Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-03 / 36. szám
XLIII. évfolyam. Gyula, 1911. szeptember 3. 36. szám I Előfizetési árak: Egész évrt ... 10 K — f Fél évre... ... ... 5 K — f Évnegyedre ......... 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. r r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Tanév elején. A két hónapi iskolai szabadságnak vége van. Újra az a gyötrő gond tolakodik a szülők leikébe: mit csináljanak a fiaikból? Mindegyik lelkében az a vágyakozás él, vajha az életben dús kamatait hozná meg az az áldozat, melyet a szülők oly sok küzdéssel gyermekeikre költenek. Az élet nehéz. Napról-napra drágul a kenyér. Megszerzése egész embert kivan. Erőset, aki nem fárad el az életküzdelemben, ügyeset, aki e harcban nem marad alul, hanem aki az életét széppé, gondtalanná tudja varázsolni a pénzszerzés örömeiben. A gyermekeket szerető szülők fobászos sóhajaiban ott vergődik az a gondolat: vájjon milyen pályára adják szivük magzatát, hiszen a pálya jól megválasztásától irányitódik jobbára a szerencse is. Az elhatározás pedig nem könnyű. Itt is, ott is a panasz, hogy ez, meg amaz a pálya túlzsúfolt. A tülekedés, a protekcióbajsza nagy mérve, a hasztalan kilincselés sikertelensége szinte mementóképen figyelmeztetik a szülőket: ne add a fiadat jogásznak, mert okleveles ügyvédek mennek el napidijasoknak, ne add tanárnak, mert ezrével vaunak állás nélkül, ne add hivatalnoknak, mert egész életén át a gyötrő gond lesz a része. Nagyon hálátlan munkát végez a szülő, aki a gyermek sorsát a véletlenre bízza, a gyermeket hajlama ellenére valamely pályára erőszakolja. Ezekből lesznek a tucatemberek, akiket az egyre súlyosabbá változó élet megőröl, mert rajtuk az erősek, a tehetségesek keresztül gázolnak. A gyermekhez lehet okos, meggyőző szót intézni, de görcsösen ragaszkodni a magunk akaratához a gyermek hajlama ellenére, végzetszerü. Az a régi rendszer, mely csak a hivatalnokot tudta és látta urnák, ma már múlófélben van, mert annyi hivatalnok nyomorúsága igazolja, kogy a titulus miatt nem szabad és oktalanság lenézni a kenyérszerző mesterember szerszámát. Nem különösen akkor, mikor a produktiv munka értéke egyre növekedőben van. Mindenütt keresik és megfizetik a képzett iparost. Ennek a tere az egész világ, a hivatalnokénak pedig rendszerint csak a hazai hatóságok szobái, ahol a diplomás emberek kálváriát járnak, csakhogy egy darabka kenyérhez jussanak. Oktalanság a titulusért egy egész életen át nyomorogni. Olyan titulusért, amely ma már okos emberek előtt nem is imponál, mert a dolgozó munkásban éppen olyan hasznos polgárát látja a hazának, mint aki szellemi képességeivel szolgálja a köz javát. Aki tehát erőszakolja a gyermeket az iskolába a diploma után s nem törődik azzal, hogy a vergődő, a bukdácsoló gyermek mint válik tucatemberré diplomával a kezében, az a szülő a pénzét dobta ki és egyben keserű sorsát ásta meg annak, akit szeret. Ma, amikor a technikai pálya nagy jövővel kecsegtet még a mi agrár államunkban is, sze- retnők a szülők figyelmét odairányitani, hogy fiaiknak technikai pályát válasszanak, feltéve, hogy fiaiknak erre kedvük, hajlamuk van. Pénzzel járó kereseti ág a vegyészeti ipar is, ahol a munkást igen jól fizetik. A technológiának bármely ága, a gépipar fokozatos fejlődése, az ötvös művészet, az építőipar, mind — mind aranybánya. Nem sporadikus esetek, hogy diplomás emberek hagyják ott az iroda Íróasztalát és váltják fel a pöröllyel, vagy a mészáros taglójával. A pápai ügyvédből lett suszter példáját követik már a nyomorúságát megunó hivatalnokok, akik azt látják, hogy az ügyvédi klientúrából csak egyesek élnek gondtalanul, a tanár egész életén keresztül kínlódik, mig bejut a VII-ik fizetési osztályba, az orvos kénytelen menekülni a nagyvárosból falura, mert egy házban 4—5 konkurrenciája van s a kenyérszerzés annyi piszkos harcot, annyi ellenséget csinál. Látjuk, tapasztaljuk, hogy a kishivatalnok sorsa pedig valósággal kétségbeejtő. A kor megköveteli tőle az igényes életet, fizetéséből nem bir haladni az áramlattal, amit aztán a nyomasztó adósság követ. Egy egész élet vergődése vált ki szomorú panaszkodásokat a jobb sorsra méltó emberek leikéből, amelynek eredménye, sokszor az élettel meghasonlás. Nem mondjuk, hogy valamennyi iparos sorsa maga az eldorádó. De az bizonyos, hogy inkább nyílik alkalom a pénzszerzéshez az ipar terén, főleg nálunk, ahol az ipar kezdetleges és igy a jó munkást keresi, mint hivatalnoki téren, ahol az államnál éppen úgy, mint a T A R C A. Veletek van az Isten . . . Irta: Verner Jenő. Margit, a szőke csoda, valami ideges vágyakozással óhajtotta már a csöndet. Olyasvalami után áhítozott, ahol nincs semmi zaj, társadalmi nyűg, vagy fényűzés, ha ugyan fényűzésnek lehet nevezni azt a sok vendéglátást, színházba, korzóra, hangversenyre és zsúrra járást, mely ezer változataiban is végre sablonná válik s az érdeklődés központjában álló asszonyt, a törékeny idegrendszert öli. Meg kell adni, hogy ura elég jó férfi, pazar bőkezűséggel szórja aranyait a selymekre, utakra, más úri passziókra, lakása is a művészek kincsesháza, melyben a gondtalan élet biztosítéka: az anyagi bőség kézen fekvő, mégis úgy találja a szőke csoda, a hogy őt férje-ura flörtölő barátai nevezik, hogy sem a briliánsok, sem a nagyvárosi úri kényelem nincsenek Ínyére. Valami sajátságos rángás cikázik át habfehér testén, valahányszor a gyermekkori barátnő Pápai Nagy István tanító felesége ir a faluból. Ez a csöndes, cseresznyefeketeszemü ábrándos asszony az ötödik gyereket szoptatja már és most is olyan ábrándozással, olyan végtelen nemes egyszerűséggel írja le családi otthonát, azt a szeretettet, mely ott él a meleg lelkében egy barna kis igényű tanító iránt, aki még csak nem is gavallér, mert esztendőkig jár egy-egy öltözet ruhában, nem is áldozatkész, aki az ő kis Ilonkájának valami párisi divat után készíttessen selyem ruhát, hanem meg vannak elégedve azzal, ha Ilonka valami batiszt- ból üti össze a falusi ízlés, igazán szalonképtelen toaletjét. Micsoda naivitással Írja le gyerekei buksi fejét, az arcuk pirosságat, melyet ajkukra von a falu levegője, talán egy tál krumpli, mely. előttük gőzölög Ez a csoda asszony megroggyan a dologban, hozzá áll a mosóteknőhöz, aki valamikor francia novellákat fordított, ecsettel dolgozott s fényes budoárról álmodott. Ez az asszony, aki havonként 41 forintot kap szivarra se költő, a krajcárokat fogához verő urától, unos-untalan arra kéri Mar- gitot, méltóságos Cséffay Tibor cs. és kir. kamarás feleségét: — Gyere el egyszer Margit, nézd meg a sze- szegény emberek boldogságát. Menne a szőke csoda, de férje ura már kijelentette : — Ugyan édesom, hogy mehetne el maga azok közé az emberek közé? Aki Michel Angelo képeiben gyönyörködhetik, nem megy a szobafestőkhöz szépet tanulmányozni. Különben én úgy látom, hogy ennek az erőltetett szives vendéglátásnak valami stréber szándéka van. A tanító arra számit, hogy az én asszonykám összeköttetése révén, majd kiemelem tanító uramat a sárfészekből, hogy valami nagy iskolához helyezzem igazgatónak, mert már érzi, hogy pereputtyával nem bir megélni a fizetéséből. Az asszony meg határozottan a pumpolás benyomását teszi. Teszi pedig azért, hogy ön meglássa a nyomorúságot, kinyissa a tárcáját és odaszórjon a ruhátlan gyermekeknek egy-két ezrest. Ezt megteheti maga anélkül, hogy a nyomorúság ez orrfacsarintó szagát tapasztalja, úgy is, hogy postán elküld egy-két forintot a jobb sorsra érdemes asszonynak és ártatlan gyermekeinek. És a szőke csoda hiába kérlelte, hogy egyszer meglátogatja Pápai Nagy Istvánékat, csökönyösen érvei után egyszer csak gorombán kelt ki a kamarás: — Ugyan-ugyan. Hogy lehet ily gyerekes ostobasággal forszírozni egy utazást, amely sem testileg sem lelkileg nem tenne önnek jót. Nézze Margit, abban a libasoros faluban nekem valami kellemetlen ismerősöm, Endrey Kázmér gróf él, akinek több adóssága van, mint hajaszála, de származására büszkébb, mint a walesi herceg. Ha megtudná, hogy az én feleségem mosogató asszonyok látogatására jár, ide fenn a klubban, az ország- gyűlésen nem volna maradásom, ez a koldus gróf kinézne az úri gőgjével. — De mikor engem keresztanyának hivott ez a jó asszony, akinek sorai mai is úgy esnek szivemnek, mint az a harmatos, jó illatú virág, melyet tiszta kezek szednek. — Küldje be neki az ajándékot. Ha ezer koronát mellékel a leveléhez, a pap költsége is benne lesz és ön nélkül is meg lesz a keresztelő. Xja.p'u.rLls: mai szama 2.0 oldal.
