Békés, 1910. (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-02 / 1. szám
2 BÉKÉS 1910. január 1. A most említett aradmegyei érdekeltség, a cukorgyár helyét illetőleg Gyula városa mellett foglal állást. Sajnálattal értesülünk róla, hogy a Gyulán létesítendő cukorgyár mellett más mozgalom is indult meg, amely a cukorgyárat Békésnek óhajtja ; sőt Békés község képviselőtestülete csütörtökön tartott közgyűlésében ily irányban akció indítását is elhatározta. Lapunk tradíciójával jutnánk ellenkezésbe, ha bármily olyan mozgalommal szemben állást foglalnánk, amely Békés község kulturális vagy közgazdasági haladását tűzi ki céljául. És ha ez alkalommal mégis kelletlenül fogadjuk és nyilatkozunk a békési akcióról, ezt nem gyulai lokálpatriotizmusból és nem is Békés község ellen cselekesz- szük, hanem ama meggyőződéstől vezérel tetve, hogy a békési akciónak nem az lehet az eredménye, mit különben örömmel üdvözölnénk, tudniillik hogy a cukorgyár tényleg megvalósuljon, hanem legfeljebb az, hogy a békési mellett a gyulai cukorgyár létesítését is megakadályozná, vagy legalább is megnehezítené. Ismételnünk kell ugyanis, amit, mielőtt a békési akcióról sejtelmünk is lett volna, sőt mielőtt ez az akció egyáltalában megindult volna, előző cikkeinkben fejtegettünk, hogy egy uj cukorgyár létesítésére nézve az a döntő körülmény, hogy a minimális cukorrépa termelési területet minden eshetőséggel szemben biztosítsa. Ezen a biztosításon szenvedett hajótörést a nagyváradi cukorgyár eszméje is és legjobb meggyőződésünk szerint ugyanez hiúsítaná meg a Békésre tervezett cukorgyárat is. Bármennyire óhajtandónak tartjuk ugyanis, hogy kisbirtokosaink is termeljenek cukorrépát, ami remélhetőleg meg is fog történni, maga a cukorgyár prosperálása csak akkor vau biztosítva, ha a kisbirtokosoktól teljesen függetlenül, a cukortermelést területet maguk a nagybii tokok és pedig kötött természetű nagybirtokok garantálják. Már pedig kimutattuk és minden kétségen felül áll, hogy ilyen, részint már tényleg nagyban termelő, részint termelhető nagybirtokoknak, aminők a gyulavárit, sarkadi, kisjenei, tamásdai, stb. uradalmak, központja s közlekedési utak folytán legalkalmasabb helye bárom vármegyére ki- terjedőleg elsősorban — mondhatnánk — kizárólag Gyula városa, mely azonkívül hogy a legalkalmasabb központ, a legideálisabb és legmegfelelőbb területtel rendelkezik és bocsát rendelkezésre a cukorgyár részére. Azok a megnevezett aradmegyei és a nagyváradi cukorgyár elejtése folytán Békésvármegye közvetlen szomszédságában levő biharmegyei nagybirtokok is érdekelve vannak, hogy a cukorgyár Gyulán létesüljön, még pedig — egy pillanatig sem áltatjuk magunkat, hogy csupán Gyula városa iránti szimpátiájukból kifolyólag — hanem azért, mert a cukorgyár létesítése érdekükben áll és ez csakis Gyulán valósulhat meg. Megengedjük, hogy egy békési cukorgyár is tekintélyes érdekeltséget képes volna kielégíteni, de az arad- és biharmegyei érdekeket nem elégíthetvén ki, korántsem csoportosíthatna annyi érdekeltséget, amennyi a cukorgyár létesítéséhez feltétlenül szükséges. Azt pedig határozottan nÍJitjük, hogy a szorosan vett békésmegyei érdekeltségre nézve is elsősorban az a fontos dolog, hogy közelükben biztosan épüljön cukorgyár, ami csakis a biliares aradmegyei érdekeltséggel karöltve, vagy Gyuláin, vagy ha itt nem, akkor sein Békésen, sem máshol nem fog megtörténni. A békési mozgalommal szemben, mint amely a vidékünkön egyáltalában létesülhető cukorgyárat alkalmas megnehezíteni, ennyit kötelességünknek tartottuk elmondani. A vármegye közgyűlése. — December 2-9ón. — Btíkésvármegye törvényhatósági bizottsága téli rendes közgyűlését december hó 29-én tartotta meg. Ambrus Sándor alispán elnöklete alait Á közgyűlésen elég szép számmal jelentek meg a bizottsági tagok ; az érdeklődést különösen a pótadó kérdés, a közigazgatási bizottság tagjainak és a megyei földadó bizottság tagjainak megválasztása keltette fel. A közgyűlés lefolyása — általában nyugodt és higgadt volt és bár egyes tárgyaknál élénk és temperamentumos viták keletkeztek, a tanácskozások heve még sem hágta át sehol sem a megengedett korlátokat. Csupán a megyei földadó bizottság tagjainak választásánál látszott úgy, mintha vihar volna kitörőben azért, mert a törvényhatósági bizottság egy részének az a törekvése, hogy a földadóbizottság tagjai közzé, az általuk elkészített íisztán szereplő egyének jussanak be, a törvényhatósági bizottság azon előzetes h tározata folytán, hogy a bizottság tagjainak számát járásonként állapította meg, nem érvényesülhetett. Azonban az elnöklő alispánnak a tanácskozások vezetésében megnyilvánult biztos és erélyes fellépése a szenvedélyeket hamarosan lecsillapította. A közgyűlés lefolyásáról az alábbiakban számolunk be: Jelenvoltak: Ambrus Sándor, dr. Daimel Sándor, Moldoványi János, Lukács Endre, dr. Berthóty István, dr. Konkoly Tihamér, Popovits Szilveszter, Sárossy Gyula, dr. Szirbik Bálint, dr. Stojanovics Szilárd, dr. Kun Pál, dr. Wieland Sándor, Seiler Elek, dr. Kólin Mór, dr. Zöldy János, Szabó Emil, Schmidt Iván, dr. Vaugyei Endre, dr. Lovich Ödön, dr. Bucskó Koriolán, Perszina Alfréd, Szikes György, dr. Lindenberger János, Beliczey Géza, Seiler Vilmos, dr. Török Gábor, Schmidt József, Ilázy Imre, dr. Szegedy Kálmán, Megele Béla, Veres József, Popovics M. Aurél, id. Kocziszky Mihály, dr. Igaz Pál, dr. Urszinyi János, Szabó'János, Torkos Kálmán, Böhm Miklós, Marhas András, Fábry Károly, Szondi Lajos, dr. Simonka György, Benedikty Gyula, dr. Lad.cs László, dr. Martos József, Nagy A. Imre, Heiner Béla, dr. Haviár Gyula, Erdős István, dr. Follminn János, Mester Gábor, Bitsek János, Kovács Pál, Fejér László, Sinszky Ferenc, Vakarcs János, Erdei János, Durkó Gergely, Pikó B Ma, Remecky Ferenc, Tardy Lajos, Korcsok János, Peteri József, Wagner József, Koren Pál, Sebők Sándor, Pardi János, Reísz Simon, dr. Kiss László, Petnebázy Ferenc, Bikády Antal, Gretnsperger József, Tahit Mihály, Szathmáry Gábor, Puskás László, Hegedűs Béla, K. Sclirifferfc József, Máncsu Aurél, ifjú Steigenvald Ferenc, Kovács L. Mihály, Pusztay Mátyás, Ulirin Pál, Borsóthy Géza, Ivvanka Mihály, Kovács Mátyás, Tóth Sándor, Huszár Pál, Viucze Dániel, Morvái Mihály, Bohus M. György, Südy István, Metz Antal, Vidovszky Károly, Laurinytcz János, Janóvszky János, E. Schrillere István, Soós István, Kliment Sz. János, Szabó A. András, Seres András, Zelenyánszky Mihály, Dán József, ifjú Kocziszky Mihály. Freuder Mór, Pap József, dr. Bikády Antal, H. Kis Ferenc, Hursán György, Achim H. Pál, Vandlik Mátyás, Huuya Mihály, Tóth György, Bulla Sándor, dr. Zöldy Géza, Pettner József, Szekerka György, Szabó Benedek, Kristóf János, Kelenta Mihály, Hrabóvszky Pál, K Horváth Sándor, Aszalay Gyula, Viskovies Ignác, Botyanszky Mihály, Sánta Lajos, Szabó József, Lipták L. Pál, Szabó László, Litauszky Pál, Irányi Antal, Kollár Lajos, Monori Mihály, ifjú Winter P. Ádám, Soós István, Vámos Sándor, Bikádi József, ifjú Stefanovics J., N. Rau Mihály, Czeglédi Ferenc, Maczak György, Darabos János, Rau Ádám, Izsák Jakab, B. Nagy József, Kolozsy Endre, Sál József, Hrabóvszky Pál, Bakucz Tivadar, Kőim Dávid, Seiler Gyula, dr. Berthóty Károly, dr. Fáy Samu, Körber Tivadar, Ravasz Ferenc, Kocsondi Mihály, Kecskeméti Ferenc,J Kratoclivill Gyula,! Pfeiffer István, Novak Árpád, Szeberónyi Zs. Lajos, Varságh Béla. — Haj, haj . . . , A gondolatok kavarognak a fejében. Jó is, rossz is. Ki igy, ki úgy . . . Egyszerre hátat fordít a földnek s felnéz az égre. A rongyos felhőkön is nehéz eligazodni. Jönnek, mennek . . . Senkié, vagy mindönkié. Ahogy vesszük. Annyi bizonyos, hogy nem harcol értük senki. Igaz, hogy nem is teröm meg bennük a búza ! Csak ép az eső irányában kívánatosak ezek az égi vándorok, úgy a tavaszon, nyárelőn. De télen is jó takaró, ha hóvá vállik. A felhőbe se sok az álhatatosság. Néha nagyon elmaradnak valamerre. Az ember tekinget, lesi, várja. Nem jön. Még a pap is hiába imádkozik. Pedig a felhő is a földről kerül Lám, hogy füstölög most is fölfelé . . . Abból lesz az eső . . . Amint egyet fordul, rávetődik ábrándozó tekintete a Julisra. Dolgos lány, annyi szent. Most is paszulyt vet kapa alá ... A paszulynak jó ára van Kivált télen. De meg disznókörömmel kívánatos kollácio. Az ugyan nem jut bele. Pedig az lenne az élet. Ne csak mindig paszuly, meg kolompár. Néha hús is. De nincs. Nem jut rá . . . Juthatna ugyan. Ez a föld kiadná. Mír úgy, mint örökös, nem mint árendás Amikor se fele, se harmada nem szakadna ki belőle. Csupán csak az adó ... Az adó még nem baj. Az után szavalás jár. Mód, tekintély . . . Pedig lehetne. Egy szaván áll. Csakhogy az disznóság ! Aztán a Julisnak sincs rá hajlama.) Nem mondta ugyan, de mutatja . . . Pedig segítene vele. Mit veszítene ? így se kell jómódú embernek, amúgy is kerülne szegény legény. Az a zabi gyerek meg örüljön, ha módba jut. Ha meg nem tetszik neki a jó sor, hát föl is ut, alá is. Nincs a Julishoz kötve. No, még nincs. Nem is lesz, ha jpösztörködik. Csak ép a világ szája... A világ? Hát az mit tesz? Csal. Mindehki csal, csakhogy takargatják A módos emberek, urak, jobban is értik a titkolódzást. A szegény embernek meg minden a homlokára van pingálva . . . Megindult a mesgye szélén. A buzaszálakat 'nézte. Szépen bokrosodik. Kellemes a szemnek. Jó föld. Nagyerejü. Hajtja a magot. Helyenként haragos-zöld. Oda valami hulladék került. Az a. Lám, a föld is szereti, ha keveredik Hol ez, hol az. Mentül többféle, annál jobb ... Mikor a Julis mellé ért, észrevette nyakában az arany figyegőt. Amint hajukált, kicsúszott az ingváll alól Elmosolyodott. Aztán hirtelen ráncba szaladt a homloka. — Hm. Ezök már talán értik is egymást ? Rászólt : — Elvesztőd a patikus ajándékát ! Julis elvörösödött. Oda kapott a nyakához. Vince gazda elégedetlen csóválta meg a fejét. Még nem értik. Ha úgy volna, akkor nem szégyenkezne. Hazudná, hogy vette, találta. — Jó van nó . . . Bólintott egyet. — E ne szakajd . . . Szép kis jószág . . . Aztán tovább lépegeiett — Lőhet, lőhet ... — dohogott magában. A dűlő szélén, mintha csak kívánalomra, ott ült Gugolákné. Az erdőből bukkant elő Füveket szedett. —- Mi a munka ? — kérdezte a vén boszorka. Bencze Vince rántott egyet a vállán : — Semmi . . . Csak igy kerülök, fordulok. — Lösz rajta az idén is. — Van ezön mindig Elhallgattak. Bencze Vince a csizmája talpával vonalakat huzgált a földbe. — Hát a Julis ? — vetette föl az asszony. — Paszulyt vet. Gugolákné cihelődni kezdett. Nyilvánvaló volt, hogy menni akar. Bencze Vince köhintett egy-kettőt, miközben végigszalajtotta tekintetét a két holdon . . . Megvakarta a fejét : — Oszt . . . hát . . . izé . . . — No, — állt meg a vén asszony. Bencze Vince legyintett egyet. — Semmi . . . Gugolákné közelebb lépett s érdeklődve tudakolta :
