Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-28 / 22. szám
2 BÉKÉS 1911. május 28. is üdvözölje gróf Apponyi Albertet abból az alkalomból, hogy legutóbbi amerikai útja alkalmából dicsőséget szerzett a magyarságnak. Bizonyára érdekes vitára szolgáltat alkalmat Budapest fővárosának átirata, amelyben Tisza Kálmánnak Budapesten felállítandó szobrára adományt kér a vármegyétől. Somogy vármegye az örökösödési adónak tervbe vett felemelését tartja — különösen a középosztály érdekéből —, sérelmesnek és az eddigi állapot fentartását kéri a törvényhozástól. Ugyancsak Somogy vármegye törölni kéri az 1873. évi II. t.-cikkben az igazolványos altisztek részére a vármegyei alkalmazottakkal szemben a vármegyei alsóbbrendű állások betöltése tekintetében biztosított elsőbbségét. Ez a nagyon méltányos kívánság kétségtelenül visszhangra talál a törvényhatósági bizottságban. Egy egész sor községnek kérvénye szerepel a tárgysorozaton, amelyekben mind azt kérik, hogy a vármegye egyes községi utakat vegyen fel a törvényhatósági utak hálózatába és kö- veztesse ki azokat. A kérelmek azonban egy kivételével visszautasító értelemben intézteinek el, abból az okból, mert a törvényhatósági útalapnak mostoha helyzete mellett még csak gondolni sem lehet arra, hogy a községeknek ily irányú kérelmei ez idő szerint és még nagyon hosszú ideig figyelembe vehetők legyenek. Jó lehet a törvényhatóság minden közgyűlésen ugyanilyen értelemben határoz, mégis akadnak községek, amelyek abban a naiv felfogásban vannak, hogy a törvényhatósági bizottság 2—300,000 koronás útépítkezéseket kérő ügyek tárgyalásával komolyan foglalkozhat. Pedig a tényállás az, hogy a vármegye még a beruházási hitel terhére — évekkel ezelőtt — megállapított program- mot is csak a legnagyob nehézséggel képes — anyagi eszközök hiányában — végrehajtani. Két vármegyei szabályrendelet kerül módosítás alá. Egyik a jegyzői magánmunkálatokról szóló, amely a bel- ügvminiszter felhívása következtében kiegészítendő a tekintetben, hogy az útlevelek mellékletei közül melyek ál- litandók ki a jegyzők által díjtalanul és melyek díjért és mennyi legyen a munkálatok dija. A másik szabályrendelet, amely szintén a belügyminiszter felhívása következtében módosítandó, a vármegyei pótadók kivetéséről, beszedéséről és elszámolásáról szól. Az eddigi és felsőbb hatóság által is jóváhagyott szabályrendelet szerint a vármegyei pótadókat a községekre egy összegben vetette ki a vármegye és azt a község saját költségvetésébe mint kiadási tételt beállítván, maga vetette ki és szedte be saját pénztára javára községi adó alakjában. A belügyminiszter azonban követeli, hogy a kérdéses szabályrendeleti rendelkezés — mint törvénytelen — töröltessék és a szabályrendelet akként módosittas sók, hogy mivel a pótadó nem a községet, hanem az egyes adózókat terheli, a község a törvényhatóság által megállapított százalékban meghatározott pót- adót az egyes adózókra vesse ki, azoktól szedje be és szolgáltassa be a vármegyének. A miniszter által követelt kivetési és behajtási mód lényegesen több munkával jár, mint az eddigi s a gyakorlatban teljesen bevált eljárás, amely nagyon megkönnyítette és egyszerűvé tette a vármegyei pótadók kivetését és behajtását. A vármegyei közkórházat érdek- lőleg több rendbeli ügy vár törvény- hatósági elbírálásra. így a vármegyének és a csabai közkórháznak jövő évi költségvetései, amelyek a közigazgatási bizottság javaslatához képest előreláthatólag akként fognak megállapit- tatni, hogy a vármegyei közkórházban a napi ápolási dij az eddigi, vagyis 2 korona 2 fillérben, utóbbinál 1 korona 90 fillérben fog megállapittatni. Egyébként a vármegyei köz kórház költség- vetéséről már több Ízben megemlékeztünk. A kórházi bizottságnak az az előterjesztése, hogy a közkórháznál szükséges mellóképitkezések (szenyvizde- ritő, a konyha emeletre építése, aszfalt járdák létesítése, szemétégető) már most végrehajtassanak és e célra a törvény- hatóság 75,000 koronát engedélyezzen, nagyobb érdeklődésre tarthat számot. A törvényhatóság áldozatkészsége any- nyiban vétetnék igénybe, hogy a szükséges összeget előlegezné és annak részben való törlesztésére átengedné az állategészségügyi alapnak közegészségügyi célokra felhasználható részét. Kétségtelennek tartjuk, hogy a törvényhatósági bizottság a kórházi bizottság kérelmét, amely arra irányul, hogy a kitűnő hírnévnek örvendő megyei kórházunk az ország egyik legelső kórházává fejlesztessék, a kért és újabb megterheltetéssel nem járó áldozatot készséggel meghozza. A vármegyei közkórháznak zár- számadása szerint a múlt évről 8700 korona maradt, Ennek hovaforditása iránt kell határozni. A kórházi bizottság erre nézve is tesz javaslatot. A 7 éven felüli elhagyott gyermekek gondozási költsége az illetőségi községek terhe. Ezek a költségek oly tekintélyes összeget képviselnek, hogy a községek legnagyobb része ezen terheket a maga erejéből nem képes elviselni- Ezért a belügyminiszter minO «V den évben bizonyos segélyt bocsájt a törvényhatóság rendelkezésére, amelyből a leginkább reá szorult községeket kell támogatni. Legutóbb 2650 koronát adott a belügyminiszter a vármegyének, amely összeg a mostani közgyűlésen lesz a községek között, azok vagyoni helyzetére figyelemmel szétosztva. A vármegyebeli községek majdnem kivétel nélkül kérik a törvény- hatóságot, intézzen feliratot a miniszterhez aziránt, hogy a varrógépek megrendelésénél még most is tapasztalható visszaélések megszüntetéséről törvényhozási utón történjék gondoskodás. Habár a kereskedelmi és iparkamara nem is véleményezi ennek a feliratnak megvalósítása ennélfogva elemi kötelesség. A korszerinti összeállítás különben azt matatja, hogy a betegek legnagyobb része a keresőképes korban betegszik meg tüdővészben. A betegek családi állupota a következő volt: nős 114, nőtlen 139 és özvegy 6 férfi; férjezett 77, hajadon 100, özvegy 13 és elvált 2 nő-. A kimutatásból kitűnik, hogy valamint a többi években, úgy 1910-ben is a férfiak közül túlsúlyban voltak a nőtlenek, ellenben a nők családi állapot szerint való csoportosításának eredménye eltér a többi évekétől, mert 1910-ben, ellentétben az előbbi évekkel, túlsúlyban voltak a leányok. Ez csak véletlen dolga s valamint az előbbi években, úgy 1910-ben is alkalmunk volt tapasztalni, hogy a házas és nemi élet jelenségei különösen disponálttá teszik a nőt a fertőzésre, vagy meglevő fertőzés esetén a betegség kitörésére. A távozott 451 beteg foglalkozásra nézve a következő adatok állanak rendelkezésünkre : Tanulással foglalkozók 28 férfi, 9 nő, szellemi munkások 32 férfi, 14 nő, a művészet terén működők 1 férfi, 4 nő, hivatalnokok és tisztviselők 68 férfi, 12 nő, kereskedelmi téren működők 20 férfi, 3 nő, az ipar terén működők 63 férfi, 19 nő, mezőgazdasággal foglalkozók 24 férfi, szolgálatban levők 19 férfi, 12 nő, katona 2 férfi, pénzügyőr 1 férfi, sómunkás 1 férfi, 119 nőnek nem volt önálló foglalkozása. A 451 távozott beteg a következő megyékből, illetve városokból való: Abauj-Torna 3 férfi, 4 nő, Alsó-Fehér 1 férfi, Arad 34 férfi, 16 nő, Bács- Bodrog 16 férfi, 10 nő, Baranya 2 nő, Békés 15 férfi, 17 nő, Bereg 2 férfi, 1 nő, Beszterce-Naszód 2 férfi, Bihar 14 férfi, lOsnő, Borsod 2 férfi, Brassó 2 férfi, 2 nő, Budapest 20 férfi, 20 nő, Csanád 7 férfi, 4 nő, Csik 5 férfi, Csongrád 7 férfi, 7 nő, Esztergom l férfi, Fehér 2 férfi, 1 nő, Fogaras 2 férfi, Győr 8 férfi, 3 nő, Hajdú 13 férfi, 7 nő, Háromszék 3 férfi, 4 nő, Heves 1 férfi, 1 nő, Hont 1 férfi, Hunyad 1 férfi, 1 nő, J -N -K -Szolnok 6 férfi, 5 nő, Kisküküllő 2 nő, Kolozs 2 férfi, l nő, Komárom 1 férfi, Krassó-Szörény 8 férfi, 2 nő, Mára- maros 4 férfi, 2 nő, Maros-Torda 3 férfi, Moson 4 férfi, 3 nő, Nógrád 2 férfi, 4 nő, Nyitra 3 férfi, 1 nő, P.-P-S.-Kis-Kun 17 férfi, 18 nő, Pozsony 1 nő, Sáros 1 férfi, 2 nő, Somogy 1 férfi, Sopron 1 férfi, Szabolcs 3 férfi, Szatmár 2 férfi, 2 nő, Szeben 1 férfi, Szepes 1 nő, Szilágy 2 férfi, 6 nő, Szolnok- Doboka 1 nő, Temes 8 férfi, 4 nő, Tolna 3 férfi, Torontál 6 férfi, 3 nő, Udvarhely 2 nő, Ugocsa 5 nő, Ung 1 férfi, 5 nő, Vas 2 nő, Veszprém 1 férfi, 2 nő, Zala 3 férfi, 1 nő, Zemplln 4 férfi, 1 nő, Zólyom 3 férfi, 3 nő, Fiume 4 férfi, 2 nő, Verőcze 1 férfi, Zágráb 1 férfi, Bácsik '(Bulgária) 1 nő, Wien (Ausztria) 1 férfi. Ebből a kimutatásból kitűnik, hogy az ország legtávolabbi vidékeiről is voltak betegeink, jeléül annak, hogy nincsen az oszágnak zuga, ahol a szanatóriumi gyógykezelés eszméje hiveket nem hódított volna. A békésmegyei betegek száma, sajnos, még mindig kevés volt, összesen 32, ami az ösz- szes betegek 7 százalékának felel meg. Aradi és aradmegyei betegünk 50 = 11 százalék, budapesti 40 — 8-8 százalék volt. Az elmúlt esztendőben sem volt sohasem üres ágyunk, az ápolási napok száma pedig 42,858-at tett ki, ami 117-4 napi átlagos beteglétszámnak fe- -lel meg. Az egyes hónapok szerint az ápolási napok száma igy oszlott meg: január 3257, február 2925, március 3281, április 3186, május 3284, június 3527, julius 3925, augusztus 3944, szeptember 3818, október 3946, november 3795, december 3970 ápolási nap. Júniustól kezdve az ápolási napok számának megszaporodását a „Lukács György “-pavilion üzembe helyezése okozta. Az eltávozott 451 beteg összesen 41,874 ápolási napot, egy beteg tehát 92 8 napot töltött az intézetben. Azt látjuk ennélfogva, hogy az átlagos kura- idő körülbelül megmaradt azon a magaslaton, mint 1909-ben. Az 1910-ben távozott férfi-betegek átlagos kur .ideje 87 3, a nőké 100'3 ápolási napot tett ki, a nők átlagos kuraideje tehát ebben az évben is hosszabb volt a férfiakénál. Az 1910. évi 42,858 ápolási napból fizető betegekre esett 16,549 s olyanokra, akik nem maguk fizették az ápolási dijat 26,309 ápolási nap. Azt látjuk ennélfogva, hogy az összes ápolási napok közül 61-3 százalék esik az olyan betegekre, akik nem maguk fizették az ápolási dijat. Ápolási dijat fizettek: az aradi 1667, debreceni 34, győri 286, komáromi 30, m.-vásárhelyi 73, nagyváradi 206, szegedi 4, temesvári 73, tordai kerületi munkásbizt. pénztár 65, nagyváradi izraelita nőegylet 59, debreceni kereskedelmi betegsegélyző 39, Országos gyermekvédő liga 90, Budapesti Ferenc József keresk. kórház 75, m. kir. államvasutak betegseg pénzt. 5062, József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület 18546 ápolási napért. A József Kir. Herceg Szanatórium-Egyesület tehát az összes ingyenes ápolási napok 43'2 százalékának és az összes ápolási napok 70'4 százalékának a költségeit fedezte. Bevételeink és kiadásaink az 1910. évben igy alakultak :
