Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-16 / 16. szám
2 B F, K É s 1911. április 16. támadás bizonyos hitével megvigasztalja a kesergőket s letörli a szemekről a könnycseppeket, hogy a sötétség után világosság ébredjen . . . Bízzuk magunkat s utainkat Istenre, mert «a kik az Urban bíznak, azoknak mindenek egyiránt javukra vannak» . . . Emeljük tel szemeinket a mohosuk) sírokról s a siralom honából a magas menyre s : «A husvét ünnepében dicsérjük istent szívvel, ki értünk megholt fiát feltámasztotta testben», mert Jézus feltámadása a halhatatlanság diadala s a mi feltámadásunknak záloga, mert «eljön az idő, mikor mindenek, a kik koporsóban vannak, meghallják az Isten fiának szavát,» mert «lesz feltámadás» s ekkor vár az igazakra örök boldogság . . . Az első husvét történetéből ez a tanulság s kétségtelen igazság . . . E hitben, reményben fussuk meg a földi élet rögös útját! . . . Dombi Lajos. A vármegye közúti költségvetése. A vármegyének 1911—12. évre egybe- állitott közúti költségvetését a kereskedelmi miniszter — az előző évekhez viszonyítva -- szokatlanul gyorsan felülvizsgálta és arra vonatkozó elhatározását egy 23 oldalra terjedő leiratban tudatja a megyével. A miniszter a költségvetés részletes tárgyalását megelőzőleg, általánosságban foglalkozik a közúti alap helyzetével. Teszi ezt oly szigorú, szinte fenyegető hangon, amiből előre meg lehet állapítani, hogy a költségvetésbe újonnan felvett szükségleteket nem engedélyezi, vagy ahogy a leirat mondja, jelentékeny mérvben apasztani fogja. Jó előre figyelmezteti a vármegye közönségét azokra az esetleges káros következményekre, amelyek föltétlenül bekövetkeznek, ha a vármegye a közúti szükségletek megállapításánál a közúti alap teherbíró képességére jövőben sem lesz figyelemmel. Mert a vármegye legutóbb felvett 1.400,000 korona kölcsön financirozásával már is túl lépte azt a határt, amelyet a közúti alap jelenlegi anyagi helyzete megenged. Megállapítja ezután a miniszteri leirat, hogy a szűkén előirányzott állandó kiadások fedezésére az alap rendes bevételei annyira nem elegendők, hogy a kiadásoka két (1911. és 1912.) évben 15000 koronával haladják meg a bevételeket és ez annál szomorúbb perpekstivát nyújt a jövőre nézve, mert a helyzet még tetemesen rosszabbodni fog, mert a beruházási építkezések befejeztével a fenntartási terhek növekedése folytán szaporodni fognak ugyannyira, hogy a közúti alap rendes kiadásai a közel jövőben 40 - 60000 koronával fogják meghaladni a rendes bevételeket. A vármegye közúti alapja kedvező helyzetbe csakis akkor fog jutni, ha a vármegyei törvényhatósági utak közziil — amint az tervbe van már véve — 86 kilométer ut államosit- tatni fog. A segítésnek ez a módja már évekkel ezelőtt kilátásba helyeztetett a vármegyének, azonban dacára annak, hogy maga a miniszteri rendelet is, talán a kelleténél nagyobb pessimismussa! megállapítja a helyzetnek mostoha voltát, legkisebb reményt sem nyújt arra nézve, hogy ez az utállamositás, ami egyedül segíthetne a közúti alap helyzetén, a legközelebbi jövőben be is következzék, sőt egyenesen kimondja, hogy az állam anyagi támogatására a vármegye ne számítson, mert a beruházási építkezésekre adott államsegéllyel a vármegye ki lett elégítve. Hát ez bizony szomorú kilátás annál inkább, mert úgy tudjuk, hogy tekintélyes számú vármegyével szemben, amelyeknek közúti alapja semmivel sincs kedvezőtlenebb helyzetben, mint a mi vármegyénké, nem olyan ridegen szigorú álláspontra helyezkedik a minisztérium és tekintélyes összegű állandó államsegélyben részesíti azokat. A közúti köJtségvetés részletes felülbirálatának eredményét az alábbiakban ismertetjük : 1. Törölte a miniszter a költségvetésből, — mert budget politikai szempontból nem engedhető meg, hogy az útalap további kölcsönökkel megterheltessék — azt a 430.000 koronát, amelyet a vármegye a beruházási Programm teljes végrehajthatása céljából kölcsönként felvenni akar és amelyre vonatkozólag a miniszter elvi hozz áj árul ás át már meg is adta. Az igaz, kijelenti a miniszter, hogy a kölcsön felvételét az esetben engedélyezi, ha azt a vármegye oly föltételek mellett veszi föl, ha a fizetendő annuitások a közúti alapra nem lesznek terhesek. A kölcsön tényleges fölvétele kérdésében a májusi közgyűlés fog határozni. 2. Törölte a miniszter a költségvetésből a Szeghalom —füzesgyarmati szárnyvonalba eső 0 706 kilométer hosszú vámos útszakasz kiépítésére vonatkozó 47,900 koronát, amely összeget éppen a miniszter rendeletére vette föl a vármegye a költségvetésbe. Ez az intézkedés az egész 11 kilométer hosszú szárnyvonal 1 kiépítését megakadályozza, mert a kettő közt j junktimot állított föl a miniszter. Pedig a j leendő harmadik transversalis útból csak ez a I szakasz kiépítetlen és igy az annyira kívánatos utállamositás is ezáltal újabb halasztást szenvedhet 3. A költségvetésből törölte a miniszter a gyomai vámos utak kibővítésére, a gyomai vámos utak jövedelme terhére felvett 145,000 korona kölcsönt is. Jóllehet, a vonatkozó műszaki művelet, valamint a törvényhatóságnak a szükséges kölcsön felvételét kimondó határozata már jogerős, illetőleg a miniszter által jóváhagyattak. Itt pedig az a különös eset áll fenn, hogy mivel a vámjövedelem csak a vámos hidak fenntartására és újabb vámosuti építkezésekre használható fel, az újabban 10 évre engedélyezett vámszedést tulajdonképpen be kellene szüntetni, mert ha az építkezés nem lesz lehetséges, az esetben a tetemes vámdijak a község javára fölhalmoztatnak (eddig 30000 korona vámbevétel fölösleg van), ami pedig a törvénnyel ellenkezik, mivel a vámszedés külön jövedelmi forrást nem képezhet Nem engedélyeztetett a gyulai városház és vármegyeház utcák átépítésére, szintén a vámjövedelem terhére felveendő 123000 korona. kölcsön sem. Gyula város vámos útjainak tartozása ez évben le lesz törlesztve, tehát itt is áll az, amit előbb előadtunk. A szarvasi vámosutakat a község évekkel ezelőtt átvette. A leszámolás szerint a községnek követelése a vármegyével szemben a kamatokkal együtt 61700 korona. Ezt az ösz- szeget is törölte a miniszter a költségvetésből, mert a leszámolás eredménye előtte nem ismeretes és mert ezt is újabb kölcsönből akarja a vármegye fedezni, ezt pedig nem engedi meg. Utasítja a vármegyét, hogy a fedezetről külön határozzon. Hogy azonban ezt mikép véli a miniszter keresztül vihetőnek, ezt igazán nem értjük. Hiszen ezt az összeget, mivel a vámjövedelmek is a közúti alapba vételeztetnek be, a közúti alap költötte el, — Elvégezünk mi már akármilyen munkát, nem válogat többé a magyar ember, — iimmög a másik. Besötétült már, mikor a kövesül állomáson a 1 vonatomra várakoztam. Egy csomó asszony, meg gyerek ünneplőben várta az urát, az édes apját, akik éjjel egy órakor fognak megérkezni. Dehogy maradt volna otthon Matyika ; megígérte, el sem alszik, csak vigye ki anya apa elé a vonathoz ; nem is alszik, százráncu bő gatyájában (mert a kövesdi gyerek is azt visel ha fiú, höndörgöt ha leány) ott futkos és hancurozik a többi gyerekkel Ők még sokáig fognak várakozni, mikor én már régen Budapesten leszek, mert az én vonatom csakhamar megérkezett. Egy csomó ismerőssel találkoztam az egyik fülkében, akik alsóztak. Vig hangulat a kocsiban végesvégig, hangos vitatkozások a különböző szakaszokban. Nem csodál Csupa értelmiség volt együtt, tisztviselők, nagyiparosok, honatyák, egy-egy építész, egy-egy művész. Amilyen csöndesek, szűkszavúak voltak a parasztjaim, oly zajosak, követelők az urak. Mert ők se voltak megelégedve semmivel, kivált a jövedelmükkel. Az kevés, igen kevés. Senki sincs megfizetve érdeme szerint. Az állam dehogy is méltányol. A tisztviselő, aki tizenegykor jár be, hogy egy órakor ismét haza mehessen s a közbeeső időt kartársi tereferével tölti, bosszús, hogy már három éve nem lépett elő. — Megzápulunk! Sajnálják azt a pár rongyos forintot. Mintha az a költségvetés nem birna el még egy pár segédtitkárságot. Ahogy a költségvetés szót kiejtette, mindegyiknek akadt kívánsága, jobban mondva közszükséglete, amit bele kell venni a költségvetésbe. — Azt mondják, nincs pénz ! — Az nem ok, hát hadd legyen ! Kell lenni 1 Ebbe az egész szakasz egyetért. Az iparos, aki nagyobb megrendelést sürget gyára számára s kit azzal biztatnak: „Majd ha pénz lesz 1“ a képfaragó, aki fel van háborodva, hogy még olyan kevés a szobrunk; az építész, akinek egy előirányzatát le kellett szállítani . . . mind . . . mind elégedetlen ! Mindegyik'azt tartja, hogy „ebben az egyben nem szabad fukarkodni, takarékoskodjanak másban“. — Ez aztán kormány ! — Ez aztán rendszer ! — Ilyen ország: Vártam, hogy itt hagyják ezt az országot, de nem teszik. Senki sem szándékozik kivándorolni, az nem értelmiségnek való mulatság 1 — Szervezni kell állásokat . . . kreálni . . . szisztemizálni! . . . Akárhogy dübörgött a vonat, tulharsogták ezek az örökké visszatérő szavak : kreálás . . . fedezet. . . költségvetés . . . rendszeresítés . . . szervezés . . . S én lassankint elálmosodván, elaludtam és álmodtam ... Ó! álmodtam gyönyörűt ... A jövő Magyarországot álmodtam meg, ahol minden foglalkozás és szakma számára lesz rendszeresített állás, a szegénység részére is Elsőosztályu kisgazda évi 800 korona fizetéssel, 200 korona lakbérrel. Másodosztályú kisgazda évi 600 korona fizetéssel, 100 korona lakbérrel Elsőosztályu napszámos évi 400 korona fizetéssel és 200 korona utiátalánnyal. És igy tovább. És Magyarországon nem csupán a nép fog fizetni a vasúton mint most, hanem annak is lesz igazolványa. És korpótléka, ha nem halad előre elég gyorsan a lajtorján. És drágasági pótléka A kereskedő, az iparos, mind . . . mind rendszeresítve volt és nyugdíjigénnyel kinevezve . . . S hogy ki fedezze mindezt? Milyen kérdés! Hát a nagyvilág, a világhatalmak, melyéknek érdekében van, hogy Magyar- ország s a derék, jóravaló nemzet meg legyen elégedve. Mi egyszerűen beállítottuk az egyes tételeket a költségvetésbe, a fedezettel nem törődtünk, azt egy Hágában székelő nemzetközi bizottság végezte el, mely havi részletekben szállította be az összegeket a m. kir. pénzügyminiszternek. . . . Minek is érkeztem Budapestre ? Minek is kellett felébrednem ebből az édes álomból ?
