Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-29 / 5. szám
8 a o ä a 2 B E K 3 S MS -üjjiitj, .1101 1911 január 29. két és félévvel ezelőtt hosszabb tanulmányútra indult Amerikába és ott önfeláldozó munkássággal tanulmányozta két esztendőn át az amerikai mezőgazdasági viszonyokat és főleg az uj talajmüvelési eljárást. Amerikában állíthatjuk dr. Macdonaldé mellé, akit az angol kormány delegált Amerikába a dry farming eljárás tanulmányozására. Dr. Macdonald is visszatért Amerikából és most Transvaalban 180 millió acre sivár területnek a kultúráját vette munkába, olyan területet, ahol 300 mm. évi csapadéknál több évezredek óta nem volt. Sőt már viruló modell-farmokat is létesített és arról a területről, ahol évekkel ezelőtt a hires vereeningi ütközet folyt burok és angolok között, Macdonald kitűnő tengeritermésről számol be. Az angolok tehát gyorsan értékesítették az Amerikában szerzett tapasztalatokat és ebben nekünk sem szabad elmaradnunk. Mások ugyan a mi viszonyaink, de éppen ezért kell mielőbb a modell-farmok megvalósítása által munkához kezdenünk, hogy az uj talajmüvelést a mi hazai viszonyainkhoz alkalmazva, abból az uj eljárásban biztosított kedvezőbb eredményeket a mi előnyünkre felhasználhassuk. Tanügy. Levél egy anyához. Becses leveléből azt látom, hogy a nagyságos asszony egyedül csak arra törekszik, hogy a gyermekei feltétlenül nagy műveltségre, sok ismeretre tegyenek szert. Mert, amint Írni méltóztatik, »a műveltség erkölcsi öntudatot nevel az emberben, olyat, melyet sem a vallásos áhitat, vagy más tekintély paragrafusai teremtenek meg, hanem, amely benső, önmagában és önmagáért való és ható«. . . Hát szó sincs róla, ez mind igen szép dolog ... A cél nemes és dicséretre méltó. A felállított tétel meg egyenesen mesés ! De ... és ezen múlik minden ... az élet nem igazolja. Nem bizony! Legalább is a mai kor embereiben nemigen! Mert tessék csak megnézni azt a színházat, amelynek Élet a direktora . . . Vagy legalább is kisérje figyelemmel az e színházban naponként előadott darabokról szóló referádákat a napilapokban . . . Gyilkosság, sikkasztás, csábítás stb. . . Es tessék tovább olvasni, kicsodák a főszereplők ? . . . Sokan olyanok »akikben a műveltség erkölcsi öntudatot nevelt« — tehát az úgynevezett intelligens, müveit emberek. Ilyenek között is akadnak olyanok, akik ölnek, csalnak, lopnak, paráználkodnak ! . . Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a műveltség még sem mindig bástyája a morális öntudatnak, hanem sokszor aláásója. A mai kor embere kétségtelen sokat tud . . . csakhogy ez a tudás rendszertelen. Sietve, kapkodva szerezte meg az ember és csak a memóriáját terheli meg vele, de megemészteni nem tudja, arra már nincs ideje. Húsává, vérévé e tudomány tehát nem válhat; de aztán tény, hogy sajátságos lénynyé is formálja az embert. Olyanná, akiben a jónak és a rossznak tudása, olyan erkölcsi világgá érlelődik, melyet csak az opportunitás léha logikája képes igazgatni. Az ilyenben bizony tótágast áll az »erkölcsi öntudat«. íme igy fest ma nagyon sok intelligens, müveit ember erkölcsi világa. Bizony ezek között akárhány csak szükségképen nem nyúl a máséhoz ... De ebben a lényegben hiányzik a belső tartalom. Ebből aztán az is következik, hogy sok ember morálja csak addig a határig terjed, ameddig azt szükségesnek és célszerűnek találja és hamar átveti magát azon a palánkon, melyet lelkiismeretbeli scru- pulusnak is nevezni szokták, ha nyak, kéz, vagy lábtörés veszélye nélkül vél tovább mehetni. Ne az legyen tehát nagyságodnak az egyedüli célja, hogy sok tudománynyal töméssé tele a gyermekeinek fejét, hanem az erkölcsi nevelésre fektesse a fősulyt, mert célját csak igy érheti el. A tudomány magában véve még nem elegendő ahhoz, hogy valaki tetőtől-talpig becsületes, derék ember lehessen, illetve annak maradhasson. Sokszor egy szalmaszálba is belebotolhat az ember, olyan is, akinek egy egész bibliotéka van a fejében, ami aztán végzetes lehet rá nézve. Az életet is sokféle ut szeli át — keresztül. Vannak ott is gyalogutak, kocsi- utak düllőutak . . . Egyenesek és görbék ; hosszúak rövidek, vagy simák és göröngyösek. Vannak ott is akadályok, árkok és mélyedések, amelyeket csak az erkölcsileg jellemes ember képes legyőzni, elkerülni, vagy azokon veszély nélkül áthaladni. A bölcsőben fekvő kis pufók emberkének nem lehet ám a jövőjét olyan könnyen megjósolni. Sok függ persze a bölcsőtől is ; de bizony nevelni, ápolni kell azt a gyenge, hitvány emberi palántát, ha azt akarjuk, hogy abból erős, az élet viharaival dacolni tudó fa legyen. Fejleszteni kell a gyenge lelkében mindazt a szépet és nemeset, amit egy-két szóval erkölcsi jellemnek nevezünk. Annak a pirinkó kis emberkének a lelkére, jellemének kialakulására pedig ezer körülmény lesz hatással . . . Már most a sok közül, melyek lesznek azok a tényezők, amelyek közvetlenségüknél, inten- zivitásuknál fogva a legnagyobb hatással lesznek rá? Ezt megállapítani nem könnyű feladat. Mégis, főleg három tényező az, amit, mint a nevelés legtermészetesebb forrását különösen nem szabad figyelmen kívül fagyni: a családot, az iskolát és a társadalmat. De ezekről majd a jövő alkalommal. Gyula, 1911 január 15-én. Nickmann Rezső. Urán'a-e öa.dás. A főgimnázium tornacsarnokában ma délután fél hat órakor Uránia előadás lesz. Tárgya: A csillagok világa. Belépődíj személyen- kint 20 fillér. — A következő előadás mához egy hétre lesz. Hivatalos látogatás. Dr Vass Bertalan, a nagyváradi tankerület kir. főigazgatója f. hó 24-től 27-ig végezte hivatalos látogatását a gyulai főgimnázim- ban. E négy napon át délelőttönkint meglátogatta az egyes osztályok tanóráit, délutánonkínt a rendkívüli tárgyak előadásait, megtekintette az intézet helyiségeit és fölszerelését, megvizsgálta az ügykezelést. Tapasztalatait a f. hó 27-én délután tartott főigazgatói értekezleten közölte a tanári karral, jelezve, hogy azok minden tekintetben megelégedést keltők voltak. A szombati napot a főigazgató a tanuló ifjúság számára szünnapul engedélyezte. Uj állami iskola. Csaba községhez tartozó Vandhát-pusztán még ez évben uj állami iskola létesül. A közoktatásügyi miniszter megengedte a községnek, hogy Vandháton házilag építtessen egy iskolát, s ő abba kinevez egy tanerőt. A képviselő- testület az uj iskola létesítését elfogadta. A tavaszszil hozzáfognak az építkezéshez, az őszön már benépesül az uj iskola. Kinevezések. A kultuszminiszter Weinberger Fanni szarvasi polg. igazgatótanitónőt a Vili. fiz. osztályba, Juhász Balázs orosházi és Szentirmai Y. Gyula ál1, polg fiúiskolái tanítókat a IX. fizetést osztályba nevezte ki. Az endrődi rém. kath. ifjúság február 5-én a József kir. herceg szanatórium egyesület javára műkedvelői előadással egybekötött táncmulatságot rendez. Előadásra kerül Hobek István segédlelkész rendezése mellett Árva Rózsi bárom felvonásos népszínmű. Az estély iránt nemcsak Endrődön, hanem a vidéken is élénk érdeklődés nyilvánul. Maróthy Mátyás tudvalevőleg macsói bán volt s úgy történhetett a dolog, hogy e birtok kezelését albánjára bizta, ki azután jogtalanul eladta azt. Annyi bizonyos, hogy Maróthy Mátyás nem ismerte el Szilágyi Mihályt jogos birtokosának. A pör lefolyásáról nincsenek biztos adataink. Valószínűnek látszik azonban, hogy a döntés Maróthy Mátyásra volt kedvező. A következő esztendőben ugyanis Szilágyi támadást intézett Maróthi Zeleméres nevű faluja ellen. A támadás természete tökéletesen, vagy legalább is nagyrészben bosszuló támadás volt. M ért intézett volna bosszuló támadást Szilágyi Maróthi ellen, ha a port ő nyeri meg ? Maga a támadás, jobban mondva az er. szakoskodás, mely Szilágyi Mihály nevét megörökítette megyénk történetében, ez volt: Az 1451 esztendőben minden előleges igényper nélkül, sőt még igényeinek s igényei jogosult ságának hangoztatása mellőzésével is, nagy sereget toborzott össze Szilágyi Mihály szöllősi s aradi és biharmegyei jobbágyaiból. Ezeket személyes vezérlete alatt Zeleméres falu ellen vezette, mely falu Szöllőssel határos volt. A támadásban, annak gyors, sietséget eláruló végrehajtásában kétségtelenül felismerhető a bosszú- állás célzata. A támadást követő eljárás már azt mutatja, hogy a szinte ötletszerű támadás, pusztítás közben Szilágyi arra jött rá, hogy most itt az alkalom vagyonát, birtokát megnövelni. Zelemérest földig lerombolta, a lakosokat azonban együtt tartotta s a Zeleméres falutól északra fekvő dombot uj falu alapítására jelölte ki. A zeleméresiek részben falujuk romjain, részben a kijelölt dombon csakhamar felépítették házaikat. Most aztán Szilágyinak egy oly ténykedése következett, mely már határozottan azon célt szolgálta, megnehezíteni a Maróthiak helyzetét, ha a könnyen kézre kaparitott falut Szilágyitól vissza akarják perelni. A zeleméresieknek ugyanis megparancsolta, — s ezek teljesítették is parancsát, — hogy falujukat ezentúl Királyságnak nevezzék. Nagy előrelátásra vall Szilágyinak e tette, mert világos, hogy a Maróthiak sohasem voltak Királyság nevű falu urai, azt hát tőle nem követelhetik. Ez alakoskodásnak látszik, de hát létezik-e erőszakoskodás s minden jogalapot nélkülöző erőszakoskodás alakoskodás nélkül ! ? S a következmények igazat adtak Szilágyi előrelátásának. A Maróthiak ugyanis (két Maróthi volt a falu birtokosa : a családfő Mátyás s a kevésbé ismert Lajos) eleinte pörösködésre gondoltak, sem erejük, sem kedvük nem lévén Szilágyi ellen fegyveresen eljárni, (amit későbben kevésbé hatalmas urak ellen megtettek) Azonban még a pör megindítása előtt arról győződött meg Maróthy, hogy bár jog szerint Zeleméres, vagy Királyság (nevezzük ezután igy) őket illeti, pörük ezúttal nem fog sikerrel járni. A megye többi urai, ugyanis, részint saját vagyonuk biztossága szemdontjából, részint, hogy alkalom- adtán Szilágyi, a hatalmas, nagybefolyásu főur védőszárnyai alatt maguk is erőszakoskodhassanak, Szilágyi mellett foglaltak állást. Különösen az Ábrahamffi testvérek, (Tamás, Bálint, László, és István) nem akarták a Maróthiak igazságát elismerni, ami könnyen megérthető, ha tudjuk, hogy a század eleje óta Békés és Arad megyében a Maróthiak voltak az Ábrahamffiak legerősebb riválisai. Eddig csendesen folyt a két hatalmas megyei dinasztia között a háborúság, de most úgy gondolták Ábrahámffyék, hody a hatalmas Szilágyi s ezzel a Hunyadi-párt — mely márekkor hatalmas párt volt — mellé állásával egy csapásra a Ma- róthyak fölé kerülnek. Mindezeknek következménye az lett, hogy Maróthi a pörösködéstől elállóit, vagyis jobb időkre halasztotta pőrét, s belenyugodott faluja elvesztésébe. Két eshetőséget látott maga előtt perindítás esetében. Vagy az Ábrahámffiak és társaik pártállása következtében elveszti pőrét s ez nyílt vereség, vagy, ami nem volt valószínű, a bíróság (mely az alispánok elnökleté alatt volt összeülendő) neki ad igazat, a hatalmas Szilágyi a fentiektől is (legalább semlegességgel) támogatva újabb támadást intéz
