Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-21 / 34. szám
2 BÉKÉS 1910. augusztus 20. ragyogó históriánkba szövődik bele az ő élettörténete. És amikor azt látjuk, hogy az ő fenkölt szelleme jobb jövő felé vezette az országot, a harangok zúgásába belevegyült hő óhajunk, hogy az ősz uralkodó Magyar- ország történetében még soká betölthesse a jó király gondviselésszerü szerepét. Az aradi kereskedelmi és iparkamara 1909. évi jelentése. I. Általános rész. Beszámolni óhajtván a múlt esztendő közgazdasági történetének jelentősebb mozzanatairól, valóban nem tudjuk : örvendjünk-e az örülőkkel, avagy panaszkodjunk a panaszkodókkal. Ha ugyanis megfontoljuk, hogy évek óta a múlt esztendő volt az első, amelyben a hazai kereskedelem és ipar nem részesült a parlamentnek reá súlyos terheket rovó alkotásaiban (az adótörvények tulajdonképpen az előző év ajándékai), talán jogosnak kel! elismernünk azok örvendezését, akik a múlt esztendőt — kielégítőnek tartják. De ha arra gondolunk, hogy egy minden téren fejlődni akaró, erőssé, önállóvá lenni óhajtó ország immár egy év óta kénytelen nélkülözni annak a szervnek működését, amely nem a gyönge, fejlődésének kezdetén levő, hanem a legerősebb államnak is fenntartója, legszilárdabb alapja és amelynek nem egész éven át, hanem csak néhány hónapig tartó nélkülözése még ezt is súlyos, talán csak évek hosszú során át onosolható csapásokkal sújthatja: talán eléggé indokoltnak kell vennünk azoknak a panaszkodását, akik az elmúlt évet — katasztrofálisnak mondják. S ezzel jellemezve is látjuk a múlt esztendőt. Pedig, a fontosabbnál fontosabb kérdések milyen halmaza várt és vár még ma is megoldásra! így elsősorban a múlt évnek úgyszólván egyetlen közgazdasági vonatkozású alkotásai, az adótörvények volnának módositandók, az érdekeltségnek annyit hangoztatott kívánsága szerint a teljes és hamisítatlan progresszivitás elve alapján. Módosítandó volna a bortörvény, amely szinte tagadja a tiszteséges borkereskedelem létezését, kiölve a közönségnek a hazai borkereskedelembe vetett eddigi bizalmát, súlyos Pista rászólt: — Eszti ? A lány megállt. Hallgattak. Mindkettőt lenyűgözte az izgatottság. Szivök mélyén rég óhajtották a találkozást s most töprengő leikök nem tudta megtalálni a szót, melylyel hevesen dobogó szivök érzését kifejezték volna. A kis gyermek gagyogása törte meg a csendet, ki mosolyogva pislogott Pistára s édes örömmel fűzte piciny karját anyja nyaka köré. Pista szólt először. — Sajnállak Eszti! . . . A leány izgatottan húzogatta kötője szélét — Nem érdömlöm tüled . . . Éppen tőled nem. Pista melle hullámzott. A hangja remegett, amint Esztit vallatni kezdte. — Mé’ nem hallgattál rám . . . Ugy-e mög- mondtam . . . Emléközöl ? ... Én tudtam, hogy igy lösz. Hát jobb most neköd ? Mond mög, boldogabb vagy ? Később hozzá tette: — Hát a virágos bokrokra, ott a Fehér- tövesnél . . . Emlékszöl-e ? . . . A lány félre fordult. Egy könnyet törült ki a szeméből. Pista észrevette. Jól esett kesergő szivének az a kis vízcsepp. Eszti sajnálja a múltat. Talán őtet is sajnálja. Pista tovább folytatta. — A feles szénát gyűjtöttük, mikor a bokrok között hirtelen mögöleltelek . . . Hogy fölfortyan- tál 1 . . . Oszt mér ? . . . Mert látta a kasznár ? Az a gyütt-mönt. Már akkor mögváltoztál . . . Hivalkodó lettél . . . Hitegettél. Oszt ehune ! A pirongatást némán tűrte a lány. Érezte, terheket ró reá és végeredményében a hazai bor- kereskedők tekintélyes részét Ausztriába fogja áttelepíteni. Javítani kell a mértéktörvéDyt, amely túlságos bürokratizmusával csak a kereskedők és iparosok drága idejét rabolja és mivel nagy apparátust igényel, magas hitelesítési dijakkal terheli a hitelesítő feleket. Uj szövetkezeti törvény volna minél előbb alkotandó, amely nem tenné a szövetkezeteket a kereskedelem ellenségeivé, amint hogy normális, egészséges viszonyok között nem is azok; de szükséges, hogy tisztességtelen eszközökkel ne ragadják el a kereskedőtől annak évek óta állandó vevőit, ügykezelésükbe köztisztviselők ne folyjanak be, csakis ott állíttassanak fel, ahol okvetlenül szükség van reájuk, nem pedig ott, ahol a kereskedővel versenyezve, együtt haladnak a bukás felé, dohány- és italmérési engedélylyel ne rendelkezenek, végül ne álljanak egyes társadalmi vagy felekezeti osztályok szolgálatában. Uj kartel törvény hozandó, amely főleg az immár nálunk is tűrhetetlenül elhatalmasodott árkartelek megrendszabályozását tűzné ki feladatául. Elsőrendű követelése a hazai kereskedelemnek a tisztességtelen verseny ellen védekezésről intézkedő törvény haladékta'anul megalkotása, amely a hazai viszonyokat figyelembe véve a legszigorúbb büntetésekkel igyekezzék sújtani a versenytársaik kárára tisztességtelen eszközökkel dolgozókat. Különösen azoknak a visszaéléseknek a meggátlására fordítson a törvényhozás gondot, amelyek az áruknak hazai köntösbe való öltöztetésével okoznak a hazai kereskedelemnek megbecsülhetetlen károkat. A legnagyobb sajnálattal kellett látnunk ama nagyszabású munkálatoknak a halomra hullását, amelyek az uj, modern ipartörvény megteremtésén fáradoztak ; első rendű feladat a munkálatok megszakadt fonalát újból felvenni és az érdekeltek véleményeinek legteljesebb figyelembe vételével az uj ipartörvényt megalkotni. Reformálandó volna az »uj« munkásbiztositásí törvény, a kezelés egyszerűsítésével és a kerületi pénztárak autonómiájának legtökéletesebb kiépítésével. Égetően szükség volna sztrájk törvényre, amely biztosítaná a munka nyugodtságát a munkabeszüntetések módjának és idejének szabályozásával, a felbujtók szigorú büntetésével és a dolgozni akarók legmesszebbmenő védelmével Ipari kivitelünk a Balkán szerződések ügyének mielőbbi megoldásával i hogy rászolgált. Háborgó szivének mintha jól esett volna az igaz, feddő szó. Majd elhalványodott, köny- nyező arcát kérőleg emelte a legényhez — Hallgass Pista, hallgass.- Mögbántam én azt már százszor is. Bocsáss mög, oszt mögyök — Mög . . . mögbocsátok. Bár igaz, hogy te ütöttél rést a szivemön. De az majd csak begyógyul ... Az idő begyógyítja S aztán elhozza a feledést is. Majd éccő neköd is könnyebbé töszi valaki az életöt. Férjhöz mégy. Eszti megrázta a fejét. — Soha, soha. S azzal elsietett. Eszti csak most tudta, mennyire a porba lett tiporva. Zokogva ölelte szivéhez kis fiát Érezte, hogy akit akkor, régen elutasított, ahhoz most lelke egész szeretetével húzódik. Pista is Benkő Eszti után felejtkezett. Majd tétovázva, nehéz léptekkel hazafelé indult. * A zsigeri búcsúról szállingózott a nép. A sajgói országúton a legények kézről-kézre adták a kulacsot. Éppen Böc Bandi vallatta a csikóbőrös készséget, mikor Bartal Jancsi hirtelen felkiáltott. — Nini ! A Bátki Pista mög Benkő Eszti . . . A legények megütközve tekintettek a közeledő párra. Böc Bandi megcsóválta a fejét. — Pedig a Pista hogy kötötte az ebet a karóhoz ! — Összeboronálta ükét a vén, vajákos Füriné a búcsún ... — szólt a Bartal gyerek. — Vagy a szerelőm — tette hozzá a Böc gyerek. volna elősegítendő. Közlekedési ügyünk, még pedig mind az államvasutak reorganizációja, mind a közutakról és vámokról szóló uj törvény megalkotása, mind pedig a viziutaink kiépítése és telefon díjszabásunk revíziója, célszerű beruházási programm alapján fokozatosan fejlesztendő volna. Bínyászatunk megerősödésének elsőrendű feltétele az uj bányatörvény megalkotása. Kis és középiparunk fennmaradása a hosszúlejáratú ipari hitel kérdésének sürgős megoldásával volna biztosítandó. De különösen szükséges volna a merkantil elemeknek az ország törvényhozásában való részvételének kiterjesztése az összeférhetetlenségi törvény revíziójával, amely eddig lehetetlenné tette, hogy a gyakorlatban dolgozó kereskedő és iparos a parlamentbe bejusson és igy kénytelen mezőgazdákra és jogászokra bízni kérdéseink »méltányos« megoldását. Ezzel vége szakadna annak, az utóbbi években szinte minden határon túlmenő kereskedelemellenes irányzatnak, amely tultengésében e termelési ág létjogosultságának egyenes megtagadásáig ment. Áttérve a kereskedelem és ipar egyes ágai múlt évi helyzetének rövid jellemzésére, az első panasz, amelyet tolmácsolnunk kell, az időjárás ellen irányul, amelynek múlt évi rendellenességeihez hasonlókat régóta nem észleltünk. A tél igen sokáig tartott, tavasz úgyszólván nem is volt, a nyár perzselő tüzével, viharaival késő őszig tartott, a? ősz pedig az év végéig nyúlt. A gabonakereskedelem helyzete a silány termés, a gyönge kínálat, a magas árak és az országba özönlő idegen gabonamennyiség miatt válságos volt. — Kereskedelmi és takarmánynövények, magvak termése közepes volt, sajnos, a fellendülést ez ipari szempontból rendkívül fontos termelési ágban, a belterjes gazdálkodás lassú terjedése folytán nélkülöznünk kell. Az árak kielégítők voltak, a kivitel növekedett. Gyümölcs- termelésünk azonban gyönge volt, a bolgár kertészet fejlesztése és az öntözés kérdésnek rendezése okvetlenül szükséges volna. A szőlőből csak féltermés volt, az időjáráson kivül erre a szőlöbetegségek elleni védekezés hiányossága is hatással volt, ami viszont az uj borok minőségére izére kedvezőtlenül is hatott. A borértékesítés a hordók magas ára, a bor- fogyasztási adó nagysága és a felemelt vasúti tarifák folytán mind nehezebbé lesz, borkivitelünk részben a magas külföldi vámok és szaktudósitói intézményünk hiányai, részben pedig a németországi vegyivizsgálatok kötelezővé tétele és az édesitett bor^k készítésének tilalma folytán hanyatlik. — Állattenyésztésünk a földmivelésügyi kormány támogatása folytán fejlődött, a húsfogyasztás is növekedett, az állategészségügyi viszonyok is kielégitőek voltak, ellenben a takarmányhiány és a román és szerb állatbehozatal szünetelése folytán a húsárak rendkívül magasak voltak. — Az állati termékek árait a túlfeszített spekuláció szöktette magasra. — A keményfa üzletet általában az árak hanyatlása jellemzi. A tűzifa árhanyatlása a gyönge kereslet (nagyon enyhe volt), a bükktalpfáét az államvasutak talpfavásárláú politikája, a bükkfürészárukét pedig a szaporodó bükkfavállalatok versenye idézte elő. A tölgyfaüzlet mivel a tölgyfából nagyrészt csak talpfát lehet készíteni, ugyancsak a Máv. bükkfatalpvásárlásait sínylette meg. A keményfaüzlet viszonyai a fellendült épitőipaii kedv folytán kielégítő volt; a detail fakereskedők a fatermelők nem tisztességes versenye miatt panaszkodnak. — A kereskedelem egyéb ágaiban a kartelek, a fogyasztási szövetkezetek túlkapásai, a tiszteségtelen verseny legkülönbözőbb megnyilatkozása’, a mértéktörvény, a végrehajtási novella sérelmes intézkedései adnak okot az elégedetlenségre. Az ipari viszonyok általános jellemzéséül azt mondhatnób, hogy iparunk a rossz viszonyok dacára is hanyatlást nem mutatott, a legtöbb iparágban stagnáció s csak néhányban volt némi fellendülés észlelhető. A munkásviszonyok általában kielégitőek voltak, de az e téren uralkodó csend nem teszi nyugodtá a munkaadókat, mert soha sincsenek biztonságban, vájjon a legjelentéktelenebb elejtett szó nem vezet-e óriási károkat okozó küzdelemre. Folytonosan érezhető volt a modern bányatörvény hiánya.
