Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-15 / 3. szám
L napot polgári iskolai magánvizsgáknál, 2 napot ta- nitóválasztásoknál és mindössze 2 napon át vizsgált iskolákat. A tanfelügyelőség idejét különösen igénybe vette a felekezeti iskolák által — az oktatás ingyenessége miatt — tand jkárpótlás címén kért államsegélyek megadása iránt benyújtott kérvények felülvizsgálata. Ezeknek legnagyobb részét a közigazgatási bizottság pártoló véleménnyel terjesztette fel a miniszterhez, 4 kérvényt azonban elutasított azért, mert a miniszter által kiadott utasítás értelmében csakis tandíj címén fizetett összegek után jár tandíj- kárpótlás. A felekezetek egy része azonban — különösen a reformátusok — iskoláikban tandijat nem szedtek, hanem a szükségletet egyházi adóban vetették ki. Ezek tehát, ha a miniszter ragaszkodik elfoglalt álláspontjához, igen nagy károsodást szenved nek. Füzesgyarmaton például ez az összeg 15000 koronát tesz ki. Perszina Alfréd műszaki tanácsos, államépité- szeti hivatali főnök jelentésében előadta, hogy az utakra az 1910. évi kavicsszükséglet teljesen ki van fuvarozva. Az államutakra az 1911—16. években szükséges kavics kifuvarozásának biztosítása tárgyában megtartott versenytárgyalás eredménye az volt, hogy a legolcsóbb ajánlat is 30 százalékkal drágább volt, mint a kiírási ár. Ennélfogva a kereskedelmi miniszter nem hagyta jóvá az árlejtés eredményét, hanem utasította az államépitészeti hivatalt, hogy az állami utakra szükséges kavics fuvarozását önkezelésben végezze. Bejelentette az előadó azt is, hogy a törvény- hatósági utak igen sokat szenvedtek a gyakori esőzésektől, sőt a ki nem épített utak egyrésze e miatt teljesen járhatatlan volt. A vármegye 1911 —12 évi közúti költségvetése a kereskedelmi miniszter által kiadott rendeletnek megfelelően pótoltatván, az legközelebb fel terjesztetik a miniszterhez. Több gyulai lakos azt kérelmezte a közigazgatási bizottságtól, hogy a „Biczere“ megálló a mostani helyéről arra a helyre tétessék, ahol az állami ut keresztezi a vasutat, mert sokkal nagyobb közszükségnek felelne meg ezen a helyen a megálló, mint ott, ahol jelenleg van. — A közigazgatási bizottság dr. Ladies László felszólalása után azt határozta, hody a kérvényt kiadja tárgyalás végett a 1911. január 15. képviselőtestületnek azzal, hogy annak határozata a polgármester által saját véleménye kapcsában lesz bemutatandó. Sárossy Gyula árvaszéki elnök jelentése szerint sem a vármegyei, sem a Gyula városi és a békéscsabai árvaszékeknél említésre méltó, avagy intézkedést igénylő körülmények nem fordultak elő. Gyula város árvaszékénél ugyan nagyobb hátralék áll fenn, ami az előadó ülnök szabadsága miatt állott eiő, azonban ismerve a referensnek ügybuzgalmát, a bizottság semmiféle intézkedés megtételét nem látta szükségesnek, Itt említjük meg, hogy Gyula városnál a múlt évbeu 2333 kiskorú és 78 gondnokolt, Békéscsabán pedig 3333 kiskorú és 114 gondnokolt tartatott nyilván. A kir. főügyészhelyettes: dr. Liszy Ykitor előadta végű', hogy a gyulai kir. törvényszéki fogházban le volt tartóztatva a múlt hónapban 44 férfi és 3 nö. Éjeknek foglalkoztatásából az állam kapott 3 korona 10 fillért, mig a foglyok a maguk részére kerestek 50 korona 80 fillért. A közigazgatási bizottság teljes ülése már délelőtt 11 órakor véget ért és mindjárt az árvaügyi felebbviteli küldöttség ült össze, amely délig elintézte a tárgysorozatba felvett 9 felebbviteli ügyet. A vármegyei igazoló választmány ülése. A vármegyei igazoló választmány dr. Márky János elnöklete alatt jtnuár 10-én délután tartotta ülését. Az ülés iránt szokatlan érdeklődés nyilvánult meg. ami abban is kifejezést nyert, hogy az igazoló választmánynak összes tagjai jelen voltak. Részt vettek az ülésen : dr. Ladies László, Dombi Lajos, dr. Török Gábor, Novák Árpád, dr. Eollmann János, Weisz Mór, Czinczár Adolf és dr. Zöldy Géza. Az előadói tisztet Kiss László tb. főjegyző töltötte be. Az ülés tárgyát a deczember 19-én vármegye- szerte megtartott megyebizottsági tagválasztások igazolása és illetőleg a beadott felebbezések felülbírálása képezte. A beadott felebbezések tárgyában a következőképen határozott a bizottság: Szabó János köröstarcsai lakos választását azért támadták meg, mert abban a kerületben elnökölt, ahol megválasztották. A közigazgatási bizottság ugyanis kimondotta, hogy nem választható megye___________________BÉKÉS__________________ bi zottsági taggá — abban a kerületben ahol elnökölt — a választási elnök. Az igazoló választmány a felebbezés elutasítása mellett, a választást megerősítette, mert a törvény nem tiltja azt, hogy valaki abban a kerületben is megválasztható legyen, ahol elnökölt és igy a választást annál is inkább meg kellett erősíteni, mert észszerű indoka sem volna felebbezők álláspontjának, hisz a választás titkos lévén, az elnök előre nem is tudhatja, hogy 5 is a jelöltek között van. A választmány álláspontját helyesnek tartjuk, bár kétségtelen, hogy a felebbezők által hivatkozott bírósági döntés tényleg létezik. Dr. Petneházy Lászlónak Köröstarcsán megyebizottsági taggá történt megválasztását több köröstarcsai lakos szintén megfelebbezte azon az alapon, mert megválaszthatóságának törvényes előfeltételei hiányzanak. Petneházy azonban időközben lemondott és igy a felebbezés tárgytalanná vált. Szarvason a IV. kerületben megtartott választás eredményének megsemmisítését kérték többen azért, mert elnök a szavazatokat helytelenül számlálta össze. Az igazoló választmány azonban nem a választást semmisítette meg, hanem teljesen helyesen azokat jelentette ki megválasztottaknak, akik tényleg a legtöbb szavazatot kapták. így tehát Benka Gyula és Medvegy Mihály helyett megválasztottnak Roszik Györgyöt és dr. Liska Sámuelt mondotta ki a választmány, mert a választási elnök önkényüleg vont le több szavazatot a most nevezettek szavazatából csak azért, mert egy pár cédulán a házszám nem volt kitüntetve, jólehet kétségtelenül meg volt állapítható, hogy a házszámokkal el nem látott cédulák is Roszik Györgyre és Liska Sámuelre adattak le. Az igazoló választmány határozata folytán elesett a megyebizottsági tagságtól Benka Gyula volt gymn. igazgató, akinek a megyebizottsági tagok sorából történt kiesését őszintén sajnáljuk. Szarvas község III. kerületében megválasztott Tóth Mihály megválasztását pedig azért felebbezték meg, mert ennek a szavazatához hozzászámította az elnök a hazszámn^lküli cédulákat is és az igy nyert szavazatok alapján jelentette ki Tóth Mihályt megyebizottsági taggá. Felebbezők pedig azt állították, hogy a házszámnélküli cédulák egy másik Tóth Mihályra adattak le és igy az a másik Tóth Mihály lett volna megválasztott megyebizottsági taggá ki_________3 • ki sasszonyunk aligha csúffá nem akar engem tenni. Pedig akár a képre nézek, akár a tükörbe nézek, mindegy az. Azt mondta, üljek le előtte, majd ő engem leföst. Gondoltam magamban: engem ugyan nem. De szépen is beszélt, rám is parancsolt, egy- egy pohár bor is járta: no hát Isten neki. Valami kenőcsöket addig kevergetett ide oda, mig utóbb magamat láttam a táblán. — El nem tudtam gondolni, miért tölti az idejét ilyen hiábavalóságok, kai. Hiszen a kertbe sétálhatna, kávét is ihatnék ezalatt. Csak azt röstellem, hogy a kopott kalapomban föstött le. Pedig van én nékem jobb kalapom is. — De kiállítják ám kegyelmed képét Budapesten az urak előtt! — Hallom! De hiszen én meg nem nézem. Még rám találna ismerni valaki! A kultúra műhelyéből. „Ész: ez a kultúra. A világnak ész szerint való formálása : kultúra“ . . . mondja Alexander Bernát, akit ország-világ éppen a kultúra egyik nagy előmunkásának ösmer. Eszes ember, hál’ istennek, van Magyarországon bőven, még némely szomszédunknak is juthatna belőle. De mi az oka annak, hogy mégsem beszélünk éppen illyen megelégedett nyugalommal magyar kultúráról ? Talán azért, mert ezek a mi eszes embereink széjjelvetve, elszigetelve, szorosabb kapcsolat nélkül élnek és munkálkodnak. Mintha egy árvíz hideg hullámai vetnék őket ide-oda. Annak a fényes berendezésnek, amely a kultúra palotájának belseje, egyes becses bútordarabjai, faragott ékességei, himes szőnyegei szétloccsantva, messze egymástól úszkálnak a mindent elöntő áradatban. Mindegyik becses magában ■ véve, bár az ár ki is kezdheti szépségüket: igazán nagystílűvé, egységgé csak akkor lehetnek, ha megint összeállítjuk azokat eredeti rendjükbe. Akadt erre nálunk vállalkozó kéz. Erős is arravaló is. A szerteszórt darabok most együvé illeszkednek egy nem közönségesen organizált műhelyben. Ezt a kultur-mühelyt Tisza István gróf és Herczeg Ferenc alapították. Érdemes betekintenünk. Mind a ketten abból a termékeny gondolatból indultak ki, hogy a senyvedő magyar kultúra ujjá- rendezésére munkasorba állítják az egész magyar értelmiséget. Olyan feladat, mint amilyent a tenger old meg, amikor homokszemet hord homokszemre. Egyszer mégis csak szárazföld lesz belőle, egyszer mégis csak virág nyílik majd rajta s gyümölcsöt fog hozni. Tisza is, Herczeg is ebből a szempontból szólaltatják meg, dolgoztatják, lelkesítik irodalmunk, tndományunk, publicisztikánk legjobbjait. Orgánumuknak, a Magyar Figyelőnek szerkesztőségében egész halom kész munka vár arra, hogy kétheten- kint a közönség elé kerüljön. Életbevágó s érzésbevágó kérdések magasabbrendü megvilágítását kapja ott a magyar értelmiség. Most olvastuk el ennek a folyóiratnak második számát. S igazán örömünk telt ebben a szép munkában. Akik a Magyar Figyelő első számában Tiszának a drágaságról írott cikkjét igazságtalanul agrárius ízűnek mondották, ebben a második számban észre fognak kapni, mert Tisza most ugyanennek a kérdésnek a másik oldalát is megvilágítja. Hisz nem arról van szó a Magyar Figyelőben, hogy valamely párt, vagy osztály érdeke jusson egyoldalú kielégítésre. A Magyar Figyelő éppen az ilyen egyoldalúság, az ilyen kasztokra való osztás ellen küzd, hisz minden sorában a magyarság egyetemét szolgálja. S merit a legjobb, a legközvetlenebb forrásból. Mert pld. ki tudna világosabb választ adni arra a kérdésre, hogy mire való s minő jellegű legyen a mi haditengerészetünk, mint ennek a tengerészeinek a főparancsnoka, Monte- cuccoli gróf? A Magyar Figyelő tehát magát a mi leendő dreadnought-jainknak fővezérét szólaltatja meg s ezzel lehetővé teszi, hogy e drága problémát is világosan megértsük. Újra aktuálissá válik a politikai pártok harcai közepette ez a régi szó: magyar szabadelvüség. Kevés szóval élnek vissza úgy, mint ezzel. Még kevesebb ember tudja, mit is fed az. Réz Mihály szép tanulmányban elemezi ezt a fogalmat s követi alakulását a legnagyobb magyartól, Széchenyitől máig. Ez sem pártcikk, csak a magyargondolkodás és érzület egy nagyszabású megnyilvánulásának objektiv bemutatása. Vagy ki szólna nálunk illetékesebben a kultúra művészi vonatkozásairól, mint Alexander Bernát, vagy a színháznak a magyar művelődéssel való sajátszerü és nagyon érdekes kapcsolatairól, mint Ambrus Zoltán ? A Magyar Figyelő mind a kettőnek friss és mesterin megirt mondanivalóit közvetíti ebben a második füzetben közönségünkkel. Jogi irodalmunk egyik legkitűnőbb képviselője, Edvi Illés Károly a jogi oktatás reformját mélyreható cikkben tárgyalja. Nálunk, a jogászok világában, igazán nem közömbös egy kérdés. Számadó János a régi magyar kertmüvészet s az ősi parkok elvirult pompájáról ad képet végül a szépirodalom is díszes helyet kapott e füzetben : Herczeg Ferenc „Napváros“-a az irodalom barátai számára nem köznapi csemege. Hat kis cikk sorakozik a füzet végén a „Feljegyzések“ gyűjtőcím alá. Éles, csípős a hangjuk. Ferdeségek, kinövések, nyegleségek ostorozásai, vagy pedig kultúrái vonatkozású jegyzetek érdekes tudományos és irodalmi jelenségekről. A Magy ar Figyelő ezt a rovatot szemelte ki polemikus m eg- jegyzései számára, amelyek mindig fején találják a szöget s ha sebet is ejtenek olykor valakin, a kultúrának érdekében teszik azt. Igazi kulturmühely, a magyar értelmiség találkozóhelye az uj lap. S ez a magyar értelmiség fel is fogta hivatását s örömmel sietett a közös munkára.
