Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-30 / 5. szám
XLII. évfolyam. 5-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre................... 5 K — f Év negyedre................. 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Gyula, iqio. január 30. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-lér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Az államsegély szétosztása. Megírtuk, hogy a belügyminiszter december hó folyamán végre megállapította a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városoknak kvótáját, amelylyel, az 1909-ik évre törvényhozásilag megállapított két millió korona államsegélyből részesülnek. A Gyula városára esedékes államsegély 18,000 korona, ami más városokhoz viszonyítva éppen nem mondható tulmagas, avagy oly összegnek, amellyel Gyula városát speciális kedvezményben részesítették volna. De ne legyünk szerénytelenek. A 18,000 korona tagadhatatlanul mégis tekintélyes summa, melylyel a város tisztviselő karának csekély javadalmát szépen lehet emelni, bár több tisztviselői állás fizetésének eme államsegélyből leendő emelése ellen a belügyminiszteri rendelet őszinte sajnálatunkra határozott vétót jelez, amit az alább ismertetett javaslat is, kelletlenül bár, kénytelen figyelembe venni. Úgy a képviselőtestület, mint a vármegye törvényhatósága is tudatában voltak, hogy a városok és közöttük Gyula városa is még az 1909. év folyamán államsegélyben fognak részesülni. E város nyomott anyagi viszonyain és magas pótadóján kívül ez a szempont is irányadó volt az uj szervezeti szabályrendelet tárgyalása alkalmával, amidőn a város elzárkózott a legméltányosabb fizetésjavitás és lakbérmegállapitás elől is a város tisztviselőivel szemben. De egyhangú határozatban kimondatott, hogy a város a részére juttatandó államsegélyt teljes összegében a tisztviselők javadalmának emelésére forditandja. A képviselőtestület ezt a kötelezettséggé vált Ígéretét annál is inkább beválthatja, mert a belügyminiszter rendelete különben is kizárja az államsegélynek oly célokra való felhasználását, ami a városi pótadőt csökkentené. Ifa tehát a pótadót nem lehet csökken- teniink, a képviselőtestület nemcsak becsületesen, hanem a város érdekei szempontjá-j ból okosan is jár el, ha Ígéretét, kötelezettségét beváltja és az államsegélyt teljes ösz- szegében a tisztviselői javadalmak emelésére fordítja; okosan pedig azért, mert ezen a címen legalább megmenekül a pótadó emelés kötelezettsége alól. A városi tanács, információnk szerint, azért késlekedett eddig előterjesztést tenni az államsegély mikénti felosztásáról, mert igen sok kontroverz kérdés merült fel országszerte a rendelet értelmezése körül, mely kontroverziákat azonban a városok polgár- mestereinek e célból tartott értekezlete sem tudta eloszlatni. Ily körülmények között a további várakozásnak nem volt többé helye és a napokban elkészült az előterjesztés, mely a legközelebbi közgyűlés elé terjesztetik és a melynek érdemleges részét — előre bocsátásával annak, hogy a javaslat elvét és kiindulási pontját, mely a szétosztásnál nem a kisebb vagy nagyobb javadalmat, hanem az illető tisztviselőnek eme minőségben eltöltött szolgálati idejét kívánja elsősorban honorálni, magunkévá tesszük — és az alábbiakban ismertetjük. A képviseleti közgyűléseié terjesztendő határozati javaslat ugyanis a következő : Gyula város képviselőtestülete amidőn örömmel üdvözli a kormány azon kezdeményező intézkedését, mely szerint az 1909. évi állami költségvetésbe a városok segélyezése címen felvett 2 millió koronát az egyes városok között azzal a célzattal osztotta föl, hogy a nyert összegek az állami funkcióknak városi tisztviselők által történt ellátása folytán a városokra hárult — s a városok lakosságára községi pótadó alakjában kivetett — költségek részbeni megtérítését képezzék, illetve mely szerint az 1909. évre nézve kiutalványozott állami segély első sorban a város szorosan vett közigazgatási tisztviselői illetményeinek javitása céljából, a megküldött törvényijavaslat föggelékét képező IlT táblázat figyelembe vételével a városi tisztviselők között felosztassák. Egyidejűleg köszönetét fejezi ki a képviselőtestület a belügyminiszter urnák azon tényeérr, melylyel lehetővé tette, hogy Gyula városa az 1909. évre vonatkozólag 18,000 kor. állami segélyben részesült. A kormánynak ezen intézkedéséből már most megállapítja a képviselőtestület, bogy a kormány elismeri, miszerint az állami feladatok ellátása folytán a városokat mindeddig terhelt költségek a városok részére megtérítendők. Viszont a képviselőtestület is elismeri, miszerint a legfőbb ideje elérkezett annak, hogy a város tisztviselői karának igen silány, s a mai nehéz megélhetési viszonyoknak egyáltalán meg nem felelő javadalmazása rendezendő s a rendezés már tovább el nem odázható. Tekintettel azonban arra, hogy a fentebb idézett 166,000/1909. számú magas rendelet a város részére kintalványozott segélyösszeg felosztásánál az egyes tisztviselőkre vonatkozólag ezen ideiglenes fizetési pótlékban való részeltetés mérvére nézve a képviselőtestület elhatározása elé szükebb korlátokat fel nem állít s az érdekelt tisztviselők illetményének s ezen ideiglenes jellegű rendezésnél az igazságot s a méltányosságot jelöli meg követendő irányelv gyanánt; tekintettel továbbá arra, hogy bár a képviselő- testület is belátja, hogy egy 23—24,000 lakossága s az ország nagy városai közt előkelő helyet elfoglaló Gyula város adminisztrációja erős és minősített munkát követel a városi tisztviselőktől, mindamellett a tisztviselők fizetésérendezésére irányuló kérelmet mindenkor éppen azért utasította el, mert reményiette, hogy a városok előbb-utóbb állami támogatásban fognak részesittetni, amiből a javadalmazás tényleg és a betöltött munkakörhöz kepest arányosan emeltetni fog ; TÁRCA. Üres a hajlék ... Üres a hajlék ! Nincsen már lakója. Elköltözött. Ki tudja merre jár 1 ? Falai közt nem zeng többé a nóta .. . — A lelkem minden kis zugot bejár ! Az ablaknál az íróasztal állott. Oh! hányszor ült itt késő éjszakán Gyötrő gondok közt, titkolt fájdalommal, Sötét borúval fehér homlokán . . . Áz asztal mellett volt a zongorája. Ha játszott — édes, bús melódiák Csodás aecordok sírtak fel az éjbe . . . Megtöltötték a csöndés kis szobát! És ilyenkor a szeme tűzben égett, Az ő leikéből szálltak e dalok! Bennök volt lelke minden szenvedése . .. E bús dalokban lelke zokogott! . .. A kis kertben elhullott mind a rózsa . . . Az eresz alól elszállt a madár! Üres a hajlék, nincsen már lakója .. . Elköltözött! Ki tudja merre jár ! ? Szeretem a dalt . . . Szeretem a dalt s a virágot. E földön, akármerre járok Csak ez a kettő maradjon velem 1 Akkor boldogság lesz az életem 1 ... Ha dal nem volna a világon, S nem nyílana virág az ágon; Ha te nem volnál gyönyörű költészet Bizony nem volna szép az élet! — Rácz Etus. Az árvatútor. Irta: Péczely József. Dömény Pál valamikor nagy ember volt a faluban. Első ember. Bíró. Még pedig kemény kezű biró. Vagyonos, módos ember. S egyszerre, mint a harmat, semmivé vált a biróság is, a mód is. Úgy történt, hogy egy esztendőre két követválasztás is esett. Ez még nem lett volna baj Onnan származott a veszedelem, hogy mindkét választáson Dömény Pál vezette diadalra az ellenzéki jelöltet. Ezért aztán a szép birtokra ráfeküdtek a városi takarékok. Igaz, a váltók alá a képviselők kezeltek, de azoknak, — mint később kitudódott — nem volt a fényes topánkájukon kivül semmijök. 1 Az első lejáratoknál az urak csak elküldték a kamatokat, de később már hiába irkáit a biró ur, nemcsak pénzt nem küldtek, de nem is vála-- szoltak, sőt felé se néztek többet a falunak. Erre pör következett. Ami kis maradékot még megmenthetett volna a biró ur, azon a fiskálisok osztozkodtak meg. Csak a ház, meg egy kis darab szőlő maradt; az is csak azért, mert az asszony nevén állt. Még a falu népe is cserbe hagyta Dömény' ;-----------------------^ _ 7 Pá lt. A következő turnuson kiesett a bírói székből. Azt mondták az emberek : Ha a magáéra nem tud vigyázni, akkor a faluéra se tud. S nem szavaztak rá. Fájt ez a sorsfordulás Dömény Pálnak. Már hogy ne fájt volna. Különösen a kis leányáért, Juliskáért sajgott erősen a szive. Mi lesz vele ? Még a jó időkben az első legénynek, Kovács Andrisnak szánták. Húzott is a két gyerek egymáshoz. Fonóba, játszóra együtt mentek. Ott együtt dévajkodtak. Tudta az egész falu, hogy egymáséi lesznek. Ekkor került a sor a katonáskodásra, no meg a követválasztásokra is. Andris berukkolt. A katonáéknál fürerségig vitte. Eleinte jó híreket hallott hazulról, de hovatovább mind rosszabbakat. Az apja leveleit búslakodva olvasgatta végig. Bele volt Írva, hogy a Dömény vagyon mint zsugorodott össze. Később már az uj biró leányáról, Bajusz Zsófikáról esett egy-egy szivelős említés. Mint cseperedik, szépül, de meg az apja is rohamosan gyarapodik ... A Dömény-féle erdőföldeket is az ragasztotta meg. Nagyokat busult Andris, kivált eleinte. Nem tudta egy könnyen feledni Juliskát. Mikor megszabadult, szülei ellenére is csak felkereste. Váltott vele nehány szót. Csak hogy az már nem olyan beszéd volt, mint a régi. Ő is megingott. Addig beszéltek előtte Bajusz Zsófikáról — mi tagadás, a leány szép is volt, meg vagyonos is, — mig hozzászegődött. Xja.pia.ixli: mai száma IO old.a.1.
