Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-25 / 26. szám
8 BEKEf) 1911. június 25. tál a vármegye irattárában 15 napra és pedig július 1-től julius 15-ig közszemlére tétetett ki, amely idő alatt az említett helyen megtekinthető és a zárszámadásra vonatkozólag Írásbeli észrevételek adhatók be. Választás a városnál. Latzkó Emil volt gyulavárosi pénztári ellenőr elhalván, a polgármester előterjesztésére, a vármegye alispánja az említett, valamint a netán megüresedő állások betöltése céljából a pályázatot meghirdette és pedig — tekintettel az állás betöltésének sürgősségére — megengedett legrövidebb időre. A kérvények julius 12-ig adhatók be a vármegye alispánjánál, a választás pedig julius 15-én lesz megtartva. A képviselőtestület tegnap délután a lapunk multheti számában közölt tárgysorozattal közgyűlést tartott, amelyről csak jövő számunkban fogunk referálni. Teleton-mizéria. Pár héttel ezelőtt e helyen hívtuk fel a postaigazgatóság figyelmét arra, hogy valami intézkedést tegyen a telefen körül, mert tarthatatlan az állapot. Nem a kezelés körül van a hiba, nem a gyulai postahivatalnál, illetve a személyzetben, hanem valahol máshol, melynek kikutatása elsősorban is az igazgatóság tiszte. Távoli vidékekre beszélni, sőt még a kapcsolást megkapni is valóságos tortúra. Felszólaltunk eredmény nélkül; süket fülekre talált a kérésünk, pedig mi előre láttuk, hogy ez az ügy nagy port fog felverni, mert előtte álltunk az Achim-pör tárgyalásának, mikor 30—40 újságíró 5—6 napon át az ország minden részébe, főként a fővárosba majd hosszasan fog beszélni. Hát a beszédek részben meg is történtek a tárgyalások folyamáu, hogy milyen körülmények között, ennek festésére az ország egyik tekintélyes hírlapjának a Budapesti Hírlapnak közleményét leadjuk. Ezen cikknek talán hitelt ad az igazgatóság s a bajok orvoslása iránt is megteszi a szükséges lépéseket. Az újság-cikk szószerint igy szól: (A telefon és a gyulai mizériák.) A magyar posta és telegráf dicsérete sokszor visszhangzik a magyar sajtóban s a Budapesti Hírlap is mindig örömmel visszhangoztatta az elismerés szavát a buzgóság, lelkiismeretesség gyorsaság és pontosság virtusa iránt, mely ezt az intézményünket díszíti. Sajnos, hogy a telefon, ikertestvérei példa a helyett a megbízhatatlanság és rakoncátlanság annyi változatát produkálja, a mi sokszor túl megy a keresztényi türelem határain s még sajnosabb, hogy ezek a halandóságok épp olyankor ütköznek ki rajta, mikor az ellenkezők szükségét a legerősebben érezzük. Most, a Zsilinszky-pör békésgyulai tárgyalása alkalmából például nem is rakoncátlankodott többé, hanem egyszerűen felmondta a barátságot. Azok a szegény ujságtudósitók, akiket tisztük és kötelességük Gyulára szólított, hogy a pör folyamatáról a közönséget tájékoztassák, ezt úgyszólván csak a telefon ellenére tehették s nem annak segítségével. Órák kellettek hozzá s panaszos táviratok az igazgatósághoz és a kereskedelemügyi minisztériumhoz hogy Budapessttel összeköttetést kapjanak s ha végül megkapták, nem volt köszönet benne, mert nem használhatták. Nincs az az emberi tüdő, a mely kiabálással győzni tudta volna a kagylót s a kiáltás drót nélkül bizonnyal messzebb hallatszott, mint a mennyire a drótok továbbították. Husz-harminc soros tudósítás közvetítése órák munkájába tellett s ezt a munkát is lépten-nyomon megszakította a zűrzavaros szétkapcsolás. Hogy nem Gyulán volt a hiba, az bizonyos, mert az ottani postafőnök és a személyzet a legmesszebbmenő előzékenységgel járt a kezére a tudósítóknak, de ugylátszik minden jóakarata megtörött az eddig még nem ismert, rajtuk kívül eső okokon. A postaigazgatóságnak mindenesetre kötelessége, hogy vizsgálatot indítson a telefonzavarok kiderítésére, mert az ilyesmi bosszantóan megbénítja, sőt illuzóriussá teszi egy közérdekű intézmény működését. A riporteri szem. A Zsilinszky-fiuk ügyének tárgyalása országszerte óriási szenzác ó tárgya volt a múlt hét folyamán és hogy az lön, abban nem is annyira maga a cselekmény, amelyhez hasonló bűnügy százával tárgyaltaik az országban, hanem az ügy előzményei és főleg az adta az okot, hogy a fővárosi, sőt a közel és messze távoli nagyobb vidéki lapok is naponta nemcsak hasábokat, hanem kolum- nákra terjedő tudósításokat közöltek róla. Hogy ez megtörténhessék, a lapok külön tudósítókkal voltak a tárgyaláson képviselve, számszerint 24-el. Volt közöttük női riporter, sőt rajzoló is. Természetes tehát hogy a szorosan vett tudósításokon kívül a riporterek színes képekben foglalkoztak a mi szerény városunkkal is, elismerjük, hogy túlnyomó része sok jóakarattal, sőt hízelgőén is. De a színes rajzok között került sok megmosolyogni való is. így pl. egyik legelőkelőbb fővárosi lap riportere, annak dacára, hogy csaknem egy hetet töltött körünkben, azt a meglepő felfedezést tette s irta meg, bogy Gyula „inkább falu, mint város, emeletes ház, kivéve a postát és a törvényszéket, nincs benne. „Ez a riporter pedig, s többi társával együtt a Komló emeletén lakott s naponta husz-harminc emeletes ház előtt sétált el. Ugyanezen tudósi tó szerint „olyan ez a város, amely már több, mmt 8oo esztendős, mintha már múltja se lenne. A várnak, amely valamikor egész Erdélyt megvédelmezte a tatárok elől, ma már hire hamva sincs.“ Szóval, a tudósitó elsikkasztotta ó-várunkat, amely pedig az egész Alföld egyetlen épségben maradt várromja s a mely várrom anzix- kártyáit küldte meg bizonyára ő is ösmerőseinek. Hja! ilyen némelyik riporteri szem. A Gyulai Erkel Ferenc Sakk-kör julius hó 1-én este 7 órakor a Kereskedelmi Csarnok helyiségében tisztviselőválasztó közgyűlést tart. Péter Pál hetébe léptünk, amidőn alföldünkön az aratás rendszeresen megkezdődik. Az idén ugyan lez nagyon szórványosan fog megtörténhetni, nem úgy mint a múlt esztendőben, amikor az aratás szik- vegyülékü szántókon, Péter Pált megelőzőleg egy egész héttel kezdődött s 29-ére százezrekre menő kereszt és vontató borította el a földeket. Igaz, hogy ez oly kivételes volt, a minő évtizedek alatt nem fordult elő. A mostani hűvös időjárás folytán az aratás a tavalyihoz képest 10—12 napot késik, a mi feltéve, hogy forró napok nem állanak be, nem is baj és a termés minőségét s mennyiségét kedvezőtlenül nem befolyásolandja. Ami egyébként a terméskilátást illeti, a múlt heti számunkban közölt prognosztikont ismételhetjük meg azzal, hogy a lefolyt hét eme kilátásokat inkább kedvező, mint kedvezőtlen irányban befolyásolta, dacára annak, hogy két esős nap is volt, ami juuiu3 második felében rendszerint nem kívánatos, de ezúttal, tekintettel arra, hogy szeles s mérsékelt hőségü idő követte, egyáltalában nem volt káros hatással, sőt a fejlődésben visszamaradt tengerire, veteményekre s legelőkre kedvezett is. Halálozások. Magyari György polgártársunkat súlyos csapás érte. Felesége Gumine Thekla asszony f. hó 21-én 69 éves korában meghalt. Ugyancsak meghalt Miskuca Illés íöldmives, városi képviselő npje Dobró Lenka 38 éves korában, férjén kívül árvaságban hagyva két kiskorú gyermekét. Dobozról is gyászlapot kapunk, amely Szász Zoltánná Fekete Julianna f. hó 20-án 26 éves korában történt halá- áról ad leverő hirt. A boldogult fiatal asszonyt özvegy férje, 3 kis gyermeke s szülei siratják. Áldás és béke hamvaikra. Eljegyzés. Schröder Imre cs. és kir. tüzérhadnagy, városuuk szülötte, Schröder Kornél ügyvéd fia eljegyezte Pfeifer József ügyvéd, Karlsbad város főpolgármestere leányát Hanzit. A gyulai kerületi munkásbiztositó pénztár vasárnap délelőttre hirdetett közgyűlése, annak dacára, hogy úgy helybeliek, mint vidékiek azon nagyszámban jelentek meg, de mégsem annyian, hogy a határozatképes számot megütötték volna, nem volt megtartható. Különösen nagyszámban jöttek át a békéscsabai megbízottak,-azzal a lapunk múlt heti számában említett szándékkal, hogy a munkásbiztositó pénztár székhelykérdését újólag felvetik és olyan irányú határozatot kísérelnek meg, hogy a székhely Gyuláról Békéscsabára vitessék át. A közgyűlés a mai napra tűzetett ki, amely tekintet nélkül a megjelenők szamára, érdemlegesen fog a tárgy- sorozat s ha tényleg ma is felvetnék, a székhely kérdése felett is határozni. Tűz a kórházban A f. hó 18-án d. u. 3—4 óra között a közkórházi fertőző pavillonja teteje ismeretlen okokból kigyuladt és egy kis terjedelemben megégett. A tüzet sikerült a személyzetnek hamarosan eloltani és igy a tűz tova-te rjedése meg akadályoztatott. Incédy László, a jeles poéta, szülővárosában Sarvason létesítendő emléktáblájára eddigelé 358 korona gyűlt egybe Muthaus Mátráné Varga Kóza kezébe, ki most már Teles Ede hírneves szobrászművésszel fog az emléktábla létesítése tárgyában érintkezésbe lépni. Esküvő. Faragó László békési főgimnáziumi tanár f. hó 24-én tartotta esküvőjét Divelly Margit békési polgári leányiskolái tanítónővel. Baleset. Mitykó Mihályt, ki Weisz Mihály csabai lakosnál szolgál, hétfőn délután súlyos baleset érte. Mitykót egy tehén fellökte s megtaposta úgy, hogy több oldalbordája összetört. Mitykót eszmélet len állapotban szállították a csabai közkórbázba. Esküvő. F. hó 15 én d. u. vezette oltárhoz Radvánszky Iván szarvasi betétszerkesztő Práznovszky Milonkát, özv. Páznovszky Ferencné leányát. A Vereskereszt Egyesület csabai fiókja múlt vasárnap délután Varságh Béla elnöklete alatt tartotta meg évi közgyűlését, ki megnyitó beszédjében megilletődéssel ecsetelte özv. bajcai Beliczey Ist- vánnénak az Egyesőlet volt elnökének elhunytét. Majd a részvétiratok feldlvasása után Pfeiffer István titkár felolvasta az elnökség jelentését. Jelentősebb mozzanat nem volt a fiók életében. A pénztárnoki jelentésből kitűnik, hogy bevétel volt összesen 7794-37 korona, kiadás 326-16 korona. A tagok száma 1910. év végén 61 alapitó, 136 rendes. Az idei lagszaporulat 4. Folyó évre a közgyűlés a következő adományokat szavazta meg. Szanatóriumnak 100 kor., az Izr. Nőegyletnek 50, a Rudolf főgimnázium alumnemuának 100 kor. Végül megejtették a tisztujitást. Elnök lett Belicey Gézáné, társelnök Varságh Béla, titkár, dr. Láng Frigyes, pénztáros Jéger József. Á közgyűlés köszönetét szavazott Pfeffer Istvánnak, ki állását többé nem volt hajlandó megtartani. Eljegyzések. Vagner Lőrinc eljegyezte Budapesten néh. Scher Ivonrád gyulai építőmester Krisztina leányát. — Rosen István az orosházi takarék- pénztár főlevelezője eljegyezte Holler Jolánkát Orosházán. Verekedés. Ilich József 56 éves földmives ember f. hó 17 én valami jelentéktelen dolog fölött, összeszólalkozott Szigeti Jánostal. Szóra-szó következett, inig aztán Szigeti hirtelen felkapott egy keze ügyébe eső dorongot s azzal Ilich fejére sulytott. Ilich az ütésre elszédült, majd összeesett. Mikor magához tért, elment a rendőrségre s panaszt emelt Szigeti János ellen. Baleset. Folyó hó 14-én történt, hogy Nada- bán Demeterné tanyájáról hazamenet a Kapa-utcában az esőtől sikos beton-járdán elesett oly szerencsétlenül, hogy bal-lába, a térden felül eltörött. Nada- bánnét a kórházba szálitották. A vésztői Kaszinó saját pénztára javára julius 2-án délután az Imériháton tartandó galamb- és gömb-lövészettel egybekötött, este pedig a Kaszinó összes helyiségeiben hangversennyel folytatódó tánc- mulatságot rendez. Belépődíj személyenkét 2 korona. •Galamb- és gömb-lövészet az Imériháton délután 2 órakor kezdődik a következő dijakkal: 1. Nimród- dij. Tét 3 korona. 5— 5 gömbbel. 2. Hölgyek dija 1. és 2. Tét 3 korona. 5—5 galambbal. 3. Vigasz- versenv-dij. Tét 1 korona. 4. Tétverseny. Tetszés szerint. Hangverseny kezdete este fél 9 órakor. 1. Magyar Rhapsódia Liszt F.-től. Zongorán játsza: Horváth Béla. 2. Dialog. Előadják : Sántha Jolánka és Sántha Lajos. 3. Melodráma. Szavalja : Komlódy Zsuzsika. Zongorán kiséri: Horváth B. Rossz idő esetén az egész mulatság julius 9-ére halasztatik. A „Szarvasi Leányegyesület“ diszülése. A gróf Bolza Pálné védnöksége alatt működő szarvasi leányegyesület f. hó 18. d. u. 5 órakor tartotta hatodik diszülését. Előkelő közönség foglalta le ez alkalommal is zsúfolásig az üléstermet. Szarvas társadalma fényes bizonyságát adta annak, hogy rokonérzéssel viseltetik a leányegyesület kulturális munkája iránt s nemes törekvését maga részéről is élénk érdeklődéssel támogatja. Lelkesült örömmel jelenti ki, múlt évi megnyitó-beszédében a leányegyesület köztiszteletben álló védnöke gróf Bolza Pálné: »Beteljesült azon reményünk, várakozásunk és meggyőződésünk, hogy váiősünk megérett egy ilyen kulturális intézmény befogadására, mely a művelődést tűzte ki céljául, »feladatául, egyesítve a szétszórt erőket, igyekezeteket, ambíciókat a közhasznára, fejlődésére oktatására . . . Elégtételül szolgál nekünk nőknek azon tudat, hogy ezen eddig elért, bár szerény eredményt, kizárólag a bennünk,
