Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-20 / 34. szám
2 B E K J5 s L911 augusztus 20. Már Géza fejedelem kezdte meg ezt a nagy munkát és jó példával járt népe előtt. . . István még nem volt 24 éves, mikor atyja halála után reá szállt a fejedelemség. Nagy bölcseségére mutat, hogy uralkodásának első éveitől kezdve állandóan kitartott atyjának a kettős nagy célja mellett, t. i. hogy a magyar nép kereszténnyé legyen és a fejedelemség királysággá alakuljon. A keresztény vallás terjesztése céljából a régi hittérítők mellé kellő számú papokat hivott országába ; sőt ő maga is apostolkodott. Majd a nemzet nagyjaival tartott tanácskozásokon törvényeket alkotott a keresztény vallás terjesztésére és védelmére. Kemény büntetés várt arra, aki rövid időn belül nem lett keresztény . . . »A fekete papok valami rettenetes mesterségre tanították meg a nemzetet. Megtanították gondolkozni. A boldog állatból ember lett.« (ésaki ember, az szenved, mert gondolkozik). Az uj hittel sehogy sem tudtak őseink megbékülni. Előttők nagyobb becsben állott >a dicsőség, a bosszú, a vitézség, az ellenség üldözése.« Most pedig békét, igazságot, lemondást hirdetnek előttük, ez pedig ellenkezett a lelkűkkel. A fejedelem egyéniségén múlott, hogy az uj vallás gyökeret vert a magyarok között. De még igy is fegyverrel kellett az ellentállást leküzdeni . . . Ugyanis az uj hit ellen Somogy vármegye környékén csakhamar föllázadtak a még pogány magyarok Koppány főur vezérlete alatt. De a fiatal fejedelem Veszprém falai alatt leverte a lázadókat, akik aztán szintéu megtértek. Az igaz, hogy kemény és igazi magyarok voltak ezek, a szabadságukat többre becsülték az üdvösségüknél és a hazájukat jobban szerették a menyországnál és igy menthető az eljárásuk, mert ők »a régi hittel együtt a régi magyarságot, az ősi szabadságot védelmezték !« Mikor a keresztény vallás általános lett Magyarországon, István fejedelem Asz t r i k nevű főpapot Rómába küldötte, hogy a pápától, Il-ik Szilvesztertől áldást kérjen müvére. A szent atya örömmel fogadta a magyarok küldöttségét és a fejedelemnek »apostoli királyi cimet« és »koronát« küldött. E szent koronával István Esztergomban, az ország akkori fővárosában az 1000-ik év aug. 15-én magát királlyá koronáztatta. »Mai napig vallásos tisztelettel őrzi nemzetünk a szent minden a tágas termekben s nemcsak a szultán kedvencei, hanem a nagyszámú női szolgaszemélyzet tagjai is egytől-egyig megbámulni való szépségek: kifogástalan termet, szabályos, szép arc, pompás hajkorona s arányosság minden porcikájukban, ilyen a hárem minden lakója, úrnő és cseléd egyaránt. A pompás csarnokokban egyébként a legszigorúbb fegyelem uralkodik. Mindenkinek van rangja, amelyet a szultántól kap s a rangban magasabbat megsérteni, annak ellenmondani nem szabad, a fegyelem ellen vétőre rendkívül súlyos testi büntetés vár. Az úrnők naphosszat semmit sem dolgoznak s a szórakozásaik bizony nem nagyon változatos. Ha megunják a mandulával töltött datolya evését, a változatosság kedvéért zavartalanul bagózhatnak, az ő részükre készített illatos macskamesét rágva. Eunuch kevés van Mulay Hafid háremében, mert a megbízható, jó eunuch nagyon ritka. Az a néhány, akiket a szultán megtűr, nagyrészt csak a rendre s a fegyelemre ügyel fel s ők hajtják végre a fegyelemsértésért kirótt büntetéseket, ők korbácsolják véresre undorító nemtörődömséggel és lelketlen kegyetlenkedéssel a ragyogó szépségű hófehér, kreol vagy fekete női testeket. A szultán maga mindig jól érzi magát háremében, elfelejti gondjait s jó kedéllyel beszélget hölgyeivel, akikkel úri emberhez méltó udvariassággal bánik s akik mindannyian lelkes odaadással csüngnek a nagyuron. koronát, mint függetlenségének zálogát, a müveit nyugati nemzetekhez tartozásának jelét!« A keresztény királyság megalapítása nagy- fontosságú esemény hazánk történelmében . . . Mert Magyarország innen kezdve most már csakugyan a müveit nyugathoz tartozott s kelet és dél felé valóságos bástyájává lett a keresztény vallásnak s a műveltségnek. Istvánnak, most már mint királynak ismét dolga akadt a pogány magyarokkal, kik Erdélyben Gyula vezetése alatt föllázadtak. István ezt a lázadást is szerencsésen elfojtotta és a fölkelőket példásan megbüntette. Most már végre nyugalom lett az országban, sok éven át nem zavarták háborús események az ország békéjét. István a béke idején az egyház és az ország dolgaival foglalkozott. Rendezte az országot. Bölcs törvényeket alkotott, iskolákat, templomokat, kórházakat építtetett. Az országot vármegyékre osztotta fel és az ország lakóinak megszabta a jogait és kötelességeit. Rövidesen megváltozott minden ebben az országban. A nemzet lelke, berendezése, alkotmánya, az ország igazgatása. A nép életmódja és foglalkozása. De szelídültek az erkölcsök is. A nemzet belátta, hogy amit a király akar, bár ellenkezik szokásaival, javára szolgál. »A kereszténység, királyság, a vármegye, a birtok és földmivelés örökévé lettek a magyar nemzetnek. Meg nem szűnő emlékei a király böl- cseségéuek és nemzete tanulékonyságának.« István negyven évig uralkodott. »Komoly, méltóságos férfi vala, nehéz feladata egészen elfoglalta lelkét, ajka ritkán nyílt mosolyra.« Életének végét megkeserítette a trónöröklés kérdése. Fia Imre herceg huszonnégy éves korában meghalt s az árpád nemzetségéből még életben levő négy herceg nem látszott megbízhatónak . . . »Attól féltek, hogy a kereszténység gyönge palántája az ő kezükben elcsene- vész.« István tehát felesége ösztönzésére rokonát, Pétert jelölte utódjául, de Péter hívei ezzel nem elégedtek meg. Nem tudták bevárni a király halálát s azért titkon összeesküdtek István ellen. Annyira elvadultak az erkölcsök a király udvarában, hogy megakarták* a királyt gyilkolni. Egy gonosz, elvetemült ember már be is lopódzott a király hálószobájába. De az alvó aggastyán láttára visszaborzadt szörnyű tettétől és mikor az alvó király álmában megszólalt: »Ha Isten velem, ki vau ellenem!« reszkető kezéből kiejtette fegyverét s térdre borulva kért bocsánatot a felébredt királytól. A király meg is bocsátott neki. István király nem sokáig élte túl ezt a szomorú eseményt. 1038. aug. 20-án halt meg. Székesfehérvárott temették el. Félszázaddal később a szentek közé sorozta őt a római egyház. Jobb kezét, amelyen nem fogott ki az enyészet, amelyet nem tudott megőrleni az idő vasfoga — ma is kegyelettel őrzik Budán és évente a vallásos lelkű magyar nép ezrei hullámzanak Szent István napján az ország szivében, ájtatos körmenetben hordozván meg a »dicsőséges szent jobbkezet« — úgy tisztelve emlékért a magyar állam megalapítójának. Árpád szerezte a hont, de Szent István biztosította jövőjét. Áldott legyen Árpádnak is pora, áldottak hamvai, de áldott a Szent István keze is, mely fölemelte e nemzetet a történelemre. Ünnepeljünk ! Lángra lobbanjon keblünkben, amit Ö magul oda hintett, lángra az irgalom Istene iránt . . . Tarts és védelmezz minket Szent István és légy a mi atyánk, mi a Te gyermekeid kívánunk lenni ! Es ha netán beborulna az Ég fölöttünk : Tekints . . . Szomorú hazádra, Fordítsd szemeidet Régi országodra ! Nickmann Rezső. 4463—1911. ikt. sz. 469 1 — 1 Hivatalos hirdetés. Gyula városában az 1911. évre előirt fegyveradó kivetési lajstrom a kir. pénzügyigazgatóság által számvevőileg megvizsgáltatván, az 1883. évi XLIY. t.-c. 16. §-a értelmében 1911. augusztus ?0-tól a városi adóhivatal helyiségében közszemlére kitéve tartat ik. Azon adózók, akik eme lajstromban foglalt adónemmel már a múlt évben meg voltak róva, a lajstrom kitételének napját követő 15 nap alatt, akik pedig most első Ízben lettek megróva, adójuknak könyvecskéjükbe történt bejegyzését követő 15 nap alatt felszólamlásukat hozzám adják be. Gyula, 1911. augusztus hó 19-én. Dp. Bucskó Koriolán, főjegyző', h. polgármester. Tárgysorozat a vármegye augusztus 28-iki közgyűlésére. 1. Belügyminiszter döntése, amelyben egyes községeknek az önként befizetett és takarók- pónztárilag kezelt adók után befolyt kamatok hováforditása ügyében hozott községi és törvényhatósági határozatokat megsemmisítette. 2. A vármegyei közúti alap 1909—1910. évi zárszámadása. 3. D. Szabó Sándor és társa hódmezővásárhelyi lakosok felebbezóse az árlejtósi bizottság azon határozata ollen, amely szerint az Orosháza—Gádoros—nagyszénási törvényhatósági utón létesítendő utkaparóház munkálatait Tóth Péter orosházi lakosnak ítélte oda. 4. Békés község határozata betonópitós ügyében, valamint az ellen N. Szabados József által beadott felebbezós. 5. Vésztő község határozata betonjárda építése ügyében, valamint a Schreiber Izidorral megkötött szerződés. 6. Vésztő község határozata járványkórház építése ügyében. 7. Vésztő község határozata egy marhalevél- kezelő helyiségnek építése ügyében. 8. Gyula város határozata az államsegély felosztása tárgyában. 9- Szarvas község határozata a Kossuth Lajos-utca kikövezése tárgyában. 10. Szarvas község határozata a gőzfürdő telkén egy ártózi kút fúrása ügyében. 11. Szarvas község határozata a második ártózi kút újból való fúrása, valamint ennek és az ötödik ártózi kút költségeinek fedezése ügyében. 12. Bókósszentandrás község határozata a járványkórház ópitósónek és a közegészségügyi rendőri állás szervezésének megtagadása tárgyában és az ellen felebbe^és. 13. Szarvas község határozata az iparos tanonciskolánál egy közismereti tanitói állás szervezése tárgyában. 14 Orosháza község és az Orosháza—monori hengermalom részvénytársaság között létrejött adásvételi ügy. 15- Orosháza község és G. Szabó Lajos orosházi lakos között létrejött kisajátitási szerződés. 16. Gyula város határozata Schwimmer Adolf gyulai lakos telkének megvétele és a vonatkozó adásvételi szerződés jóváhagyása tárgyában. 17. Köröstarcsa község határozata, biztosításra kötelezett alkalmazottainak betegség esetén fizetésüknek 20 héten át leendő folyósítása ügyében.
