Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-28 / 48. szám

XLI. évfolyam. Gyula, igog. november 28. 48-ik szám. Előfizetési árak; Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.............. _ 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZQAZDASZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ' KÓHN HAVID Megjelenik minden vasárnap. Gyula város közgyűlése. Valamint az országgyűlésnek, azonképpen a városoknak és községeknek is legéletbe­vágóbb és legfontosabb joga, egyben köte­lessége a költségvetés és a zárszámadások meg- állapitása. Gyula városa is előbb említett jogával és kötelességével élt a hét folyamán, amidőn képviseleti közgyűlésében teljes két napon keresztül foglalkozott a közgyűlés elé ter­jesztett tárgysorozattal, amelynek legfonto­sabb része a város jövő évi költségelőirány­zata volt. Ami a közgyűlés lefolyását illeti, az efölötti bírálatban csaknem egyenlő oszlály- rész esik gáncsra és dicséretre. Az a tónus ugyanis, a melyben a tanácskozás olykor­olykor történt, túllépte a szenvedélyesség megengedhető határait és méltán rászolgált a gáncsra; másrészt azonban feltétlen elis­merést érdemel az a törekvés és részben siker is, amelylyel a képviselőtestület a köz­érdek kielégítését a nyomott anyagi viszo­nyokkal összhangba tudta hozni, mely utóbbi dolog bizony bizony súlyos feladat volt és — sajnos — számos kívánatos eszme meg­valósítását volt kénytelen feláldozni. A képviselőtestület végeredményileg mégis derekas munkát végzett ; nevezetesen ha nem is tudta a magas pótadót leszállí­tani, ami a város ügyei intézőinek akaratán kívül álló s erejüket felülmúló körülmények­nek, nevezetesen a minden vonalon fokozódó szükségletnek következménye, mégis sikerült olyan helyzetet teremteni, hogy a pótadó az ideit legalább nem fogja túllépni, nevezete­sen 5,/2%-tel reducálta az előirányzat ki­(adásait, a jövő évi pótadót 105,/2°/o helyett jújra kerek lOO^j^-ben állapítva meg. Szó sincs róla, keserves eredmény biz ez, de a viszonyok olyanok, hogy manapság már ez az eredmény is vívmány-számba megy. A közgyűlés lefolyása egyébként a követ­kező volt: Dr. Lovick Ödön polgármester hétfőn délelőtt 19 órakor megnyitván a közgyűlést, üdvözölte a nagy­számban megjelent képviselőket, és utalva a közgyűlés [rendkivöl fontos tárgysorozatára, felhívta a város [képviselőit, hogy a tanácskozásokhoz higgadtan, tárgyilagosan és csakis a közérdek figyelembe véte­lével szóljanak hozzá. A tárgysorozat első pontjai azonban fizetésemelés lévén, az elnöki felhívással szemben a szenvedélyek legott megnyilatkoztak és egyszer-másszor féktelenül tomboltak. Valamennyi fizetésjavitási igényt visszautasított a képviselők! többsége ; különösen féktelen türelmetlenséggel Sál Sebestyén községi bíró és Pettner József városgazda javadalma emelésére vonatkozó állandó választmányi javaslatokat. Sajátságos és jellemző tünetként említ­hető meg, hogy úgy a községi biró, mint a városi gazda, mielőtt tisztviselők lettek, a vnép« vezérei és annak idején a képviselőtestület vezető tényezői voltak. Ez a körülmény azonban nemcsak hogy nem csillapította, de még lehetőleg fokozta is azt az el­keseredést és bősz kirohanásokat, amelyek kapcsán a higgadt elemek által jogosultnak elismert és mél­tányolni szándékolt fizetésemelést tőlük megtagadták. A szenvedélyek csak akkor csillapultak némi­leg le, a midőn a javadalom emelési ügyek letár- gyalásával a szervezeti szabályrendelet került ta­nácskozás alá, amely szabályrendeleten a vármegye törvényhatósági bizottsága sok irányban módosítást javasolt. Ennek tárgyalása a délelőttön kivül az első nap délutánját is csaknem teljesen igénybe vette.. A vármegye módosításai közül számos dolog figyelembe is vétetett; némelyekkel szemben azonban a képvi­selőtestület ragaszkodik az eredeti szabályrendelet­hez. Fontosabb változásképp megemlítjük, hogy a város pusztaeperjesre való figyelemmel 1000 korona javadalommal harmadik városi orvosi állást, a ta­nyákra pedig uj szülésznői állást is szervez. Az ekképen módosított szabályrendelet jóváhagyás vé­gett beterjesztetik a megyéhez. Késő esti órákban kezdték meg a közpénztári, költségvetés tárgyalását, de az első napon csupán ál­talánosságban fejezték be. Felmerült indítvány foly­tán a képviselőtestület egyhangúlag kimondotta, hogy a költségvetést csakis 100%-os pótadó keretében, te­hát pótadó emelése nélkül fogadja el. Heves vitát keltett továbbá a benedeki földvételből kifolyó 7113 kor. 86 fillérnyi fedezetlen hiány, amelyből kifolyó­lag a képviselőtestület a polgármester elnöklete alatt r. Simonka György, Csőké István, Névery Albert,. Grünfeld Jakab, Hack Márton, Novák Árpád, to­vábbá a városi főügyész és főszámvevöből álló bi­zottságot küldte ki a hiányok okának felderítésére és a fedezetre vonatkozó javaslattétel céljából. A költségvetés részletes tárgyalása kedden dél­előtt folytattatok es delbep fejeztetett be. Az elő­irányzat kiadási tételeiből igen sok töröltetett, igy az összes fizetésjavitások, a négy uj lovasrendőr szervezése, s utóbbiak felszerelése töröltetett, továbbá a csatornázásra felvett 5000 korona. Ezekkel kap­csolatban a képviselőtestület megújítja a kormány­nál több Ízben előterjesztett kérelmét a rendőrség államosítása iránt; a város csatornázását illetőleg pedig szintén kéri, hogy az a város túlterheltségére való tekintettel államsegélylyel hajtassák végre oly­képpen, bogy a város az e címen rendelkezésére álló 19000 korona összeget az állam rendelkezésére bocsátja. A méntelepre vonatkozólag elhatároztatott, hogy az eddigi helyéről, ahová a ménparancsnoksáff d TÁRCA. Megkésett levél. Édes Margit! Ne legyen meglepődve Ha látja e sorok alatt nevem! Ne dobja el! Eu keresem fel újra, Ki talán önnek még nem idegen . . . igaz, hogy már régen Írtam magának, Levelezésünk régen megszakadt! . . . Hogy mért nem irt utolsó levelemre, Azt a jó Isten tudja csak! Egy éve már, hogy onnan elkerültem, Maga Ígérte, hogy majd írni fog. Nem is hiszi, hogy felvidult a lelkem, Ha jöttek pár — meleghangú sorok! Elmaradtak . .. Hiába vártam őket . . . Már elfelejtett volna engemet?! Feledve volna minden színes álmunk? Édes Margit! Ugy-e ez nem lehet ?!! Emlékezzék a szerelmes fiúra! A ki magának rózsákat hozott; Kinek maga volt minden gondolatja. .. — Látja Margit, én most is az vagyok! A víg gyerekből igaz hogy az élet Azóta már komoly férfit nevelt, Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszün- »Sirolin teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Minthogy Ha lelkemet a bánat megrohanta Egy gondolat vigasztalt fölemelt. Egy célja volt az életemnek Margit, Hogy magát nagyon boldoggá tegyem! Hogy óletútamon velem maradjon, Hogy mindörökre az enyém legyen . . . ... Ha nem feledte egészen a múltat, Ha nem foglalta más el a szivét, Akkor valóra vált a lelkem álma! . . . Írja meg Margit! Várom levelét! Megjött a levél messze más vidékről, De csak bánatot hoztak e sorok. Nagy fájdalom borul egy férfi szívre. „Levele megkésett. . . Asszony vagyok .. .“ Elmúlás. Hervadt virágot hord az őszi szél . . . Minden szirom elmúlásról beszél Dalos madár elszáll meleg vidékre, Árván, üresen marad puha fészke, Majd kikeletkor újra visszatér! Tűzhelyek. Fürödtem izzó láva tengerében, Hol zugó örvény halált rejteget; — Pihentem napsütésben, áldó fényben, Mely feledést hoz s gyógyit mély sebet; Álmodtam halvány, rezgő napsugárról: Egy kurta szoknyás kis leányról, — Futottam mámor, tüzes csók után, Eszbontó asszony oldalán . . . De nem találtam sehol tűzhelyet, — Valami űzött s tovább kergetett. Ha rám kacagott ébredő tavasznak Fátyoltakarta gyermek-tűzszeme, Az ifjú pajkos nimfák megzavartak; — S mig könnyű szívvel évődtem vele: A szunnyadó parázs tiltott tüzével, Már rám borult a néma éjjel, És ráncba szedte piruló fejem, Ki megittasult — álomképeken . ., ... S én árván hagytam ezt a tűzhelyet, — Valami űzött s tovább kergetett. A perzselő nap bíbor sugarától Egész valóm, ha percre lángban állt, És körülölelt gyilkos karú mámor Elűzve gondot, sötét éjszakát; — De hová lett a napsugár, az élet? Elhervadt minden . . . Minden semmivé lett . . . Megérem-e ébredésed újra Oh természet? Vagy alszom lent"a sirba Mire te eljösz, édes kikelet!1 Rácz Etus. Ha egy ily percnek gyönge rabja lettem, Eabságom később föl se vettem . , . „Roche“ Kapható orvosi rendeletre a gyógyszer- tárakban. — Ara üvegenkint 4 korona Lapunk mai száma, 12 olcLa,!.

Next

/
Thumbnails
Contents