Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-13 / 11. szám

1910. március 13. BÉKÉS 7 Márciusi anekdoták. Most, hogy a szivekben a szabadság szelleme ébredez és a múltak lelkesítő fuvalma pirítja ki az arcokat, nem lesz érdektelen, ha a nagy idők emlé­kének pár régi, idevágó anekdota felemlitésével, né­hány sort szentelünk : Kossuth népszerűsége. A nép 1848-ban minden katonát Kossuth ka­tonájának tartott, azt hitte, övé az egész hadsereg, s ö látja el azt saját zsebéből ruhával, fegyverrel. Még az országról magáról is azt hitte a magyar em­ber, hogy az senki másé nem lehet, csak Kossuth Lajosé! Nagy népszerűségét jellemzi, hogy egyik fel­vidéki helység megrendelte Kossuth képét egyik nevesebb festőnél s a kupaktanács különösen lelkére kötötte a piktornak, hogy Kossuth feje köré glóriát fessen. Persze a festő eleget tett a felhívásnak. Meg­érkezett a kép s a falu népe és az elöljáróság úgy beleszeretett, úgy megtisztelte, hogy a képet a tem­plomba akasztották föl az oltár fölé. Máskor ismét egy nógrádmegyei paraszt asz- szony valahol meglátta Kossuth képét s szent áhí­tattal földreborult előtte és sokáig ott imádkozott. No de a vén huszár sem maradt hátra s a sza­badságharc után igy dicsekedett: — Nekem nem parancsol senki, mert én három császárt szolgáltam: Ferenc császárt, Ferdinánd császárt és fe séges Kossuth Lajos császárt! . . Le az esernyőkkel! Miközben a Szabad sajtó első termékét, a »Ti­zenkét pont«-ot és a »Talpra magyar«-t nyomtatták Länderer és Heckenast műhelyében, megeredt az eső s a Hatvani-utcán várakozó lelkes közönség kifeszi- tette ernyőit. Jókai közbeszólt: — Urak, ha az eső ellen is paraplét feszítünk ki, mivel fedezzük magunkat, ha talán egy óra múlva golyók fognak hullani? És nyomban eltűnt minden ernyő a láthatárról! „Talpra magyar !“ A budapesti ifjúság 1848. március 14-ikén este a Pilvax kávéházban vette hírét a bécsi forra­dalomnak. Éjfél felé volt. Vajda Jáuos bezárta az ajtókat, hogy határozat nélkül el ne széledjenek. S megálla­pították, mit tesznek holnap. Az a holnap volt — Március 15-ike ! Petőfinek is volt valamije másnapra. Egy ösz- szehajtott papirost vesz elő. A Nemzeti dal kéz.rata Egy jurátus, Szikra Ferenc, belépillant s meglátja a költemény első sorát: >Rajta magyar, hi a haza!« — Barátom, szólt a költőhöz, előbb talpra kell állítani a magyart, aztán — rajta ! Petőfi hallgatott a jó tanácsra, megváltoztatta az első sort s másnap az egész országon végighar­sogott a »Talpra magyar !« kívánalmainak megfelelően átépítendők és általában a cselédlakások miként való éjoitésére, a vármegye által szabályrendelet alkotandó. Békésvármegye a ( cselédlakások kérdését a vármegyei építkezési sza- , bátyrendelet keretében oldotta meg. A vonatkozó szabályrendelet azonban a belügyminiszter részéről — több rendelkezésében — aifogásoltatott és a szabályrendelet módosítás végett visszaküldetett a vármegyének. Most azután a fóldmivelésügyi minisz­ter sürgeti a szabályrendelet módosítását és egyben azon kívánságának ad kifejezést, hogy a cseléd­lakások építése tátgyában a vármegye külön szabály­rendeletet alkosson. Gazdasági tudósító lemondása. Megele Béla kétegybázi lakos, a gazdasági tudósitói megbízatá­sáról lemondott. Füzfatelep segély. Nagyszénás község egy fűz- fatelep létesítésére 2000 korona államsegélyt kért a földmivelésügyi minisztertől. A miniszter a kért segélyt megtagadta, hajlandónak nyilatkozott azon­ban 1—2 hold területű füzfatelephez szükséges vesszőt adni és a forgatási költségekre 100 korona segélyt helyezett ki átásba. Utfelülvizsgálatok A beruházási hitel terhére kiépített utak felülvizsgálatai gyors egymásután ejtetnek meg. Folyó hó március 8-án az Öcsöd—mes­terszállási 1-7 km. hosszú ut vizsgáltatott fe ül. Az •építkezési munkálatok a késői engedélyezés folytán, •csakis a tél folyamán voltak bevég ízhetők, ennél fo<zva ezen ut kőpályája uagyrészben lesülyedt és jgy az újból átrakandó. A munkálatok nem voltak a tavaszra halaszthatók, mert nagy esőzés miatt az Őszön elkészült fö dmunka annyira átázott, hogy a közlekedés a kőpálya kiépítésének elmaradása esetén egyáltalában lehetetlenné vált volna. A gyula — kétegyháza—eleki törvényhatósági ut szemléje és felülvizsgálata e hó 10. és 11-én tartatott meg. Az ut, dacára annak, hogy a télen át nagy esőzések voltak, mégis igen jó állapotban levőnek találtatott és a felül vizsgálat eredménye a legkedvezőbb volt. Az érdekeltek közül csupán Gyula városának volt kifogása és pedig az, hogy a vásártéren a cédula­ház* előtt elvonuló 200 folyóméter útszakasz mind­két oldalán árok 1 étesittetett, aminek következtében — különösen vásárok alkalmával — a közlekedés nagy nehézségekbe ütközik. Bár Gyula város ké­relme figyelemreméltónak látszik is, azonbm annak teljesítésével szemben az a nehézség áll fenn, hogy mivel, az ut makadamszerüleg van kiképezve, en­nélfogva az úttesten összegyülemlő viz levezetéséről okvetlenül kell gondoskodni, mert máskülönben az úttest rövid idő alatt tönkre megy. Ha a kérdéses szakasz kockakővel volna kiburkolva, ami a közigaz­gatási bejárás alkalmával fel is volt ajánlva a vá­rosnak — természetesen az ő költségére — az eset­ben árokra nem lenne szükség, mert a sarat a kockakő burkolatról könnyen le lehotne tisztítani, ellenben a makadamszerüleg épített úttestről, a sátrai együtt a kavics réteg is lehuzatnék. Mindkét ui f> lüIvizsgálat Lukács József kerületi közúti fel­ügyelő elnöklete alatt történt, aki János József államépitészeti mérnöknek, a gyula—kétegybázi ut kiváló munkálataiért, elismerését fejezte ki. A szó­ban levő utak kiépítésével régen érzett közszükseg let nyert kielégítést s az érdekelt községek az utakat épittető hatóságoknak köszönetüket jegyző­könyvileg fejezték ki. A sertéstenyésztés előmozdítása. Tekintettel a sertéshúsban mutatkozó uagy szükségletre, am előreláthatólag a közel jövőben sem fog megszűnni, a fölmivelésügyi miniszter a sertéstenyésztés élő­in zditása céljából felhívta az állategészségyi fel­ügyelőket, hogy kiváló gondot fordítsanak a sertés- tenyésztésre és felhatalmazta őket, hogy a köz- tenyésztésre szolgáló kanok vételárából egyharmad- részt államsegély cimén a f. évre elengedhessenek, ■továbbá, hogy kisközségekben, ahol a kocák cse­kély száma miatt a köztenyésztésre szolgáló kanok kellően ki nem használhatók, 50 korona állam segélyt hozhassanak javaslatba. való Mindezeknek közreadása és a jövök számára megőrzése a megboldogult Tóth Béla érdeme. Én c->ak szegény másoló vagyok ! Tallózó. Törvényszéki csarnok. Kinevezés. Az igazságügy miniszter dr. Aszódy Imre gyulai kir. törvszéki joggyakornokot a bajai kir járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki. Dr. Aszódy Imre kiváló szorgalmú, jeles képzettségű tagja az ifjabb jogász generációnak, s kineveztetése nemcsak méltányos, de a bajai járásbíróságra határozott nye­reséget jelent. Tisztviselői ebéd. A gyulai kir. törvényszék Inöke, Gálbory József kezdeményezésére a köz ponti és vidéki igazságügyi tisztviselők érintkező -ének intenzivebbe és gyakoribbá tétele érdekébei a gyulai kir. törvényszék tisztikara a csabai járás­bíróság tisztikarával kezet fogva, az elmúlt vasár­napon Békéscsabán a Fiume szálloda éttermébe! barátságos jellegű tisztviselői társasebédet rendezett melyen a birák és segédszemélyzet mellett a kezelő- zemélyzet is részt vett. Az ebédre az egész vár megye bírósága részéről többen átrándultak Békés­csabára 8 a legfesztelenebb kedélyesség között töl- löttek együtt egy egész délutánt. Mint halljuk, a <ezelő tisztviselők külön is tömörülni s társas ebé­dek időnkénti rendezésével gyakrabban találkozni -'hajtanak. Az ezt célzó egyesülés elnökévé Asztalos Károly békési telekköny vezetőt, titkárává pedig Tarr Dezső gyulai törvényszéki irodatisztet válasz­olták " eg. Csőd. A gyulai törvényszék a tegnapi napon Rothstein G. Dezső gyulai bőrkereskedő ellen, saját kérelmére a csődöt megnyitotta. Csődbiztossá ki­nevezte Tóth Ferenc törvényszéki bírót, tömeggond­nokul pedig Dutkay Béla gyulai ügyvédet. Heti bünkronika. Hogy kicsiny, jelentéktelen dolgoknak minő aránytalan következményei lehetnek, arra jó példa a közismert fülemile per. — Ehhez némileg hasonló eset történt Orosházán, de a ki­induló pont nem olyan poétikus mint a fülemile éneke, mert ez esetben a trójai háború oka egy dög­lött macska. Boldog ország, ahol két magyar paraszt család ráér ambícióval folytatni évekig egy macska­pert és a vitára százakat áldoz. Az eset a következő: Szemenyei István és Bokor István orosházi lakosok szomszédságban laktak. Szemenyei István 1908 nov. 19-én az udvarán egy döglött macskát talált és abban a meggyőződésben, hogy a macska Bokor Istvánéké, s azt ők dobták át az udvarára, a macs­kát áthajitotta a Bokor István udvarára. Ezt a Sze­menyei házánál észrevették és ebből folyólag egy­részről Szemenyei István és neje, másrészről Bokor István s ennek neje Ujj Zsuzsánna és Ujj Bálint között szóváltás, majd a Szemenyei István udvarán, hova Bokorék átmentek, verekedés támadt A vere­kedésben Szemenyei István könnyű testi sértést szenvedett, de miután e miatt szabályszerű indítványt elő nem terjesztett, ez vád tárgyává tehető nem volt. A Bokor István sérülése miatt külön eljárás folyt az orosházi járásbíróságnál. A verekedés befe­jezése után Szemenyei István és neje bementek a lakásukba. Szemenyei Istvánná azonban a papucsát kint feledte az udvaron s midőn kiment érte, Bokor István egy fával úgy megütötte, hogy karja eltörött. Ez ügyben már volt egy főtárgyalás, amikor Bokor Istvánt a törvényszék 4 hónapi fogházra Ítélte az általa elkövetett súlyos testi sértés bűntettéért, de mivel Bokor István újabb tanukat jelentett be, a kir. Ítélő tábla határozata folytán uj eljárás tartatott, melynek eredményeképen a kir. törvényszék fentar- totta eredeti Ítéletét. Két nagyreményű tolvaj bűnügyében is Ítélke­zett a héten a kir. törvényszék és pedig Tóth Kálmán és Katona Ferenc bűnügyében. Előbbi asztalossegéd, állítólag intelligens szülök gyermeke, akit elegánsan öltözködve kisértek fel a fogházból és aki nagyköveti méltósággal és választékos nyelvezettel emlékeztet minden tanút, hogy gondolja meg, mikor egy ártat­lan ember szabadságának elvesztéséről van szó. Sem erről, sem Katona Ferencről nem lehetett külsőleg felismerni, hogy ezek már többszörösen büntetett, börtönviselt emberek. Az volt ellenük a vád, hogy Békéscsabán, 19ü9. évi november hó 17-én Fried­man és társa cég birtokából, annak beleegyezése nélkül, az üzletajtónak hamis kulcscsal történt ki­nyitása után Tóth Kálmán ismeretlen mennyiségű készpénzt jogtalan eltulajdonitasi szándékkal elvett s Katona Ferenc e cselekmény elkövetését szándéko­san előmozdította azzal, hogy a lopás elkövetése idején az üzlet előtt őrt állott. Mindkét tettes erősen tagadta bűnösségét a főtárgyaláson. Katona Ferene azonban a csendőrök előtt beismerte, hogy 1909 évi november hó lü-an Szóvá József társaságában lopás céljából Hódmezővásárhelyre utazott, ahol a vasúti állomáson találkoztak Tóth Kálmánnal s miután ez utóbbi fedezte az útiköltségüket, előbb Szegedre, majd még az nap esteli vonattal Békéscsabára utaz­tak, hol a Bárány vendéglőben szálltak meg (a szál­lodai költséget szintén Tóth Kálmán fizette) másnap miután Szóvá József elmaradt tőlük, déli 12 óra és 1 óra között az ő őrtállása mellett Tóth Kálmán hamis kulcscsal kinyitotta a Friedmann és társa cég üzletének ajtaját s az onnan lopott pénzből neki 14 koronát adott. Tóth Kálmán ugyanezen körülmé­nyeket — a lopás elkövetésére vonatkozók kivételé­vel — a csendőrök előtt szintén beismerte. — A kir

Next

/
Thumbnails
Contents