Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-14 / 20. szám

4 BÉKÉS 1911. május 14. az arra valók tanfolyamra küldessenek a szüksé­ges ismeretek elsajátítása jvógett A bizottság méltányolva a kéziügyességnek minden tekintetben való fontosságát, egyben megkereste a közművelődési bizottságot, hogy a tanítók jutalmazásánál különös tekintettel legyen azon tanítókra, akik a kéziügyesség tekintetében eredményeket képesek felmutatni. Beható és óredekes vita indult meg azon kérdés felett, hogy azon felekezeti tanítók, akik természetben való lakást nem kapnak, jogosí­tottak e arra, hogy kertváltság cimón 20 koronát igényelhessenek az iskolafenntartótól. Azon állás­pont mellett, hogy azon tanítókat, akik termé­szetben való lakást nem kapnak, nem illeti meg a kertváltság, leginkább Haviár Dániel kardos­kodott ; az ő felfogását osztotta a kir. tanfel­ügyelő és vele szavaztak még Veres József és Morvay Mihály is; ellenben az alispán és a többi 8 bizottsági tag amellett szavaztak, hogy a kertváltságár, a természetbeni lakással nem biró tanítókat feltétlenül megilleti. Egyébként megjegyezzük, hogy a többség által vallott állás­pontot már egy konkret eset kapcsán a minisz­ter is magáévá tette. De ha a törvény nem volna olyan világos mint aminő, még ez esetben is méltányos, hogy a tanítók javára döntötték el ezt a kérdést; hogy emiatt az iskola fenntartókat valamivel több költség terheli ez a tanítók és ezzel a közérdek kívánalma mellett igen alárendelt kérdés. Dr, Z'óldy Géza főügyész előadásában egy termónyhamisitási ügy került tárgyalásra. A gyulai rendőrkapitány egy gyulai tej- és paprika- hamisítót 30 napi elzárásra és 300 korona pénz­büntetésre Ítélt. Felebbezós folytán a t. főügyész, tekintettel arra, hogy a terhelt még nem volt büntetve, a büntetésnek 60 korona fő- és 40 kor. mellékbüntetésre való leszállítását javasolta. Dr. Laaics László sokalta ugyan a rendőrkapitány által kiszabott büntetést, de viszont kcvesolto a főügyész által véleményezett 100 koronát és azzal szemben 300 korona pénzbüntetést hozott ja­vaslatba. Dr. Török Gábor elegendőnek tartotta az előadó által javasolt büntetést. A megtartott í szavazás eredménye az volt, hogy az előadó javaslata mellett vagyis a 100 korona mellett 8-an és" Ladies indítványa mellett ngyanannyian szavaztak. Elnöklő alispán az előadó javaslata mellett adván le szavazatai, igy tehát az emel­tetett határozattá. Perszina Alfréd, az államépitészeti hivatal főnökének jelentése kapcsán dr. Ladies László indítványára elhatározta a bizottság, hogy a Budapestről este fél tizórakor Békéscsabára érkező vonattól Gyulára való csatlakozás elrendelése iránt illetékes helyre feliratot intéz és megsür­gette annak a kérelemnek a teljesítését, moly- szerint a Gyuláról d. u. 4 óra után Békéscsabára induló motoros vonat egész Orosházáig köz­lekedjék. Köröstarcsa községnek a vasúti állomásnak állatforgalomra való berendezését sürgető kíván­ságát, a kereskedelmi miniszter ismételten eluta-; sitotta, mert az ottani csekély forgalom nem 1 teszi indokolttá a költséges berendezést. Az állami utakra szükséges fedanyag átvé­telére Haviar Dánielt és dr. Ladies Lászlót küldte ki a bizottság a saját kebeléből. Sárossy Gyula árvaszóki elnök jelentéséből kitünőleg az árvaszéknól említésre méltó mozza­nat a múlt hóban sem fordult elő. Dr. Sztojanovits Szilárd árvaszóki ülnök szabadságáról vissza érkezvén, hivatalos működését megkezdette. A hátralékok száma mindössze 129 drb. Dr. Liszy Viktor főügyész helyettes előadása szerint a gyulai kir törvényszéki fogházban teljes rend uralkodik. Le volt tartóztatva a múlt hóban 49 férfi és 4 nő. A foglyok háziipari fog­lalkozatásából befolyt az állam javára 130, a foglyok részére 50 korona. A közigazgatási bizottság teljes ülése után, még a délelőtt folyamán a fegyelmi választmány tartott ülést, amelyen az alispánnak azt az elsőfo­kon hozott határozatát, melyszerint Farkas József volt mezőberónyi községi igtatót súlyos szabály­talanságok miatt hivatalvesztésre ítélte, indokai alapján helybenhagyta. Délután az árvaügyi felebbvitoli küldöttség tartott ülést és 9 felebbezett ügyet intézett el; ugyancsak ülésezett délután a vármegyei pótadó felszólamlási bizottság is és határozott az időköz­ben felmerült vitás ügyekben. A vármegye közgyűlése. Május 11. A törvényhatósági bizottság e hó 11-én rend­kívüli közgyűlést tartott, amelyet az a körülmény tett indokolttá, hogy özv. Debreczeni Endréné — a gyomai járás volt főszolgabirája özvegyének ellátása ügyében, a közigazgatási bíróság áhal hozott és a vármegyére marasztaló ítélete ellen egy éven belöl perújítás legyen elhatározható, illetőleg beadható. Az egy évi határidő e hó 22-én jár le, tehát a ren­des közgyűlést, amely e hó 30-ára lesz kitűzve, bevárni nem lehetett. A rendkívüli közgyűlés tárgy­sorozatába a fent említett egy ügyen kívül más tárgy nem volt felvéve. Jelen voltak a közgyűlésen Ambrus Sándor elnöklete alatt: Kiss László vármegyei tb. főjegyző, Moldoványi János, dr. Vangyel Éndre, dr. Zöldy Géza, Sárossy Gyula, Pálffy Béla, Szabó József, dr. Follmann János, Reck Géza, Novak Árpád, Lukács Endre, dr. Ladies László, Szabó János, dr. Wieland Sándor, Veres József, dr. Berthóty Károly, Schreiber Lipót, Roediger Gyula, Seiler Elek Reis- ner Ede, Borsóthy Géza, Morvay Mihály, dr. Mar­tos József, Sinszky Ferenc, dr Stojanovics Szi­lárd, Sál József, Szirbik Bálint, Popovics M Aurél, Mancsu Aurél, dr. Kiss László, Antalóczy Nándor, ifj. Csőke István, Ritsek János, Bohus M György, dr. Iíohn Mór, Tanczik Lajos, Kocziszky Mihály, Grósz Vazul. A közgyűlésen Ambrus Sándor alispán elnö­költ, aki előadta az összehívás indokát s azután dr. Vangyel Endre aljegyző előadása alapján bemutat- tatott az állandó választmány határozati javaslata az iránt, hogy a törvényhatósági bizottság mondja ki, hogy mivel a közigazgatási bíróság a törvény- hatóság nézete szerint helytelenül alkalmazta a sza­bályrendelet intézkedését és igy sérelmesen ítélt a vármegyével szemben, a hozott Ítélet ellen perújí­tással, illetőleg újra felvételi kérelemmel él. Az állandó választmány javaslatát a törvény- hatósági bizot'ság elfogadta. Égyébként a kérdéses ügyet az alábbiakban ismertetjük : Debreczeni Endre 8 évig volt a gyomai járás főszolgabirája és 1887. évben elhalt. A vármegyének 1884. évben alkotott nyugdijszabályrendelete szerint az özvegyek csak az esetben igényelhettnek férjük után özvegyi nyugdijat, ha a férjnek legalább 10 évi szolgálata volt. Debreczeni Endréné tehát, mivel férje csak 8 évig szolgálta a vármegyét, az akkori eljárási sza­bályok szerint minden fórumon, tehát jogerősen el- utasittatott a nyugdi] megállapítása iránti kérelem­mel. Az 1888 évben azonban, tehát Debreczeni ha­lála után módosított nyugdijszabályrendelet szerint az özvegynek már a férj 5 évi szolgálata után jár nyugdíj, illetőleg özvegyi ellátás és a szabályrende­letnek ez az özvegyekre előnyösebb rendelkezése visszaható erővel ruháztatott fel 1884-ig. Debrec mi Endréné tavaly, tehát elutasítása után 21 évvel, a most említett rendelkezés alapján újból kérte úgy a múltra mint a jövőre nézve, özvegyi nyugdijának . megállapítását A törvényható­sági bizottság ezúttal is elutasította a kérelmet, a közigazgatási bíróság azonban megállapította az öz­vegyi jogigényét a nyugdíj és kiskorú gyermekei nevelési járuléka tekintetében, ami mintegy 35000 koronával terheli meg a múltra nézve a különben is deficittel küzdő nyugdíjalapot, ezenfelül még az özvegy haláláig minden évben fizetni kellene 980 korona özvegyi nyugdiját. A közigazgatási bíróságnak ezen döntése ellen próbálkozik most a törvényhatósági bizottság az ujrafelvételi kérelemmel azon az alapon, hogy téve­sen alkalmazta a bíróság a szabályrendeletet, mert a nyugdíj szabályrendeletnek fentebb ismertetett ked­vezőbb rendelkezése, csak a tényleges tisztviselőkre vonatkozhatott, tehát nem volt alkalmazható Deb­recenire, aki már 1888 évben nem is élt. Ezenfelül több újabb érvet is hoz fel az ujra­felvételi kérelem, amelyek figyelembevételével reméli a törvényhatóság, hogy a közigazgatási bíróság Íté­letét hatályon kívül fogja helyezni és a vármegyére kedvező döntést hoz. Bármikép dőljön is el az ujrafelvételi kérelem sorsa, a törvényhatóságnak kötelessége volt minden megengedett jogorvoslatot kimeríteni, hogy a nyug­díj alap súlyosan veszélyeztetett érdekeit megóvni megpróbálja. Egyébként, ha a bíróság meg is ma­rad előbbi ítélete mellett, a vármegyét az özvegyi nyugdíj visszamenőleges fizetésére nem fogja köte­lezni, mint ahogy Gyula városát sem kötelezte, hegy Dutkay Bélának, a főszolgabírókénál keveseb bet tevő javadalmát 17 évre visszamenőleg egészítse ki. Tehát a vármegyét legfeljebb az évi 980 korona özvegyi nyugdíj fogja terhelni. E rendkívüli közgyűlés alig egy félóra tartam után véget ért. Tanító gyűlés. A gyulai tanítói járáskor folyó hó 11-én tar- tarotta évi rendes közgyűlését. Péczely József elnök, megnyitó beszédében emlékezetbe idézi a legutóbbi idők ama mozgalmait, melyekben a tanítók az ország munkás-socialístáinak, a kedvezőbb vagyoni helyzet kivívásában folytatott taktikájával solidaritást vállal­nak s kimondották, hogy a munkás-socialisták segít­ségét szívesen fogadják, E tény világos képet tár elénk annak dokumentálására, hogy az ország 32 ezer tanítója képtelen a saját körében, ily vezérszerepre méltó szám mellett is arra, hogy egy oly szilárd egyesületben tömörüljön, mely hivatva lenne minden egyes tagjának, a kor igényeihez megfelelő vagyoni helyzetet biztosítani. E kérdés megoldása pedig nagyon is sürgős, mert amint a fentebbi példa is bizonyítja, a folytonos elodázás nem szünteti a kívánalmakat, hanem a méltán megrögzött elégü- letlenséget annyira táplálja, hogy a létért folytatott harc nem válogat a fegyverekben. A népnevelés, melynek hivatása a béke szilárdítása, ily folytonos készenlétbe, teljesen magára hagyatva nem felelhet meg fontos szerepének. Ez a szomorú tény súlyo­san nehezedik a tanitóia nem csak az iskolán kívül, de talán már — az iskola falain belül is. — Mindennek megszüntetésére, illetve a tanítói érdekek megvédésére és jogos fegyverekkel való kivivására végre létrejött a „Tanítók Orsz. Szövetség“ e, mely­nek programmját tárgyalni gyűlt össze a járáskor. Örömmel jelenti az Elnök, hogy az, ami az Orsz. Szövetség legjobb törekvése, a különféle jellegű iskolák tanítóit egyesíteni, járáskörünkben kezd a megvalósulás stádiumába jutni, amennyiben ez év folyamán a tagok száma 3 rk felekezeti és 5 állami tanítóval szaporodott. A gyűlés megnyitása után Nickmann Rezső ösmertette az Orsz Szövetség programmját. Öt­negyed óráig tartó előtdásában hosszasan sorolja fel az okokat, melyek az Orsz. Szövetség tevékeny­ségét egy irányban, a vagyoni helyzet megváltoz­tatásának előmunkálataiban már évek óta és talán még igen sokáig lefogják kötni. Eklatáns jelensé­geket tár a hallgatók elé, melyek igazolják a tanítók kívánalmait. Kimutatta, hogy a jelenlegi helyzet elhárithatatlanul azt a jövőt fogja létrehozni, mely­ben egy minden külső befolyás, mesterséges rende­zés, pressió nélkül, önként fog kifejlődni a nép­nevelés terén a stagnatis, amikor a társadalom érhetetlen közönye annyira bénitólag hat alelkekre, hogy az erők passziv-resistentiája fog az iskolák padjai közé telepedni. Mindezt azonban látja a társa­dalom, sőt annak is tudatában van, hogy díszes és a hygiene követelményeinek megfelelő palotákat emel a társadalom megbélyegzettjeinek akkor a mikor túlsúlyban még rozoga, kellő levegővel sem rendelkező házikók, iskolák kicsiny, világosságot is alig adó szobái fogadják magukba a gyermekek százait, s mégis a tanítókért és a népnevelés érde­keért hozza a legkevesebb áldozatot. Ha azonban a társadalom indolenciája nem akar számolni a következményekkel, kell mégis valakinek lennie, aki belátja, hogy a jelen e bűnös gondátlansága a jövő generationak kilejtődése elé von akadályokat, melyek elhárítása most már egyenesen a tanítóság feladatát fogja képezni A „Tanítók Orsz. Szövet­sége“ végre elhagyja az eddigi deputacio járást, könyörgést. Programmot tűzött ki, melynek kivívá­sára előbb magában egyesíti az ország 32 ' ezer tanítóját. Fölhívja a megyei egyesületeket, járás­köröket, a programm fölötti tárgyalásra s annak elfogadására; felkéri magához az egyes gyűlések munkáit, hogy ezeket földolgozva és a nagy gyűlés elé terjesztve, most már a továbbiak felett dönt­hessenek Ezek után az előadó indítvány alakjában egyhangúlag és lelkesedéssel fogadtatja el a járáskor által az Orsz. Sövetség programm-pontjait. Az el­fogadott indítvány a következő ; „A gyulai járáskor szívből üdvözli a Szövetség agilis Elnökségét abból az alkalomból, hogy a tanítók egyesületeinek jöven­dőbeli munkásságához irányt adott. Helyesli a Szö­vetség taktikai eljárását, mikor a cél eléréséhez olyan utat keres a mely a tanítói állás nimbusának legjobban megfelel. Helyesli azt a törekvését, hogy e hazában csak egy fajta tanító legyen: magyar tanító a magyar állam szolgálatában. Addig is azon­ban mig ez az óhaj teljesülhet, kívánja a követke- kezőket: Az állami tanítókat illetöteg: 1. Hajtsák végre az 1907. XXVI. t I. §-át. Az állami tanítókat, mint állami tisztviselőket azon javadalmazási törvények hatálya alá helyezzék, melyek az a többi tisztviselők fizetését és lakbérét szabályozzák. 2 Az állami tanítók a középiskolai végzett­séggel biró többi állami tisztviselőkkel egyenlően rangsoroztassanak. Az összes szolgálati idő számit- tassék be.

Next

/
Thumbnails
Contents