Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-01 / 18. szám
BÉKÉS 1910. május 1. 2 amihez semmi közünk — ez az öt esztendő gyökeresen megváltoztatta. Különösen megváltozott a hangulat a legnépesebb két választó kerületben, nevezetesen a József-városban és a nagymagyar-városi részen. Onnan indul, onnan hangzik és onnan terjed ma mára többi városrészekbe is a választók túlnyomó többségét magával ragadó s diadalra vágyó felkiáltás: Éljen Lukács György, Gyula városa képviselőjelöltje ! A mezőgazdasági ipar. A mezőgazdasági életnek nagy baja az, hogy nyáron nincsen elég munkás, télen pedig nincsen elég munka. A téli munkátlanságon elsősorban a mezőgazdasági ipar fejlesztésével segíthetünk. Helyesen megválasztott mezőgazdasági ipar olyan időben foglalkoztatja a mezei munkásokat, amikor azok a gazdaságban csak nagyon korlátolt mértékben találnak munkát. A mezőgazdasági ipar egyúttal a gazdálkodást is jövedelmezőbbé teszi, mert a mezőgazdasági nyersterményeket jobban és könnyebben lehet értékesíteni, ha ipari terményekké alakítva kerülnek forgalomba. Ezenkívül a gazdaságban visszamaradnak az ipari melléktermények és hulladékok, melyek a talajnak a felhasznált növényi tápanyagokat visszaadják. A gazda tehát amellett, hogy jobban értékesíti terményeit, nem szegényiti a talajt, aminek következéseként a gazdaság általános terméshozama is nagyobb. Ha^ mezőgazdasági szeszgyárat állítanánk fel, ami azonban csak a kormány beleegyezésével történhetnék meg, amit közbevetőleg írva, Gyula városának kedvezőbb viszonyok teremtésével újólag meg kell kísérelnie, a burgonyát szesz alakjában feldolgozva, métermázsánként 6 — 7 koronájával értékesíthetnénk, holott ha a burgonyát nyers állapotban adjuk el, annak métermázsájáért legfeljebb 4 koronát kap. Tekintetbe veendő emellett, hogy a gazda értékes szeszmoslékhoz jut, azzal állatjainak egy részét aránylag olcsón hizlalhatja s a hízott állatok értékesítésével szintén lényeges haszonra tesz szert. A hizlalással kapcsolatban pedig jó trágyához jut a föld. De a moslék etetésével az igásállatokat is jobb erőben tarthatjuk s az ilyen állatokkal több munkát lehet végeztetni. Vegyük még mindehhez azt, hogy a szesz a burgonya súlyának csak egytized része, tehát olyan gazdaságból is könnyen piacra vihető, a honnan a nyers burgonyát a nagy fuvar- költség miatt nem lehet értékesíteni és így ennek termelése se fizeti ki magát. Olyan vidékeken, ahol a burgonyatenyésztés helyén van, szeszkontingens elnyerésére azonban nincs kilátás, a burgonya szárításával kell megpróbálkoznunk. A szá- ritógyárakban a burgonyából pehelyalakban kitünően eltartható állati takarmány készül, mely egész éven át takarmányozható és igen jól helyettesíti a tengerentúlról hozzánk beözönlő idegen abraktakarmányokat. A szárítás mellett a burgonya terméséből romlás és kicsirázás által nem vész el semmi, a szárítással foglalkozó gazdaság tehát jó haszonhoz jut. Teljes erővel kell munkálkodnunk ennek a közhasznú iparágnak ineghonositá- sán is. Hazánk számos vidékén igen jó eredménnyel termesztik az olajos növényeket. A termést azonban a. nagy olajgyárak és közös megegyezéssel megállapított, rendesen alacsony árakon vásárolják meg s az övék marad a haszon. Pedig a gazdáknak is könnyű volna olajütőket felállítani és az olajos növények feldolgozásából eredő hasznot megtartani maguknak. Az ilyen vállalathoz nem sok tőke kell, tehát minden nehézség nélkül megvalósítható. Hazánk gyümölcstermelése oly arányban növekedik, hogy a friss állapotban el nem adható gyümölcsök megfelelő értékesitéséről mielőbb gondoskodni kell. Kevés tőkével, ahhoz értő vezetés mellett olyan gyümölcs- pálinkákat, aszalványokat és gyümölcsizeket lehet készíteni, melyek nemcsak idehaza, hanem a külföldi piacokon is elhelyezhetők. A magyar gyümölcspálinkákat a külföld már ma is szivesen vásárolja. A belföldi jobb aszalványokkal és izekkel pedig igen köny- nyen kiszoríthatnánk a külföldi eredetüeket. A szőlőtörköly és borseprő kiégetésével hazánk túlnyomó részében olyan kezdetleges módon járnak el, hogy ezen a réven a nemzeti vagyon tekintélyes része elpocsékolódik. A nép tanításával és vezetésével, gyümölcs- pálinkafőzdék felállításával ezen a bajon is segíteni lehetne és jobb helyzetbe lehetne juttatni a szőlősgazdákat. Csinos keresethez lehetne jutni helyenként a zöldség konzerválásával is. Ezek és ehhez hasonló ipari vállalkozások szilárdabb alapra fektetik a mezőgazdaságot. Azért igyekszünk a mezőgazdasági ipart -a mezőgazdaság számára biztosítani s egyúttal különösen a kisgazdákat rávezetni arra, hogy ipari téren is uj jövedelmi forrásokra tehessenek szert. A felsoroltak teljes igazolásául szolgálnak arra nézve, hogy a népjólét érdekéből miért kellene olyan nagy súlyt helyezni a mezőgazdasági ipar fejlesztésére. Választási mozgalmak. A vármegye hat választó kerületében még mindig csak kettő tekinthető olyannak, amelyben a helyzet kialakult. Ez a kettő a békési s a szarvasi. Mindkét helyre nézve bizonyos, hogy kik a végleges jelöltek s csaknem teljesen ki van zárva, hogy úgy Békésen, mint Szarvason más jelölések történjenek, a mi a többi négy választó kerületre egyáltalán nem mondható. Orosházán a Kossuth-párt vasárnap formálisan is felajánlotta a jelöltséget Veres József volt képviselőnek, aki azonban, mint az előre látható volt, a jelöltséget nem fogadta el. Eme elhatározására, mint mondá két szempont vezeti. Az egyik a püspök ismeretes körlevele, a másik pedig dr. Bikády Antal ama állítólagos kijelentése, hogy az esetben, ha Teres nem, az esetben ő sem reflektál a képviselőségre. A kerület békéje érdekében, tehát ő készséggel visz- sza vonul. A Kossuth-párt ennek következtében dr. Berthóty Károly orosházi ügyvédnek ajánlotta fel a jelöltséget, aki gondolkozási időt kért, mint értesülünk azonban, nem hajlandó mandátumot vállalni. Valószínű tehát, hogy a Kossuth-párt nem nyugszik meg Veres nyilatkozatában és újra visszatér az ő jelöléséhez, annyival is inkább, mert Verest diadalra tudja vezetni. Dr. Bikády Antal azonban még mindig egyedüli pozitív jelölt a kerületben. A nemketten teljesen kifogástalanul. Szép énekük, precis játékuk, toalettjük elismerésre méltó, Minden tekintetben tökéletes volt az egyik krónikás szerepében Kemény Lajos, aki a szép verseket gyönyörűen szavalta el. Átérzés, előadás harmóniája, — ezzel jellemezhetjük szép játékát. Zách Felicián szerepében Győré; Róbert Károly szerepében Lugossy korhű, stylszerü ; a másik krónikás szerepében Horváth Kálmán, mint rendesen, nagyon jó; kisebb szerepekben kifogástalanok Gyöngyi Izsó, Torma, Kardos. Torma a „Bordalt“ szépen énekelte. A rendezés tökéletes volt. A közönség a jelenvolt szerzőket zajosan ünnepelte, — zugó tapsokkal honorálva igazán szép munkájukat. A darabot ma ismét adják. Friss ambícióktól lobogó fiatal erők daljátékba szőtték a Zách Klára szomorú históriáját. Ez a szép leány elvesztette a királyi udvarban szűzi koronáját s a házi becsületében megsértett apa felelősségre akarta ezért vonni az uralkodót, Róbert Károlyt. Ámde „gyors a bosszú, nagy a vétek!“ A gyilkos kard, amelylyel mást akart lesújtani, az öreg Zách életét oltotta ki, sőt fia is halállal lakolt. A család fátuma azonban ezzel még nem volt telies. Hasonló sors fenyegette Zách Klárát is, aki azonban — a szerzők szerint — megmenekült s helyette egy rabszolganőt hurcoltak a pusztulásra. És mi idézte elő ezt a szörnyű katasztrófát ? A Zách Klára szerelme, Kázmér lengyel herceg iránt, amely utóvégre is a sírba viszi ezt a gyönyörű virágszálat. Ez a mese, amelyet poetikusabbnál-poetiku- sabb epizódok díszítenek. A szöveg és a darab koncepciója a Major Simon drámaírói készségét dicséri, aki már az Iparnuram cimü népszínművével ismertté tette nevét. A szebbnél-szebb versek a dr Székely Sándor gazdag költői vénájára vallanak, mig a magyaros rithmusu zenéért dr. Székely Sándor és Szabó Emil érdemlik meg az elismerést. A partitúra legszebb számai a Zách Klára és Kázmér belépői, a krónikás diákok kettőse, Danes Miklós „Aki busul, aki szeret“ kezdetű szólója s egy pár régi magyar nóta, mint például „Király asszony kertje kivirul hajnalra“ stb ügyesen van belefoglalva a daljátékba. Az előadásról való referálást már legkevésbé sem számíthatjuk kellemes kötelességeink közé. A szereplők közül csupán Bárdos Irma, Zilahyné, Kemény Lajos és Horváth Kálmán igyekezetét honorálhatjuk, a többiek teljesen a súgóra bízták magukat — A díszletek csakugyan olyanok voltak, mintha Károly Róbert idejében készültek volna. Az apródok szépen énekelték, hogy aranyos ruhában járunk és — durva, régen szinevesztett posztó feszült meg rajtok. Végül a harmadik felvonásban a hölgyek elegáns kalapjairól megállapíthattuk, hogy már Károly Róbert korában is igen fejlett volt a — női-divat. A közönség a premieren megjelent szerzőket többször a lámpák elé tapsolta. Csupán magáról a darabról szóló kivonatban közöljük a következő kritikákat: A Zách-család tragikus esetét dolgozták fel a triumvirek: Major Simon, Székely Sándor és Szabó Emil. Major irta a szöveget, Székely a verseket, Szabó Emil szerzetté hozzá a zenét. Külön-külön vizsgálva a szerzők munkáját, elfogadhatót nyújtottak. A nyelv szép, a szöveg tetszetős, a versek gyönyörűek, a muzsika pedig egyszerre szép és tetszetős. Csak a mese szegény kissé. Bágyadtan halad a cselekmény a kifejlés felé. Gyakran jön azonban egy-egy újabb fordulat, amely tovább viszi a történetet. Ez az egyetlen baja a darabnak, amelynek meséjét szép szavakban, gyönyörű versekkel, kedves zenével és énekszámokkal fűszerezve dolgozták fel. S érdekes, hogy mindhárom rendbeli szerző egyes szereplő személyeknek annyira kedvezett, hogy azoknak minden szava, minden éneke fényes csillagként tűnik ki a csillagtömeg szürkeségéből Zách Klára énekszámai kivétel nélkül szépek, meghatók, Péter krónikásnak minden szava arany, Danes Miklós éneke gyönyörű. Általában nem annyira az egész darab egységes kidolgozására, mint inkább az egyes, megka- póbb részletek finom és valóban művészi kidolgozására fektették a fősulyt. így azután, ha kissé vontatom is a cselekmény, a közönséget folytonosan lázas érdeklődésben tartották a darab egyes, elragadóan bájos részletei, melyek mint dús, buján nyitó mesevirágok, csodás illattal, a Szépnek am- bróziás illatával árasztották el a darabot. A szerzők triumvirátusa méltó, megérdemelt, fényes sikert aratott az este. — A közönség lelkes tapsaival nagyon sokszor a lámpák elé szólította őket. 0 A vasárnap bemutatóra került daljátéknak a hősnője a magyar történetnek egyik szomorú emlékű, érdekes nőalakja: Zách Klára. Az ő tragikus esete már a krónikások előadásában is igazi romantikus színjáték jeleneteinek a hatását érezteti s hogy mennyire költői tárgyalásra alkalmas ez a sötét Zách történet, mi sem bizonyítja inkább, mint-
