Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-04 / 49. szám

I

1910. decembeT 4.

Nemcsak mint dirigensnek és zeneköitőnek, hanem mint paedagogusnak és az általános hazai zenei irányok fellendilőjének is elévülhetetlenek az érdemei. Mint a m. kir. zeneakadémia első igazgatója és tanára nemzedékeket állított a művészi zene szolgálatába. Mint a filharmóniai társaság egyik alapítójának és kezdettől fogva vezérének oroszlán része van a hazai zenei élet és a magyar zene kultúra kialakulásában.

Lelkesen támogatta a hazai dalosegyesületeket is, melyeket ö szervezett országos egyesüléssé, s ennek az országos magyar, dalosegyesületnek két évtizeden át volt bálványozott vezére.

Erkel egyénisége akkor domborodik ki egész nagyságában, ha meggondoljuk, minők voltak a mi hazai viszonyaink, mikor Erkel munkához látott. Erkel ifjúsága idejében Magyarországon a zene még nem volt művészet, csupán mulatság. Művelői ta- lentumos, de képzettség nélkül való lezüllött urak, vagy cigányok. A zene otthona nem hangverseny- terem vagy színház, hanem csak öreg kúriák füstös vagy borgőzös ebédlői, sőt korcsmái. Akkor a zenész az volt, ami ma a cigány és elzüllés fénye- , gette azt, aki erre a pályára lépett.

Aki komolyabb ambíciójú zenész akadt akkoriban nálunk, az kivándorolt s a külföldi nagy zenei kultúra elnyelte. Erkel tehetségének erős és magyar voltát éppen az mutatja legjobbau, hogy ilyen viszonyok között is képes volt képzett zenész- szé lenni s amellett nemcsak megmaradt magyarnak, hanem újat, nagyot és dicsőt teremtett nemzete számára.

Mikor Erkel megteremtette a magyar operát, akkor még a semmiből kellett alkotni. Ahova a zene terén a legnagyobb nemzetek is csak századok fokozatos fejlődése utján juthattak el, Ő oda egymaga egyszerre emelte a magyart. Mikor első magyar operáját megír a, akkor még nem volt más az egész magyar zeneirodalom, mint reménytelen pusztaság, melyen nem termett semmi, csak a cigány hegedü- jérül neinzidékről-nemzedékre átszálló, de le nem kottázott népdal, meg.egy-egy verbunkos vagy hallgató nóta. Kolozsvárott, hol az operairodalommal minden részletében megismerkedett, támadt fel benne a gondolat, hogy a magyar zenét művészi köntösbe öltöztetve, faji zenéjü dalművel ajándékozza meg nemzetét1840. évi augusztus 8-án adták elő első operáját, Báthory Máriát a pesti Nemzeti színházban. Az első magyar opera ritka diadalt aratott. Hunyadi Lászlóban fokozódott, Bánk bánban tetőpontját érte el Erkel művészete. Több nagy operái — Sarolta, Dózsa György, Brankovics György, István király, Névteleu hősók — szintén tele vannak zenei értékkel.

A szó szoros értelmében magyar művész, magyar zeneköltő volt. Operaihoz mindig magyar történelmi tárgyakat, személyeket választott. Magyarannyira félreismert: »István király*., melyet 75 éves korában irt meg, már uj iránynak hódol. Csodálattal bámuljuk az istenáldotta teremtő erőt, mely az ősz mestert élte alkonyán se hagyta el, bámuljuk szellemi ereje frlsességét, hogy e hajlott korban is tudott tanulni, haladni a korral. Előbbi irányával szakit e müvében, itt a magyarságot nem annyira a népies elemek bevitelével akarja elérni, hanem a magyar szó speciális ritmusának a zenébe való átvitelével. És az ő zsenijét dicséri, hogy célját teljesen és tökéletesen elérte : népies elemek nélkül is minden izében magyaros, magyar zenét irt. Persze a fölületes hallgatók s bírálók mivel a magyarságot csakis a népiesben tudják föltalálni, magyartalannak nevezik *István király*-\., holott magyar stil szempontjából épen ez a mü a legértékesebb, ez ideig a magyar zene történetében a legfontosabb, legjelentősebb alkotás. Sajnos, drámai akciója egyes poetikus, szép részlete dacára nem életképes a színpadon, de azért mégis tanulság szempontjából többször kellene adni, hogy az ifjú generáció tanuljon és lelkesedjen rajta.

Ez Erkel Ferenc jelentősége a magyar zene- történetben. A magyar müzene ideáljához vezető mindkét utón megpróbálkozott, megmutatta, hogy mindkét utón elérhető a cél. Tanult élte alkonyáig és szent célja szolgálatában érvényesítette, amit tanult. ízig-vérig magyar ember volt, kinek egyetlen törekvése, hogy a magyar névnek szerezzen becsületet, dicsőséget. Az ő jelentősége : hogy ideálja, követendő mintaképe minden magyar zenésznek, akinek szivéből, leikéből fakadt minden magyar ember szent imája: „Isten áldd meg a magyart!“

BÉKÉS

sága volt az ö legerősebb vára, melyen nem tudott kifogni sem az irigység sem a rágalom vagy ki- csinylés Az 1848—49-iki szabadságharcot követő elnyomatás sö-tét éveiben is ott volt a küzdők között és amint más jeles kortársai az irodalomban, úgy ő az operában tartotta ébren a magyar nemzeti öntudatot.

Úttörője volt önmagának. A semmiből teremtette meg a művészi magyar zenét. Hozzá kell visszatérnünk, bogy az ő nyomdokain tovább haladva, felépíthessük a magyar zene palotáját, mennek alapköveit oly csodálatos ösz.tönszerüséggel és biztos előrelátással rakta le Erkel Ferenc genialitása

Erkel életéből sok tanulságot meríthetünk. Jellemző a nagy embernek ragaszkodása szülővárosához. Ennek megvilágítására hadd mondjak el egy esetet. 18-55-ben árvíz öntötte el Gyulát. Az akkor már nagy birü Erkel volt az első, aki Gyula kárvallottainak segítségére sietett. Az ország fővárosában nagyszabású hangversenyt rendezett a gyulaiak javára. Saját kezűleg Írott levélben kereste meg a végből Kubinyi Ágostont, a nemzeti muzeum akkori igazgatóját: »A viz által károsult gyulaiak, főldieim javára — úgymond — folyó évi ápril elsején jótékonycélu filharmóniai hangversenyt óhajtván adni, esedezem, kegyeskedjék e napon a múzeumi termet átengedni.« A hangverseny dúsan jövedelmezett a gyulaiak javára. Gyulához való ragaszkodását haláláig megtartotta Erkel, a szünidőket rendszerint Gyulán töltötte s az akkori Wenckheim, ma Almásy park terebélyes fái árnyában irta meg müveinek nagy részét, közöttük legnagyobb operáját Bánk bánt.

Ez a ragaszkodás szülővárosához azt bizonyltja, hogy a nagy ember jó ember volt. Minket pedig büszkévé tesz és hatványozza kegyeletünket, amelyet városunk legnagyobb fia iránt érezünk.

Erkel élete legmegragadóbb példáját szolgáltatja annak, hogy a szellem hatalma mindennél nagyobb. Ezt az egyszerű polgárt egyedül és kizárólag szellemének nagysága emelte a dicsőség ama magaslatára, mely minden rangot, hatalmat, vagyont messze felülmúl. A rang, a hatalom, a vagyon csak ideig-óráig tartó, Erkel Ferenc neve azonban halhatatlan s mindaddig él, amig magyar él ezen a földön és amig a zene tápot ad az emberi léleknek. Erkel tüneményes pályájából a demokrácia diadala szól felénk. Buzditólag hathat ez a nagy pálya a szellemi élet minden munkására, mert hiszen azt hirdeti, hogy a szellemi munka mindennél hatalmasabb.

De ami különösen elbűvölő Erkel pályájában, az az ő megalkuvástalan izzó hazaszeretete.

1874. évi február hó 25-én, ama nevezetes napon, melyen a Nemzeti Színházban kétszázadszor adták elő Hunyadi Lászlót, a Nemzeti Szinház ünneplő személyzetének élén igy szólt Szigligeti Ede : »De Te több is voltál, igaz hazafi! Erről tanúskodnak nemzeti szellemű müveid. S mert érezted, hogy Rád itthon van szükségünk, köztünk maradtál, a hirt dicsőséget itthon kerested, itthon találtad meg. Ezért ünnepiünk mi Téged müvedben, ezért koszo- ruzunk meg s meg vagyunk győződve, hogy a közvéleménynek vagyunk tolmácsai.« Mikor pedig Erkel 50 éves karnagyi jubileumát ünnepelték a székesfővárosi Yigadóban, 1888. évi december 16-án, az ünnepi szónok, a nemzet koszorús költője, Jókai Mór a következőket mondotta: »Mi reánk az teszi legbecsesebbé Erkel zeneköltészetét, hogy az minden izében nemzeti. A fenségestől kezdve a népiesig. a paloták komoly méltóságától, a tragikum gyászától elkezdve a puszta méla ábrándozásáig mindent feltalálunk eszményítve, megnemesitve Erkel dalművében, ami magyar, ami a mienk ! . . . A két világrészt meghódította volna de ö nem akart másnak alkotni, mint a nemzetnek, nem akart más által megértetni, mint a magyar által.«

És valóban igaza van Szigligetinek, igaza van Jókainak. Aki előtt az egész világ tárva-nyitva állott, akit a legnagyobb nemzetek mint fejedelmet ünnepeltek, dicsőítették volna, ha maguknak megnyerhetik, az minden csábitó ajánlatot elutasít, még a gondolatát sem engedi magához férkőzni annak, hogy szellemének kincseit másnak nyújtsa, mint egyedül és kizárólag csak az ő rajongva szeretett hazájának. Szive minden buzogása hazájáért buzog, lelke minden kincsét hazájának áldozza. Megteremti a magyar művészi zenét és mindörökre méltó helyet foglal le annak a világzene végtelen birodalmában.

Izzó fajszeretetének legklasszikusabb terméke egyik legnagyobb alkotása, a magyar nemzeti himnusz.

Erkel zenei gondolata nemzeti imádsággá lett.

Most sem ünnepelhetjük die-ő emlékét méltóbban, mintha nemzeti himnuszunk fohászait me- nesztjük a mindenek alkotójához :

Isten áldd meg a magyart!

A beszéd, tartalmának megfelelő hatást tett, amely riadó éljenzésben és szűnni nem akaró tapsban nyert kifejezést.

Most Lovich Ödön polgármester felolvasta Molnár Viktor vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár következő üdvözlő iratát:

Molnár Viktor üdvözlete.

Budapest, 1910 november 25.

Tisztelt Polgármester Ur!

Gyula város halhatatlan fia százidik születésnapjára rendezett ünnepélyek alkalmából szívből üdvözlöm a város nagyérdemű közönségét, amely a kultúra iránt nem csekély vonzalmat és érzéket tanúsít azáltal, hogy nagy fiának, a halhatatlan magyar zeneszerzőnek emlékét oly szép kegyelettel őrzi és ünnepli.

Hivatalos elfoglaltságaim nem engedik meg a személyes megjelenést, miért is a legmelegebben üdvözlöm úgy a Polgármester Urat, mint az egybe- gyült ünneplő közönséget.

Hazafias üdvözlettel MOLNÁR VIKTOR.

A közgyűlés tagjai élénk tetszéssel vették tudomásul az illusztris helyről jött üdvözlést.

Ezutáu a polgármester indítványára a város képviselőtestülete egyhangú határozattal kimondotta, hogy Erkel Ferenc emlékét jegyzőkönyvileg megörökíti és testületileg kivonul Erkel Ferenc emléktáblájának leleplezéséhez és szobrának megkoszorúzásához.

Dr Ladies László indítványára kimondotta továbbá a város képviselőtestülete, hogy a díszközgyűlésen elhangzott beszédeket és Molnár Viktor üdvözlő iratát kinyomatja és a képviselőtestület tagjai között szétosztja.

A közgyűlést az Erkel-dalkór újabb szép éneke rekesztette be.

Erkel Ferenc szülőháza előtt.

A közgyűlés határozatához képest a város képviselőtestülete a maga egészében, nyomban a közgyűlés után, a József-városi kántoriak, Erkel Ferenc szülőházához vonult, ahol már nagy közönséget, a közönség között nagyszámban hölgyeket és báró Bothmer Árpád ezredes vezetése alatt a diszben kivonult honvédtiszteket találta. Kordonokkal biztosítva volt úgy a képviselőtestület, mint a szülőházat megjelölő emléktábla leleplezésénél közreműködők helye. Tolnai Világlapja Budapestről elküldte fényképészét, aki számtalan felvételt csinált az ün népségnek úgy e helyen, mint másutt lefolyt jeleneteiről, igy a várkert Erkel-fájáról, amelyet az ünnepély napján a grófi család feldíszített és gyönyörű koszorúval ékesített. A koszorú felirata : «Bánk bán halhatatlan szerzőjének — gróf Almásy Dénes». Úgy látszik, a széles körben ismert képes lap képekben fogja ismertetni a gyulai Erkel-ünnepet. E helyen megnyitásul Mutschenbacher Gyula fógymn. tanár vezetése alatt a főgynm. énekkara gyönyörűen énekelt egy Erkel-szerzeményt. Ezt követőleg Dombi Lajos ref. esperes lépett az emelvényre s nagy szónoki hévvel a következő poetikus szépségű beszédet mondotta :

Dombi Lajos beszéde.

Hazánk lánglelkü zeneköltője, városunk halhatatlan nagy szülöttje, mindnyájunknak büszkesége Erkel Ferenc: »Kelj föl sírodnak beomlott padma- lyából, mit az időnek lassú árja mos! . . .« Ébredj ! Ébredj nagy álmaidból ! . . .« Lelkünk téged keres.

Felkerestük ezt az egyszerű hajlékot', hol száz esztendővel ezelőtt bölcsőd ringott s felcsendült az altató dal, mely első szikrája lehetett szivedben a lobogó lánggá növekedett dal szerelmének, a zene- költészetnek . . .

»Midőn anyád keblén viselt még, ezer reménynyel volt tele s gondolván szive magzatára : örömtől duzzadt kebele . . .« Pedig ő még nem tudhatta, hogy milyen lesz reménynapja, hogy az egyszerű kántortanitói lakás dicsőség palotájává válik s emléktáblával jelöli meg azt a kegyelet és hála . . .

Ám de a férfiú diadalának ragyogó csillaga, — mint hajdan a keleti bölcseket s pásztorokat az égi jelenség — elvezérelt minket e helyre, hogy ünnepeljük nevedet, megújítsuk emlékezetedet halálban is halhatatlan, örökéletü nagy művész! . . .

Az emberiség Megváltójának bölcsője jászol volt egykoron s mégis népek millióinak örök boldogságát hozta meg az Ő földre jövetele . . . Erkel Ferenc szülőháza nem márványoszlopos, fényes pa-