Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-17 / 42. szám

BÉKÉS 1909. október 17. nak büntettetni s ekkor és csupán fogházra ítélhetők. Az esetek többségében pedig épen a nevelésben s az erkölcsi átalakításban meg­jelölt célhoz képest is a tettes egyéniségéhez mérten a bíróság dorgálást, próbárabocsátást, vagy javító nevelést fog elrendelni. A dorgálás mibenlétét maga az elnevezés adja. A próbárabocsátásnál a biró a bűncse­lekmény következménye gyanánt kimondja, hogy a fiatalkorú bűntettest egy évi próba­időre szabadon hagyja. Ha ez idő alatt a tettes újabb bűncselekményt nem követ el s egyébként is jó viseletét tanúsít, akkor az eljárást megszüntetik ellene, újabb bűncse­lekmény, iszákos, erkölcstelen életmód stb. esetén azonban javító nevelése fog elrendel­tetni, vagy fogházbüntetésre .fog elitéltetni. Javító nevelés esetén a fiatalkorú eddigi kör­nyezetéből teljesen kiszakittatik s állami in­tézetben vagy az igazságügyminister által erre alkalmasnak kijelölt más intézetben he­lyeztetik el. Ha itt egy évig kifogástalanul viseli magát, úgy hogy megjavultnak látszik, az esetben az intézetből 2 évre kísérletileg kihelyezik. A kísérleti 2 év kifogástalan el teltével a szabadonbocsátás véglegessé lesz. Ellenkező esetben az igazságügyminiszter el rendelheti a kísérletileg kihelyezettnek az intézetbe való visszaszállítását. A pártfogó munkásság terét ezek az intézkedések önmaguktól kijelölik. A bűn­vádi eljárás alá nem vonható 12 éven aluli gyermeknek, ha eddigi környezetében phy- sikai vagy erkölcsi züllésnek van kitéve, a pártfogó uj környezetet eszközöl ki, esetleg őt gyermekmenhelyben helyezheti el. Azután a pártfogó a biró segítségére siet, mert ahoz, hogy megítélhető legyen: vajon valamelyik fiatalkorú bűntettessel szem­ben a dorgálás, a próbárabocsátás, vagy a javító nevelés fog-e célravezetni, esetleg el­lene fogház vagy államfogház büntetést kell- e kiszabni, ismernie kell a bírónak a fiatalkorú egyéniségét, jellemét, családi viszonyait, er­kölcsi körülményeit. Mindezeknek a felkuta­tása és a biróval való megismertetése, to­vábbá a fiatalkorúnak a próbárabocsátás ideje alatt tanúsított magaviseleté tekintetében való figyelemmel kisérése, erkölcsi támoga­tása, ugyanezeknek a kísérletileg kihelyezet­tekkel szemben való gyakorlása: fogják a pártfogó feladatát képezni. Majd arról is gondoskodnia szükséges, hogy a javító ne­velés, vagy a fogház, illetve államfogház ki­töltése után szabaduló fiatalkorúak kellő munkaalkalmat kapjanak 8 ekként megélheté­sük valamint erkölcsi gyarapodásuk ered­ménye biztosítható legyen. Mindéhez természetesen a társadalom minden rétegének munkássága szükséges. Közre kell működniük a munkaadóknak, akik jó indulattal fogadják szolgálatukba a megtévedt, de jó útra tért munkáskezet. A mentés munkáját hivatásszerűen fogják gyakorolni a tanítók, lelkészek, akikre kü­lönösen kint a falvakban lesz nagy szükség. Községi jegyzők, általában a közigazgatási tisztviselők szintén hivatottak, hogy buzgó munkásai legyenek a reformakciónak s abban az ügyvédek s a jogászelem az előbbieknél nem kisebb részt fognak venni. A női jó­szívűség, a nők érzelmekkel telitett lelki­világa bizonyosan különös előszeretettel fog segítségére sietni az erkölcsileg szegénynek. Egy magasztos munkában egyesített, szorgalmas, mozgékony társadalmat fogunk látni, mely fajszeretettől áthatva a magyar nép következő generációjának jövőjét ala­pozza meg. Ez a társadalom pedig — hi­szem — a Gyula városáé és a Békésmegyéé lesz akkor, amikor a hozzá intézett hivó szóra a pártfogó munkát felkarolja s a ma­gyar nemzeti megerősödés egyik legfontosabb alapkövét, a patronage tevékenységet prog- rainmjává teszi. Di*. Konrád Ernő, A vármegye közgyűlése. — Október 11-12. — Az árvaszéki elnöki választás óta nem gyűltek össze a törvényhatósági bizottság tagjai olyan nagy számban, mint hétfőn délelőtt, amidőn a vármegye képviselői tömeges számban jöttek be Gyulára ama járásokból is, ahonnan rendes körülmények között elvétve szoktunk egy-egy bizottsági tagot látni. A közgyűlés különben nemcsak népes, hanem rendkívüli érdekes is volt. Az érdeklődés homlok­terében természetesen a gyomai főszolgabírói válasz­tás volt; ennek következtében megüresedett egyébb tisztviselői állások betöltése is együtt tartotta a bi­zottsági tagok nagyrészét. A választásokon kivü! a pótadók kérdése és a hajdumegyei átirat a szekula­rizáció ügyében okoztak nagyobb érdeklődést, izgal­mat. Pótadót kétfélét is javasolt az állandó választ­mány. így a szokásos és hagyományos 1 °/o-os közigazgatási, továbbá a Gézamegálló—orosházi vasút segélyezésére 1'7%-ot. Ami az utóbbit illeti, helye­sen történt, hogy az megbukott, mert ha a vármegye közgyűlése Orosházának most megszavazza, se szeri se száma nem lett volna ily irányú igényeknek, amelyeknek megtagadása azután méltánytalan és csak keserűséget okozó lett volna. Annál helytelenebb volt azonban az 1%-os közigazgatási pótadó meg­tagadása ; megtagadásról egyébként csak annyiban lehet szó, hogy a pótadó megszavazásához törvény­ben előirt kétharmat többség nem volt meg; ez is jobbadán azért, mert a bizottsági tagok közül szá­mosán, ama hiszemben, hogy eme pótadó ellen nem lesz kifogás, a teremben nem voltak. A közigazgatási pótadó különben annyira nélkülözhetetlen és a mos­tani leszavazás annyira esetleges volt, hogy ezen pótadó megszavazására a legközelebbi rendes köz­gyűlésen, bizonyára kedvezőbb sikerrel, újabb elő­terjesztésnek kell történnie. Amennyire népes volt mindvégig délelőtt és délután a hétfői nap, épp annyira kongott másnap délelőtt a tanácskozási terem az ürességtől; az ügyek különben szakbizottságokban és az állandó választ­mányi üléseken annyira s oly jól elővoltak készítve, hogy ama kevesen, akik a közgyűlésen kedden mégis részt vettek, nyugodt lelkiismerettel emelhették azokat határozati jogerőre. A közgyűlésről szóló tudósításunk egyébként a következő : ami éppen olyan baj — egyáltalán nincs is köze­lünkben olyan hely, ahová ezt a tisztított, ártalmat­lan vizet, amely nem kis mennyiségű lesz, el le­hetne vezetni. Ezért kell nekünk annyira lelkesed­nünk az öntöző telepért, ezért kell minden lehetőt, sőt még lehetetlent is elkövetnünk, hogy derítő telepünk létesítésének minden akadályát elháríthas­suk nem épen tükörsima utunkból. — Ezért kellett a Harpagon zsugoriságával őrzött kicsiny tartalék- tőkénkből 16000 koronát költeni a Verbőczy-féle telek megvásárlására, hogy ott helyezhessük el ma­gát a derítő telepet, ahol az ellen kifogást senki se tehessen. Méreg drága .volt ezen ház és annak bel- telke, aminthogy igen drágák voltak a többi meg­vásárolt házak is, de ez már igy szokott lenni, ha közcélokra kell vásárolnunk. S a mi kedves szom­szédaink sem akartak jobbak lenni bölcs elődeiknél, akik mindenkor alaposan kihasználták a kórház szorult helyzetét, s az intézetnek — most is épp úgy, mint más hasonló esetekben — busás árat kellett fizetni megtakarított filléreiből minden talpalat­nyi terjeszkedésért. De térjünk át most már egyéb ügyekre is. Az építkezés ügyének még részletesebb ismertetése úgyis csak unalmassá válna, anélkül, hogy valami sokat okulhatnánk belőle. Nem elégedvén meg az „in magnis et voluisse sat“ hangzatos elvével, örü­lünk, hogy ha bár kisebb dolgokban is, valamelyes eredmény kiséri fáradozásunkat. Ilyen sikernek te­kintjük, hogy harmad év óta fennálló kórbonctani intézetünket gazolin-fejlesztő gépezettel és megfelelő csőhálózattal láthattuk el. A kórházi bizottság ha­tározata és bőkezűsége, valamint a felettes hatósá­gok jóváhagyása alapján 2400 koronányi összeget fordíthattunk a berendezés létesítésére, a kórház előző évi pénztári maradványából. A gázolin bérén-' dezéssel nem az intézet világítását akartuk meg­változtatni vagy javítani, mert az el van látva vil­lanyvilágítással, hanem azon cél lebegett szemeink előtt, hogy a különböző főzési berendezések és a thermostatok megfelelő és kellően szabályozható hőforrással legyenek ellátva. A berendezés felállítása és üzembehelyezése, — a hosszadalmas eljárás folytán — csak a folyó 1909-ik évben következett be. Remélhetőleg most már meg fognak szűnni azok a nehézségek, melyek a különböző, alig hasz­nálható petroleum- és borszeszlámpák használata mellett voltak. E berendezés Kolozsváron és egye­bütt is teljesen bevált, remélhetőleg jónak fog bizo­nyulni nálunk is és sok olyan kísérletet le tudunk a szabályozható hőforrás segítségével bonyolitani, amelyet eddigelé — megfelelően szabályozható lám­pák hiányában meg sem kísérelhettünk. Egy lépés­sel itt is előre haladtunk tehát kórházunk berende­zésének fejlesztésében — és a tudomány szerény szolgálatában. A múlt év megpróbáltatásokban gazdag ese­ményeihez tartozik egy váratlan gyászeset, amely nem a mi szükebb körünkben következett ugyan be, de amely mégis igen súlyosan érintett bennün­ket. 1908. augusztus havában meghalt a mi egyik legkiválóbb jóakarónk, Raisz Gedeon dr. miniszteri tanácsos, aki mindenkor a legmelegebb érdeklődés­sel kisérte kórházunk fejlődését. Halála nemcsak közvetlen családját borította gyászba, hanem súlyos veszteséget képez az ő korai halála a közegészség- ügyre és a humanismusra nézve is, melyeket min­dig teljes odaadással, nagy szeretettel és kiváló tudással szolgált. Az ország kórházi ügyeinek egy tapasztalt bajnoka szállott vele sírba, s hosszú idő fog eltelni, mig valaki az ő ügykörében olyan gazdag tapasztalatokat gyűjt össze, mint amennyi­vel ő rendelkezett. Ha nem is volt ő szorosan véve tűk és fájlaljuk ma is, hogy nincs többé az élők sorában. Ő, aki több ízben meglátogatta kórházun­kat és személyes tapasztalatai alapján apróra is­merte kórházunk minden ügyét-baját, mindenkor hathatós támogatónk volt minden méltányos kéré­sünk elintézésénél. Nem fogadta el — természetesen — kritika nélkül előterjesztéseinket, sőt nem egy­szer kereken elutasította kérelmünket, de ahol tudta, hogy amit kérünk feltétlenül szükséges és célszerű, szivvel-lélekkel támogatott bennünket, s ha csak tehette, örömmel nyújtott mindig segitő- kezet ahhoz, hogy kórházunkat fejleszthessük, s hogy minél több szenvedő nyomorán enyhíthessünk. Ő volt az, akinek segítségével — 1902-ben egyszer már megrekedt — építkezésünk ügyét újra életre kelthettük, ő volt az, aki mint a miniszter kikül­döttje azzal a megbízatással jött le Gyulára, hogy személyesen itt a helyszínen, szerezzen meggyőző­dést a kórház építkezési szükségleteiről s itt szer­zett tapasztalatairól szerkesztett jelentése képezi alapját az engedélyezési eljárás alatt álló építkezé­sek elvi elhatározásának; ő volt az, akinek hatha­tós támogatása tette lehetővé az építkezésekre en­gedélyezett összeg felemelését, s végül az ő kiváló jóakaratának és eléggé soha meg nem hálálható közbenjárásának köszönhetjük azon 50,000 korona államsegély utalványozását, melyet a tuberculoticus- pavillon épitésének segítésére, és azon 40,000 ko­ronás államsegélyt, melyet a szenyvizderitő-telep létesítésének lehetővé tételére engedélyezett a nagy- méltóságu magy. kir. belügyminiszter ur. Csak ter­mészetes, hogy annak emlékét, aki ennyi jóakarat­tal volt ügyeink iránt, mindenkor hálás kegyelettel fogjuk megőrizni. A kórházi bizottság is fájdalom­mal vett tudomást szeptember havi ülésében a ki­váló szakembar és nemes szivü emberbarát korai a mi halottunk, mégis őszintén és igazán gyászol- haláláról, kinek emlékét jegyzőkönyvében örökítette

Next

/
Thumbnails
Contents