Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-22 / 43. szám
4 BÉKÉS 1911. október 22 ezekben a szolgálati ágakban rövidebb idő alatt nem lehet kellőleg kiképezni a legénységet. A kétéves szolgálati idő továbbá feltétlenül szükségessé teszi a hivatásos, továbbszolgáló altisztek létszámának jelentékeny megszaporitását. Ha ugyanis a katonának jövőben két év alatt kell mindazt megtanulnia, amihez eddig három évre volt szüksége, ezt csak úgy lehetséges elérni, ha a kiképzés intenzivitását fokozzuk, ennek pedig legelső kelléke az oktató személyzetnek, főkép az altiszti karnak szaporítása és kiképzésének tökéletesítése. A jelenleg rendszeresített 42,000 altisztnek 53,000-re szaporítása van tervbe véve. Az ezzel járó költségtöbblet nagyon gyümölcsöző, mert egy hadsereg jóságának tényezői között a legelsők közé tartozik a jól szervezett és elég nagy számú altiszti kar. Ezekből az általam felsorolt adatokból ne méltóztassék azonban azt következtetni, hogy a hadsereg összlétszáma növekedni fog. Ezután is csak annyi legényt fognak besorozni, mint eddig, i azonban megszűnik a póttartalékosoknak az a kirívóan nagy száma, amellyel ma rendelkezünk. A póttartalékosok ily nagy száma a harcképesség rovására megy, mert kellőleg ki nem képzett katonát kell a harcvonalba állítani. Ezután ezeknek a póttartalékosoknak nagy része rendes sorhadi szolgálatra fog beosztatni, a teljesen kiképzett katonák száma tehát nagyban fog szaporodni, a póttartalékba pedig nem azok jutnak — és pedig igen nagy számban — akiket a szerencse, a sorshúzás eddig oda juttatott, hanem azok a kevesek, akikre nézve igazán méltányos körülmények forognak fenn arra nézve, hogy a nyolcheti kiképzés nagy kedvezményében részesüljenek. A hadsereg fejlesztésénél talán még intenzivebb módon van tervbe véve a honédség fejlesztése. A cél az, hogy a honvédség minden tekintetben egyenértékűvé váljék a hadsereggel. Erre fog vezetni az, hogy a honvéd gyalogság és lovasság alosztályainak béke létszáma lehetőleg a közös hadsereg hasonló alosztályainak nagyságára fog emeltetni s erre fog szolgálni a hon- véd tüzérség felállítása is. A szolgálati idő tartama a honvédségnél is ugyanaz lesz, ami a hadseregben. Megemlítést érdemel az is, hogy a honvédelmi minister hatáskörének jelentékeny kibővítése van tervbe véve, amennyiben mindennemű kedvezményeknek megadása a hadügyminister hatásköréből a honvédelmi minister hatáskörébe fog átutaltatni. Végre, hogy az egyéves önkéntesség kedvezményéről is megemlékezzem, ennek a fentartása van célba véve, azonban a tartalékos tiszti vizsga letételére való kötelezés nélkül, az egyévi önkéntesek tehát egy második tényleges szolgálati év lerovására nem lesznek kötelezhetők, viszont a haderő megszabadul a tartalékos tisztek abnormálisán nagy számától. A hadsereg és honvédség ezen főelveken nyugvó reformján kívül korszakalkotó nagy reformot készítenek elő a benyújtott törvényjavaslatok a katonai és a honvéd büntető perrendtartás terén. A mai büntető eljárás Mária Terézia idejéből való, egészen elavult, telve anachronismusok- kal, egyáltalában nem felel meg a modern perjogi tudomány követelményeinek. A kontemplált uj büntető eljárás a vádelv és a védelem szabadságának, a szóbeliségnek és a közvetlenségnek, a nyilvánosságnak és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvei alapján nyugszik, tehát érvényesíti a tudomány, a humanizmus és a modern jogi felfogás minden követelményét. És nemzeti szempontból rendkívüli fontossággal bir reánk az, hogy nemcsak a honvédség, hanem a közös hadsereg büntető eljárása során is Magyarország területén a magyar állam nyelve teljes hatályosságában érvényre jut. A kihallgatás, a tárgyalás, a határozathozatal és a határozatok kihirdetése úgy az alap eljárásban, mint a felebbviteli eljárásban egyaránt magyar nyelven fog történni. A magyar nyelven nem tudók kihallgatásánál tolmács fog alkalmaztatni, a tolmács csupán azon magyarul nem tudóknál marad el, akik' értik a hadsereg szolgálati nyelvét, minthogy ezt a nyelvet a katonai bíróságok is értik, tehát fölösleges a tolmács alkalmazása. Minthogy tehát az előterjesztett katonai törvényjavaslatok véderőnk tovább nem halasztható reformját a kívánatos megoldásra vezetik ; minthogy azok nemzeti szempontból is jelentős előhaladást képviselnek, ami megnyilvánul a magyar nyelvnek a katonai bíráskodásban Magyar- ország területén souverain módon érvényesülésében, továbbá honvédségünknek teljesen a közös hadsereg színvonalára emelésében ; minthogy a szolgálati idő leszállításának közgazdasági nagy horderejét senki el nem vitathatja: a legenyhébben szólva roppant elfogultságra vall az a törekvés, — amit az ellenzék egy része nyíltan hirdet, más része hirdetni enged, — hogy t. i. a katonai törvényjavaslatok törvényerőre emelkedését minden rendelkezésre álló eszközzel meg kell akadályozni. Ez a hang nem ismeretlen előttünk, egy évtizednél hosszabb idő óta a legkáprázatosabb változatokban volt ahhoz szerencsénk, valahányszor az obstrukciót bejelentették azok, akik ennek a mérgezett fegyvernek használatában hazafiui erényt véllek felfedezhetni. Én bízom hazám választóközönségének felvilágo- sodottságában, annyi sok félrevezetés után megtisztult és megélesedett látásában, bízom abban, i hogy a választó közönség nem fogja megengedni azt. hogy a képviselők egy része ismét a kalan-; dór politika útvesztőjébe taszítsa ezt a szegény magyar nemzetet. í Nem akarok az obstrukció kérdésével részletesen foglalkozni, de annyit még sem hagyhatok ; megemlítés nélkül, hogy az eddigi obstrukciók rémséges károkat okoztak a nemzetnek. Az obs- trukció ellen védekezni igazán a haza érdekében j való kötelesség. S a kezdeményezésnek e tekin- j tetben — nézetem szerint — a választóktól kell kiindulni. Nagy erkölcsi hatása volna annak, ha | a hivatásos obstruktorokat saját választóik deza- ; vuálnák és szólítanák fel arra, hogy egyszers- mindenkorra hagyják abba az ország idejének és pénzének könnyelmű elfecsérlését. Országosan ki kell alakulnia annak a közvéleménynek, hogy az obstrukció nemcsak káros dolog, hanem valóságos nemzeti veszedelem, hogy a kisebbségnek nincs joga arra, hogy terrorisztikus eszközökkel j meggátolja a törvényhozás gépezetének működését. Tessék annak a kisebbségnek szellemi fegyverekkel harcolni, tessék minden eszközt fel- haszhálni arra, hogy többséggé váljék, amikor azután akadálytalanul megvalósíthatja a közdolgokra nézve táplált felfogását. De mechanikusan megakasztani az állam gépezetét, a képviselőházat hónapokon keresztül hülyeségek felől szavazó masinává aljasitani, az országra a bajok és veszedelmek tömegét zúdítani csupán csak a féktelenkedés vad ösztönének kielégítése érdekéből, — oly megengedhetetlen eljárás, mellyel szemben a választóknak kell a legerélyesebben fellépni és a szükséges ellennyomást megadni. Amióta a mostani országgyűlés együtt ül, már több alkalommal próbált szerencsét bizonyos lappangó obstrukció, mely óvakodik attól, hogy a meztelen obstrukció közismert fegyvereivel éljen s folyton csak azt hangoztatja, hogy „alapos vitát“ akar rendezni, ezen „alapos vita“ örve alatt azonban ok és cél nélkül értelmetlenül elterpeszkedő tárgyalásokkal teszi próbára a türelmet. A mostani többség ezekkel a lappangó obstrukcionális kísérletekkel szemben minden alkalommal a kibőjtölés elvének alapjára helyezkedett és pedig mindeddig sikeresen. Most végül leplezetlenül kitört a nyílt ob- stukció is. De a nemzetet többé már nem tudják félrevezetni. Minden jel arra mutat, hogy ez a sivár, cinikus, legléhább fajtájú obstrukció unalomba fog fűlni és az ország közvéleménye végleg el fog fordulni a hivatalos obstruktorok- tól és szívtelen munkájuktól. Betelőben a mérték. Már hallom az Ítélet szavát, mely parlamenti életünk évtizedes rákfenéjét kérlelhetetlenül el fogja pusztítani és a parlamentet visszaadja igazi rendeltetésének. Tisztelt polgártársaim! Midőn ezekben rövid átnézetét nyújtottam azoknak a fontosabb kérdéseknek, melyek a képviselőházat az első ülésszakban foglalkoztatták és a legközelebbi jövőben foglalkoztatni fogják, legyen szabad a magam szerény személyére áttérve, annyit megjegyeznem, hogy nemcsak mindenkor a legéberebb figyelemmel kisértem a képviselőház tárgyalásait, hanem azokban úgy egyes bizottságokban, melyekbe beválasztattam, valamint a plenumban is tettleg is rész tvettem. Nevezetesen felszólaltam a Házban a bankvitában, a belügyi költségvetés, továbbá a vallás és közoktatásügyi költségvetés tárgyalása során. Nem tartozom a Háznak azon szónokai közé, nem is ambícióm azok sorába tartozni, akik minden alkalommal felszólalnak, akár van arra szükség, akár nincs, hanem azoknak sorába tartozom, akik csak akkor veszik igénybe a nemzet idejét, amikor komoly mondanivalójuk van. És most talán, tisztelt polgártársaim, mielőtt befejezném előadásomat az általános politikáról, hadd szóljak néhány szót a mi szükebb, de nekünk fontosabb helyi politikánkról is. Tisztelt polgártársaim, nem akarok dicsekedni, de azt talán ellenmondás nélkül állíthatom magamról, hogy ha az én szeretett ‘városom, avagy kedves polgártársaim jogosult érdekéről van szó, akkor én mindenkor lelkem egész melegével karolom fel. az illető ügyet. S ha a siker mindenkor aszerint irányulna, hogy mily odaadással, mily jóakarattal igyekszünk az eredmény kiküzdésére, akkor nekem egyetlen lépésem sem maradna eredménytelenül. Éppen ezért, ha elismerem is, hogy nem érdem az, ha egyik másik köz, vagy magánügyet előbbre vinnem sikerül, nem érdem, hanem egyszerűen kötelesség, mellyel tartozom az ér szeretett városomnak és polgártársaimnak, mégis arra is nagyon kell kémem önöket, kedves polgártársaim, hogy azokat az eseteket, melyekben eredményt felmutatnom nem sikerül, ne az én odaadásom, ne az én jóakaratom hiányának tudják be, hanem annak, ami azt valóban előidézi, t. i. a viszonyok kényszerítő ellenhatásának. Gyulának magasabb lakbérosztályba való soroztatása sikerült. Nagyon szeretném biztosítani Gyula városnak — törekszem is reá — a létesítendő banfiókok egyikét. Sikerült biztosítanunk a női kereskedelmi tanfolyam létesítését. A remetei öntözés műszaki tervei készen vannak, az államsegély elnyerése érdekében természetesen minden erőmet latba vetem. Hamis az a hir, mintha a honvédségnek innen való elvitele lenne tervbe véve. De nem folytatom tovább, csak annak pél- dázására hoztam fel ezeket az egyes eseteket, hogy én Gyula város minden közügye iránt ben- sőleg érdeklődöm nemcsak köteleségből, hanem szivem legőszintébb, legigazabb sugallata folytán. Mert szeretem ezt a várost, szeretem annak derék, lelkes polgárait s nincs nagyobb törekvésem, viszont nem képzelek életemnek szebb, magasz- tosabb jutalmat, mint hogy az én kedves városomnak, az én kedves polgártársaimnak viszont- szeretetét sikerüljön megnyernem. I Lukács György országgyűlési képviselő beszámolója. Lukács György, Gyula város szeretve tisztelt országgyűlési képviselője egy évi képviselői működéséről szóló beszámoló beszédének megtartása végett szombaton, folyó hó 14-én városunkba érkezett. A vasútnál tekintélyes számú választópolgárok élén a megjelentek zajos éljenzése között a város polgármestere dr. Lovich Ödön üdvözölte őt, amire Lukács György melegen válaszolt, megköszönve a szívélyes fogadtatást. A vasúttól a képviselő Ambrus Sándor alispánhoz hajtott, ahol szállva volt és ahová a választó- polgárok közül többen el is kisérték.
