Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-13 / 46. szám
2 1910. november 13 Erkel-ünnep Gyulán, november 28-án. Gyula városa halhatatlan nagy fia születésének századik évfordulójára, mint az a fővárosi és vidéki lapokból olvasható, Budapesten és országszerte nagy ünnepségek tartattak és vannak még most is folyamatban. A lapok az emlékezetes évforduló alkalmából ünnepi cikkekben méltatják dicső szülöttünk nagy érdemeit. Valamennyi hangsúlyozza, hogy Erkel Ferer c nemcsak úttörője, hanem első mestere is a magyar zenének, hogy eddigelé csupán ő irt művészi szinvonalou álló magyar operákat és hogy mind az, amit előtte és utána komponáltak, hozzá viszonyítva gyenge kísérlet,számba esők. Gyula városában, mint azt már lapunk múlt heti számában megírtuk, bár diszkrét, szükebb körben megindult a mozgalom legnagyobb fia s büszkesége születése évszázados fordulójának megünneplésére nézve. A mozgalom azért volt diszkrét, mert kezdeményezők az első pillanattól kezdve tiszában ^oltuk azzal, hogy a halhatatlan mesterhez méltó ynnepet csak úgy rendezhetnek, ha sikerül azt m-kik urszágos jellegűvé avatni, minek pedig nélkülözhet- oen feltétele volt az ünnepség keretébe hazunk első zeneintézményének a m. kir. operának közremükö- Idését megnyerni s azt biztosítani. Megírtuk azt is, hosjy Lukács György, városunk illusztris országgyűlési képviselője s Kohn Dávid lapunk szerkesztője még szeptember hó folyamán megtették a lépéseket, utóbb említett cél, nevezetesen az opera közreműködésének megnyerése iránt. Es amidőn úgy az opera igazgatósága, valamint a vallás- és közoktatásügyi minisztérium részéről kérelmüket illetőleg a legelőzékenyebb fogadtatásra találtak, elöDges megbeszélés után Gyula városa polgármestere, a békésvármegyei közművelődési egyesület, a bókésmegyei kaszinó s a gyulai polgári kör közös kérvényt intéztek a közoktatás- ügyi miniszterhez, amelyben formálisan is kérték, hogy az operának a gyulai ünnepségen való közreműködése megengedtessék és hogy eme közreműködés feltételét képező költségek, 5000 korona az operának rendelkezésére bocsáttassák. Miután ez összeg engedélyezéséhez a pénzügyminiszter is hozzájárult, a kezdeményezők mozgalma teljes sikerre vezetett. Erről tanúskodik a vallás- és közoktatás- ügyi miniszternek dr. Lovich Ödön polgármesterhez a közös kérvényre küldött következő tartalmú leirata: 123422-1910. sz. Folyó évi október hó 3-án a gyulai Erkel- ünnepély tárgyában hozzám intézett felterjesztésére értesítem nagyságodat, hogy a m. kir. operaház igazgatóját utasítottam, hogy az operaház zenekarának mintegy 45 tagjával, a karnagygyal és három elsőrendű magán énekessel, Erkel Ferenc születéséegyedül reformáltak az országgyűlés feloszlatása után. Derekasan hozzálátott reformok előkészítéséhez a megyegyülés s a szabadelvű magyar nemzeti eszméket vitték diadalra saját hatáskörükben a békésmegyei földesurak. A védegylet eszméje is diadalmaskodott megyénkben, ami annál könnyebben megérthető, mert gróf Károlyi Györgyné, a főispán neje volt a magyar viselet legbuzgóbb kultiválója s már akkor is szívesen öltözködtek a hölgyek úgy, ahogy a megye első urának felesége. A védegylet eszméje azonban ipari s kereskedelmi téren is diadalmaskodott megyénkben, legalább alaposabban, mint pár évvel ezelőtt a tuli- pán-propoganda A kereskedelem, ipar s közgazdaságnál azonban még akkor is jobban kedvelték a megyei urak s nemes céhtagok a politikát. (No nem kell félté- kenykedni urak ! Ma is ezt kedvelik Önök jobban.) Két kiváló politikusunk, Wenckheim és Tomcsányi1) azonban ezúton is jó példával jártak elől nemcsak a termelés, de a hazai ipar fejlesztése körül is, mert amit csak lehetett, magyar forrásból szerezték be. (Arról már ők nem tehettek, hogy a magyar források osztrák talajból bugyogtak.) Ezalatt a kormány ismét megérlelt egy — még éretlen korában rnegposhadt — gyümölcsöt, az adminisztrátori rendszert. Mi volt ez, nem szükséges róla beszélni, elég I az hozzá, hogy ezúttal el sem jutottak az 1836-ik üldözésekig s még inkább elég, hogy Békés mev) Csorvási uradalma egyike volt az ‘Alföld legjobban berendezett gazdaságainak. BÉKÉS nek századik évfordulója alkalmával Gyulán rendezendő ünnepélyen résztvegyen. Budapest, 1910. november hó 5-én. A miniszter helyett: Molnár Viktor, államtitkár. Ez a ministeri leirat csütör ökön délelőtt érkezett meg dr. Lovich Ödön polgármesterhez. De miután Lukács György képviselőnk előzékenységéből és az ez ügy iránt kifejtett ügybuzgalmából már egy héttel előbb értesülést szereztünk, a miniszter leirat bevárása előtt megtartatott az első értekezlet f. hó 7-én délelőtt 10 órakor a polgármesteri hivatalban, a mely értekezletre direkte lejött Lukács György képviselő. Az értekezleten kivüle részt vettek: dr. Lovich Ödön polgármester, báró Bothmer Árpád honvédezredes, Gálbory József kir. törvényszéki elnök, Ambrus Sándor alispán, dr. Lindenber- ger János p ébáuos, a Polgári kör elnöke, Bezsán József gör. kel. lelkész, dr. Adler Ignác főrabbi, dr. Ladies László a békésm. Casinó elnöke, Mikler Sándor kir. tanfelügyelő, Roediger Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgató, dr. Márki János kir. közjegyző, Perszina Alfréd műszaki tanácsos, dr. Zöldy János megyei főorvos, Czinczár Adolf a kereskedők és kereskedő ifjúk társulatinak elnöke, Szabó Emil h, árvaszéki elnök zeneiró, Scherer Benedek néptanító, dr. Bucskó Korjolán városi főjegyző, Mutschenbacher Gyma tanár, a főgimnáziumi diak-dalkör vezetője, Székely Lajos a gyulai Erkel Ferenc dalkör karmestere, Tanczik Lajos rendőrfőkapitány, Novák Árpád, Dobay Ferenc és Kukla Ferenc városi képviselők, Kóhn Dávid a Békés szerkesztője. Dr. Lovich Ödön polgármester kegyeletes szavakban emlékezvén meg a mai évfordulóról, mint a mely Erkel Ferencz századik születésnapja, Kóhn Dávid és Lukács György beszámoltak eddig tett intézkedéseikről, benső örömüknek adván kifejezést, hogy sikerült ami feltételeket, különösen pedig azok legjelentősebbjét, az operának közreműködését biztosítani, ami teljes garancia, hogy a szülőváros halhatatlan nagy fiának emlékünnepélyét méltóan ülheti meg. Az értekezlet nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta az előterjesztéseket és beható eszmecsere fejlődött azután ki az ünnep programmjának megbeszélése körül Ez időszerint csupán megbeszélésről lehet szó, s nem végleges megállapodásról, még pedig azért, mert az operának csupán örvendetes közreműködési ténye állott az értekezlet előtt, de magát az ünnepély napjának meghatározását és részvételi mérvét az opera igazgatósága tartotta fenn magának. Lukács György csak mint valószínűséget állapította meg, hogy az Opera igazgatója az ünnepély napjául november 28-át fogja megjelölni, egyben az igazgatónak ama óhaját terjesztette elő, hogy az ünnepély végleges programmja Budapesten az Operaház és a helyi bizottság kiküldöttjeinek közös értekezletén állapíttassák majd meg. Az értei gyében gróf Károlyi mellé nem nevezett ki adminisztrátort a kormány. Miért, azt ő tudja, de hogy okosan tette a megye szempontjából, azt Károlyi tudta. De hát a mi megyénk már oly kardos megye lett 1830 óta, hogy mások dolgaiba is beleavatkozott s elhatározta, hogy a szabolcsmegyei határozat megsemmisítését, mint sérelmest terjeszti fel a legközelebbi országgyűlés elé.1) S a legközelebbi 1847—48-iki országgyűlésen ép ezen kérdés siettette leginkább a kormány bukását s Magyarország átalakulásának látszólagos befejezését. X. Az 1847—48-iki országgyűlésre ismét Tomcsányi József és Szombathelyi Antal lettek megyénk követei. Oly nagy volt irántuk az érdeklődés s a lelkesedés, hogy 1847 október 11-én igy jelenthette Károlyi György gróf főispán a választás eredményét : „Nem a többséget, hanem az egybegyült karok és rendek közbizalmát és egyező akaratát nyilvánítom“. Hogy ez országgyűlésen mi történt, hogy mily eléggé nem méltatható változás állott be a magyar nemzet életében, azt mindenki tudja. Mindenkinek tudnia kell azt is, hogy alig volt megye, mely ellenezte volt az ország liberális alapokon való uj berendezését, szabadelvű alkotmány kidolgozását. *) „Szabolcsmegye a főispáni helytartó beiktatásánál an- ; nak kinevezési decretumából arról értesülvén, hogy az administrator a törvényszéki elnöki teendőkkel is egyenesen meg van bízva, ez ellen nemcsak óvást tesz, hanem el is tiltja a tisztikart és a táblabirákat az administrator elnöklete alatt tartandó törvényszéki ülésekben való részvételtől“. A magyar nemzet története. IX; k. Szerk.: Szilágyi Sándor. IX. Irta: Ballagi Géza. kéziét ennek folytán Lukács Györgyöt, Mutschenbacher Gyulát, Tanczik Lajost és Kóhn Dávidot kérte fel, hogy az Operaházban tartandó értekezleten a helyi bizottságot képviselni szíveskedjenek. Az Opera közreműködése mellett, mely az üu ■ nepélynek mintegy gerinceül tekintetik, az értekezlet felkérte dr. Lovich Ödön polgármestert, hogy az Opera által kitűzendő napon a képviselőtestületet díszközgyűlésre hívja össze, mely kizárólag Erkel Ferenc, Gyulavárosi halhatatlan szülöttje emlékének megdicsőitésére legyen szentelve és hogy a közgyűlési ünnepély magas színvonala biztosítva legyen, Lukács György képviselő kéretett fel és készséggel vállalkozott Erkel emlékének méltatására, a mi nagy lelkesedést keltett. Lukácson kívül csupán dr. Lovich Ödön polgármester elnöki megnyitó beszéde lesz a közgyűlés tárgysorozatában. A közgyűlést követőleg — egyelőre nyílt kérdésnek hagyatott fenn, hogy még a délelőtti órákban, vagy csak délután történjék-e — Erkel Ferenc szülőháza uj emléktáblával jelöltetik ma.', illetőleg a: uj emb'ktibli ünnepélyes felavatása, majd az Erkel szobor megkoszorúzása történik. A város lakossága fel fog kéretni, hogy az ünnepély napján nemzet' zászlókat tűzzön ki. A Operaház művész vendégei elszállásolására, fogatok szerzésére, dr. Lovich Ödön polgármester, Tanczik Lijoi rendőrfőkapitány és Kóhn Dávid szerkesztőből álló bizottság alakíttatott Szóba került az ünnepséget követőleg a vendégek tiszteletére társas lakoma rendezése, de úgy ez, valamint az ünnepélynek minden részlete, kivéve az esti koncertet, amely Budapesten lesz megállapítandó, tehát az emléktábla felavatás, szobor előtti ünnepély és a lakoma rendezés részletei újabb értekezleten fognak végleg meghatároztatni. Az Operaház és az értekezlet helyi kiküldöttjei foiyó hó 10-én délután 6 órakor tartották meg közös értekezletüket Budapesten az Opera igazgató- sági szobájában, amelyen résztvetGk : az Opera főtisztviselői, Lukács György és az e célból felutazott Mutschenbacher Gyula, Tanczik Lajos és Kóhn Dávid. A mintegy másfél óráig tartó tanácskozáson behatóau megtárgyalták az ünnep összes részleteit. Az ünnepély napja végleg november 28-ára (hétfői nap) állapíttatott meg. Az ünnepélyen az Opera részéről részt vesznek : Mészáros Imre igazgató, Al- szegby Kálmán főrendező, Kerner István karnagy, Vidor Dezső titkár, Sándor Erzsi koloratura, Takács Mihály baritonista, Környey Béla tenorista énekművészek és az operaház teljes művészi zenekara 45 ember. Beutazásuk napja az értekezleten nem döntődéit el végleg, több mint valószínű azonban, hogy az énekművészek már november 27-én, az operai tisztviselők és zenekar pedig az ünnep napján délben érkeznek meg városunkba. Bár az opera vezetősége és művészei a legnagyobb készséggel vettek volna részt az ünnep konS büszkesége Békés megyének az, hogy követei nem zárkóztak el semmi eredménnyel kecsegtető munka és indítvány elől sem s nem volt oly része az uj alkotmánynak, melyhez szakavatottan hozzá ne szóltak volna. Résztvettek azon hosszú s csak részben eredményes vitákban, melyek a márciusi gyorsmenetü alkotásokat megelőzték s különösen a munka embere, a mindenkori alkotás bive, Tomcsányi vívta ki az országgyűlési nagyok elismerését s oly tekintélye lett, hogy felszólalásait mindenkor méltányolták. Az „Országgyűlési emlék“ is azt mondja róla: „Értelmes fő, határozott jellem, folyékony elő- adásu ügyes szónok.“ E lassú alkotás közben érkezett el az emberiség az 1848-iki nagy forradalmak korszakához. Hogyan indult ki a forradalmi szellő Párisból, hogyan növekedett már ott viharrá s hogyan fer- geteggé, amerre müveit népek laktak, hogyan zúgott keresztül Európán, hogyan érkezett Bécsen át Pestre 1848 március 15-én, arról felesleges szólnom, Azt sem kell bővebben tárgyalnom, hogy csatlakozott Szarvas, Gyula, majd március 22-én Békés megye a csendléti bizottmányhoz. Talán azt sem kell hangoztatnom, hogy az utolsó rendi országgyűlés lázas siettségű, de eredményes munkájában mily otthon érezte magát Tomcsányi s mily hűségesen osztotta meg munkáját Szombathelyi ? Hogyan készítette elő a megyében rajtuk kívül Károlyi, majd a helyébe főispánná kinevezett Wenckheim') az ország, a társadalom átalakulását, az is ismeretes. i) 1848 április 23-án nevezte ki a felelős kormány ellen- jegyzésével a király.
