Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-03 / 36. szám
1911. szeptember 3. BÉKÉS 3 a második artézi kút létesítésére, rendszeresítésére és a segéd és kezelő személyzet drágasági pótlékának megszavazására vonatkozó községi határozatait. Ugyancsak jóváhagyta Szentetornya községnek egy hatósági husszék felállítására és Gyulavári községnek a birófoki kút költségeinek biztosítására vonatkozó határozatait. Gyula városát érdeklő határozatok közül jóváhagyattak : a Novák-utca kinyitása folytán feleslegessé vált területek eladására, a Schwimmer-telek vételére és az államsegély felosztására vonatkozó határozatok. Utóbbi határozatra megjegyezzük, hogy abban annak az összegnek felosztásáról van szó, amely azáltal állott elő, hogy az államsegélyből a végrehajtók részére visszatartott 4000 koronára a felsőbb hatóság kimondotta, hogy a végrehajtók mint ideiglenes alkalmazottak, államsegélyből nem igényelhetnek részesedést. Tehát ez a 4000 korona a többi tisztviselők között volt felosztandó. A Schwimmer-telek vételárába szükséges 28000 koronát a varos a t. nyugdíj alapból veszi kölcsön. Dr Zöldy Géza azt indítványozta, hogy mivel a szabályrendelet szerint a kölcsön adott összeg után G százalék fizetendő, a város is mint kölcsönvevő fél ne 5 hanem 6 százalékot fizessen annál inkább, mert erre a többletre a t. nyugdíj intézet tagjainak, akiknek a nyugdíj összeg úgyis csak levonással adatik ki, szüksége van. A megtartott szavazás szerint azonban 27 -en az 5, és csak 20-án szavaztak a 6 százaléa mellett. Pénztári tisztté megválasztott Ludvig József választását a törvényhatósági bizottság megsemmisítette, mert a pénztári tiszt a szervezési szab. rend. szerint elöljáró ; ezzel szemben a megválasztott nem községi választó és nincs felvéve az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékébe, tehát a törvény kívánta kellékekkel nem rendelkezik. Orosháza község két adásvételi szerződése meg erősittetett. Az Orosháza—gádoros—nagyszénás! törvény- hatósági utón létesítendő utkaparóház telkének építési munkálatainak biztosítása ügyében hozott árlejtési határozat a Szabó Péter és társa által beadott felebbezés elutasítása mellett helyben hagyatott. Arehaeologiai ásatás. Sokszor halljuk, olvassuk, hogy itt-ott ar- chaeologiai ásatás történt. Találtak kőkori, bronzkori, népvándorlási sőt u,kori tárgyakat is. A leletekből azután megállapítják, hogy az illető hely régi lakóhelye az embernek. Ezzel az eredménnyel azután be van végezve a dolog. Mondhatnám uj kifejezési móddal: „Le van zárva az ügy.“ Márpedig annak megállapítása, hogy valamely hely régi lakóhelye az embernek, a tudományra nézve nem épen okvet lenül fontos A hely régiségének bizonyítására összegyűjtött és múzeumokban felhalmazott különböző kori tárgyak kor szerinti felismerése és osztályozása mindenesetre szép tudományra vall, de még ez sem fontos. Fontos akkor, ha a tárgyak birtokába a muzeum véletlen lelet következtében ajándékból jutott. Eddigelé a régészeti — arehaeologiai — ásatással önként foglalkozók, régiség kedvelők, hogy ne franciául mondjam: amatőrök, vagy muzeum alapítók, kezelők, megbízottak, megelégedtek a tárgyak összehalmozásával és fönebb említett megállapítással. Ma azonban egy lépéssel tovább kell mennünk. Különösen az alföldi halmok nyitott könyvként állanak előttünk, csak olvasni kell tudni azokat. Bármennyire adózzunk is elismeréssel ama férfiaknak, kik mihelyt egy-egy régészeti telep létezéséről hirt kapnak és szemlélet után arról meggyőződnek, kutatási vágyukat — mellékesen megjegyzem: feltűnési viszketegöket — fékezni, lecsillapítani nem tudva, ásatásokat rendeznek, végeztetnek : a hazai történelem sőt az ember általános történelme ismeretének tekintetéből óva kell intenünk, hogy az ásatásoktól mindaddig tartózkodjanak, mig a helyes, szakszerű ásatás tudományát meg nem szerzik, vagy annak végeztetésére szaktudóst nem hívnak. A „Múzeumok és Könyvtárak országos főfelügyelősége“ elhatározván az Alföld halmainak kutatását, fájdalmas tapasztalatot szerzett arról, hogy ezen halmok megbolygatói leginkább tárgy szerzési dühvei telítve végezték. — Isten bocsá! végezik most is — a történelem tekintetéből romboló munkájokat. Tudjuk, hogy az alföld halmait többnyire emberkezek emelték. Vannak közönök ős telepek, melyek úgy nőttek fel, hogy a már beszennyezett lakóhely fölé egy réteg földet — legalább sárgaagyagot — hordtak a lakók és amikor ez a töltés is beszennyeződött, ismét reá, hordott földréteggel — agyaggal — tették lakhatóvá. Évszázadok, némelykor talán egy évezrednél is hosszabb idő alatt sok réteg került egymásfölé és tekintélyes magassá vált a telep, végre pedig mint halom emelkedett a róna fölé Minden rétegben hagyott az ember használati tárgyaiból olyanokat, melyek már elromlottak, vagy amelyeket áldozatul hozott az elhunytak lelkeiért, vagy amelyeket elvesztett, vagy amelyeket ellenségei elől eldugott, de birtokba többé nem vehetett, mert a harcban és futás közben életét vesztve többé vissza nem térhetett. A rétegek tehát nemcsak az ember ott élésé- nak tanúi, hanem kultúrájának is hirdetői, sőt évezredeken keresztül megőrzői. Úgy kell azokat tekintenünk; mint a történelem meghamisitatlan lapjait, melyek az ember kultúrája haladásának, emelkedésének, átalakulásának, bármilyen lassan történt is az, jeleit mutatják a bennök levő tárgyakon. Már most ez a kultúra, ez a haladás, leginkább pedig az átalakulás miként viszonylik egymáshoz két halom között, vagy meddig terjed hosszúságot és szélességet értve, csak úgy állapítható meg, ha minden réteget gondosan vizsgálunk át, ha a rétegek tárgyait a legnagyobb pontossággal jegyezzük föl és osztályozzuk. Tudnunk kell ugyanis, hogy a legrégibb telepesek a legalsó réteget lakták, történelmi időnkhöz iegközelebb esők pedig a felsőbbeket, A legfelső réteg már népvándorlási nép, sőt néha őseink telepe A rétegek gondos átvizsgálása úgy a történelmi idők előtti mint a későbbi kultúra forrására, terjedési irányára nézve nézve is felvilágosítást ad és ez az a fontosság, melyet az ásatás fő eredményéül kell tekintenünk. A rétegek vizsgálatával és tárgyainak pontos följegyzésével az ásatók eddig nem törődtek. Némelyek, mint a Laposhalomnál jó magam is, felülről mérték a talált tárgyig a mélységet s azt gondolták, hogy jó munkát végeztek. Nem gondoltak arra, hogy a halom különböző helyein a felülről eszközölt mérés különböző magasságokat jelez, tehát megbizbatlan adatokat szolgáltat. Némelyek egyáltalában nem mértek semmit. Főgondot arra fordítottak, hogy minél több tárgyat- vigyenek haza a múzeumba. (?) Az egyforma tárgyak közül csak a szebbeket s azokat sem mindet szedették föl, az edény-cserepek összegyűjtésére nem is gondoltak, kődarabokkal nem törődtek. — Ilyen ásatás természetesen nem egyéb barbár du- lásnál, mely az ős kultúra tárgyait ha bár megmentette is részben, de gondatlanságával úgy összezavarta, hogy több kárt tett, mint hasznot. A feltolakodás már olyan mérvű lett, hogy a Múzeumok főfelügyelősége az Alföldre nézve külön osztályt szervezett s most azon gondolkozik, hogy törvényhozási utón mentesse meg a még meg- menthetőket. Tudom, hogy Békésmegyében is turkálnak, rombolnak egyes feltolakodók, a vármegyei köz- igazgatásnak volna feladata, szigorúan megtiltani az amatőr munkát addig is, mig a törvényhozás meghozza erre nézve rendelkezéseit Praecedens van már erre, Temes- és Krassó- megye hasonló rendeletéiben. Úgy tudom, hogy más megyék is követték -a példát, de most hirtelen nem esik kezemre pontos megnevezésök. A Múzeumok országos főfelügyelőségének Alföldi bizottsága Perjámoson ásatott az idén is Roska Márton dr.-ral, mint archaeologussal és szakértővel Ezen ásatás megtekintésére és eltanulására több alföldi múzeumnak őrét szólította fel. így kerültem én is Perjámosra, hol két és fél napot töltöttem, mint a „Békésvármegyei Közművelődési Egyesület“ kiküldöttje. Jelen soraimmal kiküldetésemről beszámolva, köszönetét mondok az alelnöknek, kinek az Archaeo- logia iránti lelkesülése módot adott nekem ismereteimet tökéletesíteni Domonkos János, muzeum őr. Tanügy. Az állami elemi (fiú és leány) iskolákban a beiratások szeptember hó 1-től 10-ig bezárólag naponta csak délélőtt 8 — 11 óráig tartatnak meg a fiúiskola I-ső oszt. termében a vallás- és közokt. miniszter urnák 1909. évi április hó 30-án 53000. sz, a. kelt s alább sorolt rendelkezései alapján. 1. A beiratási dij 50 fillér. 2. Az elemi iskolába a 6 évet még be nem töltött gyermek rendszerint fel nem vehető. 3. Oly gyermekek, akik eléggé fejlettek és akiknek a 6 év betöltéséhez a beiratáskor legfeljebb 3 hónapjuk hiányzik, csak azon esetben vétetnek fel, ha elegendő hely áll rendelkezésre, illetve ha a 6 évet teljesen betöltött tankötelesek mind felvétettek. 4. A más intézetből jött tanulók nyilvános bizonyítványuk felmutatása után, a bizonyítvány nélkül jelentkezők pedig felvételi vizsga sikeres kiállása után vétetnek fel a bizonyítványuknak, illetve ismereteiknek megfelelő osztályába. E vizsga díjmentes. 5. Az oltási bizonyítványt minden tannló köteles a beiratáskor vagy a beoltást más módon igazolni. 6. Az a tanuló, aki a tanév folyamán tölti be a 12-ik életévét, köteles a tanév végéig a mindennapi iskolába járni, kivéve ha a Yl-ik osztályt sikeresen elvégezte. 7. A ragályos bajban szenvdc vagy undorító betegségben levő avagy hülye tankötelesek nem vétetnek fel. 8. Az a szülő, gazda vagy gyám, akinek gyermeke vagy gyámoltja a beiratáskor bármi okból visszautasittatott, a gondnoksághoz panasszal élhet. 9. A hatóságilag igazolt teljesen vagyontalan szülők gyermekei korlátolt számban a „Napközi Otthoniban ingyen ebédet, továbbá az iskolának meglévő tankönyveiből — mig a készlet tart — ingyen kapnak, ha azt a szülők a beiratáskor kérelmezik. 10. Tájékozásul; Úgy a fiú-, mint a leányiskola még a folyó évben ujonan épített helyiségbe megy. 11. A tanyai iskolákban a beiratás szeptember 1-től 17-éig bezárólag tart. Kardos igazgató. 477 2—2 A gyulai izr. fiú- és leány - elemi népiskolában a beiratások az 1911 —12. iskolai évben szeptember 5. és 6-án tartatnak meg. A tanítás kezdete szeptember 7-én lesz. Az iskolaszék. 473 2—3 Uj gimnáziumi tanárok. A gyulai róm. kath. főgimnázium tanári kara két uj tanerővel szaporodott, Blanár Jánossal, aki pár év előtt már működött a főgimnáziumnál és Banner Jánossal, aki most végezte tanulmányait. Mindketten helyettestanári minőségben neveztettek ki s a tanév elején kezdik meg működésüket. Fegyelmi ügy. Horváth János csorvási kültelki tanítót a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya, a tanfelügyelővel szemben tanúsított tiszteletlen és durva viselkedése miatt, 50 korona pénz- büntetésre 'ítélte. A miniszter ezt az ítéletet jóváhagyta. Bűnösségének folyamányaképen elmarasztal- tatott nevezett tanító 33 korona eljárási költség megfizetésében is. Tanitó-választások. Scholtz László mezőberényi ág. ev. tanítót Leibic r. t. város közs. iskolaszéke rendes tanítójául megválasztotta. A vésztői ref. egyházközség a leányiskolájához egyhangúlag Székely Ernő öcsödi segédtanítót választotta meg. HC iie]^. Brös7tel Lajos — esperes. Dr. gróf Széchenyi Miklós váradi püspök Brdsztel Lajos margiftai plébánost ugyanezen kerület esperesévé nevezte ki. Brösztel Lajos több éven át káplán volt Gyulán s régi hívei, tisztelői s jóbarátai szívből fakadó sze- renese-kivánatukat fűzik az őt egyházi téren ért méltó kitüntetéshez. Jubiláló tisztviselő. Dr. Wieland Sándor, a szarvasi járás főszolgabirája a múlt hó 26-án töltötte be 25-ik évét annak, hogy a vármegyei közigazgatás szolgálatába állott. Dr. Wieland Sándor az 1886. évben neveztetett ki közigazgatási gyakornokká és minthogy akkor az előléptetési viszonyok sokkal rosszabbak voltak mint jelenleg, csak hat esztendei gyakornokoskodás után érte el a gyulai járási szolga- birói állást. Ebben a minőségben 9 évet töltött és az 1901. évben a szarvasi járás főszolgabirájává választatott meg. Nevezett főszolgabiró igen érdemes tagja a tisztikarnak, aki hivatásában kiváló ügybuzgalommal és kötelességtudással jár el és tapintatos, pártatlan, de emellett erélyes működésével egész járásának osztatlan tiszteletét és becsülését vívta ki, a mi annál nagyobb érdeméül tudható be, mert Szarvason — tudvalevőleg — a múltban a politika és társadalmi ellentétek igen ki voltak élesedve és igy helyzete igen nehéz volt. Dr. Wieland Sándor szolgálati jubileumát, minden előzetes híresztelés nélkül, minden feltűnést kerülve múlt hó 25-én ülte meg, amely alkalomból járásának községei meleg szeretettel üdvözölték őt s tiszteletük s ragaszkodásuk jeléül a járás jegyzői s segédjegyzői csoportképet nyújtottak át főszolgabirájuknak és este az
