Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-12 / 50. szám

BÉKÉS 1909. deczember 12. 3 igazságügyi kormányt, mint ministeri megbizoltak, a következük fogják képviselni: dr. Gyamai Zug mond budapesti ügyvéd, a „Jogállam“ szerkesztője, dr. Angyal Pál pécsi jogakadémiai tanár és dr. Horváth Dániel az igazságügyministeriumba beosz­tott törvényszéki jegyző, az orsz. Patronage-egyesü let titkára. A kiküldöttek ma reggel érkeznek, tár-j sadalmi életünk vezetőinél valószínűleg tisztelegni fognak és a délutáni előértekezleten dr. Gyomai Zsigmond fog beszélni általában a patronage-ról, dr. Angyal Pál a fiatalkorú bűntettesekről és dr. Horváth Dániel ismertetni fogja az egyesület leendő működését. Ezek a beszédek magukban is igen él­vezetes előadást fognak képezni. Gyomai Zsigmond dr. ugyanis legelőkelőbb színvonalon álló, kiváló jogi folyóiratunknak, a „Jogállaminak szerkesztője, dr. Angyal Pál pécsi jogakadémiai tanár, kivá ó egyéniségével buzgó, országszerte ismeretes har­cosa a patronage-ügynek, ki élvezetes előadásával a laikusnak is gyönyöiűséget fog szerezni. Végül dr. Horváth Dániel kezébe futnak össze az ország patronage ügyének összes szálai, gazdag tapaszta­lataival tehát tanulságos Útmutatással fog részünkre szolgálni arról, hogy miként kell gyakorolni a pat­ronage munkásságot. E hírünk megírása után ju­tott tudomásunkra, hogy az előértekezleten Dr. Horváth Dániel helyett Rottenbiller Fülöp, az igazságügyministeriumba beosztott kjr. it. táblai bitó fog megjelenni, ki járt már Gyulán, s mikor nemrég a gyulai kir. törvényszék fogházának fiatal korúak fogházává való átalakításánál volt szó. Va­lószínűleg meg fog érkezni Dr. Lengyel Aurél is ki most jött meg Angolországból, ahol fiataloknak kérdését tanulmányozta a kormány megbízásából, ki érdekes dolgokat fog elmondani külföldi ta­pasztalatairól. Doktorrá avatás. Nuszbek Sándor tak.-pénztári pénztáritoknak az országgyűlésen gyorsírói minőség ben működő fiát, Zay Lajost, tegnap avatták Ko­lozsváron az államtudományok tudorává. Gaál Mózes Gyulán. Békésvármegye törvény- hatóságának közművelődési bizottsága által tervbe vett előadások keretén belül múlt vasárnap, f. hó 5-én, a városháza nagytermében a kiváló iró : Gaál Mózes, — a budapesti X. kér. állami főgimnázium igazgatója, — tartott előadást. A széleskörű, lelkes tevékenységű író, szívesen tett eleget az illetékes körök kérésének akkor, midőn a közművelődés ügyét szolgálandó, lejött városunkba előadást tar­tani. A közművelődési bizottság titkára Pál Ernő, rövid bemutató szavai után, mintegy kis óra hosz- , szat, volt része a nagyszámban egybegyült közön- . ségnek, Gaál Mózesnek formában és tartalomban ■ tökéletes, közvetetlenségében csodálatos előadását - élvezni, melynek tárgya : „Széchenyi és kora“ volt. jEzen rendkívül érdekes c m alatt, élénk színekkel jellemezte a múlt század első felének társadalmi i és nemzeti életét, az egyes társadalmi osztályok szerepét és felfogását. Majd Széchenyi ifjúságá­nak éveiből kiindulva, a magyar tudományos Aka- i démia megalapításának örösemlékezetü pillanatától kezdve, az egységes magyar nemzet közjavát elő- i mozdító reformtörekvéseinek sorozatán végigha- • ladva, különösen kitérve a „Hitel“-ben lefektetett , nagy eszmékre, levonta a tanulságot, amit min- i denkor követendő példaképen állított hallgatói elé : hit és bizalom egymás iránt, az igazságra való törekvés, az egyes osztályoknak egymáshoz való közeledése, mert hiszen mindnyájan egy nemzet- ; nek fiai vagyunk. Valóban nagy igazság az, hogy ■ a hazafiasságot hirdetni mindig a legkönnyebb dolog, de azt tényleg valóra is kell váltani. Erre pedig a puszta szó nem elég, hanem mint Széchenyi megmutatta: a tett, a munka, ennek a legfőbb tanúbizonysága. — Munkálkodjunk tehát közösen, örüljünk egymás előrehaladásának, melyet a munka szerzett meg és igy majd valóra válthatjuk Széchenyi óriási látkörének megállapított, de még eddig be nem fejezett tervét ; a nemzet, amely közös munka árán törekszik létét biztosítani, gazdagságát mun­kálva, szabaddá is lesz. Az előadást a városháza zsúfolásig megtelt nagytermének hallgatói egyre fokozódó érdeklődéssel hallgatták végig. (íny.') A római katholikus egyház köréből. Fetser Antal püspök káptalani helyuök a pár hót óta be- ttg Járkányi Péter ujkigyósi plébános mellé koad- jutornak ideiglenesen Hasay Gvula békótcsabai káplánt küldte az ujkigyósi hívek lelki gondozá­sára. Békéscsabára a távozó Hazay helyébe Szilágyi József békésszentandrási káplán, utóbbi helyére ' pedig Heiler Nándor eddigi ujkigyósi káplán ren­deltetett ki. Az újvárosi olvasókör saját helyiségének dísz­termében folyó hó 26-án, karácsony másodnapján táncvigalmat rendez. Kezdete pontban 7 és fél óra­kor. Beléptidij személyenként 1 korona. Családjegy 3 tagból álló családnak 2 korona, azonfelül 3 ko­rona. — Felülfizetések köszönettel fogagtatnak és ', a „Békés“-bén nyugtáztatnak. Ezen meghivó másra- át nem ruházható és kívánatra a jegyváltásnál elő­- mutatandó. Akik tévedésből meghívót nem kaptak í és arra igényt tartanak, a kör helyiségében napon- t ként délután 1—2 óráig kaphatnak. A zenét Rácz . Tóni zgnekara szolgáltatja. A tisztajövedelem a kör 1 könyvtára javára fordittatik. ’ Halálozások A gyulai honvéátisztikar és tár- £ sadalmunk. egykor kedvelt, derék tagjának tragikus ha­■ I ál hire terjedt el f. hó 6-án, mély megdöbbenést és ‘ annak nyomán igaz részvétet keltve mindazokban, * akik az életerős, daliás katonát, Katona Elek szá­■ zadost tisztelték és szerették. Katona Elek mint­* egy évtized előtt távozott körünkből Budapestre, 1 hol a honvédelmi minisztériumban teljesített szo'­■ gálatot. Kedves neje, Schmidt Nelly, Schmidt Jó- : zsef takarékpénztári igazgató leánya révén nem- 1 csak baráti, hanem szoros rokoni kötelékek is 5 fűzték városunkhoz, ahová sűrűén lejött, s szabad­■ sága jó idejét is körünkben töltötte. A nyár fo- ’ lyamán is heteket töltött Gyulán ; időközben a 1 kassai honvédkerülethez helyezték át, ahol beteges­* kedni kezdett. Pár hó előtt gyöngélkedése súlyos i betegséggé fajult és élénk aggodalmat keltett sze- 1 Tetteiben. Az életerős férfiú azonban összeszedte i magát és orvosai tanácsára három hét előtt levegő- 1 változtatás okából Kassáról Jászberénybe ment, 1 ottani rokonai körébe. Folyó hó 6 án reggel Jász- > berényből Budapestre akart utazni, már útra ké- 1 szén i8 volt, amidőn anélkül, hogy hirtelen rosszul­létről is panaszkodott volna, ülő helyzetében hirtelen, 1 szivszélhüdés érte és alig pár pillanat alatt meg­* halt. A mindössze 39 éves boldogult derék embert Jászberényben temették el katonai pompával az­- ottani közönség rendkívül nagy részvéte melleit. Halálát bálványozásig szeretett kedves nején kívül . három kiskorú gyermek, kiterjedt rokonság és a tisztelő barátok és bajtársak egész tábora fáj­lalja. — Gyulai születésű Fodor Sái dorué Mayer ' Anna, özv. Mayer Istvánná leánya f. hó 4-én 36 éves korában váratlanul meghalt. Szerdán délelőtt temették el a boldogult derék nőt Kisjenőn nagy részvéttel. — Veres Lajos orosházi nyomdatulaj­donost pótolhatlanul fájdalmas csapás érte. Szere­tett neje Frnda Irma f. hó 4-én 46 éves korában hosszas betegség után meghalt. — A békéscsabai ág. ev. főgimnáziumot súlyos csapás érte Groo Vilmos tanár életének 38-ik, tanári működésének 15-ik évében szivszélhüdés következtében meghalt. séges ez ; magam is azt hittem néha, hogy kereket oldok, de ilyenkor Blunt nyugodt és szemmellátha- tólag öntudatlan arcára tekintettem és uj erőt me­rítettem. Három hétre az elefánt eltűnése után azon voltam, hogy bevonom zászlómat és visszavonu­lok, midőn a fődetektiv mesteri fogással ragadott el engem. Egyezséget ajánlott a tolvajokkal. Ez em­ber találékonysága felülmúlt mindent, amit csak eddig tapasztaltam — pedig sok zseniális emberrel ismerkedtem meg. Azt mondta, hogy 100000-nyi dollár egyezség ellenében vissza tudná szerezni az elefántot. Én erre azt feleltem, hogy tán összetu­dom kaparitani ezt az összeget, de mi lesz akkor a detektivekkel, akik oly hűségesen dolgoztak ? Blunt kijelenté : „Egyezség esetén a detektívek mindig a fe­lét kapják.“ Ellenvetésem igy tárgytalanná lön és a főnök két levelet irt ilyen tartalommal : „Kedves asszonyom ! Az ön ura nagyon szép vagyonra tehet szert s amellett fedve lenne a törvény előtt, ha tüstént hozzám fáradna.“ Egyik megbízható emberét e levél első pél­dányával Tégla Duffy „tiszteletreméltó“ feleségé­hez küldötte, amig a másolatot egy másik megbíz­ható emberével Mc Fadden „Nagytekintetü“ élte- párjához menesztette. Egy óra múlva ez a két tartalomban és he­lyesírásban egyaránt sérelmes levél érkezett : „Te vén Polont, — Tégla Doffy már gét éve el van demetve. Bridget Mahoney.“ „Te fülespagoly ! A vörös Mc Faddent ép másfél éve agaszdották föl, minden szamár, aki még nem tetektiv, dudja eztet. Mary O Hoolygan.“ Már régóta gyanítottam ezeket a tényeket — mondá a felügyelő. „Ez a két levél csak bi­zonyítja ösztönömnek és sejtelmeimnek csalha- tatlanságát.“ Amint egyik terve dugába dőlt, azonnal kész volt a másikkal. Rögtön kishirdetést irt a reggeli lapok számára. Egyik példánya most is ve­lem van : „A. — xwbl. 242. N. Tjnd. — fz 328 wmlg. Ozpo, — ; 2m ! ogw. Műm.« Azon véleményen volt, hogy a tolvaj, ha még életben van, eljön a rendes találkozóhelyre. Megmagyarázta azt is, hogy ezen a rendes talál­kozóhelyen szoktak a tolvajok és detektívek üzleti ügyeiket lebonyolítani. A találka a következő éjjel 12-dik órája volt. Addig nem tehettünk semmit sem és én si­etve hagytam el a detektivtanyát, örülve a kis szünetnek. Másnap este 11 órakor elhoztam a 100,000 dollárt bankjegyekaen és átadtam a fő­nöknek, aki csakhamar búcsút vett tőlem, szemé­ben a régi rendületlen önbizalommal. A következő 60 perc végtelenségnek tűnt föl előttem. Pont 12 órakor haliám a főnök jól ismert lépteit ; vissza­fojtott lélekzettel siettem elébe. Szeme, arca csak úgy ragyogott diadalérzetétől! így szólott : „Létrejött az egyezség ! A csufolódókat örökre elnémítottam ! Kövessen engem !“ Égő gyertyával kezében nagy bolthajtásos pincehelyiségbe vezetett, ahol állandóan 60 de­tektív aludt. A néhány ébren lévő kártyajátékkal lopta idejét. Nyomon követtem a főnököt. Ez gyors léptekkel az üreg másik végéhez sietett s mikor már-már elvesztettem eszméletemet, meg­botlott és egy hatalmas hustömegre bukott. Esté­ben igy kiáltott fel : „Nemes hivatásunk meg van torolva ! Itt az elefántja !“ Felvittek a hivatalos helyiségbe és karbolsav­val eszméletre téritették A detektívek rajokban tó­dultak a szobába és olyan örömujjongás vala, amilyennek még sohasem voltam tanúja. Meghív­ták a riportereket, folyt a pezsgő, hangzott a po­hárköszöntő, a kézszoritásoknak és szerencsekivá- natoknak se hossza se vége nem volt. Persze a főnök volt a nap hőse és az ő boldogsága oly tökéletes vala, annyi fáradsággal, türelemmel, ki­tartással aratva, hogy boldogsága átszállóit rám is, bár hontalan koldusként állottam ott. Az elefánt kimúlt. Állásom oda volt mert a veszteséget az én rovásomra írták, a belém helyezett nagy bizalomra méltatlannak mutattam magam. A detektívek mély hódolattal és határtalan bámulattal tekintettek fő­nökükre és sugdosva mondták egymásnak : „Nézz reá ! Királya ő a mi hivatásunknak ! Csak egyet­len nyomot adj neki s nincs az a dolog, amelyet fel nem kutatna ! Az 50,000 dollár szétosztása nagy örömet szerzett nekik ; midőn az osztozko­dás véget ért és a főnök az őt megillető részt zsebrevágta, rövid beszédet tartott : „Élvezzétek fiuk a jól megérdemelt jutalmat s ne feledjétek, hogy ti a detektivtestületnek hal­hatatlan hírnevet szereztetek 1“ Még egy sürgöny érkezett : Monroe, Mich, esti 10 óra.

Next

/
Thumbnails
Contents