Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-05 / 45. szám

1911. november 5. BÉKÉS 3 löriratot Kolozs-vármegye küldötte. Ebben a kör­iratban a vármegyei számvevőség visszaállítását, vagy legalább is a jelenlegi kir. számvevőségnek a bel­ügyminiszter fennhatósága alá helyezését és végül azt kérik, hogy a járási számvevői intézmény, amely­ről az a hir, hogy elakarják törölni, a szükséges re­form keresztülvitele mellett továbbra is fenntartas- sék. Arvavármegye egy alsókubini vendéglősnek azt az eszméjét kívánja támogatni, amelynek értelmé­ben a még hiányzó állami iskolák felállithatása vé­gett minden vendég 2 fillért fizessen a szükséges költségek előteremthetése céljából. A köriratokat a decemberi rendes közgyűlésen tárgyalja a vármegye. Katonák aratási szabadsága. Tudvalevőleg az utolsó éveken a hadvezetőség évente három heti szabadságot ad a tényleges szolgálatban levő kato­náknak abból a célból, hogy szüleik gazdaságában aratási, mezőgazdasági stb. munkálatokat végezhes­senek és ezáltal hozzátartozóikon könnyítsenek. Ez az intézkedése a katonai hatóságnak teljesen bevált és erről az alispán a honvédelmi miniszternek je­lentést tett és a kiadott általános rendeletén csupán annak a módosításnak keresztülvezetését kérte, hogy az ellenőrzés könnyebb foganatosithatása céljából köteleztessenek az aratási szabadságra menő katonák arra, hogy az elöljáróságnál jelentkezzenek. Magyar könyvek a katonáknak. A trebinyei tábori lelkész az iránt folyamodott az alispánhoz, tegye lehetővé azt, hogy Trebinyében — Boszniában — levő 101, gyalogezred legénysége, amely nagy­részt Békés varmegyéből egészittetik ki, magyar könyvekkel láttassák el, annál inkább, mert a le­génység igen szívesen olvassa azokat Erre a célra — 4 század részére — mindössze 80 koronát kér a vármegyétől, mert egy-egy század részére 20 koro­nás kis könyvtárt be tud szerezni. Ezen könyvek kö­zött igen sok olyan van, amelyekből a gazdasági életet érdeklöleg nagyon sok tanulságos ismereteket meríthetnének az illetők. A vármegye bizonyára kész­séggel teljesiti a kérelmet. A jövő évi fősorozás előmunkálatainak folya­matba tétele céljából a honvédelmi miniszter rende­letét már kiadta, részletesen felsorolván az intézke­déseket, amelyek a hatóság részéről megteendők. A jövő évi fősorozásban az 1889, 1890 és 1891. évben született hadkötelesek kerülnek állítás aiá, Egyéb­ként a honvédelmi miniszter által kiadott és legkö­zelebb kifüggesztendő hirdetmény az érdekelt had­köteleseket minden irányban tájékoztatni fogja köte­lezettségeik tekintetében. A jövő évi fősorozási terv még ez évben felterjesztendő az alispán által a mi­niszterhez, a polgári elnökök és orvosok kijelölése targyábán pedig a decemberi közgyűlés fog ha­tározni. Halottak napján a kegyelet oltárán buzgón ál­dozott városunk közönsége. Már kora délután való­ságos zarándoklás kezdődött a temetők felé. Mindenki sietett felvirágozni kedves halottja sírját és a meg­emlékezés megható széppé varázsolta a temetőket. Napnyugtával azután kigyultak az apró lángok a erőfeszítést tett, hogy december 15-ére mennél több gyermeket toborozzon össze. ... Az ünnep előtt két nappal Shintonné lázas izgalommal fogadja a kortesek jelentéseit. — Nos ? — kérdezte az egyiket. — Már minden szegény gyerek le van fog­lalva a városban. — És hogy állunk ? — Azt hiszem egyformán. — Hódítani kell tőlük. Adjon az apáknak gyerekenként ezer dollárt. — Már keveslik. Sheridánné kétezer dollár­jával fizeti a gyermekeket. — ígérjen hármat. III. Sheridánné házát is fölverte a kortes-zaj. A titkárnak a feje sem látszik ki a munkából. Egy gyári munkás áll előtte föltett kalapban. Most nagy ur a szegény ember. — Hány gyermeke van ? — Három; nagyon sajnálom, hogy kettő meghalt. — Én is. Mit kér egy-gyerekért ? — Ötezer dollárt. — Sok. Az északiak is megadnak ennyit. — Jó, legyen. — Azután életbiztosítást tízezer dollárról mindegyik számára. sirhantokon s fényözön ömlött szét azon a csendes helyen, ahol az életzaja után a végtelen nagy csen­desség és örök álom várakozik reánk. Szomorú, de kedves jelenség. És vigasztaló. Legalább a kegyelet érzése még nem halt ki az emberekből. Az elköltö- zöttek emlékének tiszteletét még nem pusztította el a minden irá it tiszteletlen korszellem. Délután és este népessé lett temetőink tanúsították, hogy az évnek egy napja a nemes emlékezésé, a tiszta, ön­zetlen, bár szomorú indulaté. Talán van benne egy kis egoizmus is. — Kinek ne jutna eszébe, hogy ilyen felvirágozott ágyban fog ő is pihenni egykor, .— ha ő is gondol halottján a és hozzájárul a kegye- letes emlékezés e szép szokásának ápolásához fenn­tartásához ... De hát a nemes érzés akkor is tisz­teletre méltó, a mikor egy kevés önzéssel van ke­verve. Mert emberek vagyunk mikor meghalunk és emberek vagyunk életünkben is. A gyulai róm. kath. hitközség egyháztanácsa vasárnap népes gyűlést tartott Dr. Lindenberger János egyházi elnök tolmácsolta gróf Széchenyi Miklós váradi püspök meleghangú köszönetét, mely- lyel a hitközség üdvözlésére válaszolt. Dr. Márki János indítványára Petser Antal felszentelt püspököt a Perenc József rend középkeresztjével és csillagá­val lett kitüntetése folytán a tanács feliratilag, dr. Lindenberger Jánost pedig mint a gyulai kerület kinevezett uj esperesét, ki a hitközség ügyei körül páratlan ügybuzgalmat és munkásságot fejt ki, a ta­nács lelkes örömmel üdvözölte Egyházi elnök be­jelentette, hogy Székely Lajos vezető tanítót, a hit­község régi jegyzőjét és könyvelőjét a népnevelés és társadalmi téren kifejtett munkásságáért a köz­oktatási kormány leirattal és személyi pótlékkal jutalmazta, amit a tanács egyhangú helyesléssel fogadott. Örömmel hallotta a tanács egyházi elnök azon jelentését is, hogy a hitközség iskoláiba be- irottak száma állandó és folytonos emelkedést mu­tat, ami a közönség bizalmát mutatja. Doboz falu, eddig fiókegyháznak a gyulai anyaegyháztól való el­szakadása és önálló plébániává alakulása tudomásul vétetett oly hozzáadással, hogy ezen egyházjogi különválásból a gyulai r. k. hitközségre soha semmi teher nem háramolhat. Tárgyaltatott még Gyula város polgármesterének átirata, hogy a tervbe vett uj városháza céljaira minő feltételek mellett bocsá- taná át a hitközség a belvárosi iskolát és 4 hitköz­ségi épületet cserébe. A város által kínált terület 281 négyszögölet, a cserébe kért hitközségiek pedig 973 ölet tesznek ki. Az egyháztanács a kérdésben — a tárgyalás felvétele előtt — az egyházi főható­ság és kegyuraságtól elvi véleményt kér, érdemleges — Lehetetlen. — Úgy ? Megyek az északiakhoz. — Rettenetes ember. Maradjon. Folyik a pénz mind a két oldalon. A téli ruhához már aranyórát is adnak. Végre felviradt a várva-várt nap. December 15-én minden órában rendkívüli kiadásban jelentek meg a lapok. Az északiak és déliek késő estig egyenlően álltak. Transzparentek hirdették a számokat: 16872—16872. Ennyi gyer­meket ruháztak fel mind a két részen Úgy látszott hogy még mindegyik győzi. Éjjel 11 órakor, igy állanak a küzdő felek: 19427—19427. A kortesek hallatlan erőfeszítést tesznek. Egy- egy gyermekért már tizemeletes házakat adnak. Az északiak és déliek, mint két ellenséges tábor álla­nak szemben egymással. Harcra kerül a dolog s a rendőrök kaszabolják a népet. A szegény gyerekek már rég elfogytak s most a gazdagokra kerül a sor. Hajnalban ezekből is kifogytak a kortesek. Ekkor már mind a déliek, mind az éjszakiak 33806 gyereket ruháztak föl. Az ünnep berekesztéséhez készülődtek. * Ebben a válságos pillanatban beront egy kor­tes Sheridánnéhoz. — Győzni fogunk ! — kiáltotta ! — Hogyan ? — A szülészeti klinikáról jövök. Minden pil­választ csak akkor és a külön tanulmányozással megbízott 9 tagú bizottság meghallgatása után adhat. A gyulai jótékony nőegylet nevember 9-én, azaz csütörtök délután 3 órakor a nőegylet házában tartja szokásos téli ruha-kiosztását a szegények és elhagyottak részére. Ugyanakkor lesz elhatározva a téli népkonyha berendezése is. A gyűlésre ezúton is felhívja az elnökség a választmányi tagok figyelmét. Előléptetések a honvédségnél. A Rendeleti Közlönyben a napokban megjelentek a m. kir. konvédségnél történt novemberi előléptetések A gyulai 2. honvéd gyalogezrednél Báró Bothmer Ár­pád ezredes tábornokká, egyelőre meg nem határo­zott alkalmaztatással, — alezredessé, Versecre való áthelyeztetése mellett : Sioldea Archidim őrnagy; őrnagygyá, alkalmazása helyén való meghagyása mel­lett \Ruff Perenc százados. Előléptek továbbá száza­dossá B'ójthy Andor főhadnagy, főhadnagygyá Ven- d'órfer Imre hadnagy. Sajnálattal kell elvesztenünk Báró Bothner árpád tábornokot, a ki kedves, előkelő és szives modorával mindenkit lekötelezett városunk­ban és mindenkinek a becsülését és szeretetét nyerte el. Itt említjük meg, hogy Arnótjalvy Árpád őrnagy szintén áthelyeztetett tőlünk Versecre, s erről is csak sajnálattal emlékezhetünk meg. Házasság. Csura Miklós a gyulai róm. kath. főgimnázium tanára, lapunk kedves poéta munka­társa tegnap esküdött örök hűséget a sárosmegyei Kisszebenben özv. Marczy Sándorné Zelmus leá­nyának. A gyulai pótvásár. Mint azt már megírtuk, Gyula városában november hó 8-ától 12-ig pótvásár tartása engedélyeztetett. Az őszi vásár ugyanis na­gyon csonka volt. Elmaradt tudvalevőleg a sertés-, juh- s szarvasmarha felhajtás. Ezen körülmény erő­sen befolyásolta a belső vásárt is, amely fenti okok miatt szintén igen csekély forgalmú lön. A csonka­vásár nagy kár volt mindenkire, s elmaradt hely- pénz bevétel címén tetemes veszteséget okozott a városnak is, amely ezokból megfolyamodta a pótvá­sár tartási jogot, amit a kormány engedélyezett is. Bármennyire óhajtanánk azonban és bármennyire természetes volna is, hogy a tagadhatatlanul alkal­mas időre engedélyezett pótvásár sikerüljön, ösmerve azt a sajátságos tartózkodást, amit különösen a tá­volabbi vidék a kalendáriumában előre nem jelzett vásárok és igy a pótvásár iránt is tanúsít, alig hisszük, hogy úgy az állatvásárokon, mint a belső­vásáron számbavehető nagyobb forgalom következzék be. Kellemesen csalódnánk, he ebheli feltevésünk meg nem valósulna. A pótvásár napjai egyébként a következők; November 8-án szerdán sertés, — csü­lanatban világra jöhet a mi többségünk. Megszólalt a telefon. A kortes odaugrik. — Halló ! A klinika ? Fiú lett ? Éljen ! Roha­nok. Kezét csókolom. Az ellenpárt is résen volt. Egy lovasroham­nál egy asszony ijedtében egészséges leánygyerek­nek adott életet. Shintonék elragadták és az ünnep helyén felöltöztették. Megint egyenlően állt a két párt. Sheridánné e hírre közel volt az ájuláshoz, de csakhamar visszanyerte energiáját. — Minden vagyonomat odaadom egyetlen egy gyermekért: — szólt a kortestáborhoz. Ekkor előállott egy ember. — Mit szólna ahhoz, ha elrabolnánk a Shin­tonné fiát és felöltöztetnek. A kortesek éljeneztek s elrohantak. Tervük sikerült, mert tiz perccel később a Shinton-csemete már a déliek ruhájában díszelgett, de ugyanakkor Sheridán urfit is ellopták s felöltöztették az északiak ruhájába. Az ünnepet mindkét helyen befejezték egyenlű eredménnyel. A déliek is, az északiak is fáklyás­menetet rendeztek elnöknőjük tiszteletére. Másnap minden a rendes kerékvágásba tért vissza városban. * A városi szegényházakba két uj lakó költöz­ködött. A felügyelő óvatosságból az egyiket az. épület déli, a másikat az északi szárnyában helyezte el, ami érthető is, mert Sheridánné és Shintonné a két uj lakó.

Next

/
Thumbnails
Contents