Békés, 1911. (43. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-01 / 1. szám
XLÜI. évfolyam. Gyula, 1911. január 1 6 1. szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre............... 5 K — f Évneg yedre......... 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyiíttér sora 20 fillér. 17 Q 12/0 POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHX DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Ujesztendei beköszöntő. „Fiaim, csak szeressétek egymást!“ A szeretetnek szeretetteljes ünnepe után is miről lehetne leginkább elmélkedni, — mint a szeretetről. Hogy mi a szeretet ? Ki tudná azt definiálni ! Egy szép virág, mely a szívből nő ki . . . Erénynek is nevezik. És ez bizonyára a legszebb erény, ami csak a szívből fakadhat. Szeretet nélkül sivár, kopár, kihalt lenne a világ. Szeretettel mindent lehet elérni. A szeretet hatalom ! . . . Annak nyomában áldás jár. Boldogság, béke is csak ott tanyázik, ott honol, ahol előbb a Szeretet bérelt lakást. A szeretet szeretetet szül, mely éltet és melegít. Bárhonnan, bárkitől jöjjön is a szeretet, nem szabad azt lekicsinyleni, semmibe venni! Nem bizony! Mert ha a földön élő ösz- szes emberek szivét egyszerre, mint egy delejes áram, a szeretet szikrája járná át, — de más képe is lenne akkor a világnak. Anarchizmus, nihilizmus és többi más ehez hasonló veszedelem meg nem született, meg nem születhetett volna, ha igazi szeretet uralná a sziveket. Ha valamely társadalmi baj, mint viz- áradat, már a gátakat szaggatja, van aztán lótás-futás, ankétezés, szavalás, kardcsörtetés, szurony villanás . . . Tessék csak a szeretet fegyvereit elővenni — és vége lesz a bajnak azonnal. De ki gondol ilyenkor a Szeretetre ? Hiszen a Szeretetet, no meg az Igazságot a keresztre feszítették . . . De »harmadnapon föltámadott« — ezt sem szabadna elfelejteni. »Hiszen mi szeretjük egymást 1« mondják majd sokan . , . Igen . . . szóval, de a tetteitek az ellenkezőről tesznek tanúbizonyságot! Bizony, bizony mi rutul visszaélünk a »Szeretet« szóval. Jóakarást, háladatosságot, földi előnyök reményéből fakadó önző ragaszkodást, a magát behízelegni akaró előzékenységet, testi szépség és plasztikus formák által előidézett érzéki hajlamot mind, mind szeretet szavával illetjük. — Csakhogy ez bizony minden más, csak szeretet nem ! Nem a vélt jók, nem a külszin legyenek a szeretet indító okai, hanem más valami . . . Embert szeressünk a felebarátunkban ! Egyforma mértékkel ? Nem 1 A szeretetnek is lehetnek és vannak is fokozatai. Azok, akiket vérségi kötelék tart össze, azok szere- tete mindenesetre nagyobb fokú. Az aki nagyobb érdemeket szerzett, annak hálánk következtében nagyobb szeretettel tartozunk, mint annak, aki előhaladásunk, érvényesülésünk, boldogulásunk elé lépten-nyomon gáncsot vet. Valamely személynek magasabb erkölcsi értéke nagyobb tiszteletet és igy erkölcsi élet következtében nagyobb szeretetet is igényel. A hitbeli megegyezés, a szellemi rokonság szintén közelebb hozza a sziveket egymáshoz. A szeretetben lehet és kell is bizonyos mértéket tartani, de azt valakitől megtagadni — ellenkezik az isten parancsolatjával. »Szeresd a felebarátodat, mint ten magadat« — mondja a szentirás. Akármilyen távol is álljon valaki akár fölöttünk, akár alattunk, legyen bármilyerr vallásu, anyanyelvű, legyen bármilyen foglalkozású, legyen ellenség avagy jóbarát, — azt szeretni kell. Mert olyan okot ugyan senki sem tud felhozni, amely miatt valakit szeretni nem lehetne. Dacára annak, hogy találunk elég embert, akiben kevés kellemes és szeretetreméltó vonás van, aki kellemetlen visszataszító 1 Találkozunk kevély, gőgös, önfejű, önző, rossz, szemtelen emberekkel is szép számban . . . Gyarlók vagyunk, mert emberek vagyunk. Ilyeneket is szeretni kell ... A Megváltó is igy cselekedett. Neki is voltak ellenségei, rosszakarói, ő is ismert kétszínű, farizeuslelkü embereket, de megbocsátott nekik; kövessük példáját 1 Nem azt mondom én, hogy valakiben a haragot, kevélységet, önzést csodáljuk, tiszteljük, avagy szeressük. Nem! A rosszat utáljuk mindenben és mindenütt, ostorozzuk is, ha kell; csak az embert szeressük az emberben ! Ha a szeretet csak frázisokból állana, úgy a XX. század e tekintetben a leggazdagabb század lenne. Sohasem beszéltek annyit a szerétéiről, mint manapság. Sajnos, csak beszélnek. Ha valaki ellen, vagy érte nem teszünk semmit — ez még ugyan nem szeretet; ez legfeljebb közöny. Ha más tulajdonát el nem kezeljük, más becsülefében nem gázolunk, más nyugalmát meg nem zavarjuk — ez szintén nem szeretet. Ezzel csak a legelemibb természeti törvénynek tettünk eleget, amelyet úgy is be kell tartani, mert ellenkező esetben beleszól a játékba a polgári törvény is. Nem elég csak nem lopni, de adni kell a magunk javaiból is. Halljátok ti vagyonosak, akik dúskáltok a földi javakban . . 1 Adni kell a szegényeknek is 1 Azért adatott nektek a vagyon, hogy enyhítsétek a nyomort, állítsátok meg a szükségben, bajban szenvedők könnyei záporát. A vagyon is kötelez ! Jusson eszetekbe a bibliai dúsgazdag, úgy ne járjatok! A túlvilágon más mértékkel mérnek; ott van még igazság. Hitvány ember az olyan, aki, mikor látja, hogy az embertársa a nyomorúság terhe alatt roskadozik és ő neki módjában áll, de nem segít rajta. És az ilyenek előtt még kalapot emelünk 1 * * * A »szeretet« virága gyenge, törékeny virág . . . Sok ápolást, gondozást kíván. De ne csüggedjünk ! Ápoljuk és gondozzuk e nemes virágot. Évezredek óta folyton prédikálT A R C A. Egy óra Tisza István redukciójában. Nem érdektelen kép az, amikor egy állam- férfiú, akit egyformán becsülnek rajongó hívei és ádáz ellenfelei, máról holnapra újságíróvá válik. Mi több : újság szerkesztővé. Tisza István beletanult egy-kettőre ebbe is. Pedig mi más. ha ő válik publicistává, mint ha a sajtó névtelen hőséi végzik ugyanezt a munkát. Tisza oly ekszponált egyéniség, hogy minden sora, minden mondata dupla beszámítás alá esik. Barátai is, ellenfelei is kettőzött figyelemmel boncolják minden kijelentését. Jaj neki, ha a munka gyors futamában elvét egy jelzőt, melléje vág egy kife- j ezésnek . . . Hány rést nyitna ezzel a félremagyarázásoknak, a támádásoknak! Mikor Tisza fő-fő szerkesztő, sajtó alá ren- d ezi mondanivalóját, nem tollhoz nyúl, mint kollégái Az ő tolla a gyorsíró. Fel s alá sétálva mondja tollba a Magyar Figyelő cikkeit. Egy sereg adat, 3 amelyeket vasszorgalommal gyűjtött, megadja a cikk reális alapjait. S ezeket az épületköveket fölépíti tiszta és világos logikájával s körülfonja szónoki művészetének virágaival. Néhány séta a szoba szőnyegén s egymásután bontakoznak ki a cikk magvas szépségei. A gyorsíró meglepetten néz föl rá olykor-olykor: az ő mechanikus munkáját is megállítja egy percre e különleges tehetség ereje. De ezzel Tisza, az uj Magyar Figyelő uj szerkesztője, még nem fejezte be egy-egy szám munkáját. Hisz mily szép volna, ha ezzel már meg is volna a lap! Most következik azonban a szerkesztő-munka kevésbé élvezetes része. Hozzák a nyomdából a cikkek kefelevonatait. Elsőrangú magyar publicisták, tudósok müveit. Tisza azzal a szeretettel veszi kezébe a hosszú korrektúra-iveket, amelyet minden igazi talentum iránt érez. Csakogy az ő uj feladata magasábbrangu: nemcsak elsőrangú cikkeket akar a Magyar Figyelő számára, hanem első sorban azt kívánja, hogy a lap minden közleménye annak a nagy alapgondolatnak legyen fényes kisugárzása, amellyel a Magyar Figyelő a mi kultúránkat szolgálni akarja. Egy nagy veszedelmet vaskézzel hárít el a laptól Tisza : azt, hogy semmi pártpolitika oda be ne fészkelje magát. Hisz az uj szerkesztőnek a célja az egész magyar értelmiség tömöritése. Mily kicsiny'dolog volna ehhez képest politikailag taktizálni vagy pártcélokat követni. Tisza magasabbrendü szolgálatot tűzött a Magyar Figyelő elé : minden igaz magyar emberé legyen ez a lap s minden igaz magyar ember. tartozzék bármily politikai párthoz : megnyugvással, sőt reménnyel és bizalommal Írhassa alá mindazt, amit a lap a nyilvánosság elé visz. Nehéz programm, mert kulturprogramm. Ezért kell Tiszának a nyomdai korrektúrákkal éppúgy foglalkoznia, mintha ö maga írná az egész lapot. Természetes, hogy e sokféle munkában hü támasza, munkájának megojsztója nem kisebb ember, mint Herceg Ferenc. Ő maga is első rangú képviselője a mi hazai kultúránknak. Vezér és napszámos egy személyben. A Magyar Figyelő kék- tapétás szobájában szövi a szálakat, amelyek az uj revüt összekapcsolják szellemi életünk legkitűnőbb képviselőivel. És csodálatos: nemcsak Her- czeg páratlan irodalmi tekintélye könnyíti meg neki ezt a munkát, hanem egy sokkal meglepőbb valami : összes jeleseink, mihelyt a tanácskozások és eszmecserék folyamán me^ösmerkedtek azzal, hogy mit akar és mit fog megcsinálni a Magyar Figyelő az ő havonkint kétszer megjelenő kék füzetei révén: rögtön a legnagyobb örömmel készeknek mutatkoztak a legmunkásabb közreműködésre. Hisz minden magyar ember érzi, hogy szükség volt már egy igazén intelligens magyar revüre, amely semmi politikai vagy irodalmi pártnak nem áll szolgálatában, hanem csak egyért küzd: a szerteszórt, széjjel forgácsolt magyar erők egyesítéséért. Ilyenek a vezérek. Most következnék a redakMinden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utolérhetetlen legjobb hashajtó a világhirü 141 15—20 P U R G O-B AVER Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal mert kártékonyak Lapunls: ma.i szama 2.0 olclal-
