Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-28 / 48. szám
4 BÉKÉS 1909. noremb°r 28. ter különösen felhivta a vármegye közönségének figyelmét és amelyre nézve a községek és ezeknek előterjesztései figyelembe vételével a békésmegyei gazdasági egyesület is megtették javaslataikat. A tárgysorozat, az eddig érkezett ügyek számát és jelentőségét tekintve, nem Ígérkezik valami nagyon bőnek, és habár a közgyűlésig még egy egész hónap van hátra, mégis már előre meg lehet jósolni, hogy a decemberi kögyülés úgy a tárgyak számát, mint azok fontosságát illetőleg, az októberi közgyűlésnek ijessze mögötte fog maradni. Egyébként a közgyűlés tárgyairól a tárgysorozat kibocsájtása után fogunk részletesebben megemlékezni. A vármegyei legtöbb adót fizetők jövő évi névjegyzéke ellen, amelyet az igazoló választmány egybeállitott, 7 felebbezés adatott be, és pedig fe- lebbezéssel éltek : Reisner Emánuel gyulai, Weisz Éliás és dr. Urszinyi János békéscsabai, végül Gécs Károly László tótkomlósi lakosok, akik a névjegyzékbe való felv telüket kérik. Szintén fe- lebbezéssel éltek, azonban minthogy a névjegyzékbe fel vannak véve, csakis az adóösszeg helyesbítésére irányul Tolnai Ferenc öcsödi, Kelemen Mihály és Szalay József békéscsabai lakosok kérelme. A vármegyei állandó bíráló választmány, amely a feleb- bezések elbírálására illetékes, legközelebb tartja ülését. Itt említjük meg, hogy a folyó hó 15-én megtartott megyebizottsági tagválasztások ellen eddig csupán egy felebbezés adatott be. Kiss A. Mihály és társai békési lakosok felebbezték meg a békési első alkerületben megejtett választást azon az alapon, hogy a névjegyzékből — egy lap kihagyása folytán — 50 választó kimaradt, igy tehát báró Drechsel Géza, aki 48 szótöbbséggel győzte le ellenfelét, Séllei Pétert, nem tekinthető olyannak, mint aki a szavazatok többségét megkapta volna. A felebbezés felett első fokon a vármegye igazoló választmánya dönt. Felebbezések. Az október hóban tartott vár megyei rendes közgyűlés tudvalevőleg oly sok és fontos tárgyat ölelt fel, amennyit eddig egyik közgyűlés sem. A közgyűlési jegyzőkönyv, amely szószerint tartalmazza a hozott összes határozatokat, — a számadásokkal együtt mintegy 450 darabot — csak a napokban készült el és terjesztetett fel a bel1 gyminiszterhez, dacára annak, hogy az irodai személyzet állandóan dolgozott rajta. A közgyűlésnek fontossága és nagysága mellett bizonyít az a sok felebbezés, amoly a közgyűlésen ho zott határozatok ellen nap-nap után érkezik be az alispánhoz. A múlt alkalommal már említést tettünk egy-kettőről, újabban a következő említésre méltó felebbezések adattak be: Öcsöd és Békés községek megfelebbezték a törvényhatóság azon határozatát, melyszerint az orvosi lakáspénzt az előbbi helyen 500, utóbbi községben 700 koronában állapította meg. Öcsöd község évi 300, mig Békés község évi 500 korona lakáspénzt tart megfelelőnek. De megfelebbezte a törvényhatóság határozatát az egyik öcsödi orvos, valamint dr. Kiss Károly szeghalmi orvos is és kérik a törvényhatóság által megállapított 500 korona lakáspénznek felemelését, mert a jelzett összegekért sem Öcsödön, sem pedig Szeghalmon megfelelő lakást kapni nem lehet. Békés község pedig azért kéri a 700 korona lakáspénz leszállítását, mert Rékés község oly alacsony lakbérorsztályba van sorolva, hogy a legmagasabb fizetési osztályban levő állami tisztviselők sem kapnak 400 koronánál magasabb lakáspénzt, tehát képtelenség volna, ha a községi orvos azoknál tetemesen több lakpénzre bírna igánynye). A törvényhatósági bizottság a kereskedelmi miniszter elvi hozzájárulása alapján többek között Szeghalom és Füzesgyarmat községekben tetemesen fel - emelte a vámdijakat és utóbbi helyen a vámsze- desi jogot a felső állomásra is kiterjesztette. Tette pedig ezt azért, mert ezen községekben a vámos utak jövedelme nemcsak a tőkét nem törleszti, hanem még a kamatok és a fenntartási költségek fedezésére sem elegendő. Azonban a törvényhatóság határozatát úgy Szeghalom és Füzesgyarmat köz ségek és a füzesgyarmati birtokosok is megfelebbezték és különösen az utóbbiak igen elkeseredett hangon kelnek ki a törvényhatóság „szűkkeblű“ és „igazságtalan“ eljárása ellen. A felebbezéseket a vármegye alispánja illetékes helyekre már fel is terjesztette. Alapszabály jóváhagyás. A kiscsákói olvasókör alapszabályait a belügyminiszter bemutatási záradékkal ellátta. Hivatalvizsgálat. A pénzügyminiszter kiküldötte Mathes József pénzügyi főtanácsos az olmúU héten időszaki vizsgálatot tartott a gyulai pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségnél. Az ügykezelést a legapróbb részletességgel vizsgálta felül öt napon át, tegnap pedig a békéscsabai járási számvevő hivatalát vizsgálta meg. Lemondás. Dr. Politzer Hugó a békésmegye- gyei közkórház belgyógyászati osztályának segédorvosa a pozsonyi bábaképző intézethez második tanársegéddé kineveztetvén, itteni állásáról le mondott. Az orosházi és gyomai választókerületek országgyűlési képviselőválasztóinak jövő évi névjegyzékének hitelesítése céljából a vármegye központi választmánya december 4-én tartja ülését. A Szegényeket Felruházó Egyesület folyó hó 30-án, kedien délután a vármegyeház kistermében ülést tart. Tanulmányi segély. A törvényhatóság Búd ii Bálint köröz8tarcsai tanító egyik fia részére, aki az orvosi tanulmányokat folytatja jó sikerre], tekintettel a nevezett tanító nagy családjára (11 gyermek) 200 korona tanulmányi segélyt szavazott meg. A törvényhatóság szóbán levő határozatát a be - ügyminiszter jóváhagyti. Ruha kiosztás. Az izr. nőegylet kebelében fennálló gyermekfeiruházó bizottság özv. Hoffmann Sámuelné bizottsági elnöknő lakásán az elmúlt héten 6 fiúgyermeket, 6 leánygyermeket, valamint 5 szegény, öreg özvegy asszonyt látott el jó meleg téli ruhával. A Bekésvármegyei Casinó táncestélye tegnap este zajlott le s minden tekintetben sikerült. Legalább az előjelekből ezt következtetjük. Az estélyről bővebben jövő számunkban referálunk. A gyulai kereskedők és kereskedő i jak társulata vasárnap délután 2 órakor Czinczár Adolf elnöklete alatt, a tagok élénk részvételével rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a választmány előterjesztette, hogy a társulat helyiségének átalakítása és megnagyobbitása, továbbá annak uj bútorokkal való felszerelése iránt a bérbeadó Komló szálloda tulajdonossal megállapodásra jutott és ennek folytán magasabb lakbér lesz fizetendő. A közgyűlés a választmány előterjesztéséit tudomásul vette, úgyszintén jóváhagyta a l^kbérfelemelést is és annak f-dezetéül a tagsági dijakat évi 12 koronában állapította meg, mely határozat alapszabály módosítást is igényelvén, a választmány ebbel i, valamint az alap-z tbályok némely szakaszainak azaz nem becsülné többre a képes bibliát a közönséges bibliánál.“ „Ön nem ért meg engem. Én a terjedelemre vetem a fősúlyt. A rendes oktáv biblia körülbelül 2 és fél fontot nyom, mig az illusztrált nagy quart biblia 10 — 12 fontot. Hány Dóré bibliát ennék meg egyszerre ?“ „Ha ismerné ezt az elefántot, nem kérdezné. Fölfalna minden bibliát, amely csak ormánya ügyébe ér.“ „Fejezze ki hát dollárokban és centekben. Majd csak nyitjára jutunk a dolognak. Egy Dóré biblia bőrkötésben 100 dollárba kerül-“ „Körülbelül 50000 dollárt érő bibliára volna szüksége, mondjuk 500 példányból álló kiadásra.“ „Ez már pontosabb. Mindjárt le is jegyzem. Jó, tehát kedveli az embereket és a bibliát, evvel hát tisztában vagyunk. Mit ennék még ? Pontos adatokra van szükségem !“ „Bibliára téglát ennék, téglára palackot, palackra posztót, posztóra macskát, macskára osztrigát, osztrigára sonkát, sonkára cukrot, cukorra pástétomot, pástétomra burgonyát, burgonyára korpát, korpára szénát, szénára zabot, zabra rizst, mert rizsen nőt nagyra. Nincs, amit meg ne ennék, az európai vajat kivéve, azt is megenné, ha meg tudná ízlelni.« »Nagyon helyes. Egy-egy étkezésének rendes mennyisége ?« »Körülbelül egy negyed tonától V* tonnáig.« „És megiszik ?« »Mindent, ami csak folyékony. Tejet, vizet, whiskyt, szörpöt, ricinusolajat, karbolsavat, de felesleges részletekbe bocsátkoznom. írhat minden folyadékot, amely csak eszébe jut. Iszik minden folyadékod kivéve az európai kávét.« »Helyes- ! És mennyit ? ?« »5 hordótól 15 hordóig, szomja változik, étvágya soha.“ „Ezek szokatlan jelenségek, igen jó szolgálatot tesznek majd a nyomozásnál. A villamos csengő megszólalt. „Alarich ! hívd Burns kapitányt !“ Burns megjelent. Blunt feltárta előtte az ügyet. Majd világos és határozott hangon, mint olyan ember, akinek terve már kialakult lelkében és aki megszokta a parancsolást, igy szólt : „Burns kapitány ! küldje ki Jones, Davis, Halsey, Bates és Hackett detektivekeket, hogy nyomozzák az elefántot.“ „Igen uram !“ ,,Küldje ki Moses, Dakin,- Murphy, Tupper, Higgins és Bartholomew detektiveket, hogy nyomozzák a tolvajokat !“ „Igen uram 1“ „Küldjön ki erős őrséget, és pedig 30 embert ugyancsak 30 embernyi tartalékkal arra a helyre, ahonnét az elefántot ellopták, hogy ott éjjel-nappal .őrködjenek. A riportereket kivéve írásbeli engedély nélkül senki nem közelítheti meg a helyet.“ „Igen uram !“ „Küldjön ki civilruhás detektiveket az összes vasúti és hajó állomásokhoz, a kompokhoz, Jersey Cityből kivezető összes országutakra avval az utasítással, hogy minden gyanús személyt megmotozzanak.“ „Igen uram !“ „Lássa el ezeket mind az elefánt képmásával és leírásával, és utasítsa őket, hogy kutassák át az összes vonatokat és az útrakelő nagy hajókat, valamint a parti hajókat is.“ „Igen uram !“ „Ha az elefántot megtalálják, tartóztassák '!e és értesítsenek távirati úton.“ „Igen uram.“ „Rögtön értesítsenek, ha a legcsekélyebb nyomra ' akadnak, teszem lábanyomára vagy más effélére.“ „Igen uram.“ „Utasítsa a révrendőröket, hogy kisérjék éber figyelemmel a kikötőt.“ „Igen uram !“ „Küldjön civilruhás detektiveket az összes vasúti vonalakra, északon Kanadáig, délen Washingtonig, nyugaton Ohióig “ „Igen uram !“ „Küldjön szakértőket az összes táviróállomá- sokhoz, hogy vigyázzanak minden táviratra s követeljék, hogy az összes chiffrirozott táviratokat fejtsék meg előttük.“ \ „Igen uram.“ „Mindez a legnagyobb titokban történjék, jól jegyezze meg : a legnagyobb titokban ! !“ „Igen uram !“ „Tudósítson engem azután a szokott időben.“ „Igen uram !“ „Mehet !“ „Igen uram !“ A kapitány távozott. Blunt egy ideig szótlanul gondolkozott — szemeinek tüze lassankint kialudt. Majd hozzám fordúlt és igy szólt : „Nem szoktam dicsekedni, de meg lesz az elefánt.“ Melegen ráztam meg a kezét s köszönetét mondtam neki. Köszönetem őszinte volt, mert minél többször láttam ez embert annál jobban megszerettem, annál jobban bámultam hivatásának titokzatos csudáin. Majd elváltunk és én sokkal boldogabb szívvel siettem hazafelé, mint amilyennel hazúlról elindultam. (Folyt, köv.)
