Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-06 / 6. szám
2 BÉKÉS 1910. február 6. ségi és erőgyakorlatokban s tüntető szives tapssal honorálta az ügyes tornászcsapatot, melyből leginkább Gergelyffy és Emandity váltak ki, utóbbi különösen szép erőgyakorlataival. A reudezés és tanítás kifogástalan voltáért a főgimnázium hivatott és lelkes tornatanárát, IIa Tóth Józsefet illeti meg a legteljesebb dicséret és elismerés. Kanyaró miatt bezárt iskola. A németvárosi elemi iskolában fellépett nagymérvű kanyaró miatt a vármegye alispánja 8Z iskolát bezáratta. Hírek. A közigazgatás bizottság február havi ülését folyó hó 14-én tartja. A bizottságnak ezen az ülésén kell határozni a tekintetben, hogy a múlt év második feléről tesz-e jelentést a miniszterelnökhöz és milyen irányban. A jelentésnek az a célja, hogy a miniszterelnök figyelmét felhívja azon jelenségekre, amelyek a közigazgatás terén előfordultak és a felmerült visszásságok megszüntetése tekintetében akár a törvényhozás, akár valamelyik miniszter intézkedését igénylik. Mivel azonban az ujabbi törvények hatása az idő rövidsége miatt helyesen még Dem bírálhatók el, egyrésze a törvényeknek (adótörvények) életbe sem lépett, másrészt a jelenlegi forrongó politikai helyzet sem olyan, amely mellett a hiányok orvoslása remélhető volna, ennélfogva azt hisszük, hogy a közigazgatási bizottságnak a múlt év második feléről jelenteni valója nem lesz. A vármegyei földadóbizottság alakuló ülését folyó hó 3-áa délelőtt 10 órakor tartotta Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt. Jelen voltak: Gróf Wenckheim Dénes, id. Pikó Béla, Lederer Rudolf, Achim L. András, Bulla Sándor, Mester Gábor, Zlinszky István, H. Kiss Ferenc, K. Schriffert József, s kimentették elmaradásukat Beliczey Géza és Kertész Horváth Sándor. A bizottság mielőtt elnököt választott volna, az elnöklő alispán előterjesztésére kimondotta, hogy az elnök akadályoztatása esetén az elnöki teendők elvégzése céljából egy alelnöki állást is kreál. Ezután elnöknek egyhangúlag megválasztotta gróf Wenckheim Dénes dobozi nagy- birtokost, alelnöknek Beliczey Géza b.-csabai középbirtokost. Elnöklő alispán továbbá bejelentette, hogy a rendes taggá való megválasztást gróf Wenckheim Fri gyes nagybirtokos egészségi állapotára való hivatkozással nem fogadta el s igy az ő helyére a megfelelő póttag hívandó be. A bizottság a póttagra vonatkozólag akkép döntött, hogy miután gróf Wenckheim Frigyes a békési járásból választatott meg, a békési járásbeli két póttag közül Winter Adám mezőberényi lakost mint póttagot hivta be rendes tagnak. S ekként figyelemmel Pfeiffer István , békéscsabai lakosnak a póttagságról történt lemondására, két póttagsági hely üresedvén meg, azok a februári törvényhatósági közgyűlésen fognak betöltetni. Elvi jelentőségű határozat. Egy gyulai fegyelmi ügyben hozott másodfokú határozat ellen a polgármester a város nevében felebbezéssel élt a belügyminiszterhez. Minthogy a felebbezés nem alapult a képviselőtestület határozatán, ennélfogva a miniszter a felebbezést visszautasította azzal az indokolással, hogy a város polgármesterének mint ilyennek, jelen esetben nincs felebbezési joga, illetőleg a polgármester rendszerint csak akkor élhet felebbezéssel, ha a felebbezést valamely felsőbb hatósági rendelet ellen a képviselőtestület elhatározza, vagy pedig, ha a képviselőtestület az idő rövidsége miatt vagy más okból nem volna összehívható, a polgármester által beadott felebbezéshez a képviselőtestület utólag hozzájárul. Megjegyezzük, hogy a felebbezés visszautasításából a város semmi csorbát nem szenvedett, mert a miniszter a polgármester által megfelebbezett határozatot hivatalból változtatta meg olyképpen, amint azt a polgármester felebbezésében kérte. A dijnokok fizetéséről és szolgálati beosztásánál alkotott vármegyei szabályrendeletet a belügyminiszter azzal a felhívással küldötte vissza, hogy a női dijnokok napidijait — a férfi dijnokok napi- dijaitól eltérőleg állapította meg. A törvényhatósági bizottság úgy a férfi, mint a női dijnokok javadal mait egyformán állapította meg; a miniszter azonban ezt az intézkedést nem fogadja el. Nem sok értelmét találjuk a miniszteri kívánságnak, mert ha úgy a férfi, mint a női dijnokoktól ugyauazt a munkát kívánják meg, úgy logikusan elbírálva a kérdést, a fizetésnek is egyformának kellene lenni. Bókésvármegye közművelődési bizottsága folyó hó 6-án d. u. 5 órakor, Gyulán, a városháza nagytermében Uránia előadást rendez, melyre az érdeklődő közönséget meghívja és szívesen látja. Az előadás tárgya: Magyarország története II. Az előadást tartja: Németi József főgimn. tanár. Belépődíj nincs. A Békésvármegyei Muzeum szakkönyvtára ré- rószére, illetve az Archaeologiai Értesítő 41 évi folyamának megszerzésére Póstelekről Széchenyi Antal gróf 20 koronát ajándékozott. A gróf nagylelkűségéért köszönetét mond a muzeumőr. A képviselőtestület csütörtökön délután 3 órakor dr. Lovich Ödön polgármester elnöklete alatt, az államsegély felosztása tárgyában való határozat- hozatal céljából rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen mintegy hetven városi képviselő vett részt. Lapunk múlt heti számában közöltük a városi tanácsnak javaslatait az államsegély felosztására vonatkozólag. Az állandóválasztmány f. hó 1-én tartott ülésében a tanács javaslattal szemben újabb felosztási javaslatot dolgozott ki és pedig elejtette a tanács abbeli javaslatát, hogy az államsegély a tisztviselő állásban eltöltött szolgálati idő figyelembe vételével állapíttassák meg, nevezetesen a miniszteri rendeletben foglalt elveket veszi figyelembe. Eme álláspontjából kifolyólag a Gyula városának jutott 18.000 korona államsegélyből 12.247 koronát juttatnak a tisztviselőknek és pedig részint fizetés kiegészítés, részint lakbér javadalom címén a következő összegekben : dr. Bucskó Iíoriolán főjegyző 200 kor., Tanczik Lajos rendőrfőkapitány 260, dr. Varga Gyula közig, tanácsnok 800, Szikes György adóügyi tanácsnok 100, Bessenyei Vendel alkapitány 540, Alcser Antal főszámvevő 598, Dómusz József pénztárnok 540, Nádházy Gyula II. jegyző 80, Schröder István közgyám 480, I! 1 ich József al- számvevő 240, Laczkó Emil ellenőr 480, Papp Gyula I. oszt. adótiszt 480, Kiska Lajos II. oezt. adótiszt 680, Berényi András II. adótiszt 240, Berndt József II. adótiszt 240, Ludvig József pénztári tiszt 823, Kiss Károly iktató 480, Kocsis Szilárd kiadó 480, Heilinger Károly nyilvántartó 480, Gubás Tódor Írnok 880, Mundruczó Péter Írnok 880, Gajevszki Géza Írnok 440, Petik Ferenc Írnok 127, Erdős Gyula III. jegyző 19, Hoffman István gyámi iktató 640, Diósy József nyug. számvevő 470, Frankó Döme nyug. pénztárnok 570, összesen 12:247 korona. Az igy iennmaradó 5753 koronára vonatkozólag az állandóválasztmány javaslata, hogy ezen összeg városrendezési célokra, minő a folyamatban levő Novák utca kinyitása, fordittassék. A képviselőtestület beható tanácskozás utón a tanács javaslatával szemben az állandóválasztmányét fogadta el, de többek felszólalása után a polgármester kivételével oly tisztviselőket is részesíteni óhajt az államsegélyben, akik a ministeri rendeletben megjelölve különben nincsenek. Nevezetesen: Sál Sebestyén községi birót 400 kor., Péter József rendőrbiztost 200, Pettner József város gazdát 600 Az emberek összepislantanak. No a Panni kardos egy asszony. Igaz már nem mai menyecske, de meg is regulázza Mihályt, mikor kapatosán vetődik haza. Az pedig elég sűrűn adódik, mert gyenge az ember, az ital meg fene erős, különösen a Salamon pálinkája, ami meg nagyon könnyű helyen áll. Nevetnek az emberek: még Göce János szája is félre szalad. Tobai csak a nyakát nyújtogatja... — Nono . . . Hászen hozhatok föl más példát is Itt van töszöm azt, a Laki Jancsi. Hát az nem jól járt? — No . . . — Két gyeröke maradt az első feleségitű . . . Oszt, hogy az asszony elpusztult, mind a két gye- rököt hamarosan elvette a jó Isten egy kis torokbajban. — No az igaz — integetnek az emberek. —- . . . Akkó aztán mögegyezett a Senye Julissal. — De má' attú’ is van három cseléggye . . . — Oszt még lőhet több is! — Pedig kár azé’ a szép darab földé’, a Laki vagyoné’, hogy úgy szétdarabolódik majd. — No azé’ kár, azt mondom, hogy nagy kár, — igy Tobai. — De hát a gyerökökbű még elpusztulhat egy-kettő, mert sokféle nyavalyájuk van az apróságoknak . . . — Már pedig ne pusztuljanak, ha mögvan- nak, — igy az árvatutor. Szűri Pista bá’ megrángatja a vállát: — Pedig te is nehezebben sikeritesz igy asz- szonyt . . . Nem mondom, hogy nem akad, de nem olyan akurátos . . . így folyik a beszéd, mig lassanként elapad az1 ital s szállingózni kezdenek az emberek. Utoljára Sebők Lukács marad. Mikor ő is ká- szolódni kezd, odaszól a sógornak : — Átküggyem az asszonyt ? — Minek ? — Hát a gyerökök, gondótam . . . — E’vannak azok . . . A gyerekek ott játszottak a szérüskertben — temetést. A Zsófiira bábuját temették. Pali volt a pap, Jani a kántor, Pisti a sirásó ... Ha az öreg közbe nem kiált, eltemetik a kis porcellán bábut; de a hívogató szóra Zsófika felkapta féltett kincsét s odaszaladt az apjához A többi utána Bementek a házba. Hogy az esthajnali csillag is feljött, de meg a gyerekek a korai fekvéshez voltak szokva. Göce János mindegyiknek adott egy-egy darab kenyeret, majd megvetette az ágyakat s lefektette őket. Közbe csititgatta a zugolódókat. A legkisebbnek, ki az anyját követelte, mesélni kezdett. Mikor elcsendesültek a gyerekek, Göce János megvakarta deresedő fejét s nagyot sóhajtott : — Ez igy nem jó lösz ... A gyerökök is, a hivatal is, mög a gazdaság is . . . Ezök közül csak egy maradhat, a többinek pusztulni köíl, vagy... Megcsóválta a fejét. Asszonyra gondolt. Egy uj asszonyra. Hisz kerülni kerülne, már csak a vagyon irányában is. De az nem kell . . . Aki kéne ? . . . Eh ! arra gondolni is bolondság . . . Éjfélt is elverte a torony-óra, mikor Göce János aludni tért. Három nap nem hunyta le a szemét, ez lett a negyedik. Addig hánykolódott az ágyban, mig utóbb is fölkelt, kiment az udvarra s reggelig ott tett-vett egyet-mást. Igazgatta, megkente a kocsit, a lovakat megvakarta, almozott, takarított, még az ekén is talált egy-két szorítani való srófet . . . Végre reggel lett. * Másnap már Juliska nem ment át a szomszédba. Nem mehetett. Mit szólna a falu, ha egy özvegy ember küszöbét átlépné. Nem lépte át. Otthon maradt. Csak úgy a kerítés nyílásán leskelő- dött néha-néha. De a gyerekek átjártak. Ilyenkor mindig megmosdva, fésülve, jóllakva kerültek haza. Látta ezt a tútor ur. Már hogyne látta volna. El is gondolkozott sokszor ... de csak megcsóválta a fejét: — Öreg vagyok már arra . . . A saját gondolatára felelt. Tavasz elején a kis Jani gyerek beteg lett. Sok csöppséget elvitt akkortájban a kanyaró. Mikor Juliska meghallotta, hogy Janika fekszik s már orvost is hivatott a tútor ur, nyakába kerítette a rojtos kendőt. — Mit akarsz? — kérdezte az anyja. — Átmék . . . — Te ...? — Átmék — erősködött Juliska. — Hisz még a feje alját se tudja mögigazitani . . . — Szájára vösz a falu . . . Juliska sírva fakadt. — Nem bánom — mondá zokogva — mondjanak, amit akarnak . . . S átment. A tútor ur épen orvosságot akart tölteni a gyerek szájába. Majd elejtette az üveget, amikor
