Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-05 / 49. szám

L909. deczember 5. BÉKÉS 7 amelyek valamivel nagyobb tudást és szakképzettsé­get kivannak, mint a betonmunkák legegyszerűbbje — járda, amit Szabados a volt kocsisával is készít­tetett. Azt állítja Szabados felebbezésében, hogy a város képviselőtestülete méltánytalanul járt el vele szemben, mivel ő már 14 év óta készít a városnak betonjárdát ; ez talán igaz, de az biztosan igaz, hogy ezen munkák legtöbbjéhez árlejtés nélkül jutott, s igy a járdát kedvezőbb munkásviszonyok és anya­gának mellett, sokkal magasabb egységárakkal ké­szítette, mint az a jelen árlejtés alkalmával a ver­seny fennállásával vállalatba adatott. — Ha volt it árlejtés az c;ak szükebb körű volt, ahol Szabados gondoskodott a konkurenst különféle — a mai napig még be nem váltott — Ígéretekkel elhallgat­tatni. A magyar munkásokra való hivatkozásán nem lehet mosoly nélkül átsiklani. — Nyugodt lehet Szabados, nem fogok úgy, mint ő olasz munkásokat hozatni, hogy a betonjárda építésére kioktassanak. Hogy a «Bétíés» múlt heti vonatkozó közleményére válaszolok, ez Szabadosnak eddig és most is állan­dóan ellenem folytatott, becsületemet és szakkép­zettségemet sértő vénasszonyi viselkedésének ered­ménye. Gyulán, 1909. december hó 4-én. Pfafj Ferenc, építőmester. Ingyenes mérlegjavito tanfolyam- Az aradi Ke­reskedelmi és iparkamara ez utón is a tudomására hozza a kerületébe tartozó lakatosiparosoknak, hogy az aradi fa- és fémipari szakiskola igazgatósága 1910. év január 3-tól január 15-ig ingyenes mérleg- javitó tanfolyamot rendez, amelyen a hallgatók d. e. 7—12-ig gyakorlati, d. u. 2—6-ig elméleti oktatás utján sajátítják el a mérlegjavitás módjait. A tanfo­lyam végén a hallgatók vizsgát tesznek, amelynek eredményeként a tanfolyam elvégzését tanúsító bi­zonyítványt kapnak. A tanfolyam hallgatói a jelen alkalommal ösztöndíjban nem részesülnek. Aki a -tanfolyamon rész óhajt venni, forduljon e kérelmé­vel vagy közvetlenül a Kereskedelmi és iparka­marához vagy az illetékes ipartestülethez. A jelent­kezés határideje folyó évi december hó íj. A mértékhitelesitesek körül uralkodó anomá­liák, melyek a múlt hetekben az Aradi Kereskedők Körének egy vitaestélyén is alapos és megokolt pa­naszok tárgyává tétettek, arra indították az aradi Kereskedelmi és Iparkamarát, hogy a kereskedelem­ügyi miniszterhez intézett felterjesztésbe a legége­tőbb bajok sürgős orvoslását s a közönség igényei­nek méltányosabb kielégítését kérje. E felterjesztés részleges elintézéseként a budapesti m. kir. Központi Mértékügyi intézet az érdekeltségnek a kamara által közvetített a legsürgősebb természetű kérelmét tel­jesítette, amennyiben rendeletileg utasította a mérték­hitelesítő hivatalokat, hogy az időszakos hitelesítések alkalmával visszautasított mértékek és mérőeszközök újrahitelesítésére a határidőt a folyó év utolsó napja helyett 1910. március 1-ig meghosszabbíthatják. Az aradi Kereskedelmi és Iparkamara. A vármegye közúti költségvetése során a ke­reskedelmi miniszter tudvalevőiig annak idején utasította a vármegyét, hogy mivel a kiküldötte által megvizsgált közuti-alap helyzete nem engedi meg azt, hogy a beruházási hitel terhére foganato­sítandó építkezések költségeihez a vármegye ter­hére már megszabott 1.500,000 koronával hozzá­járuljon, ennélfogva az építési programmot akként dolgozza át, hogy a szükséges költségek a közúti al«p teherbíró képességével arányban legyenek, vagyis a vármegye mintegy 400.000 koronával ke­vesebb értékű munkálatot hajtson végre, mint amennyi eredetileg tervezve volt. A vármegye erre azt válaszolta, hogy nincs szükség az eredetileg megállapított prograinm megváltoztatására, mert a közúti alap — az eddigi kölcsönnek konversiója révén — abba a helyzetbe fog jutni, hogy a ter­hére megállapított hozzájárulási összeget fedezni képes leend. A vármegyének ezen felterjesztésére a kereskedelmi miniszter értesíti a vármegyét, hogy mivel a mostani mostoha pénzviszonyok kö­pött nem tartja valószínűnek, hogy a vármegye számítása beváljon, ennélfogva ragaszkodik ahhoz, hogy a vármegye a közűn ptogrammot a kívánt módon dolgozza át. Ugyáncmk nem teljesiti azon kérelmek legnagyobb részét sem, amelyeket a tör­vényhatóság a közúti költségvetésből a miniszter által törölt tételek póthitelkép leendő engedélye­zése céljából hozzá intézett. A kereskedelmi minisz­ter leirata a decemberi közgyűlés tárgyát fogja képezni. Mi hisszük, hogy a következmények a vármegyének fognak igazat adni és nem lesz szük­ség arra, hogy azok az építkezések, amelyek a be­ruházási hitel terhére felvétettek és amelyek kivé­tel nélkül sürgős szükséget képeznek — igy külö­nösen a dobozi és fehórkörözsi hidak újra építése — végrehajthatók is lesznek. Számit a vármegye ebben a törekvésében a miniszter jóindulatára is. A szeghalmi kirakodó vásár. A kereskedelmi miniszter megengedte, hogy a szeghalmi 4 országos vásáron a kirakodás ne egy hanem 2 napig tarthasson. A gyulai állomás kibővítése A vármegye köz- igazgatási bizottsága az október havi ülésében pa­nasz tárgyává tette azokat az állapotokat, amelyek a gyulai állomás szűk volta miatt — különösen az állatvásárok alkalmával — valóban tűrhetetlenek. A kereskedelmi miniszter a hozzá intézett felter­jesztésre most válaszol. A leirat szerint a gyulai állomás főnöksége mindenben igazolta a panaszolt helyzet tényleges fennállását. Nevezetesen beismerte, hogy az állomás »mostoha helyi viszonyait miatt a vásárok alkalmával szükséges kocsikat a szomszéd állomásokon kell elhelyezni és pedig Békéscsabán és Sarkadon és mivel az onnét való áthozatala a kocsiknak természetszerűleg időveszteséggel jir, ebből folyólag igen sok a panasz. Az állomás fő­nökség jelentése szerint a panasz oka nem a kocsi hiány, hanem az állomásnak nem megfelelő álla­pota. A kereskedelmi miniszter arról értesíti a közigazgatási bizottságot, hogy utasította az állam­vasutak igazgatóságát, hogy az állomás kibővítésé­nek kérdését tegye »tanulmány tárgyává és egyéb szükségletekhez és a pénzügyi viszonyok alakulataihoz« képest a gyulai állomás megfelelő kibővítése iránt tegyen javaslatot. Egyelőre tudomásul vesszük a miniszteri leiratot abban a reményben, hogy az állomás bővítés ügyét a folyamatba teendő „tanul­mányozás“ és a „pénzügyi viszonyok alakulata“ nem fogja ad graecas calendas elhalasztani. Öcsödi vámszedési jog Egy régóta húzódó ügyben hozta meg a kereskedelmi miniszter dön­tését. Az öcsödi hármas-körösi hídon, a község által eddig gyakorolt vámszedési jog engedélye­zését a vármegye kérte azon az alapon, hogy az az ut, amelyen a kérdéses hid fekszik, törvény- hatósági úttá lett és igy a hídnak, — mint az ut törvényes tartozékának fenntartási kötelezettsége a vármegye feladatává vált. Mivel pedig a vashid- nak és különösen a hid pallózatának fenntartása tetemes összegbe kerül, ennélfogva a vármegye azt kérte a kereskedelmi minisztertől, hogy a vám­szedési jogot, — a változott körülményekre tekin­tettel, — a vármegyének, mint most már hidtu- lajdonosnak, engedélyezze. A vámszedési jog to­vábbi fenntartás ellen, Öcsöd községe erélyesen állást foglalt „ugyan, azonban a miniszter a vár­megye kérelmét teljesítette és az öcsödi hidon eddig a község által gyakorolt vámszedési jogot 10 évre a vármegye részére engedélyezte. A vám­dijakat egyelőre 3 évre állapította meg, a vég­leges megállapítás akkor fog történni, ha az el­rendelt adatszerzés eredménye a miniszter előtt ismeretes leend. Nem vette a miniszter figyelembe Öcsöd község azon felebbezését, amelyben a vám­szedési jog engedélyezése esetén azt kérte, hogy a vámfizetés kötelezettsége alól mentesittessenek a közbirtokos urasági tagok, azok jogutódai, az öcsödi lakosok és birtokosok és azoknak a község bel- és külterületén fekvő jószágai, fogatai és cséplőgépei. A gyalog személyek vámmentességére irányuló ké­relem tárgytalan, mert azt a törvényhatóság nem is kérte. Az engedélyokirat szerint azonban vám­mentesek a mezőgazdasági célból közlekedő jár­müvek, vagy hajtott állatok azon határon belül, amelyhez tartoznak. A vármegye alispánja a vám­szedési jog végrehajtása tekintetében a szükséges intézkedéseket már megtette. Kedvezményes mén. A földmivelésügyi miniszter Tótkomlós község reszere 2 darab ménnek a mező- hegyesi állományból kedvezményes áron és részlet- fizetésre leendő beszerzése céljából engedélyt adott. Törvényszéki csarnok. Áthelyezés. Ő Felsége a király Bajor Antal, szeghalmi kir. járásbirónak hasonló minőségben, a Nagyvárad városi kir. járásbírósághoz való áthe­lyezését megengedte. Pályázat. A szeghalmi kir. járásbíróságnál évi 2200 korona fizetés, évi 400 korona személyi pót­lók és évi 500 korona lakpénz mellett albirói állás kerül betöltésre. Pályázati határidő eme hirdet­ménynek a Budapesti Közlönyben lett harmadszori megjelenésétől számított 2 hét. A gyulai kir törvényszéki fogházat fiatalko­rúak fogházává fogják átalakitaui. December 2-án érkezett meg Rottenbiller Fülöp, az igazságügymi- niszteriumba beosztott táblabiró, aki dr. Liszy Viktor kir. főügyészi helyettessel együtt a foghá­zat megtekintette és az annak átalakítására vonat­kozó terveket együtt elkészítve, már kész terveze tét adtak át a másnap megérkezett Záborszky István miniszteri tanácsosnak. E szerint a jövő év­ben felnőtt foglyok csak csekély számban fognak itt tartatni, ellenben a nagyváradi kir. Ítélőtábla területéről valamennyi 12—18 éves bűntettes a gyulai kir. törvényszék fogházába fog szállíttatni. A miniszteri kiküldötteknek rendkívül tetszett a törvényszék fogháza s különösen kiemelték azt a rendkívüli tisztaságot és rendet, amelyet dr. Liszy Viktor kir. főügyészi helyettes a Halász Sán­dor felügyelő segédkezése mellett meghonosított benne. Heti bünkrónika. E héten tárgyalta a kir. tör­vényszék a Pikó-Mány-féle ügyet, melyben a tény­állás a következő: Mány János gyulai sertéskeres­kedő, 1908. évi december hó 3-án reggel, zsebében 1020 korona készpénzzel Gyuláról Gyulaváriba in­dult és pedig gyalog, hogy a most nevezett szom­széd faluban sertéseket vásároljon. A Szent-István- féle utca végén, a Fischer-féle malomtól kezdve, mintegy 20 — 25 lépésnyi távolságban, előtte haladt egy, általa csupán látásból ismert gyulai fiatal ember, ki Gyula határán túl egyszer csak megállt, bevárta Mány Jánost, neki „jó reggel“-t köszönt s együtt haladtak tovább beszélgetve. A fiatal ember elmondta, hogy Gyulaváriba megy disznót vásá­rolni s kijelentette, hogy tudja, miszerint Mány János is ebből a célból Gyulaváriba megy. A fiatal ember nem sokára ezután hátra maradt szükségét végezni, Mány János pedig tovább ment. Nehány másodperc múlva Mány János erős ütést érzett a vállán, úgy hogy a sapkája is leesett. Azonnal az jutott eszébe, hogy kisérő társa ki akarja őt ra­bolni, miért is beugrott az út melletti árokba és segítségért kiabált, majd midőn látta, hogy táma­dója a másik árokban húzódott meg, visszafelé kezdett futni. A Fischer-féle malomnál szemben találkozott Horváth János és Horváth István gyulai kőművesekkel s visszafordulva, velők a helyszínére ment. Itt találkoztak Mány Jánosnak a Horváth testvérek által Pikó Jánosban felismert támadó­jával, ki azonban Horváthék előtt tagadta bűnös­ségét, azok ennek dacára elvették tőle a bűnjel- baltát s Mány Jánosnak adták át, de az azt visz- szaadta Pikó Jánosnak. Mány János azután sap­káját megkereste, Gyulaváriba ment, ahol elmondta esetét a későbben szintén Gyulaváriba érkezett Mihály nevű fiának. — Délután Mány Mihály ko­csin hazaszállította az apja által vásárolt sertéseket Gyulára, a vasút melletti sertésmázsálóhoz. Itt Hajdú György mondta neki, hogy Pikó János is itt van 8 meg is mutatta neki, hogy melyik az. — Erre Mány Mihály elővette a bűnjel dorongot és azzal Pikó Jánosnak egyszer a fejére ütött, mire Pikó János összeesett és súlyos sérülésével a gyulai kórházba szállíttatott. — A kir. ügyészség Pikó Jánosról azt tételezte fel, hogy tudva, miként Mány János sertósvásárlás végett megy Gyula­váriba — és erre a célra pénzt visz magával, — ezt a pénzt akarta tőle elvenni, miért is Pikó Jánost rablás kísérletével, Mány Mihályt pedig súlyos testi sértés hüntettevel vádolta meg. — A bíróság azonban nem találta perrendszerüen bizonyítottnak a rablási szándékot. Pikót könnyű testisértés vét­sége miatt 3 hónapi fogházra, Mány Mihályt pedig

Next

/
Thumbnails
Contents