Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-04 / 49. szám
BÉKÉS 5 1910. december 4. pontja az estélynek. Maga az előadott énekrészlet még az Erkel zeneszerzeményei között is hires. Belső értéke is nagy, külső hatásra pedig páratlan, de csak akkor, ha előadása kifogástalan. Nehéz, gyönyörű alkotás ez, a Sándor Erzsi hangja mutatta meg igazán szépségeit. Sándor Erzsi hangja, mely a csiszolt üreg átlátszóságával, kristálytisztaságával, brilliáns stakkatóival és trilláival, végtelen diszkrécióival, ragyogó művészetével, kiegészítve a flóta hozzásimuló, beleolvadó kíséretével a legideálisabb gyönyörűséget szerezte a visszafojtott lélegzettel figyelő közönségnek. A befejezést követő tetszésnyilvánítás és taps zajának leírásával nem is akarjuk hozzáfüződő emlékeinket zavarni. Takács Mihály méltó kiegészítő szerepe is hozzájárult a hatás előidézéséhez és fokozásához. A hangversenyt Erkelnek a zenekar által előadott klasszikus ünnepi nyitánya fejezte be 9 óra után. , A társaslakoma. Hangverseny után az abban közreműködött művésznők é3 művészek tiszteletére társaslakoma volt a Békésmegyei Kaszinóban, a melyen az ünnepelt vendégekkel együtt, mintegy százan vettek részt. Ott volt az értelmiség, számos úri nő és a halhatatlan zene mester két nő unokája, néhai Erkel László leányai. Pesti Lajos, a kaszinó vendéglőse a legnagyobb elismerésre- méltóan állította ki a lakomát, a mely minden jogos igényt teljesen kielégített. Az ételek és italok jóságát a vendégek legjobban honorálták, a kik pedig a fővárosban lakván, igényeik a mieinknél jobban ki vannak fejlődve. A lakoma folyamán dr. Ladies László mint a kaszinó elnöke igen szép beszédben köszöntötte az ünnepély két tényezőjét; a művész vendégeket, a kik az est folyamán páratlan és örökké feledhetlen műélvezetben részesítették a gyulai közönséget, — Lukács Györgyöt, városunk illusztris képviselőjét, a kinek köszönhetjük, hogy a magyar dal- és zeneművészet legkiválóbb képviselői közreműködését az ünnepélyünkhöz megnyerhettük. A lelkes felköszöntőt szűnni nem akaró éljenzés követte. Chmilevszky Endre, a Nemzeti Színház gazdasági főnöke, a Nemzeti Színház igazgatósága s művészei képviseletében üdvözölte Gyula városát. Vidor Dezső titkár a m. kir. Operaház igazgatósága s művészi személyzete nevében igen formás beszédben szintén Gyula városára emelte poharát, amelynek Erkel Ferenc ép oly büszkesége, mint aminő örök kegyelete a m. kir. Operaháznak, amelynek a halhatatlan mester megalkotója s 50 évnél tovább vezére volt. Lukács György Ladies felköszöntőjére reflektálva, elhárítja magáról, hogy az operai művészek lehozatala az ő érdeme volna. 0 csak közreműködött a város ily irányban megnyilatkozott vágyának megvalósításában. Percekig tartó zugó tapsokat kel- tőleg lelkes szavakban méltatja Kerner István karnagyot, aki a m. kir. Operának méltó büszkesége s a névtelen hősöket, a zenekar tagjait, akik minde- nike egy-egy művész és együttesen Európa egyik leghírnevesebb zenekarát képezik. Kálin Dávid megemlékezik gróf Zichy János vallás és közoktatásügyi miniszter és Molnár Viktor államtitkárról, mint — az ünnepély előkészítése alkalmával meggyőződött róla — akiknek jóindulata tette lehetővé, hogy Gyula városa az Opera átengedésével ily fénnyel ünnepelhette meg halhatatlan nagy fia emlékét. Indítványára mindkét államférfiut táviratilag üdvözölték. A lakoma fesztelen jó kedélyben éjfél utáni órákig tartott és ezzel a Gyula városára soká feledhetlen gyönyörű emlékünnepély befejeztetett. Gr. Zichy János és Molnár Viktornak küldött távirati üdvözlések a következők : Nagyméltóságu Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi Miniszter Urnák Budapest. Erkel Ferenc szülővárosa, dicső fia, a magyar dalmű megalkotója születésének századik évfordulóját ünnepelvén, hálás tisztelettel ünnepli Nagyméltóságodat, mint a magyar kultúra fenkölt szellemű áldozatkész lelkes vezérét. Az ünneplő gyulai közönség nevében Dr. LOVICH ÖDÖN, polgármester. Nagyméltóságu Molnár Viktor államtitkár Urnák Budapest, Hold-utca. Hálás köszönet Nagyméltóságod szives üdvözletéért és forró köszönet rendelkezéséért, hogy a m kir. Opera zenekara s müvésztagjai halhatatlan szülöttünk, a magyar müzene alkotója születésének századik évfordulóján rendezett ünnepélyünkön részt- vesz és annak hírnevet és fényt biztosit. Az ünneplő gyulai közönség nevében Dr. LOVICH ÖDÖN, polgármester. Tanügy. Levél egy anyához. Szives készséggel teszek eleget a megtisztelő felszólításnak és már a forduló postával felelek uagyrabt csült soraira. Kis leányát egész bátran beírathatja a mondott intézetbe. Mert ne feledje nagyságos asszonyom, hogy a gyereket a gyerekpajtások nevelik és nem a szülők, meg a professzorok. Otthon tehát, hi még oly kitűnő nevelőket is alkalmazna, oélját caa k félig érheti el. Ezt a tanácsot adhatom Nagyságodnak, dacára a következő figyelmeztetésnek : „ . . . Valahogy el ne felejtse, hogy a leányom címeres bölcsőben ringott.“ — Nem kérem, én erre figyelemmel voltam ... és mégis nyugodt lelkiismerettel adom meg a fenti tanácsot. Csak nagyságos assz- szonyom látszik megfeledkezni egy csekélységről — t. i. arról, hogy Noé apánk bárkájában még nem voltak hercagek, de még Adyszerü nemes em berek sem. Es még arról is meg tetszik feledkezni, hogy az emberi társadalom a pásztorkodáson és mezei gazdaságon kezdte meg pályafutását. Ha aztán tovább is a történelem szemüvegén át figyeljük a társadalom kialakulását, látjuk, hogy csere-kereskedik, majd háborúskodik s addig meg nem állt, a még talán a babérokból ki nem fogyva öt, — hót, — kilenc ágú, vagy csukott hercegi koronával nem kedveskedett egyes kiválóknak. E kiválók utódai aztan élvezték és élvezik a mai napig az ősei szerzett kitüntetéseket és ezekkel járó előnyöket, akár volt, illetve van egyéni érdemük, akár nincs ! Egy-egy családnak aztán akadtak olyan leszármazottjai is, akik órdemet-érdemre, fényt-féDyre halmozva, végre a korlátolt emberi társadalom legfelső fokára : egy-egy trónusra jutottak. Címeres bö'csőben születni lehet jó dolog, lehet az illetőre nézve élőnyös . . . megengedem, i de kérem ez még nem érdem és nem dicsőség. Az | a világ tehát, amelyről szólani méltóztatik, ma már i nem létezik — vagy legalább is nem olyan értelemben. Ma már jogot és kenyeret kér_az is, akinek valamelyik ősét, valamelyik nagyapját 48. előtt a földesur valami csekélységért karóba huzattá. Ma már a »tekintete sí cim, amely a diplomával jár, sokkal nagyobb akármilyen predikátumnál, mert ezt hosszú, évek során át tartó, fáradságos, keserves, nagy munka árán lehet csak megszerezni. Én részemről tehát, nem találok abban semmi megalázót, semmi különöset, ha az ön gyermeke — a szolgabiró, a jegyző, a kántor, vagy a kereskedő gyermekéve! egy padban fog ülni. Sőt .... Es higyje el nagyságos asszonyom, hogy az említett urak között is van nagyon sok nemes ember. Bár a nemessége nincs is külön kutyabőrön dokumentálva, de oda van az Írva kitörölhetetlen betűkkel a leikébe — szivébe. Ott van a gondolkodás módjában. Hála a Gondviselőnek, ma már túl vagyunk azon a koron, amelyben az ember csak a bárónál kezdődött; És hiába is próbálná akár ki is, az idő kerekét nem tudná visszafordítani. De nem ám ! Az élet szántóföldjén^ ma már uj rétegek képződtek . . . Haladunk. És aki nem akarja észrevenni a változást, és nem tart lépést a korral, egyszer- csak azon veszi magát észre, hogy lemaradt. Nagyon keserves csalódás lesz a vége . . . így hát nagyságos asszonyom a címeres bölcsőkben születetteknek is alkalmazkodniok kell a körülményekhez. ÉJ nem azt kell lépten-nyomon keresni, ami az embereket egymástól elválasztja, hanem azt, ami alkalmas rá, hogy egyesítse őket. A haladás bajnokai már döngetik a társadalmi osztályokat egymástól elválasztó falait. Hull már a mohlepte vakolat . . . recsegés . . . ropogás hallatszik . . . Nehéz a munka, sokáig fog még tartani, de egyszer csak itt lesz az idő, hogy a falak összedőlnek. E romokon fog aztán felépülni az uj társadalom. Az uj társadalom előkészítői azonban nincsenek egy nézeten, ebből könuyen baj származhat, amely aztán végzetes lehet az uj társadalomra. Mindenkinek kötelessége a maga hatáskörében az osztályokat elválasztó falak lerombolását elősegíteni, de amellett lelkiismeretesen arra is ügyelni, hogy az uj alap lerakásánál valami végzetes tévedés, hiba ne történjen. Mindenki ott legyen, mindenki részt vegyen e nemes munkában, tehát azok is, akik magukat születésüknél fogva, más lényeknek képzelik . . . Mert, ha kivonják magukat a reformmunka alól, ha nekik netán derogál ebben kőzremunkál- kodni, az uj társadalom nélkülük, segítségük nél- kől is megalakul, de úgy leh t, hogy talán az ő jogos érdekeik rovására Aki figyeli az életet, tapasztalhatta, hogy a társadalmi átalakulások planétádban született XX-ik század sok eszmét vetett felszinr . Van közte sok jó, de elismerem, van sok rossz is. Az eszme pedig lassankint érik, akár csak a gabona . . . Baj volna, ha akár egy káros eszme is diadalra jutna egyesek nem törődömsége folytán, de kár volna a sok helyes és az emberiség javát, boldogságát célzó eszméért, ha azokat az ellenséges áramlat még a csirájukban elölné. Olyan emberekre van tehát szükség, akik akarják, akik tudják és a kiknek van bátorságuk (manapság ehhez is kell bátorság) a jót diadalra juttatni, a rosszat pedig kiirtani . . , 1 Nagyságos Asszonyom ! Tisztelettel kérem, ne zárja el tehát gyermekét a mai kor levegőjétől, mert ámbár elismerem — bacüusok is vannak benne, de mégis csak frissebb, jobb, éltetőbb a másiknál, amely dohos, pinceszagu. Nemeslelkü, jószivü, lelkesedni tudó honleányt neveljen gyermekéből és ne akarja minden áron, hogy az a „címer1' és az a „nemesi“ oklevél majdan a leánya boldogságának a szemfedője legyen! Gyula, 1910 nov. 24-én. Nickmann Rezső. A főgimnáziumban ma délután fél 6 órakor Uránia-előadás lesz. Ezen előadás tárgya a müvé- szettörténelemből való, cime: A Karácsony a művészetben. Belépődíj személyenként 20 fillér. A gyulai rom. kath főgimnázium Mária-kon- gregációja e hó 8-án, a Boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatásának ünnepén megalakul. A tagok ünnepies felavatását d. e. 11 órakor a Szent József templomban Spett Gyula apát-kanonok végzi. A felavatás sorrendje: 1. Ünnepies bevonulás. 2. Yeni Sancte. — J. G. Ett. Előadja a vegyeskar. 3. Egyházi beszéd. 4. Érmek megáldása. Alatta: Ave maris Stella. — J. G. Ett. 5. Fölvétel. 6. Jelvények kiosztása. 7. Magnificat, Te Deum. Melód. Gregoriana. 8. Áldás. Tantum ergo : Demény Dezső. Az iskolai ünnepély, mely délután 5 órakor a főgimnázium tornatermében tartatik, sorrendje a következő : 1. Himnusz. Erkel Ferenctől. Énekli a főgimn. vegyeskar Mutschenbacher Gyula vezetése mellett. 2...Megnyitó beszéd. Tartja dr. Lindenber- ger János, püspöki biztos. 3. A Szeplőtelenhez. Költemény Bán Aladártól ; szavalja Takácsy Imre IV. o. t. Mária siralma. Szerzó és a gyulai főgimn, vegyeskarnak ajánlotta Demény Dezső. Előadja a vegyeskar. 5. Az ezüstfátyol legendája. Költemény Yárady Antaltól; szavalja Hoffmann Mihály VIII. o. t. 6. Ave Maria. Szerzó és a főgimn. vegyeskarnak ajánlotta Demény Dezső. Előadja a vegyeskar. 7. A Mária-kongregáció jelentősége. Ünnepi beszéd. Tartja Bartosa Ferenc, főgimn. hittanár. 8. Benedicta es tu. Vavrinecz Mórtól. Előadja a vegyeskar. 9. Az uj Mária-leventékhez. Költemény. Irta Amicus iuventutis; szavalja Sántha Lajos VII. o. t. 10. Tu es Petrus. Vavrinecz Mórtól. Előadja a vegyeskar. 11. Záróbeszéd. Tartja Tóth Árpád, főgimn. igazgató. Áthelyezés. \Tempfh István krasznabéltelki állami gazdasági szaktanítót a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter a békési községi önálló gazdasági ismótlőiskolához áthelyezte. Tanitóválasztás. A Békéssámson község által létesített Cserepes tanyai iskolánál rendszeresített községi tanítói állásra 13 pályázó közül Sülé Áda- mot választotta meg az iskolaszék. I
