Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-02 / 1. szám
4 BÉKÉS 1910. január 1. Nagyobb vita indult meg Tóth László békéscsabai segédjegyző fizetésének felemelése tárgyában hozott képviselőtestületi határozat ellen beadott fe- lebbezés folytán. A képviseiőtestüht Tóth László községi segédjegyzőnek fizetését kiváló szolgálataira tekintettel 1200 koronáról 2400 koronára emelte fel. Ellenezték az állandó választmány javaslatát, mely szerint a képviselőtestület határozata jóváhagyandó lenne, Simonka, Lipták Pál, Zeleryánszky N. törvényhatósági bizottsági tagok, mellette pedig dr. Tárók Gábor és Kiss László szólaltak fel. A törvény- hatóság 31 szóval 27 ellen a fizetésemelés megerősítése mellett döntött, ellenben helyet adott a Gyöngyösi Gusztáv békéscsabai zenetanár részére megszavazott 500 korona segély megszavazása ügyében hozott községi határozat ellen beadott felebbe- zésnek s a segélyt megtagadta. Németh Kálmán tótkomlósi első jegyzőnek állását, a totkomlósi takarékpénztárnál elfoglalt igazgatói állással összeférhetetlennek kimondó képviselőtestületi határozat helybenhagyatott. A gyulai betonjárda s betonpalló építése ügyében hozott képviselőtestületig határozat, a beadott felebbezések folytán, Simonka th. biz. tag indítványára akép változtattatott meg, hogy a munkálatok Schriffert Józsefnek, — mint legolcsóbb ajánlattevőnek, — adattak ki. Az állandó választmány javaslata az volt, hogy az egész eljárás, — mint szabálytalan, — semmisittessék meg s a képviselő- testület uj határozat hozatalára utasittassék. Gyula városának határozata az italmérési kötvények eladása tárgyában jóváhagyatott. A póttárgysorozatban felvett ügyek közül fel- emlitendőnek tartjuk a törvényhatóságnak azt a határozatát, mely szerint az öcsödi hidon, a vármegye részére engedélyezett hidvámszedési jog, — az idő rövidségére tekintettel, — egy évre, az eddigi feltételek mellett, a jelenlegi bérlőnek adatott haszonbérbe. A többi községi ügyek észrevétel nélkül, az állandó választmány határozati javaslatai értelmében, hozzászólás nélkül fogadtattak el. A közgyűlés 29-én d. u. 6 órakor ért véget, a hitelesítő közgyűlés másnap d. e. V« 10 órakor tartatott meg. Döry Pál főispán búcsúlevele a vármegyéhez. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! A mai nap épen második évfordulója azon reám nézve felejthetetlen s engem érdemen felül kitüntető, sőt felmagasztalt alkotmányos ünnepélynek, amelylyel a tekintetes törvényhatósági bizottság csekélységemet koronás királyunk Őfelségének legkegyesebb elhatározása következtében — örök hálára kötelező előlegezett bizalommal és igazi magyar lelkületre valló melegséggel és fényuyel Békésvárinegye főispáni szé kébe, mint alkotmányos főispánját beiktatta. E rövidkel időszak nem fonnyaszthatá el hálás emlékezetemben politikai eljegyeztetésem 'ama fényes ünnepélyének értékes virágait, melyek Békésvármegye közönségével és érdemes tisztikarával való' legelső érintkezésem nyomán fakadtak. De fonnyadatlanok tekintetes törvényhatósági bizottság azok a hazafias nagyremények is, amelyeket amaz ünnepélyes első találkozás érintkezései lel- kületemből kiváltottak. Fogadtatásom és beiktatásom közvetlensége és fénye valóságos Röntgen-sugarakként törték át — lelki szemeim előtt — a politikai felhőknek azt a sürü sötét fátyolét, mely hazánk égboltozatát oly réges-régóta állandóan takarja; és ezen megnyitott résen át, ősi hitünk diadalmának biztató jeleként, tündöklő fényben láttam ragyogni a »korona alatti függetlenségi, szent eszményképét, azzal a kör irattal, hogy; »In hoc signo vinces«, »E jelben győzni fogsz« s ezen köriratból az egész nemzetnek szóló azt a kinyilatkoztatásszerü intelmet olvasám le, hogy a magyar korona fényének, a nemzet és király hatalma és boldogságának teljességét, csakis a haza önállóságára és függetlenségére való tántorit- hatlan, önfeláldozó küzdelem valósíthatja meg. Ezen, ma két éve itt a tanácskozási teremben coufirmált politikai régi hitvallásom révén soroztattam én be, a nagy reményekre jogosított nemzeti kormánya meghitt katonái közé ; ennek révén fordult felém a felség kitüntető kegye és ugyancsak ennek tulajdonítottam és semmi más egyébnek, ezen nemes vármegye közönségének boldogító bizalmát és rokonszenvét is. Természetes tehát, ezekből folyólag tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy amikor a sokáig húzódott áldatlan politikai válság, az országos pártok viszonyait is már megbolygató és az országgyűlés abszolút többségét képezett 48-as és függetlenségi pártot ketté szakítván, kisebbségé olvasztá ; sőt ellenzéki párttá minősítette — hogy akkor értékes előnyökkel kapcsolatos s fényes közjogi, de a kormány- bizalmától el nem választható állásomról — a melyet továbbra csak párthűségem megtörése árán tarthattam volna meg — lemondtam s változatlan meggyőződésem sugalmát köveivé, továbbra is hűséges tagja maradtam annak a pártnak, amely nemzetünknek a gazdasági önállóságra vonatkozó kétségtelen jogát sem feladni, sem a kishitűség aggodalmai cimén bizonytalan időre felfüggeszteni s ezáltal kockára vetni nem hajlandó, hanem azt tényleg megvalósítani akarja s általában minden alkotmányos fegyverrel azért küzd, hogy az ország egészét érdeklő ügyek intézésében a nemzet akarata is törvényes mértékének teljességével mindenkor érvényesüljön. Ezekben jelölhetem meg tekintetes törvény- hatósági bizottság lemondásomnak és távozásomnak előzményeit és egyben Kizárólagos okait Nem mellőzhettem elhatározásom subjectiv rugóit sem ; mert hiszen beköszöntésemtől kezdve bucsuzásomig a tekintetes törvényhatósági bizottságnak jóindulatát és támogató bizalmát oly mértékben lehettem szerencsés élvezni; a vármegye közönségének kitüntető rokonszenvében gyorsan képződött és erősödött becses kötelékek itteni társadalmi elhelyezésemet is annyira megkönnyítették, hogy a két év előtt még csak hírből ismert vármegyével, már-már teljes közvetlenséggel együtt érezhettem; annak székhelyét, Gyulát pedig meleg otthonomul tekinthettem. Nem árnyékolhat be tehát a háládatlanság színével engem a vád, de még a feltevés sem, hogy könnyen szakítom el magam Békéstől. Mert a valóság az, hogy mély sajnálattal s kíméletlen csapásként fogadtam a politikai viszonyoknak azt az alakulatát, amely e vár megye közjavát célzó legjobb szándékú törekvéseimnek, egy kissé korán, mert már az eredmények be- következhetése előtt útját szegé s igy a reám nézve felette sajnálatos válást még azzal is súlyosbítja, hogy a tekintetes törvényhatóság iránt érzett kiváló tiszteletem és hálás ragaszkodásom emlékezetére alkotásokat nem emelhettem. Még is azzal a biztató hittel távozom, hogy a közszolgálat terén mindenkor megóvni igyekezett önzetlenségem és mindenkor a pártatlan igazság érvényesítésére irányított törekvésem tisztasága felől kételyek nem maradnak utánam; sőt talán az az Ítélet alakul ki utánam felőlem, hogy az a vármegye kormányzatára ezelőtt két évvel távol vidékről érkezett idegen, aki most távozik, kormányzója helyett hű fiává lett a vármegyének. Valóban ilyféle minőségben és érzelmekkel búcsúzom s mondok hálás köszönetét a tekintetes törvényhatóságnak azon egyenes, nyílt s a kölcsönös megbecsülés és tisztelet a viták leghevesebb tüzében is sértetlenül fenntartó, bizalomteljes és jóindulatú bánásmódjáért, amelyben engemet hivatalos működésem egész folyamán részesíteni kegyes volt. — De külön köszönetemet nyilvánítom a vármegye tekintetes tisztikarának is azért a bizalomteljes és értékes támogatásért, amelylyel kezdettől fogva mindvégig a legönzetlenebb készséggel segítségemre állott s ezáltal nemcsak hivatalos működésemet könnyítette meg, hanem nagy méktékben hozzájárult ahhoz is, begy e nemes vármegyét és az ennek legteljesebb bizalmára mé tó tisztikart is szolgálatom rövid ideje alatt egész közvetlenséggel megismerhettem és hogy ezen ismeretség alapján pályafutásomnak velük tölthetett rövid időszakát nemcsak őszinte nagyrabecsüléssel, hanem a kartársi szeretet melegével jegvezhetem hálás emlékezetem táblájára. Magamat a tekintetes törvényhatósági bizottság szives emlékezetébe ajánlva, maradtam mély tiszteletem nyilvánítása mellett Gyulán, 1909. december hó 29-én. alázatos szolgája: Dory Pál, s. k., nyug. főispán. * * * A törvényhatósági vármegyei bizottság által megválasztott s lapunk más helyén névszerint felsorolt tagokból álló bizottság még a közgyűlés délelőttjén tisztelgett Dőry Pál főisp ínnál, ki a küldöttséget dolgozószobájában fogadta A küldöttség szónoka Dombi Lajos ref. esperes volt, aki keresetlenül őszinte és igaz szavakban tolmácsolta a törvényhatósági bizottságnak fájdalmát kiváló főispánunk távozása fölött Dőry Pált láthatólag érzékenyen érintette a búcsuzkodás. Könnyekig meghatottan köszöüte meg a törvényhatóságnak szeretetmegnyilvánitását. Hiszi, hogy azért, amiért a törvényhatóság éléről eltávozik, épségben marad az a régi erős kötelék, mely őt a vármegyéhez mindenkor fűzte. ígérte, hogy az összeköttetést a jövőben is kedves kötelességének ismeri fönntartani a vármegyével, amihez — úgy érzi — jogot fog neki adni az, hogy eddig követett és a törvényhatósági bizottság által miadenkor támogatott egyéni és politikai elveit a jövőben is régi mivoltábau sértetlenül és változatlanul fogja vallani. Ebben a reményben mond búcsút a vármegyének és kéri a küldöttség tagjai által képviselt törvény- hatósági bizottságot, hogy tartsák meg öt továbbra is jó emlékezetében. Ezután Dőry Pál kezet fogott a bizottsági tagokkal s ezzel a tisztelgés véget ért. A gyomai Kálmán Farkas estély. Fényes ünnepség keretében folyt le a gyomai községházán az az ünnepély, mely a költőlelkü, zeneszerző, zsoltáriró volt gyomai református pap síremlékének felállitási költségeit összegyűjteni volt hivatva. Sokan gyűltek egybe nemcsak a közeli vidékről, de távolról is az ünnepélyre, akárcsak annak idején Gyulán az ugyané célból a vármegye termében rendezett hangversenyen. Jelen volt a családtagok legtöbbje, akik látható lelki megindultsággal hallgatták végig a gazdag műsort. Az ünnepély lefolyása a következő volt: Az alkalmi dalárda elénekelte a Kálmán Farkas által szerzett s Illésy Gyula által megzenésített »Bercsényi induló«-t. A sikerült ének után Harsányi Pál gyomai ref. lelkész mondott tartalmas megnyitót, melyben az elhunyt érdemeit méltatta. A megnyitó beszédet követte dr. Major Simon gyulai ügyvéd virtuóz hegedüjátéka, amit énekkel kisért s amely a közönséget zajos tüntetésre ragadta. Ezután Kató József, a fővárosi sajtó által is igen kedvezően ismert költő »A zsoltáros pap« cimü költeményét olvasta fel a közönség nagy tetszése mellett. Kiss Anna szép zongorakisérete >. mellett Zsig- mond Ferenc kolozsvári zenetanár énekelt; gyönyörű és iskolázott tenorjával magával ragadva a hallgatóságot. A dalok cime volt: a) Ifjú Werner búcsúja, a »Säckingeni trombitás« c. dalműből, b) Canadai dal. A következő pont let volna Eötvös Károly országgyűlési képviselő beszéde, akt azonban betegsége miatt nem jöhetett el a hangversenyre. Domby Bála gyomai református lelkész »Jézus karácsonya« c. költeményét igen sikerültén szavalta el Szilágyi Erzsiké, akit a szerzővel együtt lelkesen megtapsoltak. Majd ismét Kiss Anna énekelt »Találkozunk, nem búcsúzom«, »Ráborult az est homálya . . .« (zenéjét szerzé Illésy Gyula gyomai r. kath. kántor) c. dalokat adta elő gyönyörű színezésű hangon. Úgy a szerzőt, mint az előadót zajosan ünnepelte a közönség. Ezután »Magyarnak születtél« c. melodrámáját adta elő zenekar kiséret mellett Dombi Béla gyomai reí. lelkész ; a kuruevilágot tárgyazó kőkemény felemelő hatással volt a hallgatóságra s lelkesen meg is tapsolták. Ismét Zsigmond Ferenc kolozsvári zene tanár éneke következett, aki Kiss Anna zongorakisére temel- lett kurucnótákat adott elő Kálmán Farkas szerzeményeiből. Az ismert s gyönyörűen előadott dalok megihlették a közönséget.
