Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-10 / 15. szám
BÉKÉS 1910. április 10. =*í stagnáció mutatkozik. A helyzet, az egyetlen Békés város kivételével, nem alakult ki sehol sem. Csak egy dolog bizonyos, és ez a bizonytalanság. A választásoktól legfeljebb hat bét választ el bennünket és a bizonytalanság oly fokú, mely ném zárja ki, hogy akik mint jelöltek ezidőszerint felszínen vannak, vagy jelöltekül emlittetnek, egyetlen egy sem fog tényleg megválasztatni. A választók túlnyomó- része seholsem foglalt még határozott álláspontot; ennek a túlnyomó résznek még fogalma sincs róla, hogy kire fog szavazni, mikor kenyértörésre, helyesebben irva, amikor választásra kerül a sor. Konszolidált pártokról ezidőszerint tehát még szó sem lehet. Orosházán dr. Bikády Antal és K. Horváth' János mellett harmadik jelölt is felszínre bukkant j A csorvási kisgazda egylet ugyanis f. hó 4-én Tábit Mihály csorvási gyógyszerészt léptette fel jelöltnek és ezen jelölést a ma délután Orosházán tartandó értekezleten érvényesíteni óhajtja. Veres József terjedelmes nyílt levélben számol be képviselői működéséről. Beszámolójában felsorolja mindazt, amit képviselősége alatt Orosháza és a kerület egyes községei közmüvelődéí'i s közgazdasági érdekei istápolására elkövetett. A nyílt levél azonban nyílt kérdésnek hagyja, hogy fel szándékszik-e újból lépni, vagy nem. És miután ezirányban még nem döntött, az orosházi kerület képviselőségének kérdése most is oly bizonytalan, mint ed dig volt. Gyomán az úgynevezett kisbirtokosok pártja firmája alatt egyesek Krieshaber Leo budapesti szabómestert próbálják jelöltnek beugratni. Krieshaber számottevő, derék tagja a fővárosi iparosoknak, aki mint igen intelligens iparos, nagyon helyén volna a parlamentben. A gyomai választókerületnél azonban keresve sem találhatott volna alkalmatlanabbat arra, hogy képviselőnek bejusson ; ottani jelöltsége tehát teljes tájékozatlanságát bizonyítja és nem is tekinthető komolynak. A fővárosi lapokban egyébként azt olvassuk, hogy ifj. Mikszáth Kálmánt óhajtják Kossuth-párti programmal felléptetni; úgy vagyunk tájékozva, hogy ez a jelölés is egyszerű puhatolás még, de ezidőszerint komoly alapja ennek sincsen, így a gyomai választókerületnek számbavehető egyedüli jelöltje még mindig Fábry Károly a régi képviselő, ámbár ő sem veheti bizonyosnak a mandátumot, mert habár nem is tömörülten, de nagyon számbavehető tábor fog ellene sorakozni. Szarvason szintén csak egy tényleges jelölt van még, Haviár Dániel a volt képviselő Justh-párti programmal; ellenjelöltje még nincs, de bizonyos, hogy a nyavaják a vérben fészkelnek A pióca meg vérrel él. Belecsimpajkózik a bőrbe s teleszedi magát. Különösen a rósz vért szereti. A hibásat, nya- vajásat. Használ az mindig. No a Janikánál nem használt. Van az úgy néha. Másnap még vörösebb lett a keze, lába, de az egész kis teste. Akkor aztán füstöt eresztettek rá. Finom levendulás füstöt, ami átjárja az egész testet s öli a nyavaját. De ennek sem lett kívánatos foganatja. Harmadnap csak doktort kellett hívni. No, az is hiábavaló volt. A halállal a doktor sem bir megbirkódzni János akkor is a korcsmákat járta. Még a temetésre is alig lehetett haza csalogatni. Pedig a kántor olyan szépen énekelt, hogy alig győzték sírással. Pap nem volt. Arra nem hasadt. Pedig egy kis vigasztaló imádság jó lett volna. Papos temetés. No az ritkán jut ki a szegény embernek. Csak kántor meg harangozás. Az is egy karanggal. Egyszer, mikor viszik a temetőbe. Kék koporsója volt a Janikának. Az oldalán a név, esztendő. »Élt 7 évet«. Ezüstös betűkkel. Szép temetése volt. A nap sütött. Összeverődtek a jó emberek, asszonyok. Igaz, hogy ép ünnepre esett. Kívánni se lehetett volna jobb alkalmat . . . Haj, haj . . . Jánosné megingatja a fejét s úgy magában motyogja : — Sokan vótak . . . Sárga arca mosolygósra húzódik. Majd hirtelen elborul. Végig szalad gondolata a maga nehéz baján, a rája következő napokon. Mi lesz ? A nyavaja erősen szorongatja. \ Ki tudja meddig viszi? Egy hétig, kettőig? Ha négyig elhúz2 ______________________________________ ho gy lesz és pedig más alkalmasabb egyén hiányában Melis János szarvasi tanár, aki azonban még eddig határozottan nem nyilatkozott. Békésen Ivánka Imre, kinek jelöltségét már megírtuk, nagy agitációt fejt ki, de még nagyobbat mindazok, akik Kecskeméti Ferenc képviselőségét meghiúsítani akarják. Utóbbi a mai napon lép fel hivatalosan és tartja programmbeszédjét. A vár megye 6 választó kerülete között Békés az egyedüli hely ezidőszerint, ahol határozott két jelöltről lehet beszélni; nem valószínű ugyanis, hogy Ivánka s Kecskemétin kívül más jelölés is fogna történni. Mindkettő köré hatalmas tábor sorakozik és a vá lasztás kimenetele teljesen bizonytalan. Békéscsabán a helyzet változatlan. A nemzeti munkapárt még mindig nem tudott megállapodni a függetlenségi párttal, a közösen kitűzött cél, Achim L. András képviselőségének meghiúsítása érdekében. Az összmüködés, bármennyire meg vannak győződve mindkét részről annak elkerülhetlenségéről, rendkívüli akadályokba ütközik. Tagadhatatlan, hogy Zsilinszky Mihály nyugalmazott államtitkár jelölése kezdettől fogva legalkalmatosabbnak bizonyult volna az összmüködés biztosítására, ez azonban most már kétessé vált, miután Zsilinszkyt a liptószentmiklósi kerület kérte fel képviselőjelöltnek és Zsilinszky ezt a jelöltséget már el is fogadta. És igy, ha nincs is kizárva, ami kezdettől fogva kétes volt, most még inkább valószínűtlenebbé vált, hogy Zsilinszky a csabai jelölést is elfogadná. Ami pedig Achim L. Andrást illeti, ő még most sincs elhatározva, vagy legalább is vonakodik megmondani, hogy voltakép pen mit akar és hogy mit fog cselekedni. p Gyulán vasárnap délután óta az összekuszált helyzet még inkább összegabalyodott. A husvét napján választott százas bizottság jelölő gyűlésre jött össze a 48-as körben. A jelölő gyűlés úgy folyt le, hogy minden kapacitálást mellőzőleg titkos szavazást tartottak a jelöltre vonatkozólag. A titkos szavazás nagy meglepetést keltett. K. Schiffert József ugyanis csupán 28 szavazatot kapott, mig Névery Albert 45-öt. Bájtul kívül szavaztak még dr. Berényi Árminra, dr. Simonka Györgyre, Döry Pálra és Hegyi Józsefre. A viszonylagos többséget kapott Névery Albert azonban kijelentette, hogy abszolút számú szavazatot nem nyervén, még nem tekintheti magát jelöltnek, mely kijelentését liivei s ellenesei egyaránt méltányolván, a párt elhatározta, hogy ezekután a jelölés jogát a népre ruházzák át. A jelölés napját illetőleg az a nézet merült fel, hogy az egy hét múlva, tehát a mai napon történjék; kétséges azonban, hogy ez tényleg meg is történik. K. Schiffert Józsefet, aki a húsvéti ünnep alatt tartott gyűlésen többségben lenni látszott, a vasárnapi jelölés annyira elkedvetlenítette, hogy a történtek után még inkább habozik, hogy saját személyére nézve jelöltséget vállaljon. A 48-asok mozgalma mellett más irányú mozgalom még nem történt és előreláthatólag egyelőre nem is fog történni E rovatban említjük még meg, hogy az úgynevezett radikális párt vasárnap délután a Göndöcs népkertben népgyülést tartott, ahol egy fővárosi munkás tartott higgadt beszédet az általános szavazatjog érdekében. A népgyülést követőleg a radikális párt tüntető körmenetet tartott a város főbb utcáin, példás rendben. T a n ü g y. Széchenyi emlékünnepély. A „legnagyobb magyar“ tragikus halálának felszázados évfordulóján, április hó 8 án, a főgimnázium Széchenyi emlék- ünnepélyt rendezett. Kilenc órakor a tanuló ifjúság a tanári karral együtt, gyászmisét hallgatott. Az ezután lefolyt ünnepély kimagasló pontja Kursinszky Kálmán, főgimnáziumi tanárnak kiválóan tartalmas ünnepi beszéde volt, amelyben Arany : „Széchenyi emlékezete“ c. magasztos ódájából kiindulva és azzal párhuzamosan haladva, fwjtegette a minden szép beszédnél szebben szóló tettek igazi emberének soha el nem hervadó érdemeit, muukásságának nemzeti jelentőségét. A főgimnáziumi énekkar példás precizitással öt énekszámot adott elő, amelyek közül különösen kieme- lendőnek tartjuk a Demény összhangositásában letett régi magyar éneket : Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga. Hoffmaun Mihály VII. o. t. Szelestey László „Széchényi emlékezete“ és Hódy János VII. o. t. Arany János „Rendületlenül“ c. költeményét szavalták. Mindkét szavaló igen jó felfogással, helyes hangsúlyozással adta elő — a különben igen nehéz — költeményeket és valóban megérdemelték a szavalatok utáu bőségesen felhangzott tapsokat. — Megjegyezzük még, hogy az ünnepélyeu aránylag csekély ezámu közönség volt jelen. Járványos betegségek Gyulán. A járványos betegségek Gyulán oly mérveket öltöttek, hogy újabban a nagy- és kisrománvárosi vegyes elemi iskoláknak, valamint a gyulai izraelita elemi iskola hatná ? Akkor esne Pünkösd. Olyan temetése lenne, mint egy . . . mint egy . . . Fejében végig szaladnak a falu kiváló emberei : Tanító, presbiter, pap . . . Nyakas Nagy Imre . . . Bólint egyet. Igen, igen. Akkor sokan jönnének. Ünneplőbe öltözött népek. Lassan, áhitatos lélekkel. Hirtelen megrázkódik. A hideg idő teszi. Az eső. Meg az a nehéz gondolat, hogy úgy járhat, mint a János. Igen, a János. No akkor gyalázatos idő volt. A szél süvöltött, az eső esett. Alig volt egy-két szánakozó. Hiába az idő . . . No, az sok minden dologba belejátszik. Pedig de sokat beszéltek a haláláról. Nem is úgy halt meg, mint más ember. Gépnél volt. Etető. A gépész mondta is úgy déltájban : — János vigyázz! De a János természete nem vette be az okos szót. Ha egyszer valamit a fejébe vett, attól ugyan nem tágított. Igaz, hogy értett is az etetéshez. A keze alatt sohse horkantott a gép. Szép egyenletesen adta a kévéket. Vágta, rázta, eresztette egyfolytában. Az emberek nem is akarták hinni. A gép hirtelen nagyot hördült, János elordi- totta magát. A gépész szerencsére ott volt a nagy kerék mellett s levetette a szíjat. Csakhogy már késő volt. Jánosnak a jobb lábát csizmástól, nadrágos- tól bekapta a henger s a vasfogak összemorzsolták a lábát. Csak úgy recsegett, ropogott a csontja. Az orvos aztán levágta a János lábát combig. Amit meghagyott belőle, azt bekötözte, bepólyázta. De hát nem használt. Csak belepusztult. Egész télen erről az esetről beszéltek a faluban. Az emberek hajhajoztak. Mégis alig voltak a temetésén. Ilyen az idő. Nagy lotteria. Akkor is ép igy szitált az eső. A föld átázott. Alig lehetett járni a sarat Az emberek behúzódtak. Csak az járta a falu utcáit., kinek halaszthatatlan volt a dolga, vagy akit a vére hajtott. Most se lehet látni egész nap kintjáró lelket. Dél óta még senki sem ment el a kapu előtt. Igaz, hogy ez az utca nem vezet se a faluházához, se boltba, egyletbe . . . — Ne te . . . No! Jánosné felüti a fejét. Kitekint a kerítésen. Vida Jóska jön lóháton. Biztatja erősen a vén kehes lovát! — Ne te . . . Na! Sárga ! Mikor a rácsos kapuhoz ér, betekint az udvarra. Meglátja Jánosnét. — Hóha! Ez a Sárgának szól. —- Hogy van kee? Ez már a Jánosnénak. Jánosné legyint egyet a kezével. — Sehogy! Jóska megbillenti a derekát. Ezalatt gondolkodik Mit kéne az asszonytól kérdezni, hogy kilássa belőle az ő jó szivét, ügy szögről-végrül atyafi, hát illik a tudakozódás. Hogy semmi okos dolog nem ütodik az eszébe, hát csak hümget! — Hűm, hűm . . . Haj, haj! Hogy a Jóska szótlanul bámul be a kapun, Jánosné odaveti :
