Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-29 / 44. szám

4 BÉKÉS 1911. október 29. A gr. Wenckhein Frigyes ösztöndíj. Gyula vá­ros tanácáa arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Grf. Wenckhein Frigyes-féle 10000 koronás alapít­vány kamata az azt élvező ösztöndíjas egyetemi hall­gatónak csakis a negyedik tanulmányi év bevégzé­séig jár, és azontúl az beszüntetendő. A városi ta­nácsnak Denhoíf Antal gyulai egyetemi hallgató ügyében hozott fenti értelmű döntését azonban fe- lebbezés folytán a vallás és közoktatásügyi minister megváltoztatván, kimondotta, hogy a kérdéses alapít­vány kamatai az egyetemi 4 éves tanulmányi időn felül még egy szigorlati évre 'is kiutalandók. Az állami el. isk. gondnokság folyó hó 25-én Schröder Kornél gondnoksági elnök elköklete mel­lett ülést tartott. Abafi János polg. leányisk. igaz­gató előterjesztette a tandij-mentességre ajánlottak névsorát; az iskola részére bútor, fizikai s egyébb j felszereléseket kért, továbbá, hogy az uj épületben a följárónál a gondnokság, illetve a város készíttes­sen egy ajtót, ami által a polg. iskola jobban el lenne különítve az elemi iskolától Az előterjeszté­seket a gondnokság tudomásul vette. Kardos István igazgató jelentette, hogy a f. iskolai évben a bel­területi fiú- és leányiskolába beiratkozott 522 nö­vendék, ami nagy visszaesést mutat a múlt és az­előtti iskolai évekhez. Az apadás oka, a váltakozó rendszer, melyet a hosszadalmas építkezés idézett elő. Ezért a gondnokság sürgős átiratot intéz a vá- városi tanácshoz, hogy az uj épület befejezését szor­galmazza, mert ennek elhúzódása mérhetetlen- er­kölcsi károkat okoz az iskoláknak. Péczely József külterületi igazgató jelentette, hogy a nyolc tanyai iskolába ez évre beiratkozutt 588 növendék. Leg­zsúfoltabb iskola a szentbenedeki, hol 30 gyermek részére nine* hely. A farkashalmi iskola vörheny- járvány miatt november közepéig hatóságilag bezá­ratott. Végül Kiírni Ernő gondnok előterjesztette a külterületi iskolák költségvetését, melyet a gond­nokság elfogadott. A költségvetés szerint az összes kiadás évenként 5000 korona, melyből a város fe­dez dologi kiadás címén 2880 koronát, az állam pedig 2120 koronát. Meghívó. A gyulai református tanuló-ifjuság 1911. évi október hó 31-dikén délután 3 órakor a Novák-utcai református elemi iskolában reformác ói emlékünnepélyt rendez. Műsor: 1. Közének! 37. dics. 1. v. 2. Megnyitó beszéd: Dombi Lajos ref. esperes. 3. Szavalat: Danszky Anna polg. isk. ta­nuló. 4. Felolvasás: Gulyás János főgimn. tanuló. 5. Szavalat: Hraskó Gizella polg. isk. tanuló. 6. Ének a gimnáziumi tanulók. 7. Szavalat: Kalas Ferenc hitoktató. 8 Hegedű-szóló : Bordé István tanitó. 9. Szavalat: Tövisháty Juliánua polg. isk. tanuló. 10. Szavalat: Szabó Emil gyimn. tanuló. 11. Közének: XC. zsoltár 1. v. Belépő-dij nincs, de önkéntes ado­mányok a »Reformációi emlékünnepély-alap« ja vára köszönettel fogad'atnak. A szolgák álmélkodva hagyták el a Hudák bácsi szobáját. Az egyik’a másiknak adta tovább az észleletét s az egész minisztériumban mosolyogva beszéltek arról, hogy Hudák bácsinak ugylátszik fejébe szállt a karlsbadi ut. Hogy mi volt igaz a dologból, mi nem, azt határozottan nem lehetne megmondani. Annyi bizo­nyos, hogy Hudák bácsi kicsi, görbe alakja újabban úgy kinyílt, mint egy pudlibicska s egy Ízben meg­történt az a különös eset is, hogy a szolgára ráriparkodott: — Szamár ! A minisztériumban persze ezeken a dolgokon ■csak molyogtak. Azonban egy napon még elfelej­tettek. mosolyogni is. Egy reggel, amikor Hudák bácsi villamoson épen a minisztériumba igyekezett, a leszállásnál egy katonatiszt rálépett Hudák bácsi lábára. Es Hudák bácsi úgy rendre utasította az ügyetlen katona­tisztet, aki mellesleg huszár is volt és három fejjel magasabb Hudák bácsinál, hogy az egész villamos oda volt a csodálkozástól. Persze névjegycsere következett s az affaire-t alig lehetett elsimítani, mert Hudák bácsi mindenáron vért akart inni. Ez az affaire sokáig mint legenda járt szájról szájra a minisztériumban, voltak akik elhitték, vol­tak akik nem hitték. Hanem a kételkedőket is meggyőzte aztán az a hir, amit egy miniszteri fogalmazó hozott a mi­nisztériumba. Ez a fogalmazó, aki ismerős volt a Hudák bácsi családi viszonyaival, egy napon azt újságolta, hogy Hudák bácsi ellen válókeresetet adott be a felesége. A válókereset cime az volt, hogy Hudák bácsi nagyon rabiátus. EE ire Halottak napja. Hogy az élők felkeressék a halottak csendes birodalmát és az élet forgatagából egy nap azoké legyen, akik »voltak«, — egyetemes érzés a világban. Mindenüvé, ahova a keresztény kultúra behatolt, elvitték a halottak iránt való ke­gyelet érzését. Ez a szokás, a kegyeletnek ez a me­leg érzése nem vesz ki az emberből. Yan idő, mi dőn hánytorgatjuk a temetői halottaknapi lujfust, melyben, — mint az élet minden jelenségében — van sok a hiú csillogás és hazugság, de alapj ban mindnyájan a halottakra való emlékezés kegyeletes szép szokásának rabjai vagyunk és örülünk, hogy ebben az utilitarius korban a kegyeletnek ily ma­gasztos és tiszta érzésére képesek vagyunk. Régi, a halottakra való emlékezésnek ez a megszentelt napja. Meghatva járunk Calixtus katakombáiban, ahova az első római keresztények temetkeztek. Mennyi tiszta érzés és mily sok emlékeztető arra, mely az em­beri nyomorúságos léte i túl más világot sejtet. Nem is hisszük, hogy a halottaknapi temetői hangulatnak akármilyen korszellem árthasson. Legyen az ember akármilyen felvilágosodott, amikor megkondul a ha- lálbarang, fel kell tenni önmagának a kérdést: Hová leszünk, mi következik az élet utáu A jövendő ködbe vesző sejtelmei, a tudatlanság, amelyben vagyunk afelől, hogy ez a világrendszer miként alakul ki, a vég, melyet Madách Ádamja szerint, »csak azt tud- náuk feledni«, ezek adnak halottak napján méla, fájdalmas hangulatot, még azoknak a keveseknek is, akik senkit se siratnak. És a halál, Hamlet szerint.* »ez ismeretlen tartomány« titokzatos és megdöb­bentő. Miért? Mert szeretjük az életet Maecenás, aki pedig bölcs ember volt, midőn a római puha élvezetek következtében elvesztette majdnem minden érzékét, igy sóhajtott föl: »És nem bánom, legyek süket, legyek vak, legyek béna, csak éljek, éljek !« Pedig a halál Herder szerint az elszenderülés és soha fel nem ébredés szende pillanata: pillanata a csendnek, melyet semmi zaj, a nyugalomnak, me- j lyet semmi földi baj többé nem háborgat. Még a ! legfájdalmasabb betegségben is többnyire csendes j percek, vagy még világos és derült látványok is1 előzik meg az elbucsuzást; a halál szárnyait félénk j csattogtatja, s minél inkább közelednek, annál hal- I kabb suttogásuk, mig be nem árnyaznak minket. I Oly arcokat is, melyek a szenvedéstől eltorzultak, j kisimít a halál keze annyira, hogy néhány perc le- í folyta után némely halott szebb alakot mutat, mint­sem bármikor is életében. Nem rémkép tehát ez utolsó barátunk a halál, hanem éltünk bevégzője; egy szép ifjú, aki a szövétneket eloltja és a hul­lámzó tengernek csendet parancsol. A természet hervadásához, melankóliájához, elmúlásához oly szé­pen illik a halottak napja. S nagyon rossz ember az, akit meg nem indít a koszoruvivőknek méla, bánatos serege. Szép vagy halottak napján temető. Szenvedők pihentetője, minden fájdalomnak megvál­tása; de mi, az élettel küzdők Maecenással kiáltjuk: »Csak élni, élni!« Halottak napja. Csütörtökön lesz az emlékezés nagy napja kedves halottainkról. Katholikus polgár­társainkat ez utón is figyelmeztetjük, hogy novem­ber 2-án az istenitisztelet a megholtakért reggel 8 órakor lesz az anyatemplomban és hogy a temetők­ben csak jó idő esetén lesz szentmise. Csak egy virágszáiat! Csak egy virágszálat kér a József Királyi Herceg Szanatórium Egyesület halottaknapja alkalmából a tüdőbetegek megmen­tésére, egy virágszálat abból a koszorúból, melyet szeretteink sírjára helyezünk. Ki ne szívlelné meg ezt a megható kérést és ki sajnálna egy kis sze­rény adományt erre a nemzeterősitő célra. Hiszen ha lesz az országban több tüdőbeteg gyógyító inté­zet, nem fog idő előtt elsorvadni annyi ezer meg ezer ember. Nincs az országnak olyan zuga, ahol a halottaknapja alkalmával ne gyüjtenének. Nagy a gyűjtési kedv pátriánkon és a megyében is, úgy, hogy bizonnyal nem fogunk szégyenkezni a szere- tetlenség miatt, melynek egyedül tulajdonítható, ha ez az országos gyűjtés teljes sikert nem lát. Doboz önálló anyaegyház. Hosszas tárgyalások után a dobozi róm. kath. leányegyház megválik a gyulai róm. kath. anyaegyháztól és önálló anya­egyházzá alakul. Az örvendetes haladásban eltekintve a róm. kath. hívek természetszerű gyarapodásától, a legnagyobb érdeme van az uj anyaegvkáz fenkölt lelkű kegyurának, gróf Wenckheim. Dénesnek. ő óriási áldozatokkal nemcsak olyan plébániai templo­mot emelt, melynek messze földön nincsen párja, hanem fölépité a vidék egyik legmodernebb falusi iskoláját, örök időkre gondoskodott a lelkész és ta­nitó ellátásáról és magára vállalta az egyházjog ál­tal biztosított előnyökkel az uj hitközség kegyura- ságát. A megyés főpásztor kegyúri bemutatás alap­ján ki is nevezte az első dobozi róm. kát. plébánost: Ruszka Antal Zoltán személyében, kinek szintén je­lentős szerepe volt e fontos ügy sikerültében. Re­méljük, hogy az uj életre éledt anyaegyház a maga részéről is hozzá fog járulni a kriszusi eszmék terjesztéséhez és valóra fogja váltani a nagylelkű alapitó szándékait. Ad multos Annos ! Alispáni vizsgálat. A vármegye alispánja a múlt héten a szeghalmi járás községeit vizsgálta meg. Azt megelőzőleg Gyulavári községben tartott hivatal­vizsgálatot. A vármegyei közkórházi bizottság f. hó 24-én d. u 3 órakor tartott üUst Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt. Mindenekelőtt dr. Berkes Sándor igazgató jeielentése olvastatott fel. A jelentés szerint a f. év 9 első hónapjában az intézetben 435G uj beteg ápoltatott, tehát az elmúlt évől visszamaradt 667 beteggel együtt összesen 5023 beteg A felvé­telek száma 447, az ápoltak száma 459-el és az ápo­lási napok száma 22362-vel volt több mint az el­múlt év hasonló időszakában, Az uj fertőző és gürnö- kóros betegek pavillonja még a f. évi junius, míg a sebészeti pavilion julius hóban átadatott rendelte­tésének és azóta mind a három pavilion uj betegek­kel benépesittetett. Mir most megallapitüato azon­ban, hogy a fertőző- pavilion. kicsinységénél fogva nem alkalmas arra, hogy ott többféle fertőző bete­gek elhelyezést nyerjenek. Az intézeti hivatalok a régi kórházi épületben igen kényelmes elhelyezést találtak. A belgyógyászati osztály második emeleti helyiségeiben a szemészeti osztály nyer elhelyezést. A szükséges átalakítások nagyon lassan folynak munkások hiányában A jövő hóban azonban ez az osztály is megkezdi működését. A régi fertőző pa- villonban nyugodt elmebetegek nyertek elhelyezést. A mosókonyha számára beszerzett gépek felszerelése most folyik. Bejelentette az igazgató, hogy dr. Décsi Karoly kórházi szaksegéd, az elmebeteg-osztály fő­orvosa, elfoglalta uj lakását a kórházban és szak- segédi tevékenységét is- megkezdte. Az újonnan szer­vezett állásra kinevezett számvevő már auguszus óta működik a kórházban. Elkészültek a kórházi pavillonokat összekötő asztaltjárdak is. A hús, hen­tesáruk és ke nyerne miiekre megtartott árlejtés ered­ménye szerint a hús és hentesnemüekre mindössze két-két és a kenyérnemüekre pedig három ajanlat érkezett be. A hús és hentesnemüekre Najmamt György ajánlata lett elfogadva, amelynek eredmé­nye szerint a kórház jövő évi hus-szükséglete ldoot} koronával’ kerül többe, mint tavaly. A kenyérne­müekre tett ajánlatok közül özv. Leopold Ignácné- ajánlatát fogadta el a bizottság. Ez az ajánlat is 100t> koronával több- költséget ró a kórházra, mint tavaly. Az árlejtésnek most ismertetett eredménye folytán pótköltségvetés készítése válik szükségessé annak alapul vétele mellett, hogy a kórházi hús- adagok 100 grammról 80-ra szállitandók le. A pót­költségvetés végleges megállapítana tekintetében a következő kórházi bizottsági ülés hoz végleges hatá­rozatot. Felhatalmazást adott a bizottság az igazga­tónak, hogy az uj kórházak benépesítése következ­tében előállott szükségletek fedezésére Freudiger Mózes és fia cégtől 31000 korona értékű fehér­neműt rendeljen. A kórházi gépész-műhely átalakí­tására 1800 koronát engedélyezett a bizottság. Meg­engedte továbbá, hogy a megszaporodott irodai teen­dők elvégzésére és a telefoni beszélgetések lebonyo­lítására egy dijnokot fogadhasson fel az igazgató. Ez az állás a jövőben rendszeresítendő lesz. A ki­selejtezett kórházi anyagok elárverezéséből 740 ko­rona folyt be. Megengedtetett az is, hogy a szemé­szeti osztályon alkalmazandó, és különösebb szak­képzettséget igénylő ápolói állás fizetése 24 korona helyett 40 koronában állapíttassák meg. Az eddig ideiglenesen alkalmazott két uj ápoló a megnő.veke- dett beteforgalom miatt véglegesittetett. A refor­mátus egyháztanácsnak az a kérelme, hogy a stóla- dijak felemeltessenek, elutasittatott. Ugyancsak el- utasittattak Najmann György és Grünbaum Ármin szállítóknak azon kérelme is, hogy tekintettel a hus- és zöldség-félék árainak tetemes emelkedésére, a múltra nézve kárpótolja őket a kórház, mert igen nagy veszteségeik vannak a szállításokon. Végül a kijavítandó szennyvizderitö 14400 korona költségei­nek fedezete tekintetében akként határozott a kór­házi bizottság, hogy ezt az összeget a főldmivelés- ügyi minisztertől kérik, mivel a terveket, amelyek azonban nem váltak be, ennek a minisztériumnak a szakközegei készítették, tehát az előre nem látott költségek felmerülésének nem a vármegye az oka. A mozgósítás esetén követendő eljárások egy­öntetűvé tétele és általában az e téren mutatkozó ellentétes felfogások megszüntetése végett a honvé­delmi miniszter leküldötte a vármegyéhez Paczolay honvédszázadost, aki már napok óta van a vármegye területén és úgy az alispáni hivatalban, mint a já­rásokban és a községekben a megfelelő útbaigazítá­sokat megadja és a szükséges nyomtatványokkal el­látja a hatóságokat. A honvédelmi miniszternek szó­ban levő intézkedése kétségtelenül helyes és egyedül célra vezető a tekintetben, hogy mozgósítás esetén

Next

/
Thumbnails
Contents