Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-08 / 2. szám

O rV -vT -fr q BEKÍS különösen a kultúra érdekeivel, nem segítenek azok előmozdításán, hanem hagyják annak is minden kötelezettségét és különösen anyagi áldozatát a középosztályra nehezedni. A de­magógok és mindenféle népvezérek folyton csak a nép jogaiért ordítoznak, ellenben a nép kötelességeiről következetesen hallgatnak. Ennek meg kell változnia. A megerősített kö­zéposztálynak feladata lesz majd gondoskodni arról, hogy a nemzet munkájában a nemzet egész egyeteme részt vegyen, mert csak igy munkálkodunk eredményesen közre a modern magyar nemzetnek nemzeti jellege megtartása mellett való kifejlődésére. 2_ ____________________________________ A vármegye közgyűlése. (Második nap, dec. 31.) A vármegye törvényhatósági bizottságának de­cember 30-ra egybehívott rendes közgyűlése az al- ispáni jelentés körül kifejlődött hosszú vita folytán, továbbá a husdrágaság kérdésének hosszas tárgya­lása, végül a tisztviselő, valamint a bizottsági tag- valasztások miatt, az első napon befejezhető nem lévén, a közgyűlés folytatása a következő napra maradt. A folytatólagos közgyűlés első tárgyát, az előző napon megtartott közgyűlés jegyzőkönyvének hite­lesítése képezte, annak megtörténte után a még le nem tárgyalt ügyek kerültek elintézés alá. A második napi közgyűlés erősen megcsappant érdeklődés mellett folyt le : mindössze 47-en jelen­tek meg, azonban az ülés legnagyobb részében alig 10—15-en voltak állandóan jelen a közgyűlési te­remben. Csabáról az Achim-párt részéröl senki sem vett részt a tárgyalásokon és igy mindössze két tárgynál volt felszólalás. Mindjárt az első tárgynál: a kórház husszük- ségletének beszerzése tárgyában hozott kórházi bi­zottsági határozat ellen felebbező: Simonka György támadta erősen az állandó választmány határozati javaslatát, mely szerint az általa beadott felebbezés viszzautasitandónak véleményeztetett, azért, mert ö nem lévén érdekelt fél, felebbezni nem is jogosított. Kétségtelenül a viszonyoknak és az ügynek alapos ismerésével és nagy készültséggel adta elő felfogását, amely oda irányult, hogy mivel a kór­házi bizottság határozata a'akilag is szabálytalanul jött létre, másrészt pedig a kórház husszükséglete olcsóbban is biztosítható, a kórházi bizottság hatá­rozata semmisittessék meg és uj árlejtés tartassák. A törvényhatósági bizottság azonban dr. Mar­tos József ellentétes irányú felszólalása és az alis­pánnak felvilágosításai után Simonka kivételével egyhangúlag elfogadta ^z állandó választmány ja­vaslatát. Hosszabb vita támadt két csabai bérlet meg­hosszabbítási ügynél is. amelyekre vonatkozólag ho­zott községi határozatokat, Achim L. András és társai felebbezték meg. Az állandó választmány azt véleményezte, hogy a kérdéses két ingatlan bérbe­adása tekintetében nyilvános árverés tartassék és illetőleg a községnek az a határozata, mely szerint az ingatlanok szabad kézből adattak bérbe, ne ha­gyassák jóvá. Az állandó választmány javaslata el­len Korossy László békéscsabai főjegyző szólalt fel és igen meggyőző érvelés mellett a község határo­zatának jóváhagyását kérte. Simonka György az állandó választmány javaslata mellett foglalt állást és annak demonstrálásául, hogy a Kun Elének bérbe­adott ingatlanért a nyilvános árverésen többet lehet kapni »megbízásból» a közgyűlés színe előtt kijelen­tette, hogy az 1500 korona bérösszeg helyett, 2000 koronát igér és 10% bánatpénzt a közgyűlés előtt letette. Elnöklő alispán azonban, tekintettel arra, hogy ily körülmények között felszólaló érdekelt, ki­jelentette, hogy Simonkának tulajdonképen nem is volt joga felszólalni $ igy az ajánlata figyelembe sem vehető. Az állandó választmány javaslatát ez­után a közgyűlés Simonka szavazatának kivételével egyhangúlag elvetette. A többi tárgyak hozzászólás nélkül lettek letárgyalva. A temesvár—kassai közvetlen vasúti közlekedés megvalósítása céljából a debreceni kereskedelmi és iparkamara által kezdeményezett mozgalomhoz a törvényhatósági bizottság készséggel járult hozzá. A sebesk'ófózsi foki-kid vállalkozójának 10,000 korona késedelmi kötbér elengedése iránt előter­jesztett kérelmét, tekintettel a késedelem teljesen indokolt voltára, teljesítette. Úgyszintén elengedte a mezőberényi és békési hidak mázolási munkálataiból kifolyólag a vállalko­zótól levont 180 korona késedelmi kötbért, mert a késedelmet a nedves időjárás okozta. A vármegyei szervezési szabályrendelet a bel­ügyminiszter kívánságának megfelelően módosít­tatott. A szarvasmarha, juh, kecske stb. tenyésztésről i L911 január 8. alkotott megyei szabályrendelet aképpen módosítta­tott, hogy az apaállatok vizsgálata október végéig fejezendő be minden évben. Nagy János kérelmére a kondorod hetipiacok­ról az üvegesek kitiltattak és a szabályrendelet ily irányién módosíttatott. Ellenben nem teljesittetett az a kérelem, bogy a nagyszénási hetipiacokról az idegen iparosok tiltassanak el, mert Nagyszénás köz­ség ipari viszonyainak fejletlensége, ennek a kíván­ságnak teljesítését ezidőszerint még nem indokolja. Az öcsödi hidvámbérlet, az eddigi feltételek és bérösszeg mellett, a jelenlegi birlővel egy évre meg- hosszabbittatott. Néhai Oláh György volt megyei t. főügyész özvegye részére, a vármegye th. biz a közszükségleti alapból 200 korona segélyt szavazott meg. Ellenben Hegedűs Lijosné volt vármegyei le­véltárnok özvegyét, kegydij iránti kérelmével fede­zet hiányában elutasította. Néhai Gojár Ferenc volt utkaparó özvegyének hat hónapi fizetést és a gyógyköltségeket, mig ál­lásáról betegség miatt lemondott Csinos József ut- kapjró részére végkielégítés ciinén három havi fize­tést szavazott meg a törvényhatóság. A feloszlott Békésmegyei 1818—49. honvéd­egylet örökalapitványának 19IO. évi kamatai, a 14 kérvényező között egyenlően osztattak fel. Jutott egyre 18 korona. Az Országos Gyermekvédő Ligának 100 korona segélyt szavazott meg a bizottság. Nagy Pál csorvási lakos hatóságilag kiirtott takonykóros lováért 200, mig ugyanezen a címen Gombos György gyulai lakos 50 és Alb Péter szin­tén gyulai lakos 200 koronát kaptak kártalanítás fejében az állategészségügyi alapból. Doboz községnek a létesítendő vágóhidjára 1000 koronát adott a törvényhatóság a most említett alapból. Újkígyós község alkalmazottait, fizetésfeleme­lés iránti kérelmükkel a község elutasította. Feleb­bezés folytán a vármegye a községi határozatot fel­oldotta és uj határozathozatalra utasította a képvi­selőtestületet abból az okból, mert a község pót­adója a f. évben 70-ről 54 százalékra szállott le és igy a község anyagi helyzete megengedi az alkal­mazottak igen rosszul megállapított javadalmazásá­nak rendezését. Tótkomlós községnek az a határozata, mely szerint járdaépítési alap létesítése céljából a köz­munka kötelezettekre egy korona járulék kivetését örvény szélén sem, mint aminő a szerető hitves sírja. De hát Szánthó Gáspár ácsmesterségen kezdte az eszebiró életét, nem csoda, ha nem egy köny- nyen szédült. Annyiszor járt a szédítő magasságok­ban épülő házak fedélgerendái közt, hogy saját fejét nem húzta magához semmi mélység. Meghalt az asszony és Szánthó Gáspár tudta mi a kötelessége. Elővette az ácsplajbászt és szám­adást csinált. Akár csak most hat hosszú és mun­kától verejtékes esztendő után, amikor a számok­kal teleirt árkus papirossal odaállt a felesége olaj- festésü képe elé és halkan, hogy a pitvarban te- ricskélő Trézsi meg ne hallja, elkezdett dicsekedni: — Tízezer pengő forint. Tízezer pengő fo­rint. Ennyit gyűjtöttem a lányunknak. Megvagy elégedve anyjukom, édes ? A kép meglehetett, elégedve, mert valahonnan egy napsugár épen a szemére siklott s a jóságos öreg szem mintha örömtől csillogott volna . . . Kint gyermekes kacagás hallatszott s pitvar ból behallatszott a Trézsi hangja: — A tekintetes ur már várja a kisaszonyt. Marika berontott a szobába Piros volt az az arca a friss kora őszi levegőtől és a ruhája fü- szagos. Az öreg Szánthó zsebébe dugta a számadást és boldogan fogta meg a lánya kezét. . . — Marikám — kezdte büszkén és némi meg­hatottsággal — mától fogva uj élet kezdődik. Egé­szen uj. Az Isten ő szent felsége megsegített: a jövőd biztosítva van. Most már felszabadultam én is. Nem panaszkodhatsz majd, hogy mindig csak dolgozom, dolgozom. Együtt megyünk mulatsá­gokba, bálba! Az ám! Bálba is. Mert jön a tél és . . . Az öreg nagyon meg volt hatva, eszterhás, szürke szemöldökét sűrűn vonogatta össze s végül is nem tudta befejezni a mondókáját, hanem sietve megcsókolta a lányát. Marika pedig boldogan ro­hant ki a szobából es már a pitvarban kezdte kiabálni: — Madmoiselle 1 Madmolselle! Rójuissez vous! Une grande nouvelle ! Ez az idegen szó olyan furcsán hangzott eb­ben a mestergerendás egyszerű házban. Hanem a sorsnak kegyetlen ötletei vannak. Amíg az öreg Szánthó éjt-napot együvé téve dol­gozott, hogy vagyont gyűjtsön a lányának, addig csodaerős embernek bizonyult, de amikor elkezdett pihenni, egyszerre összeroppant. Megcsapta valami bolond hideg őszi szél, s ettől ágynak dőlt. Láza lett, köhögött s egy napon köhögés közben véres lett a vánkosa. Az orvos, a városból hivott tudós orvos azt mondta rá: tüdővérzés. Bucsuzáskor pedig halkan megsúgta Mariskának : — Ha azt akarja a kisasszony, hogy az ur- atyja megérje a tavaszt, akkor sietve vigye a dél­vidékre. — Hova ? — kérdezte Marika szepegve. — Vigye el Lussinba. Nincs messze és ki­tűnő hely, Marika az orvos tanácsát óvatosan közölte az apjával Az öreg Szánthó hallani sem akart róla. Ugyan! Bolondság! Majd rendbe jön ilyen sza­márság nélkül is Pedig érezte, hogy csakugyan elkelne a meleg napsütés, a más levegő. De gondolt valamire és ettől összeszorult a szive. Nem, nem és nem 1 És konokul rázta a fejét. Hanem egy erősebb roham után, amikor pi­ros, meleg vér ömlött ki a száján, mégis belenyu­godott az utazásba. És elutazott Marikával. A ne­velőnőt is magukkal vitték, hadd legyen Marikának még valakije. A tengeri levegő, a melengető tüzes nap mintha használtak volna az öreg Szánthónák. Az első hét végén kezdte jobban érezni magát. Kere­kes széken kivitette magát a tengerpartra és fél­napot átszunyókált a napon. Utána szinte erősnek érezte magát. Mikor visszatért a hotelbe, jókedvűen mondta a hoteltulajdonosnak, akivel a hallban ta­lálkozott: Küldje fel kérem a heti számlát! A hotelier felküldte a számlát. Az öreg Szánthó, amikor megpillantotta a drága költségjegy­zéket, majd elájult. Rettentő pénzt emésztett fel ez a fürdőzés. Nagyon levert lett. Nem szólt senkinek sem­mit, de másnap ismét rosszul érezte magát. A má­sodik héten az idő sem kedvezett annyira, a ten­geren bóra volt, hűvös szelek borzongatták meg a part pálmafáit s a betegnek a szobában kellett tar­tózkodnia A hét végén pedig megint kérte a szám­lát és aznap este újra tüdővérzése támadt. Az or­vos azt mondta, hogy valami nagy belső felindulás miatt. Nagyon rossz éjszakákat töltött rá Másnap reggel aztán a következő különös pa­rancsot adta Marikának : — írd meg a Trézsinek, hogy csomagolja be gondosan az édesanyád olajfestésü képét és küldje el ide! A harmadik hétnek is végére járt, amikor a

Next

/
Thumbnails
Contents