Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-27 / 9. szám
2 BÉKÉS 1910. február 27. Mór, Szeberényi Zs. Lajos, Belenta Mihály, dr. Urszinyi János, Lipták L. Pál, ifjú Kraszkó Mihály, Machlik György, ifjú Huszár Pál, Bohus M. György, Wagner József, Galli Mihály, dr. Tardos Dezső, Korossy László, Achim Gusztáv, Seiler Gyula, Vilim István, Hrabovszky Pál, Maczák György, Hrabovszky Mátyás, Meliska Pál, Laurinyecz János, Darabos János, Huszár György, Szekerka György, Vincze Dániel, Házy Imre, Pikó Béla. K. Nagy András, Szabó József, Viskovics Ignác, Korcsok János, Kovács J. Pál, Morvay Mihály, Boediger Gyula, Petneházy Ferenc, ifj. TolnayFerenc, Péteri József, Soós István, Harza Ferenc, Drukker Simon, dr. László Elek, Iványi Antal, Freuder Mór, Tóth Sándor, Tábit Mihály, Gécs K. László, Gryneusz György, Kunos József, Hrdlicska Ferenc, Izsák Jakab. Alispáni jelentés. Az alispáni jelentéshez — szokás szerint — Achim L. András szólt hozzá és azt nem vette tudomásul. Álláspontját azzal indokolta, hogy a megyei földadó bizottság elnökévé s alelnökévé nem kisbirtokosok, hanem gróf Wenckheim Dénes és Beliczey Géza nagybirtososok választattak, akiktől nem várható, hogy a kisbirtokosok érdekeit mozdítanák elő; kifogásolta továbbá a békéscsabai mérnök szerepét, aki egyúttal a villanyos társaságnál is el van foglalva s igy se itt, se ott nem található, végül azt észrevételezte, hogy Békéscsabán ürese-' désbe jött gazdasági intézői állásra meghívandó egyén megválasztásával, a községre újabb terhet akarnak róni. A vármegye alispánjának a felszólalásra tett nagyon is találó észrevételei után az alispáni jelentés tudomásul vétetett. A kormány kinevezése. Következett ezután a közgyűlés legfontosabb tárgya, Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök leirata a kormány kinevezése ügyében. Az állandó választmány a leiratnak egyszerű tudomásul vételét ajánlotta. A z állandó választmány javaslata ellen elsősorban Haviár Dániel szállott síkra Beszédében a 4 év előtti politikai állapotokból indult ki és rendkívül hosszadalmas politikai, közjogi s alkotmányjogi fejtegetéseinek végén, — ami a közgyűlést láthatólag kifárasztotta, határozati javaslatot nyújtott be. Lényege ennek a következő : A törvényhatósági bizottság a kir. kormány kinevezését tudomásul veszi, de azért, mert az országgyűlést ex-lexben elnapolta, vele szemben politikai bizalommal nem viseltetik. Bizalommal a vármegyei tisztviselői kar iránt, elvárja tőle, bogy a kormány törvénytelen rendeletéivel szemben tudni fogja kötelességét és a vármegye alispánja a közgyűlést, amint annak szüksége előáll, azonnal össze fogja hivni. Ambrus Sándor alispán megjegyezte, hogy külön utasítás nélkül is tudni fogja kötelességét, aminthogy a múltban is, egy 48-as miniszter törvénytelen rendeletével szemben jelentést tett a törvényhatóságnak. Azután dr. Simonka György szólalt fel, aki az állandó választmány javaslatát abban a reményben fogadja el, hogy a jelenlegi kormány egy becsületes választói reformot fog megalkotni. Szeberényi Zs. Lajos és Reck Géza a kormány iránt bizalommal viseltetnek s utóbbi ily értelmű indítványt is nyújtott be. Pábry Károly és dr. Bikády Aűtal Haviár indítványát támogatta. Achim L András az állandó választmány javaslatához járult hozzá, fenntartván továbbá állás foglalását arra az időre, midőn a kormány működése ismeretes leend. Dr. Ladies László nagy közvetlenséggel előadott s hatásos beszédében Haviár D. által felhozott érvekkel szemben polemizált és bár bizalommal viseltetik is a kormány iránt, az ellentétek kielésité- sének elkerülhetése végett, megelégszik az állandó választmány javaslatával. Még dr. Simonka Györgyéit a zárszó jogával s Haviár Dániel is pár szóval reflektált a vele szemben felbozottakra. Noha voltak még többen, akik fel akartak szólalni, mégis elállot- tak a szóból, mert a közgyűlési tagok egy részének türelmetlensége, — akik haza akartak a déli vonattal utazni — oly fokra hágott, hogy lehetetlen volt a további nyugodt tanácskozás. A Haviár Gyula és társai által kért névszerint való szavazás eredménye szerint, az állandó választmány javaslatát 122 szóval 39 ellenében elfogadta a közgyűlés. Darányi Ignácz volt földmivelésügyi minister leirata sajnálattal, mig gróf Apponyi Albert leirata egyszerűen tudomásul vétetett. Bizottsági tagválasztások. A vármegyei földadó bizottságban megüresedett két póttagsági helyre ifj. Kocziszky Mihály békéscsabai és Morvay Mihály békési bizottsági tagok választattak meg. Az állandó választmány üres helyei Pikó Bélával és dr. Fáy Samuval, mig a központi választmányban üresedésbe jött hely Weisz Mórral töltetett be. Miniszteri leiratok. Az államépitészeti hivatal személyi és dologi kiadásaihoz való vármegyei hozzájárulást a keresk. miniszter 5400 koronáról 6000-re emelte. A közgyűlés a leiratot tudomásul vette. A dijnokokról szóló szabály zat a belügyminiszter rendeletéhez képest akként módosíttatott, hogy a női dijnokok napi dija eltérőleg állapíttassák meg a férfi dijnokokétól. Az öcsödieknek azt a kérelmét, melyszerint az öcsödi hídon vámot ne fizessenek, a vármegye méltányosnak tartván, annak teljesítését a keresk. miniszternek javaslatba hozta. Törvényhatósági átiratok. Turóc és Udvarhely vármegyék átiratai a választási reform kérdésében tudomásul vétettek azért, mert a vármegye már két Ízben nyilatkozott s majd ha a javaslatot a kormány elkészíti, akkor is módjában lesz arra újból nyilatkozni. Zemplén vármegye körirata a kivándorlás korlátozása és Pozsony vármegyének körirata a féláron való utazás kedvezményének a néptanítókra való kiterjesztése ügyében tudomásul vétettek. Szepes vármegyének körirata a féláru vasút utazás kedvezményének a r. tanácsú városok orvosaira leendő kiterjesztése s Szepes vármegyének a sertés orbánc ellen a kötelező beoltás elrendelése tárgyában pártoló felirattal támogat- tatnak. Miskolc városának az okt. 6-iki gyászuap országos megünneplése iránt megküldött körirata oly módon intéztetett el, hogy a vármegyei bizottsági tagok felkérettek, mikép az ünnepélyen évenként minél nagyobb számban vegyenek részt. A törvényhatósági köriratok letárgyalása után elnök az ülést d. u. 3 órára halasztotta el. Délután a megyebizottsági tagok szokatlanul szép számban jelentek meg és a folytatólagos tárgyalás iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Kórházi ügyek. A kórházi építkezések vállalatba adása ellen Pfaff és Schneider vállalkozók felebbezését a törvénya legérzélesz ? A lopás elsősorban is őt érintette kenyebben. Ő rá volt bízva az őrködés. Haj, haj ... A béresek, hónaposok, napszámba járó emberek csak a vállukon rántottak egyet-egyet, ami azt tette: Úgy kell ! Minek van annyija. Marad elég. Azért nem megy koldulni. Az tötte, aki rá van szorulva. Nem esett rossz helyre. Az öreg rőkönyödésén, kapkodásán is mosolyogtak. Őt sem sajnálták. Ennek is meg volt az oka. Az öreg ósdi ember volt. Aféle dörgölődző) urpárti, régivilágbéii. Az istent félte, szerette, nem úgy, mint a mostani népek, kik még az égiekkel is szembeszállnak. Úgy a. Főleg a Mindenhatóval, akire egész bolondul ráolvassák, hogyha teremtette őket, hát gondoskodjon is róluk, ők is gyermekei, csak olyan hús, vér, mint a többi, a módban ülők. Tartsa őket is számon. Az uraknak odamondják egész áperte ; Helyet, jogot, kenyeret . . . ! Legalább is félbarnát. Na nézd ! Hát hogyne ellenkezett volna velük. De biz összeakaszkodott. Különösen akkor acsarkodott erősen, ha az uraságra vetettek kemény szókat; — Hálátlanok . . . Mit akartok? ... Jó ember az . . . Szép bért ad . . . Ilyenkor csakhogy meg nem verték. — ... Ha mi is befognánk a szánkat, úgy kiszívnák a zsírunkat, mint a kendét! Való, hogy az öreg munkájának nem volt semmi látszatja. Annyi rengeteg időn át nem gyűjtött, nem takarított semmit. Pedig ő is ép úgy tehette volna, mint a többi, akik meglépesedtek mellette. Házat, földet sikeritettek. Ott volt ő előtte is. Nem tette. Első a becsület . . . S mit nyert vele ? Kegyelemkenyeret. Hát hogyne haragudtak volna rá 1 Egy cseppet sem sajnálták. — Úgy kell neki! A tisztek összejöttek a magtár előtt. Az öreg Bence is oda szörkődzött. Lesunyta a fejét. — Hol volt kend az éjjel ? Mit csinált ? Hogy engedhette ezt a szégyent ? Elmondták mindennek. Pálinkás butykosnak, részeg disznónak. Az öreg hiába motyogta, hogy az italnak színét sem látta Sohsem volt italos. Nincs is miből. De meg a becsület. A múlt . . . Az ispán volt a legdühösebb. — Vén kenyérpusztitó! — mondta s a fogait összecsjkoritotta — dologkerülő . . .! — Instálom . . . — Csak a kend tudtával történhetett. Utána járok Azt mondom, hogy utána járok, hanem aztán kend el is pusztul innen! Megfenyegette az öklével. Az öregnek fájt a kemény' szó. Hozzá volt 1 ugyan szokva a tekintetes ispán ur erős, nagy ' hangjához, de ilyen méltatlan rágalom . . ! S éppen ővele, aki mindig az urak pártján állt Ezt nem hitte . . . — No, majd az uraság! — biztatta magát. Éppen jött. A t sztek kabátszélrángatva járultak elébe. — így történhetett . . . Úgy ... Az öreg elaludt . . . Ivott .. . Most is dűl belőle . . . Az öreg térde megrogyott . . . Két kezét összekulcsolva előre nyújtotta: — Kedves . . . jó . . . Az uraság végignézte a térdelő öreget, a homlokát összeráncolta s megcsóválta a fejét: — Vén szamár ! A magtár ajtaján megnézték a feszítés nyomait. Benn az épületben megdeputálták a hiányt. . . Mikor kijöttek, az öreg Bence ott állt az ajtóban Ő is a veszteséget latolgatta. Nem az urasagét, hanem a magáét. Oda a becsület Csorba esett rajta. Nagy csorba. Hatvan esztendeig takargatta, féltette. Azért maradt koldus. A becsületesség koldusa. Most annak is vége. Akiért magára vette a társai haragját, akit velük szemben védett, egy pár zsák búzáért leszamarazta. Az még hagyján, de elhitte, hogy ő is cinkos . . . Csak akkor eszmélt fel, mikor az urak újból előtte állottak. — Csendőrkézre kell adni, méltóságos uram, azok kiveszik belőle — mondta az ispán. — Én (ismerem őket . . . Az öreggel megindult a föld. — Csendőrök ? Engem ? . . . Az uraság keményen rászólt: — Takarodj 1 Bence bácsi meglódult. A feje rántotta. Egykét lépést tett előre. Megállt. Mintha szólították volna Visszahívják ? Nem. A fejét megcsóválta. — Nem, nem . . . S aztán elindult, be a fák közé. Ment, ment előre. Járta az avart. Egyszer-egyszer megállt. Tanakodott. Nagy dolgot hánytorgatott a fejében. A halált. Meg kell halni Vége az életnek. Az még nem is olyan nagy baj. Egy-két esztendővel előbb vagy utóbb. Az mindegy. így is szépen kijutott az időből. Hetvenöt esztendő. Ritka adomány. Keveseknek jut . . . Igaz, még két-három leperegne. Nem érez semmi nyavalyát. S mégis ez lesz az utolsó nap . . . Hogy még az uraság is . . . Csak azt ne mondta volna! Hiszen, hogy szamár volt egész életében, azt most már elismeri . . . Szamár, szamár . . . Mikor a fák közül kiért az országúira, megcsapta a mezőről befelé törtető hideg levegő. Megállt. — Az vagyok, az . . . — motyogott. A fiatal Szűri gyerek jött két lóval.
