancik Lijosné, Tótn Mártonné, Bálint Béláné, Feldmann Ignácné, Haverda Ferencné, Jámbor Istvánná, Lindl Etelka, Mayer Jánosné, Prág Ferencné, Sárossy Gyuláné, Szikes Györgyné, Végb Jánosné, Zeller Frigyesné, Gulyás Jánosné,

Zimmer Józsefné. Végül nehány segélyezés iránti kérelem intéztetett el.

Házasságok. Szabó Kálmán József budapesti kereskedő házasságót kötött f hó 11-én Junászka József iparos Róza leányával. Laikics József bál mási lakos, gépész, f. hó 5-én házasságra lépett Fodor Konstantin füszerkereskedő leányával Katalinnal. — Szőke Balázs kovácsmester, gyulai lakos házasságot kötött f. hó 6-án Illicit József földmives Magdolna nevű leányával.

Erzsébet bál. A gyulai újvárosi olvasókör f. hó 19-én saját helyiségének nagytermében zártkörű Erzsébet bálát rendez. Belépődíj személyenként 2 korona, családjegy 5 korona. A táncmulatság kezdete este 8 órakor. A zenét Rácz Tóni zenekara szolgáltatja.

Halálozások. Fekete Gyula csongrádmindszenti róm. kath. kántor, városunk szülötte, Svarcz Mihály cipész-polgártársunk fia f. hó 7-én meghalt Gyulán, ahol hetek óta súlyos betegen feküdt. A boldogult derék ember mindössze 35 éves volt és korai tragikus halála porig sújtja szerető nejét, három kis gyermekét, szüleit és testvéreit. Temetése szerdán délután volt nagy részvéttel — Özv. Sánta Jánosné Enyedi Erzsébet asszony, az újvárosi földmives családok egyik legtekintélyesebbikenek tisztes női tagja f. hó 6-án, 72 esztendős korában meghalt, üt is szerdán délután 2 órakor temették el, nagy közönség részvételével. Béke hamvaikra 1

November hó közepén időjárásunk még mindig állandóan derült, száraz, csöndes és ha kora reggeli és esti órákban hideg is, napközben csaknem szeptem- beriesen melegnek mondható. A novemberi csúnya ködöknek és nyirkosságnak híre, nyoma sincs. Most már a legkésőbbi vetések is kikeltek. A határ megye- szerte olyan zöld és olyan gyönyörű látképet mutat, aminőre ez időtájt már évtizedek óta nem emlékezünk. Az idő tehát a legnagyobb dicséretre méltó; a szegénysorsu, emberekre két szempontból is hasznos és üdvös, egyrészről lehetővé teszi a késői őszi munkát és keresetet, másrészről pedig megóvja őket a korai hideg-okozta nagyobb költségektől, a mi az óriási drágaság folytán fölötte kívánatos is,

A vonat balesete. Csütörtök délelőtt a Békéscsabáról reggel fél 8 órakor érkező vonat közel egy órai késéssel érkezett meg. Maga a késés nem is. okozott volna feltűnést, mert a múlt évi rendes vonatjárások után az idén újra meg kell szoknunk a késéseket annyira, hogy az a kivétel, ha valamelyik vonat rendes időben érkezik be. Ezúttal azonban a késés oka az volt. hogy a Szeged Rókus állomásról kora hajnali órában megindított vonat az állomás előtt kisiklott. A balesetnek szerencsére nem volt súlyosabb következménye, csupán 2 utas szenvedett könnyű horzsolást.

De bár ne vette volna ! Hej, sokszor megbánta János ezt a hebehurgya lépését; sokszor elsóhajtotta : ha ez a bank nincs, most boldog ember. Boldog és megelégedett Ott ülne az akác-lombos kis ház előtt. Asszony is lenne. Gyerek is kettő, három. Ep úgy, mint öcscse, a Pali. Itt a háztengerben meg úgy él, mint a bekalickázott rabmadár.

Télen, nyáron, őszön még csak meg volt valahogy. Állta a levegőt, nem kívánkozott annyira haza. Legfőlebb csak a bankos urak ölőtt potyog- tatott el néhány szót Hogy van most otthon ? Mit csinálnak? Mire készülődnek? Ilyenkor aztán rendesen előhozakodott a kívánatos időjárással:

— Most kemény idő kéne az egerek ellen . . Most eső a tavaszi alá . . , Most meg szeles-napos, mindig szeles napos, mert takarnak Az pedig nagy dolog, mert a kenyér igen nagy ur, az még a bankba is belejátszik.

így János után a hivatal alaposabban volt tájékozva a mezőgazdasági állapotokról, mint maga a minisztérium. S ezt meg is hálálták az urak. Ha János erősen búslakodott eső vagy szép nap után, vagy egyik vagy másik ur nem átallotta végig böngészni a „Meteort“ s ha az biztatót jósolt, azonnal tudatni Jánossal, hogy még csak egy-két nap s jön a változás, amely híreket János tartózkodva fogadott, mert honnan is tudná azt egy városi nad- rágos ember, aki pusztát sohasem látott, hogy mikor változik az idő . . . Sokszor még a kalendárium is megcsalja a gazdát, pedig azt a nagysza- kállu százesztendős jövendőmondó csinálja.

E három évszakban csak meg volt valahogy a János; de tavaszszal, a tavaszi erős levegővel nem birt. Az mindig legyalázta. Összeesett, lesoványodott A járása lassúbb lett s a munkát is immel-ámmal végezte.

Az idén is úgy megnyomta Jánost a tavaszi

TÁRCA.

János betegsége.

Irta: Péczely József.

Öt éve már, hogy János a koronás banknál dolgozik No nem valami nagy dolog az, inkább csak amolyan ide-oda való járkálás, szaladgálás ; egy kis söprés, porolás, takaritgatás.

Ennek előtte János csak úgy paraszti sorban élt Tápiószentpeterden, már mint a szülőfalujában Egyszer azonban Dazci Lajos, János katonabéli cimborája, aki a fővárosi villanyosnál kalauzosko- dik, két napi szabadságra hazajött megmutogatni a j cifra mundérját s egy kis italozás közben azt | mondta Jánosnak:

— János ?- No.

— Lögyé ur te is 1

János vágyólag integetett a fejével.

— Haj, haj . .. .

Daczi Lajos kifeszitette széles mellén a zsi- móros ujjast, paszomántos sapkáját kissé oldalt nyomta göndör fürtéin, miközben rémitő büszkeséggel nézett végig magamagán.

— Látod ? Nizd-e ?

Megköszörülte a torkát.

— Én nem cserélnék egy vidéki herceggel 1

— Haj, haj !

A jólelkü cimbora nagy szakértelemmel meg- deputálta János sokatigérő külsejét, minekutána azt mondta:

— Úgy tartom, te se való vagy parasztnak.

János megszédült. A hízelgő szó ráesett vágyakozó lelkére, lelkén át a szivére s annak jóleső nyomása megbizseregtette a vérét.

— Haj, haj . . .

Aztán a cifra uniformis, meg a fizetéses hivatal . . . legfőként azonban a kívánatosán szép nagyvárosi élet nehezedett a belsejére,, ahol igazándi ur módjára él az ember.

— Ha lőhetne . . .

— Hogy löhetne-e? Keresik ott. az alkalmatosán ráíermött emböröket!

János azonban még mindig aggályoskodott:

— Úgy ám, de kicsoda szólna az én érde- kömben ?

A koma megszegte a nyakát.

— Hát én kutya vagyok ?

Erre a nyomós kijelentésre Jánosban leülepedtek a kételyek tompán mormogó hullámai s azonnal ki is kérte az egy liter áldomást . . .

Alig telt el néhány hét, János már fenn volt Pesten s némi tanulmányszerzés után nagy szakértelemmel vezette a kocsikat; fékezett, csöngetett.

Rendbe lett volna már János élete folyása, ha hamarosan hiba nem történik. De hát hiba történt; keserves veszedelem. Egy hideg téli napon János lecsúszott a villanyoskocsi lépcsőjén s eltört a lába. Kórházba került, hol addig operálgatták az orvosok, mig sánta lett. Ilyen nagy testi fogyatkozással János nem maradhatott tovább a villanyosnál. Egy este ép azon tanakodott, hogy mi uton- módon következik haza a kis falujába, mikor Daci Lajos, a hűséges cimbora ujfent a pártfogásába vette. Beszerezte a Koronás bankhoz szolgának. Igaz, ez már alsóbbrendű hivatal volt, mint a vil lanyosi, de azért csak hivatal volt; könnyebb munkájú, ami nyomós körülmény; az idő is kiadósabb mellette: de meg a fizetés is elég szivelős, majdnem ugyanannyi, mint a villanyosi. János kötélnek állt. Beszegődött. Még szerencse, hogy a bank nem nézte a lábát, csak a jóravalóságát s fölvette.